The Notebook

2011. november 12.

Asszem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, ma Ryan Gosling napot tartottam :) (Ill. még most is, mert a Dead Man’s Bones megy míg írok.) Először is néztem pár részt a Herculesből, aztán… aztán megnéztem a ‘The Notebook’-ot. Hát igen. Évek óta nem tudtam rávenni magam arra, hogy megnézzem, mikor bemutatták, egyáltalán nem érdekelt, még a Flixteren is a “not interested”-et jelöltem eredetileg, és akár úgy is hagyhattam volna. Már hetekkel ezelőtt elhatároztam, hogy a szülinapján fogom megnézni, mintegy kényszerítve magamat arra, hogy a Ryan iránti tiszteletből megtegyek olyasmit, amit egyébként magamtól nem tennék.

Az igazság az, hogy Nick Cassavetest nagyon bírom, ő és Kevin Connolly már önmagukban olyan tényezők, ami miatt úgy érezném, hogy meg kell néznem azt a bizonyos filmet, amihez nekik közük van. Ez elsősorban onnan ered, hogy a 2003-as ‘Whatever We Do‘-t Cassavetes írta és Connolly rendezte (már minden érthető, nemde?). Így, hogy még Ryan Gosling is bekerül a képbe pláne nem mondhattam erre végleg nemet. Az eredmény némi meghatódás, pár nevetés és egy jókora pipa a megnézendőim listáján.

Ez az a film, ami akár jó is lehetett volna. Nem tudom, hogy Nicholas Sparks milyen drogot használ, de valamit biztos, mert a regényei(ből készült filmek) annyira csöpögősek és annyira undorítóan giccsesek, hogy az már fáj, és szinte biztos, hogy épelméjű férfiember ilyeneket képtelen lenne írni. Na persze a pénzért bármit ugye, szóval lehet, hogy az ő motivációja is ennyi. Kétségtelen, hogy bejött neki az élet, mert sorra bestsellerek a regényei és szinte azonnal filmmé konvertálódnak, olyanokká, amiken az ember lánya kisírhatja a szemét, és amiktől szerelmes lesz és amikre – természetesen – elrángatják a szerencsétlen pasijaikat (nem irigyellek titeket, srácok).
Nem akarok hazudni, nekem nagyon tetszett pl. a ‘Dear John‘ és ez is egészen be tudott szippantani, és el is pityeredtem pár helyen.. de hát ki ne sírná el magát, mikor Ryan Gosling a kutyaszemeivel olyan fájdalmasan néz, és mikor egyszerűen nem lehet őt nem szeretni, amikor így néz? Az ember legszívesebben megölelné és adna neki valami kaját, hátha attól jobb kedvre derül. (Az a jelenet mikor ébredezett és enni kért milyen vicces már :D )

Egyébként feltűnt bárkinek is, hogy emberünk szeme itt a megszokottól eltérően nem kék, hanem barna? (Mégpedig azért, mert James Garner szeme is barna. Mármint azért kellett barna kontaktlencsét hordania, mert Garner szeme barna. Értitek.) Ja és a fogait is “megcsináltatta”. Mondjuk szerintem semmi baj nem volt a fogaival addig sem, de amikor valaki “hálivúdi sztár” akar lenni, akkor általában azt úgy kezdi, hogy elmegy a fogorvoshoz, mert (szerintük) a nem tökéletes fogsorral rendelkező embereket nem lehet komolyan venni.

Az első kb. fél óra és a film vége megérdemelte volna, hogy összességében jobb legyen, de a köztes részek lassúak, unalmasak és teljesen felejthetőek. (Az eleje és a vége is baromi lassú, de ott vannak az érdekesebb részek.)
(SPOILER) Talán meg sem kéne említenem, hogy teljesen kiszámítható a történet, én annyiban csináltam volna másképp, hogy a csaj végül a másik srácot válassza. Az egy szép pofon lett volna a nézőknek a végére XD Az igazat megvallva először azt hittem, hogy így lesz, és nem nagyon tudtam hova tenni, hogy akkor idős korukban miért vannak mégis együtt. Elmondom, hogy miért gondoltam azt, hogy a szöszi hoppon marad. Rachel McAdamst nem szeretem (de nem is utálom, szóval közömbös), szerintem egyáltalán nem szép, és néha totál zavarbaejtő, amit és ahogyan csinál, és nem is tudom eldönteni, hogy jó színész-e vagy sem. Néha azt hiszem, hogy igen, de általában inkább azt, hogy nem annyira. A karaktere totál idegesítő volt számomra, ami persze nem biztos, hogy az ő hibája, valószínűleg így lett kitalálva. Eleve nem értettem azt, hogy miért nem zúg bele rögtön egy olyan pasiba, mint Noah? Ő százezermilliószor helyesebb, mint bármelyik srác, aki körülvette a csajt aznap a vidámparkban. Iszonyú hiteltelen volt nekem az eleje. Persze Gosling alapvetően nem egy szép srác (nekem tetszik, mert a “weird” pasik tetszenek, ugyanakkor van szemem, látom én, hogy igazából csúnya), de azért még mindig sokkal, de sokkal jobban néz ki, mint az átlag, és főleg sokkal jobban a film többi szereplőjénél. Ha jóképű gazdag ficsúrokkal vették volna körül a lányt (én ezt csináltam volna), akkor milliószor hitelesebb lett volna a “koszos country boy” iránti ellenszenve.
Amikor beleszeret, na az már igazi. Persze akkor már nem is játszottak :) (A film végét vették fel először, aztán az elejét. Közben karácsonyi szünetet tartottak, mialatt Gosling megborotválkozott és leadott 9 kg-t.)
Mikor aztán szakítanak, szívbemarkoló látni, hogy Noah mennyire szereti a lányt, és elég egyértelmű, hogy csak a legjobbat akarja neki, hogy használja ki a lehetőségeit, hiszen mellette ezt nem tehetné meg. Egy 17 éves kiscsaj ezt persze nem érti és nem akarja elfogadni, és úgy fogja fel a dolgot, mintha a srácot már nem is érdekelné.
A végén aztán az volt az érzésem, hogy Noah még mindig halál szerelmes belé, neki még mindig ő a “valóság” vagy a “jelen”, míg Allie már csak úgy gondol rá, mint gyerekkori szerelmére, és sokkal inkább emlék már csak, mintsem szerelem, és igazából már Lonba szerelmes. Megtörténik az ilyen, nincs ebben semmi, az első nagy szerelmét nem felejti el az ember, de az, hogy aztán egy régi emlék miatt otthagyja valaki az aktuális szerelmét, na az elég ritka. Legalábbis szerintem. Nekem úgy tűnt, hogy Allie-nek sokkal fontosabb a pénz, a csillogás, az a biztonságérzet, amit Lon adhat neki, mint az igaz szerelem. Gyerekként persze mindent másképp lát az ember, még ő is lázadt a szülei ellen, de belenőtt a gazdagságba, megszokta és elvárta azt. Ezt pedig nagyon nehéz lehet feladni, és ez sem volt számomra igazán hiteles. Noah az a karakter, aki kb. belehal a szerelembe, Allie meg az, aki engedve a társadalmi elvárásoknak inkább kiöli magából vagy elfojtja magában az érzéseit. Ez az, amit nem tudok egészen eldönteni, hogy eredetileg ők így vannak-e megírva vagy McAdams játszik rosszul. Inkább az utóbbi mellé kell letennem a voksom, mert ha így lettek volna megírva, akkor tökéletesen logikátlan lenne a végkifejlet, amit azért nem hiszek, ráadásul mikor veszekszenek a teraszon, akkor meg pont úgy tűnik, mintha tényleg szeretné Noah-t, csak nem akarja megbántani a másik srácot. Szóval nekem olyan volt az egész, mintha néha jól játszana, néha meg nem. (SPOILER VÉGE) Ma már szívesebben látnám Anne Hathawayt Allie-ként. Kiváncsi lennék, ő mit hozna ki belőle, de egyébként is játszhatna együtt Ryannel, jók lennének együtt.

Elvileg déli akcentusuk kellett volna legyen, ami lehet, hogy volt, de nekem nem tűnt fel. Ryan Gosling egyébként úgy készült a szerepre, hogy két hónapig a dél-carolinai Charlestonban élt, reggelente az Ashley-folyón evezett, napközben pedig bútorokat készített (átjöhetett volna hajópadlót lerakni, úgy gyorsabban kész lettünk volna). A filmben szereplő konyhaasztalt is ő csinálta (a szekrényeimbe is besegíthetett volna). Rachel McAdams meg olyan dolgokat tanult, amiket a filmbeli karaktere, és elvileg a francia akcentust kellett volna kevernie a délivel, de nem bírta megcsinálni, úgyhogy inkább hagyta. No comment :D
Jut eszembe! A Lon-t alakító James Marsden remélem mindenkinek “ismerős valahonnan”, az a valahonnan pedig nem más, mint az X-Men trilógia, ő volt ugyanis Cyclops.
IMDb-n egy csomó érdekes dolog van, de nem akarom jobban részletezni őket, mert rengeteg mindent elbénáztak, akit érdekel, olvassa el. Amit én magam néztem meg, mert kiváncsi voltam, mikor játszódik a film, a ‘Li’l Abner‘ volt. 1940 novemberében mutatták be. Ők meg 1940 nyarán nézték. Nem értem, hogy miért volt fontos a készítőknek pont ez a film. Biztos találtak volna olyat, amit ’40 nyarán mutattak be, sőt, még az egyik színész nevét is rosszul írták, és a moziban széles vászon van, ami csak az ’50-es években kezdett elterjedni… ráadásul a közös daluk 1944-es. Nem hiszem el, hogy 1940 előtt nem volt olyan dal, amit használhattak volna. Az ilyen amatőrségek, meg hogy az egyik vágásnál fel van borulva a szék, a következőnél nincs, aztán megint fel van… ezekkel nem tudok mit kezdeni. Nem értem, hogy hogy engedhetik meg maguknak az ilyen “profik”, hogy ennyi triviális dologban kövessenek el hibát.

(SPOILER) Allie karaktere – ahogy már írtam – sokszor kifejezetten idegesítő, pl. mikor elmennek a romos házhoz és khm. “Mire gondolsz most?”, “hogy lehetsz ennyire csendben?” stb – a srác helyében megfojtottam volna :D (Az a jelenet eredetileg kicsit pornós volt, de megvágták XD Érdemes megnézni a kihagyott jeleneteket.)
Aztán a vége felé miután eláznak és bemennek a házba. Már fent vannak a szobában és van egy vágás, amit többször megnéztem, mert egyszerűen nem értettem a funkcióját. És iszonyat zavaró. Gyanítom valamit elbénáztak, csak nem akarták elölről felvenni a jelenetet, mert nem telik el idő a két kép közt, csak nem értem, hogy miért volt fontos, hogy tovább mutassák őket ugyanúgy vagy ha már olyan fontos volt, miért nem vették fel elölről az előző vágástól? Ez is annyira amatőrnek néz ki szerintem. Ha egy kezdő ezt csinálja, nem baj, belefér, de Cassavetes?! Ne már! Meg az az egész jelenet. Az a szó jutott eszembe közben, hogy “ridiculous”, ami kb. azt jelenti, hogy nevetséges vagy képtelen, de ez is olyan szó, mint a “weird”, amit nem használok magyarul, mert az angol verzió számomra sokkal jobban kifejezi azt, amit a jelentésének vélek. Szóval az a jelenet olyan, mintha én nem is tudom… egy Oliver Stone filmből szedték volna. Oda illik, ide nem. Annyira giccses és patetikus a legtöbb jelenet, hogy ez egyszerűen nem illik közéjük. Mondhatnám azt is, hogy műfajidegen, mert szerintem nem általános – és igényem sem lett volna rá -, hogy a csaj lihegő/sóhajtozó fejét mutassák hosszú pillanatokig. Eléggé zavarbaejtő volt. (Lehetséges lenne, hogy a film valójában önmaga paródiája, csak én vettem túl komolyan?) Persze ha azt nézzük, hogy Cassavetes írta a ‘Whatever We Do’-t, akkor nem meglepő egy így megrendezett jelenet, csak nekem nem tűnt idevalónak, nevetségessé vált ahelyett, hogy patetikus lett volna. Én a magam részéről szívesebben néztem volna a srác hátát mondjuk, mert (és ez egy igen fontos tanulsága a filmnek) Gosling bőre nagyon szép. (SPOILER VÉGE)

Azért a két idősebb színészt is meg kell említenem, mert nagyon aranyosak voltak, ők James Garner és Gena Rowlands. A régi fotók amennyire láttam róluk készült régi fotók, és remélem nem árulok el semmi újat azzal, ha azt mondom, Gena Rowlands Nick Cassavetes anyukája, aki pl. John Cassavetes ‘Faces‘ c. (egyébként tökjó) filmjének főszereplője is volt :) Vajon miért :P

Egyfelől a ‘The Notebook’ egy nézhetetlen sz*r, másfelől mindenki ilyen szerelemre vágyik, nemde? Amit Garner karaktere tesz Rowlands karakteréért, az valami gyönyörű. Biztos van ilyen az életben is (még ha ritka is), de én azért inkább nem szeretnék megöregedni.
Szóval tényleg lehetne szép meg jó film is, ha nem lenne rossz. Egysíkú karakterek, középszerű színészi alakítások és töménytelen giccs jellemzi. Vannak benne jó pillanatok, tényleg, kb. fél óra értékes is a filmből, nem mondom, hogy nem. Csak a többi nem kéne bele. Ryan Gosling száz más filmben alakított már sokkal összetettebb karaktereket, oldott meg sokkal nehezebb feladatokat, ezt kirázza a kisujjából, persze tökéletesen, de ez nem is kérdés, tehát ha valaki miatt szeretnénk ezt megnézni, akkor az nyugodtan lehet ő.
(SPOILER) Noah-val szerintem egyébként is sokkal könnyebb azonosulni, legalábbis nekem vele sikerült. A lánnyal egyáltalán nem tudtam, mert az én agyam túl egyszerű ahhoz, hogy olyan problémákon rágódjon mint “pénz vagy szerelem”. Ha hajléktalan lenne a srác, az persze probléma lenne, de nem az. Egyszerűen csak nem milliomos. Ha választanom kéne egy gazdag fickó (akit nem annyira szeretek) és egy szegényebb srác (aki az “életem szerelme”) közt, akkor elég egyértelmű lenne a választás. Meg sem fordulna a fejemben, hogy a gazdag krapekot válasszam, ami persze lehet, hogy azért van, mert én sem vagyok milliomos, de ha a nagy szerelmem múlna rajta, nem is akarnék az lenni. (SPOILER VÉGE)

Hangulat kérdése, hogy az embernek tetszik-e vagy sem. Miközben néztem, bele tudtam élni magam, ugyanakkor már közben is éreztem, hogy nagyon vontatott, de minél inkább belegondolok a részletekbe, annál kevésbé tetszik és annál kevésbé akarnám újra megnézni. Az ilyesmit viszont abszolút meg tudom érteni. Nagyon szépek ezek a fotók :) És ez is teljesen jogos volt és nem semmi, ahogy átveszik a díjat meg amit Gosling mond a végén.  Az utolsó dolog, ami Ryanről úgy általában eszembe jutna volt az első, amit ezzel a videóval kapcsolatban gondoltam: hogy milyen férfias :)
Van jópár klip a youtube-on, amik sokkal inkább tükrözik azt, amit a film eredetileg mondani akart szerintem és amilyennek lennie kellett volna. Szóval teljesen érthető, ha valaki (mint pl. az öcsém) nagyon szereti, de az is, ha valaki (mint pl. az egyik barátnőm) utálja, mert unalmas és csöpögős. Az is érthető, hogy miért zúgtak bele olyan sokan Goslingba emiatt a film miatt, hiszen több, mint hálás szerep volt az övé. Szóval nem akarom nagyon lehúzni, mert technikailag tényleg béna, de látom benne a jóindulatot és a mondanivalója tényleg szép. 6/10.

Szerelmünk lapjai (The Notebook)
amerikai romantikus dráma, 123 perc, 2004

rendezte: Nick Cassavetes
forgatókönyv: Jeremy Leven (forgatókönyv), Jan Sardi (adaptáció), Nicholas Sparks (regény)
szereplők: Ryan Gosling, Rachel McAdams, James Garner, Gena Rowlands, Sam Shepard, James Marsden, Kevin Connolly
IMDb: The Notebook

About these ads