Annapolis

Így visszagondolva úgy tűnik, kissé szigorú voltam ezzel a filmmel – persze az idő múlásával az emlékek megszépülnek. :) Talán eggyel jobbat azért adhattam volna, mert most úgy vagyok vele, hogy bármikor szívesen újranézném. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy attól még, mert nekem akkor, mikor láttam nem volt egy nagy szám másnak nyugodtan tetszhet, ismerek is olyat, akinek a kedvencei közt szerepel, szóval hajrá. Egy James Franco rajongónak meg alap. :)

2011. március 27.

Most erre mit mondjak? Kezdjük ott, hogy amit a port.hu-n írnak, az egy kamu. Mármint az a rész, hogy aszongya “Szembeszáll a könyörtelen Cole hadnaggyal, remélve, hogy így kivívhatja bajtársai szeretetét, felettese elismerését, és büszkévé teheti édesapját.” Aki ezt írta az gondolom nem látta a filmet, és valahonnan szerzett csak egy leírást, merthogy a dolog nem erről szól. De nem akarom lelőni a “poént”, hátha valaki meg akarja nézni.

James Franco elég szépen ki van gyúrva, és nagyon csini katonaként.. vagyis izé.. tengerészként, mert ugye nem minden katona tengerész. Szóval jól áll neki a fehér egyenruha meg a sapi meg a beesett kockaarc, hát még a kockás has, szóval ez a film nagyjából arról szól, hogy a közönség hölgy tagjai csorgathassák a nyálukat.

Egyébként van ez a srác (Dzsémsz vagy ahogy itt hívják Dzsék), akinek vannak ugyan álmai, de mindenkitől azt hallja, hogy egy lúzer, és azt, hogy nem az, úgy akarja bebizonyítani (többek közt), hogy mindent megold egyedül, nem fogadja el a segítséget senkitől, viszont elég agresszív, és minden beszólásra ugrik. Nem éppen klasszikus katona-jellem ugye. Nincs könnyű dolga, én is könnyen lőném főbe magam, ha soha senki nem dicsérne meg és folyton aláznának. Na de ő tökös gyerek, és jól megold mindent! Közben pedig nevetgélünk az apróbb poénokon, felszisszenünk a makacsságból fakadó “emberölésen” és csorgatjuk a nyálunk, sőt egy-két ponton esetleg még könnycseppet is morzsolunk (bevallom, most kibírtam e nélkül).

Szeretem az ilyen jellegű filmeket, amikor a kis senkiből szuperhős lesz, tanul valamit vagy tanítják, és tapasztalható némi személyiségfejlődés is, és itt nem csak arra gondolok, hogy milyen módszerekkel szedi fel a szükséges kilókat. (SPOILER Lúzer volt egyedül, de ő a legkirályabb arc, miután elfogadja mások segítségét. SPOILER VÉGE)
Monsieur Franco nem egyszer tartja úgy a száját, mintha franciául beszélne, jópofa XD Kapunk megint egy nagy adag Franco-mosolyt, ő viszont kaphatott volna egy kevésbé kockaarcú csajt “barátnőnek”, mert rossz volt ránézni szegény lányra.

A bosszú nem jó tanácsadó, segítsünk a gyengébbnek, álljunk ki a barátaink mellett, ne adjuk fel az álmainkat és higgyünk magunkban ha már más nem teszi (és/vagy vegyük már észre azt a kettő darab embert, aki mégis hisz bennünk). Nagyjából így lehetne összefoglalni a tanulságot. Ugye ilyen film is volt már éppen elég – ez is egy a sok közül -, a különbség az, hogy ezesetben azt is megtudjuk, hogy James Franco feneke fehér nadrágban is pont olyan jó, mint bármilyen más színű nadrágban.

Nem rossz film, de senki nem hal bele, ha nem látja. Dzsémsz mint színész kiváló (és hitelesebb, mint pl. a 127 órában, pedig itt még fiatal volt XD ); az őt támogató krapek, Burton hadnagy (aki Mark Wahlberg tesója egyébként, nevezetesen Donnie Wahlberg) szintén, és szimpi is volt; a “főellenség”, a nagydarab-fekete Cole hadnagy (Tyrese Gibson) az a fajta fickó, akinek önszántamból nem mennék a közelébe, nekem nagyon hiteles volt; a dagi srác (Vicellous Reon Shannon) jó arc, és nem nehéz együttérezni vele. :) viszont a kockaarcú lány (Jordana Brewster), mint kiképzőtiszt nekem teljes mértékben hiteltelen. Ki van zárva, hogy ő végig tudjon menni azon az akadálypályán, amin az elsősöknek kellett, és azt is nehezen nézem ki belőle, hogy tud boxolni. Jó, azt elhiszem, hogy bejön neki James XD
Jaj, még egy valaki… a tajvani srác huhúúúú de csúnya, és milyen gonosz oO Nem játszik rosszul, de a karakterét ejjdeutáltam. Aztán érdekes módon a film vége fele egyszercsak ő lesz az egyik legjobb fej – azt meg hogy? :D Kicsit baki-szagú a dolog, de nem szerepel olyan sokat, hogy igazán zavaró legyen az átváltozása.

Nem biztos, hogy mégegyszer megnézném, ebből is tizenkettő egy tucat, de egyszer megnézhető, van benne néhány okosság és nem utolsó sorban egy-két szemet gyönyörködtető, egyenruhás férfipasisrác. 5-ös lenne, de Dzsémsz kap egy pluszpontot, mert jófej vagyok: 6/10.

Kieg.: Hogy bírok ilyen sokat írni a semmiről? oO
Na aki nem szeretné végigolvasni (és valamilyen véletlen folytán ezt a részt olvassa először), annak a lényeg: James Franco ♥_♥ a film pedig semmi extra.
:D

Annapolis – Ahol a hősök születnek (Annapolis)
amerikai filmdráma, 108 perc, 2006

rendezte: Justin Lin
forgatókönyv: David Collard
szereplők: James Franco, Tyrese Gibson, Donnie Wahlberg, Vicellous Reon Shannon, Macka Foley, Jim Parrack, Brian Goodman, Billy Finnigan, Jordana Brewster, Katie Hein, Jimmy Lin, Charles Napier, Heather Henderson, Roger Fan, McCaleb Burnett, Wilmer Calderon
IMDb: Annapolis

X-Men: First Class

2011. október 9.

Szarból nehéz várat építeni, de úgy tűnik, ha Bryan Singer keze van a dologban, valahogy mégis sikerül.

Az X-Men trilógia első két része ha nem is volt tökéletes, de az én igényeimet szinte maximálisan kielégítette. Aztán Singer otthagyta a csapatot, a harmadik rész pedig gyakorlatilag egy katasztrófa lett – legalábbis az azt megelőzőekhez képest. Ez után jött egy Wolverine, amihez az úriembernek szintén semmi köze nem volt, és hát olyan is lett a film. Igazából a rengeteg összehordott baromságot és a minősíthetetlenül gyenge CGI-t csak a színészek zsenialitása tudta valamennyire kompenzálni, emiatt is tetszett nekem a film, meg amiatt a néhány szuperül eltalált jelenet miatt, amit ugye… szóval amit olyan szuperül eltaláltak :D Egyébként az is közelebb áll a katasztrófához, mint a jóhoz, de annyira imádom Wolverine-t és Hugh Jackman annyira tökéletes a szerepre, és aztán ott volt Liev Schreiber, mint Sabretooth, Taylor Kitsch, mint Remy LeBeau ‘Gambit’ meg Ryan Reynolds, mint Wade Wilson… Kevin Durandot, Dominic Monaghant, Tim Pocockot és Daniel Henneyt már meg sem említem :)

Két évvel később pedig a készítők megajándékoztak minket egy első osztályú X-Men filmmel (tessék észrevenni a szójátékot!), ami korántsem ígérkezett annyira elsőosztályúnak, mint amennyire a címe az. Merthát a címből arra következtethetne a naiv comics-rajongó, hogy azok a mutánsok lesznek a főszereplők, akik Xavier első osztályába játak. Ugye. A lelkesedésünket azonban már az első hírek igen hamar letörték. “Mit keres ott Havok?!”, én speciel ezen háborodtam fel leginkább, de volt aki Emma Froston volt kiakadva, volt, aki Darwint nem értette vagy Banshee-t, mások Scott Summerst, Icemant és Angelt hiányolták. Az X-Men filmeket már annyira összekuszálták, hogy mindennek lehet őket nevezni, éppen csak sorozatnak nem, mert az hagyján, hogy a képregényhez nincs sok közük, de hogy egymáshoz se legyen, az már több, mint felháborító. Ez a film elvileg – többnyire – az előzménye mindannak, amit eddig láttunk. Nem akarok nagyon belemenni, mert nem emlékszem pontosan a részletekre, hogy melyik filmben ki szerepelt és mennyi idős volt az illető, de az biztos, hogy láttuk már a gyerek Scottot, mikor egy korábban játszódó részben már felnőtt volt vagy Sabretooth hol a testvére Wolverine-nek, hol pedig nem is ismerik egymást egyáltalán, de itt van Emma is, aki itt felnőtt, egy később játszódó filmben pedig még gyerek… talán nem is kellene következetességet várnunk, csak el kell fogadnunk a filmeket önmagukban, és nem gondolnunk arra, mi volt a másik részében vagy hogy mi volt a képregényben. Többek közt ez a már-már utálatba forduló kezdeti lelkesedés az oka annak, hogy hiába van meg a film a DVD-megjelenés óta, eddig képtelen voltam rávenni magam arra, hogy megnézzem. Végül tegnap este csak rászántam magam.

Szóval tulajdonképpen kinek is kellene itt lennie? Tehetnénk fel a kérdést, a válasz pedig nem is lehetne ennél egyszerűbb. Az X-Men csapat vezetője Prof. Charles Xavier (vagy Professor X) értelemszerűen szerepel is a filmben, ahogy főhőseink fő ellensége, Erik Lehnsherr, azaz Magneto is. Őket James McAvoy és Michael Fassbender alakítja. A film története kettejük története. Ahogy megismerték egymást, ahogy barátok lettek, majd ahogy elváltak útjaik. Eredetileg Izraelben, egy Holokauszt-túlélők számára fenntartott klinikán találkoznak. Xavier egy barátját (a kórház vezetőjét) látogatja meg, Erik pedig önkéntesként dolgozik ott, és ott lesznek barátok. (Hozzáteszem, nem ez az első X-Men film, ami a láger-jelenettel kezdődik.)
Xavier első osztályának tagjai eredetileg Cyclops (Scott Summers), Iceman (Bobby Drake), Angel (Warren Worthington III), Beast (Dr. Hank McCoy) valamint Marvel Girl (Jean Grey-Summers). Az éles szemű nézőnek azonban feltűnhet, hogy… hogy Bestiát kivéve ők nem igazán tűnnek fel. Kérdezhetnénk, hogy MIÉRT?! de nincs válasz, így ma már inkább nem is kérdezzük. Az eredeti trilógiában egyébként többé-kevésbé ők vannak.
Akik viszont itt. Van egy Moira MacTaggert-ünk (a színésznő Rose Byrne), aki igazából egy skót lány, genetikus, az egyetemen ismerte meg Xavier-t, és össze is házasodtak, de itt a filmben CIA-ügynök (wtf?!) és külön megkeresi a srácot, és korántsem házasok.
Aztán az X-Men tagjai. Mystique (Raven Darkhölme), akit Jennifer Lawrence alakít, és aki aligha nőhetett fel együtt Charles-szal, hiszen “a 20. század hajnalán” már kapcsolatban élt.
Aztán Tempest (Angel Salvadore), akit a filmben Angelként említenek, nem Tempestként (vihar vagy szélvész magyarul), Lenny Kravitz lánya, Zoë alakítja, és köze nincs a csapathoz a hatvanas években, mert Wolverine menti meg, és Emma Frost már a jó oldalon áll, mikor ő csapattag lesz…
Hank, vagyis Beast itt van, ő tök jó is, leszámítva azt, hogy nem attól lesz kék, amitől itt, de inkább nem mondok már semmit… egy Nicholas Hoult nevű srác alakítja – teljesen jól – és nagyon cuki, szóval szívesen megnézném másban is, ha játszana másban.
Banshee (Sean Cassidy) valójában a 90-es évek Generation X csapatának mentora, igen rövid ideig csapattag, és idősebb az X-eknél, és ötletem sincs, hogy került ide. Őt az ír mitológia egyik (egyébként női) alakjáról nevezték el, a magyar neve pedig találóan Vészmadár, a filmben egy noname srác, Caleb Landry Jones játsza.
Darwin (Armando Muñoz), a félig fekete félig latino srác sem tudom, hogy került ide (még ha csak rövid időre is), róla eddig nem is nagyon hallottam, ami nem tudom, mennyire ciki, de ez van. Az biztos, hogy nem alapító tag. MacTaggert mentette őt meg, majd segített kimenteni az X-eket Krakoa szigetéről, nagyjából ennyit kell róla tudni, ide meg kb. csak azért került, mert “miért ne”. A színész a kenyai Edi Gathegi, aki a Twilight-ban is játszott, szóval no comment.
A végére hagytam az én “mumusomat”, Havok-ot (Alex Summers). Megbocsátottam neki, mert az őt alakító Lucas Till egy igen szép fiú (szőke haj, kék szemek), ráadásul a ‘Walk the Line’-ban ő volt a gyerek Johnny Cash, és egy rossz szavam sem lehet rá. Amiért neki egyáltalán semmi keresnivalója nem lenne egy ilyen filmben, az azon egyszerű tény, miszerint a hatvanas években valószínűleg még meg sem született (vagy legalábbis nagyon kicsi volt), és mert az X-csapattal csak az egyetemi évei alatt találkozik, és mert ő Cyclops öccse, és igen valószínűtlen, hogy ha a bratyó még nem ismeri az X-Ment, akkor ő igen.
Szóval eléggé a feje tetejére állítottak mindent, vagyis inkább mindenkit, mert a történet eredetijét nem ismerem.
A rosszfiúk a Hellfire Club tagjai, legalábbis Emma Frost és Sebastian Shaw. Utóbbit, tök ciki meg minden, de csak a wikipédiáról ismerem, úgyhogy róla nem sokat tudok mondani, de tényleg köze volt a Pokoltűz klubhoz, ahogy Emma Frostnak is, viszont Shaw-t Magneto legjobb tudomásom szerint csak a klubból ismeri, nem gyerekkorából, a sisakját pedig ő maga fabrikálta (egy másik valóságban Xavier csinálta neki), nem pedig “kölcsönvette”. Ja, Emmát January Jones alakítja, Shaw-t pedig Kevin Bacon (aki ugye nálam benne van a Top5-ben, de ez eddig sem volt titok).
Rajtuk kívül a rosszfiúk még Riptide (Janos Quested), akinek nagyjából annyi köze van Shaw-hoz, mint nekem, őt ugyanis Gambit szervezte be gonosznak Mister Sinister mellé, de nem ismerem a sztorit, csak a wikipédia ezt mondja, az őt játszó színész a spanyol Álex González, de nem ismerem őt sem; valamint Azazel (Jason Flemyng alakítja), aki le sem tagadhatná, hogy ő Nightcrawler (Árnyék) apja (az anyja pedig Mystique), és talán mondanom sem kell, hogy neki sem volt semmi köze Sebastian Shaw csapatához.

Na de ennyit a karakterekről. Tekintve, hogy valójában szinte senkinek nincs semmi köze a másikhoz, és a történet idejéhez, mondhatnánk, hogy a film egy nagy kalap… és ebből a szempontból tényleg az is. Viszont ha már így összekutyulták a dolgokat, legalább a főszereplőket jól választották meg, legalább önmagában ez a sztori érthető és logikus, és egész jól is használható előzményként, vagy legalábbis jó magyarázatot ad arra, hogy hogy gyűjtött csapatot maga köré a két vezér, Xavier és Erik, és hogy tulajdonképpen mi a fene is az az X-Men. Ha pedig egyáltalán nem törődünk a többi filmmel és a képregényekkel, akkor ez egy jó és élvezhető, és akár többször is megnézhető, komoly gondolatokat is ébresztő (csakúgy, mint a képregény eredetileg, részletekért lásd a szakdogámat, mert itt nem fogom kifejteni) akció-sci-fi-kaland filmdráma. Vagy valami olyasmi.
Az a baj, hogy olyan szinten nincs semmilyen köze az eredeti felálláshoz, hogy X-Men rajongóként teljességgel értékelhetetlen, és az ember ha akarja, ha nem kénytelen elfogadni, hogy ez ugyan egy X-Men néven futó, de teljesen különálló dolog, és kár is azon gondolkodni, hogy mi volt eredetileg.

A színészek tényleg szuperek. James McAvoy-t bevallom, még csak a Narniában láttam, és nem is hasonlít Patrick Stewarthoz, de abszolút elhittem, hogy ő Xavier. Iszonyúan tetszett. Annak ellenére, hogy volt haja – pedig Xaviernek a gimnázium óta nincs. A gyerekek is elég jók voltak, főleg Lucas Till és Nicholas Hoult, de Jennifer Lawrence-re és Edi Gathegire sincs panasz. Oliver Plattet rég láttam, neki örültem, January Jones egyáltalán nem tetszett, de Zoë Kravitz sem (bocs Lenny). Előbbi “csak” sz*rul játszott, utóbbi karaktere meg sz*rul is volt megírva. DE! Kevin Bacon az Kevin Bacon. Ő mindig tökéletes úgy, ahogy van, kár is ragozni :) Egész fiatalnak néz itt ki, és nagyon szépek a szemei. Aki viszont a legeslegeslegmeggyőzőbb volt számomra, az nem más, mint Michael Fassbender. Neki igazából csak a nevét ismerem, holott kisebb szerepekben láttam már, de itt egyszerűen lenyűgöző. Egy olyan hiteles és vagány és szexi és félelmetes fiatal Magnetót hozott létre, hogy komolyan mondom, le a kalappal. Talán minden eddiginél jobban tudtam ezzel a Magnetóval azonosulni. Ian McKellen is fantasztikus, de ha lehet, ő mégjobban megfogott. (Amúgy ez mi?! XD )

Az egész filmben amit a legjobban imádtam: az akcentusok. Xavier ugyan amerikai (de két évig járt az Oxfordra, lehet, hogy ott szedte ezt össze XD ), az őt alakító McAvoy pedig skót, angol akcentussal beszél, ami persze a sztori szempontjából nem hiteles egy cseppet sem, de nekem nagyon tetszett, és illett is hozzá. Arra nem emlékszem, hogy a trilógiában Stewart angolul beszél-e vagy sem, de ő is brit (angol). Fassbender pedig Magnetóhoz hasonlóan német (bár a parton pl. inkább mintha ír lenne :D ), de Kevin Bacon is elég németesen beszél, aztán persze vannak itt amcsik meg oroszok is. Tetszett ez a változatosság, tényleg nagyon színes lett tőle a film, élvezet volt hallgatni őket.

A több, mint két óra kicsit hosszú, de kibírható. Főleg a film első fele tetszett, ahogy összegyűjtötték a mutánsokat és ahogy edzettek (ahol el lehet ilyeneket sütni, ott meg is teszik, de én szeretem az ilyen “fejlődéses” képsorokat), aztán a végén az a jelenet, amikor (SPOILER) Magneto megöli Shaw-t. Az a legnagyszerűbb az egész filmben. És annyira tökéletes a vágás is. Magneto Shaw sisakját a saját fejére téve Xavier számára elérhetetlenné teszi az agyát, ekkor Xavier már tudja, hogy örökre elveszítette, mint barátot, és Shaw elméjét használja, hogy lássa, mit csinál Erik. Erik ugye megöli Shawt, amit Charles érez is, és ordít nem a fizikai, mint inkább a lelki fájdalomtól, hogy elveszíti a barátját. (Azért nem fizikai, mert az agyunkkal nem érzünk, ezért is nem altatásban végeznek agyműtéteket, mert úgysem fáj, de azért mégiscsak ekkor éli meg először egy ember halálát.) Annyira tökéletes a vágás, a felvételek, annyira jól ki lett találva… nézzétek meg! Masterpiece, ahogy mondani szokták :)

Vannak benne jó szövegek. Az egyik az, mikor toboroznak. Erik és Charles bemennek egy bárba, egy ismerős kéz a pultnál a szivarjáért nyúl. Akkor már tudtam, bár alig hittem a szememnek :D Wolverine az (Hugh Jackman). Erik és Charles odamennek, bemutatkoznak “Excuse me, I’m Erik Lehnsherr.” – “Charles Xavier.” – “Go fuck yourself!” – hangzik a válasz, ők összenéznek, majd sarkon fordulnak, én meg szakadtam a röhögéstől. Sok mindenre számítottam, de erre nem, és annyira jó poén volt beletenni X’D Kiváncsi vagyok, ők hányszor röhögték el magukat forgatás közben. A másik, ami még tetszett (többek közt), Erik mondja: “Őszintén, Charles, fogalmam sincs, hogy éltél túl. Ilyen nélkülözés mellett.” :D (“Honestly, Charles.. I don’t know how you survived. Living in such hardship.”) Na de a többit nem lövöm le. (SPOILER VÉGE)

Röviden. Sokkal jobb, mint amilyenre számítottam. És gyakran, ha már a kezdetektől utálok egy filmet, akkor ez nem is nagyon változik. Itt mégis. A zene is jó, és igen, a Take That ‘Love Love’-ja a stáblista alatt megy (de nincs hozzá kép). Az egyenruha is jó (sárga), a szereplők motivációi érthetőek, és nagyon szépen ki van dolgozva a köztük lévő kapcsolat. Gondolok itt Xavierre és Magnetora vagy Mystique-re és Magnetora vagy Mystique-re és Hankre. Xavier és Erik barátsága mély, amennyire annak lennie kell, viszont a filmbeli események ezt nem teljesen indokolják. Talán ezt, a kissé unalmas akciókat és a helyenként béna CGI-t tudom felhozni ellene az alapvető hülyeségek mellett. Úgyhogy emiatt többet nem adhatok, de ha még történethű is lenne, akkor kaphatna eggyel többet is. Így utólag sajnálom, hogy nem moziban láttam, mert ezt mégiscsak érdemes lett volna ott megnézni. 8/10.

Kieg. (2012. február 28.): Érdemes megnézni a filmplakátokat, egyik-másik tök jó lett szerintem.

X-Men: Az elsők (X-Men: First Class)
amerikai akciófilm, 132 perc, 2011

rendezte: Matthew Vaughn
forgatókönyv: Ashley Miller, Zack Stentz, Jane Goldman, Matthew Vaughn, Sheldon Turner, Bryan Singer
szereplők: James McAvoy, Laurence Belcher, Michael Fassbender, Bill Milner, Kevin Bacon, Rose Byrne, Jennifer Lawrence, Morgan Lily, Oliver Platt, Álex González, Jason Flemyng, Zoë Kravitz, January Jones, Nicholas Hoult, Caleb Landry Jones, Edi Gathegi, Corey Johnson, Lucas Till, Hugh Jackman, Stan Lee
IMDb: X-Men: First Class

Howl

2011. március 19.

“James Franco is simply terrific!” – ha szabad ilyet mondanom. :)
Ugyan még korántsem értem filmográfiája végére, de a ’127 Hours’, a ‘Milk’, a ‘Pineapple Express’ és a ‘Howl’ után azt hiszem, mostmár nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy egy igazán tehetséges fiatalemberrel van dolgunk.

Ez pedig egy olyan alkotás, amit tényleg érdemes megnézni. Ezúttal nem lövök le poénokat.

Meglepne, ha nálunk bemutatnák a filmet, még a Port.hu-n sincs róla gyakorlatilag semmilyen érdemleges információ. Nem új dolog az sem, hogy feliratom sem volt, csak angol, és azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, életemben nem szótáraztam még ennyit filmnézés közben.

A film Allen Ginsberg (1926-1997), amerikai költő életének egy rövid szakaszát mutatja be, a Howl (Üvöltés, 1955-56) című verset, annak keletkezését, illetve az azonos című kötet megjelenése utáni 1957-es pert, “amelyben a kiadót állították pellengérre a vers obszcenitása miatt”.

James Franco verset olvas, interjút ad, és nem először játszik meleg karaktert. Gyönyörűen beszél. Ahogy olvassa a verset, Matthew Gray Gubler jut róla eszembe.

Nem ismerem Ginsberget, bár többször járt nálunk is, de az alapján, amit olvastam róla, és a fotók alapján annyira elképesztően hihetetlenül eltalálták a karaktert, Franco annyira ő, hogy az valami eszméletlen. És szerintem ez a stílus, ez a fajta önkifejezés sokkal közelebb áll hozzá, mint mondjuk a hegymászó Aron Ralston figurája, számomra – bár legjobb formáját a ’127 Hours’-ban hozta és imádtam a ‘Milk’-ben is – ebben tán hitelesebb, mint bárhol máshol. (Igaz, közel sem olyan vonzó, mint az előbb említett két filmben, de Ginsberg sem volt az, sőt.) Jól áll neki, nagyon ért ehhez, de látszik rajta, hogy nem meleg – mégis hiteles tud lenni.

Nagyon tetszik, amikor a versről beszél (egyedül a kamuszakálla zavar), de az is, ahogy felolvassa. A kezébe/karjába egyenesen beleszerettem.. hogy lehet egy férfinak ilyen szép karja?! (Pláne az után, hogy levágta, hehe :D ) Az meg, ahogy a kapcsolatait ábrázolják… árad belőle.. az egész lényéből a szeretet, odaadás, félelem, fájdalom, szomorúság, minden, amire éppen az aktuális jelenetben szükség van. Nem tudok rá olyan szuperlativuszt mondani, ami kifejezné… Ha ennyi nem lenne elég, kapunk természetesen az ellenállhatatlan “Franco-smile”-ból is (ami nem csak rá, a testvéreire is jellemző). Kedvenc jeleneteim egyike, mikor egyszer a padon ül egy másik sráccal, illetve amelyik úgy kezdődik, hogy a falhoz kucorodva alszik.

A tárgyaláson (“verselemzésen”) feltűnik többek közt Treat Williams (Hair, 127 Hours) valamint Jeff Daniels (Dumb & Dumber), de ez és Franco jelenetei mellett egészen szürreális (droghatás alatti hallucinációkat idéző, a verset illusztráló) képekkel (animációkkal) is találkozunk. Pont emiatt a sokszínűség miatt nem tudnám igazán semelyik eddigi filmélményemhez sem hasonlítani, és a kritikusok sem tudták hova tenni, jobbára lehúzták miatta a filmet, de nekem nagyon bejöttek a különböző technikák, a változatos dinamika. Mindezt megspékelték némi “archive footage” részlettel. Lehet, hogy öregszem, de tetszett a zene, aminek jó része jazz volt (amúgy nem szeretem a jazzt).

Drámának írják, hajlok azonban arra, hogy nem is tudom… fikciós dokumentumfilm? Van ilyen? :) Létező interjút, létező verseket, valamikor egyszer már elhangzott szövegeket és megtörtént eseményeket látunk-hallunk. Komolyabban, mint egy sima biográfiában. Ez egy olyan film, ami tényleg egy (illetve két) versről szól. Nem másról. Nem pusztán ezek ihlették, és ne is várjunk nagy katarzist vagy drámai fordulatot, sőt még Ginsberg-rajongó sem leszek.. A lényeg itt az irodalom, a szavak ereje.

Elolvastam a két verset, itt megtalálhatóak. (Üvöltés ill. Lábjegyzet az üvöltéshez) Eörsi István fordítása a “híres”, és én is azt olvastam, de Orbán Ottó kedvenc költőim egyike, így őt sem hagyhatjuk figyelmen kívül :) És nem véletlen, hogy ő is fordította, hiszen, ha megnézzük a verseket, Walt Whitmant és némi Kassák Lajosba oltott Jim Morrisont fedezhetünk fel bennük (tudom, utóbbi később alkotott). Nekem legalábbis ez volt a benyomásom (aztán Whitmant még a filmben is említik). Az Üvöltés első két része inkább valami felsorolás, a harmadik részénél teljesen kész voltam (nagyon tetszett), de talán a lábjegyzet lett a kedvenc. Viszont ahogy Franco előadja, az minden olvasást felülmúl.
Nyugodtan meg lehet tekinteni, mert ez egy olyan film, amiről nem lehet spoileresen beszélni :D

Szerintem nagyon meg fogja osztani a nézőket. Valakinek bejön, valakinek nem. (Neki pl. nem tetszett.)
Aki alapvetően szereti az avantgárd, expresszionizmus, futurizmus, dadaizmus, szürrealizmus, konstruktivizmus jegyében született alkotásokat, az jó eséllyel nem fog csalódni. Aki nem vevő ezekre, annak talán inkább nem is ajánlom a filmet. Aki jóindulattal áll James Francohoz, de nem tudja eldönteni, hova is tegye a srácot, annak mindenképpen ajánlom, hogy tegyen egy próbát a filmmel.
Sokáig szkeptikus voltam, sőt, úgy voltam vele, hogy na ezt nem… nagyon nem akaródzott megnéznem, de végül teljesen magával ragadott. Reálisan talán 6-7-est kapna, de elfogulttá tettek bizonyos jelenetek és a főszereplő úriember alakítása, így nálam most 9/10.

Kieg.: Úristen, tényleg ennyire elállnak a fülei? Vagy csináltak vele valamit? :D

Üvöltés (Howl)
amerikai filmdráma, 84 perc, 2010

rendezte: Rob Epstein, Jeffrey Friedman
forgatókönyv: Rob Epstein, Jeffrey Friedman
szereplők: James Franco, Todd Rotondi, Jon Prescott, Aaron Tveit, David Strathairn, Jon Hamm, Andrew Rogers, Bob Balaban, Mary-Louise Parker, Heather Klar, Kaydence Frank, Treat Williams, Joe Toronto, Johary Ramos, Nancy Spence, Alessandro Nivola, Jeff Daniels, Allen Ginsberg
IMDb: Howl

Oscar 2012

Nem szeretnék senkit sem a nyertesekkel és a véleményemmel traktálni, legyen elég annyi, hogy idén úgy gondoltam, többet ér, ha kialszom magam.

A nyertesek listája megtalálható egyébként (többek közt) pl. a Vox oldalán. Az alvással nem is volt gond, köszönöm, jól esett, és egyáltalán nem bánom, hogy ezt választottam, hiszen minden papírforma szerint alakult, és a gálával kapcsolatban a nyertesek érdekelnek legkevésbé. Jó, nem akarok álszenteskedni, felvételről meg fogom nézni az érdekesebb részeket, néhány díjátadót meg ilyesmit.

Az egyik díjátadó-párosnak “köszönhető” ez a bejegyzés is, ill. hát amúgy is illik valamit írni az Oscarról, ha már filmes blognak nevezem ezt az oldalt. Aki tudja, tudja, aki nem, az majd most jól megtudja, hogy kedvenc színészem és egyik (ha nem A) legnagyobb példaképem – minden elképzelhető szempontból – Robert Downey Jr. Fel nem tudom fogni, miért nem kérik fel arra, hogy ő legyen az Oscar host mondjuk Jude Law-val – de ahogy az alábbi példa is bizonyítja, akár Gwyneth Paltrow-val. Talán attól félnek, hogy túl sokan néznék majd? Vagy hogy az összes újság azzal lenne tele, hogy milyen fantasztikusak voltak a házigazdák, és hogy ők voltak minden idők legjobbjai, és hogy akárki jöhet utánuk, az sosem érhet fel velük? Vagy csak annyi a probléma, hogy nem tudják megfizetni őket? Ez lenne az egyetlen reális magyarázat.

Akárhogyis, Downey most is remekelt (“Pepper” is jó volt persze), tökéletesen nézett ki, eszünkbe juttatta a ‘The Last Party’-t (ugyeugye :) ), és hát… Downey volt. Az az igazság, hogy nem nagyon tudok rá szavakat. :) Ő úgy tökéletes, ahogy van. Legalábbis nekem.

Man on a Ledge

Azért néztem meg ezt a filmet, mert elképzelni nem tudtam, mi a fenét tudnak kihozni abból, hogy valaki kilép egy párkányra és közel másfél órán át ott ácsorog. Az élmény nem teljesen friss, hiszen már egy hét eltelt azóta, hogy láttuk, de szinte bármit írnék, spoiler lenne, így nem is akkora baj, és inkább nem is viszem nagyon túlzásba.

Na jó, az előbb hazudtam, nem csak emiatt néztem meg. Sam Worthington nem tartozik a kedvenc színészeim közé, totálisan közömbös színészként és pasiként is, és Jamie Bell sem az esetem, azonban khm… itt van Anthony Mackie, akiről úgy gondolom, hogy ha valamiben szerepet vállal, akkor az valószínűleg nem véletlen. Ergo már ő kellő motiváció volt, hogy beüljek a moziba, persze egyáltalán nem volt baj (sőt), hogy érdekesnek ígérkezett a sztori.

Na és most hogy írjak úgy, hogy ne rontsam el az élményt? Ha azt mondom, hogy bizonyos szempontból engem a ‘The Real McCoy’-ra emlékeztetett, az már spoilernek számít? Vagy ha azt mondom, hogy az ‘After the Sunset’-re is? Vagy mondjuk a ‘U.S. Marshals’-ra? Vagy a ‘The Fugitive’-ra (amit ciki-nemciki még nem is láttam)? Mondjuk ha valaki látta ezeket, akkor sem kell megijedni, mert azért ez a film nem ilyen. Csak hát emlékeztet rájuk, na.
Tagadhatatlan, hogy sok klisével dolgoztak a készítők, ám ez mégsem annyira zavaró, így is bőven elégszer szisszentem fel és bőven elégszer mosolyogtam közben. Néha a fejemet is fogtam, pl. hogy hogy lehetnek a tv-sek/helikopterpilóták ennyire IQ-mínuszok… Mondjuk simán el tudom képzelni, hogy a valóságban is lehet ilyen.
Abszolút jól adagolják az infókat, jól kitalálták a szereplőket, mindenkinek van annyi háttere, amennyi a film szempontjából feltétlenül szükséges. A csavarok is borzasztóan tetszettek, és vicces pl. a vége, mikor mindenki bemutatkozik :) Mondjuk sejtettem, hogy valami lesz, de nem jöttem rá konkrétan. A végére persze összeállt a kép.
Sokszor csak a szerencsén múlik, hogy valaki nem “bukik le”, és bár viszonylag hamar elkezdhetünk gondolkodni, hogy ki is a rosszfiú, azért (ahogy azt megszokhattuk) a megoldás mégsem ennyire egyszerű. Ahogy egy krimit/thrillert meg kell írni, ezt úgy írták meg. Kerek egész úgy ahogy van, a színészek teljesen jók, tényleg nem lehet panasz senkire és semmire, ügyes dolog volt, hogy Worthington kiállt arra a párkányra, mert nekem az egész nagy meglepetés volt, és örültem, hogy végülis ez lett belőle.

Pár szó a színészekről. Sam Worthingtonnak szép keze van, aki ezt külön nem figyeli annyira, mint én, az tegye meg! De elsősorban nem is az a feltűnő, hogy szép keze van, hanem, hogy elképesztően hosszú ujjai. Fogadok, hogy tud zongorázni. Na jó, lehet, hogy nem, de ha nem tud, akkor kéne neki. :) A másik a hangja. Ja igen! Mert szerencsére feliratosan vetítik a mozik! (Áldom a forgalmazókat ilyenkor.) Szóval nagyon kellemes hangja van.
Itt van Anthony Mackie, sajnos csak egy kisebb szerepben (Cassidy legjobb barátját alakítja), és most is olyan kedvesnek és aranyosnak tűnik, gyanítom, a mosolya meg a szemei miatt. Mindegy, hogy jófiút (The Adjustment Bureau) vagy rosszfiút játszik (Half Nelson), nekem mindig ez a benyomásom róla :)
Az egyik leghálásabb szerep talán Jamie Bellé (ő Cassidy tesója), a poénosabb részeket neki (ill. a karakterének) köszönhetjük, ráadásul kapott maga mellé egy gyönyörű nőt (vagy lányt.. alig hiszem el, hogy csak egy évvel idősebb nálam :) ), Genesis Rodriguez személyében. És itt kell megemlítenem, hogy ugyan vannak pasik ebben a filmben, de “erős a gyanúm”, hogy elsősorban mégis inkább a férfiakat célozták meg a készítők, már csak azért is, mert a hölgyön egy jelenetben a kelleténél kevesebb ruha van. És annak a jelenetnek tényleg semmi funkciója nincs, csak annyi, hogy kikerekedjen a nézők szeme.
Gyönyörű nőkből sosem lehet elég – gyanítom legalábbis, hogy a férfiak jelentékeny része vélekedik így -, ám nincs mindenki oda a latinokért, ezért kapunk egy szőke szépséget is, ő Elizabeth Banks névre hallgat. Kisebb szerepe volt a Pókember-trilógiában, és hamarosan láthatjuk a ‘The Hunger Games’-ben is, amit remélem már mindenki nagyon vár (szereplők még pl. Jennifer Lawrence, Josh Hutcherson, Liam Hemsworth, Woody Harrelson, Willow Shields, Stanley Tucci, Donald Sutherland, Lenny Kravitz, Toby Jones…).
Ja, és ki ne felejtsem Kyra Sedgwicket, aki ugyan se nem főszereplő, se nem szép, viszont ő Kevin Bacon felesége (??? ennek tényleg semmi köze a filmhez :D ), és nagyon idegesítő karaktert játszik.

Most, hogy már ennyit írtam a semmiről, be is fejezem :) Konklúzió: a film nagyon okos, nagyon ügyes, lendületes, izgalmas, kerek egész, sajnos nem is tudom, mit kéne változtatni rajta, és az biztos, hogy sok másik filmnél sokkal jobb, valami azonban mégis hiányzik belőle. Valami, amitől felejthetetlen lesz. 7/10.

Borotvaélen (Man on a Ledge)
amerikai thriller, 102 perc, 2012

rendezte: Asger Leth
forgatókönyv: Pablo F. Fenjves
szereplők: Sam Worthington, Anthony Mackie, Patrick Collins, Jamie Bell, Genesis Rodriguez, Elizabeth Banks, Kyra Sedgwick, Ed Harris, Titus Welliver, Afton Williamson, Edward Burns, Johnny Solo, Pooja Kumar
IMDb: Man on a Ledge

Real Steel

2011. október 21.

Kétségtelen, hogy ez az utóbbi évek (sőt, tán minden idők) legjobb robotboxos-apás-fiús filmje! Ebben persze lehet, hogy közrejátszik az is, hogy tudomásom szerint kategóriájában nincs vetélytársa. :)

Gyenge viccet félretéve. A történetét tekintve, más filmekhez viszonyítva átlagosnak mondható, sőt, már-már fájdalmasan kiszámítható alkotásról beszélünk, és itt jön egy de! Szóval: DE annyira eszméletlenül szuperek a színészek, annyira aranyos a kisfiú, annyira emberi a robot (sokkal inkább, mint az új Majmok bolygójában bármelyik majom), a CGI is tök jó, és ugyan nem művészfilmről van szó, de annyira jó a zene és annyira hihetetlenül fantasztikus munkát végzett az operatőr, hogy le a kalappal. Ezt a filmet igen nehéz lenne nem szeretnem :) Sőt, mi több, (hacsak emlékeim nem csalnak) életemben először voltam moziban az öcsémmel, és örülök, hogy ezt néztük.

(Kicsit SPOILERes lesz.)

Viszonylag szokatlan (szerintem) a tömegfilmek esetében, vagyis általában nem fektetnek akkora hangsúlyt arra, hogy művészi legyen a kép, bár mostanában azért előfordult néhány nagyon szépen fényképezett mű is (pl. Limitless, Source Code). Már az, ahogy kezdődik olyan hangulatot teremt, hogy aztán nem hagy szabadulni. Tökéletes a zene és a képsorok és Hugh Jackman… “na ez igen” – gondoltam. Engem az első percekben megvett. Jó lett volna még hasonlót látni, de sajnos spóroltak vele a készítők. Azért még így is van néhány gyönyörű pillanat (és tükröződés). Például mikor Charlie boxolni tanítja Atomot. Igaza volt Hugh Jackmannak, olyan, mint egy tánc. Egy tökéletesen koreografált tánc. És nagyon elemében van. Jól áll neki ez a férfiasság (kb. heti egyszer szabadna csak borotválkoznia), de a box önmagában is egy férfias sport (eredetileg.. elvileg..). Viszont Max is nagyon jópofa a robottal, mikor “ismerkednek”, és a kisfiú tanítgatja, meg ugye a “védjegyük” is jó :)

Charlie meglepően sokáig ellenszenves. Az ember nézi, és nem érti, hogy hogy lehet valaki – egy apa – ilyen szívtelen, hogy képes kihasználni őt, és hogy tud nemet mondani egy ilyen tündéri kisfiúnak. Ezt nem éreztem annyira életszerűnek, pláne Hugh Jackmantől, aki kifejezetten egy ilyen “jó apa”-típus, és a végén, mikor kiderül, hogy a zord külső érző szivet takar valahogy nem akkora a katarzis, amekkorának lennie kellene. Ez és az egyszerű, már-már bugyuta sztori zavart, de a színészek és a szép színek-képek valamelyest kárpótoltak azért.

Elolvadtam, mikor Atom félrebillentette a fejét meg mikor füstölgött “jajj, szeeegény”, mondtuk többször, és ennek fényében vicces volt a kétszer is elhangzott kérdés “ugye tudod, hogy egy robothoz beszélsz?”, hiszen tényleg annyira szerethető karakter :)
Hugh Jackmant már méltattam, tényleg zseniális – de ő mindig – és nagyon jó pasi a nagy kezeivel meg a kerek fenekével (feltűnően sokszor mutatták :) ) meg hogy ilyen magas meg izmos meg borostás *_*
A Max-et alakító, 12 éves Dakota Goyo (1999-ben született, szinte hihetetlen, hogy vannak emberek, akik akkor születtek XD Sőt, olyanok is vannak, akik mégkésőbb…) nagy “szájeltátásai”-meglepődései, szemkerekítései, mosolyai, de a komoly arckifejezései is rettenetesen őszintének tűnnek, mintha nem is színészkedne, totál természetesen csinál mindent, nagyon aranyos kis kölyök. Ő volt egyébként az ifjú Thor a… a ‘Thor’-ban :) (Hol máshol?)
Van itt egyébként minden.. és mindenki olyan szép és kedves és tökéletes, hogy öröm nézni (azért ez néha kissé giccses, és az utolsó meccs lassított felvételeit nem is tudtam teljesen komolyan venni, túl sok ott már a pátosz), Evangeline Lilly is ez a kategória. Nagyon szép, amikor mosolyog, az a jelenet pedig tetszett, amikor: “1200 miles for a kiss. – Worth it. So worth it.”
De van itt szép orosz nő is Olga Fonda személyében vagy az elkövetkezendő húsz év potenciális japán főgonosza, Karl Yune (“kicsit” szép a srác) vagy “kedvenc mogadorim”, Kevin Durand (játszott egyébként a ’3:10 to Yuma’-ban, és ő volt Fred Dukes a ‘Wolverine’-ben), aki nem a kedves arcáról híres, és akivel kapcsolatban meggyőződésem, hogy az a Hugh Jackman felé intézett kijelentése, ami valahogy úgy hangzott, hogy “a régi szép idők emlékére” bizony “belső poén” volt, és a Wolverine-re utalt. Persze nem hiányozhat a jófej fekete srác sem, ő a szintén “nagyon nem csúnya” Anthony Mackie, aki szerény véleményem szerint kaphatott volna több jelenetet is, de amikben feltűnik, azok így is értékesek :) És úgyis láthatjuk még mostanában pár filmben, szóval igazán nincs okom panaszra :P A készítők tehát (a HP agresszív reklámozása mellett) eléggé komolyan vették azt, hogy nem árt egy filmnek, ha színes: ausztrál, kanadai, amerikai, japán, orosz, fehér-sárga-fekete.. fura, hogy angol főszereplő nincs :)

(SPOILER VÉGE)

Nem egy túl maradandó élmény, de szép. Felvonultat sokféle érzelmet, jók az arányok, kicsit akciófilm, kicsit sci-fi, kicsit dráma, kicsit sírós, kicsit nevetős, nem vitték túlzásba a CGI-t sem (de látszik, hogy volt rá pénzük), nem arról szól a film, hogy a robotok mennyire látványosan tudják gyepálni egymást. Ez is benne van, de nem sok, nem ez viszi el. Kikapcsolódásnak, családi filmnek tökéletes. A gyerekek és a felnőttek egyaránt megtalálják benne a nekik szánt üzenetet, egyaránt jól tudnak szórakozni.
Nagyon sok nagyon gagyi, nagyon giccses családi film van. Ez is egyszerű, kiszámítható (sokszor még a szöveg is, nemhogy az ütések), helyenként giccses, de sokkal kevésbé, mint sok másik. Ami még érdekes, hogy “gyerekfilmnek” szokatlanul hosszú, 127 perc, de sodró lendülete miatt ezt szinte észre sem vesszük.
A szinkronnal nem voltam teljesen megelégedve, Hugh Jackman és Kevin Durand hangja nem tetszett, a többiek tűrhetőek, de érdekelne az eredeti. Esélyes, hogy nem tegnap láttam utoljára. 7/10.

Vasököl (Real Steel)
amerikai-indiai sci-fi akciófilm, 127 perc, 2011

rendezte: Shawn Levy
forgatókönyv: John Gatins, Dan Gilroy, Jeremy Leven, Richard Matheson (novella)
szereplők: Hugh Jackman, Dakota Goyo, Evangeline Lilly, Anthony Mackie, Kevin Durand, Hope Davis, James Rebhorn, Marco Ruggeri, Karl Yune, Olga Fonda, John Gatins
IMDb: Real Steel

Source Code

2011. szeptember 11.

Néha olyan jó lenne tudósnak lenni :) Majd ha nagy leszek, akkor sokkal jobban fog érdekelni a kvantumfizika, mint most, és akkor sokat fogok olvasni róla és marhára okos leszek! :)
Ezek után pedig spoiler, mert máshogy sajnos aligha tudnék írni róla. Ezért tehát őszintén javaslom mindenkinek, aki tervezi, hogy megnézi ezt a filmet, hogy ne olvassa a következő néhány bekezdést, mert sokkal többet ér, ha nem én mondom meg a “tutit”, hanem mindenki rájön magától. Aki viszont – ahogy mafla módon én is – nem jön rá magától, az nyugodtan olvassa el, hátha tiszta lesz a kép. Én semmit nem tudtam a filmről, csak hogy sci-fi és Jake Gyllenhaal és Michelle Monaghan. Ennyi elég volt, és így egy izgalmas, érdekes élménnyel gazdagodtam. Ami tavaly az ‘Inception’ volt, az idén a ‘Source Code’ – mondják.

(SPOILER tehát, de ez tényleg nagyon részletes lesz!!)

Úgy tűnik, elszoktam a párhuzamos világoktól, és mindenáron időutazást akartam látni a dologban, ezért nem állt össze sehogysem a kép (mert a film végére időhurok keletkezett), és ezért nem tudtam eldönteni, hogy ez egy jó film avagy egy önmagának is ellentmondó, összekuszált valami. Rég olvastam ennyit film kapcsán, mert többen ellentétes, többen viszont hasonló véleményen voltak, mint én, és bosszantott, hogy nem esik le a tantusz. De végül csak leesett, szóval elég egyértelműen kijelenthetem, hogy ez bizony egy jó film.
Na persze sajnos nem annyira eredeti, mint lehetne, a “Sliders” óta tudjuk, hogy léteznek párhuzamos világok, és nem kizárt, hogy ismerjük a Metallica első klipjét is (itt a szöveg is, de a képek is fontosak) vagy gyerekként szerettük a “Quantum Leap“-et. Ezeket összegyúrva pedig már meg is van a ‘Source Code’. Valószínűleg Scott Bakula neve zavart meg az értelmezésben (ő Colter apja) illetve, hogy a karakterek váltig állították, hogy ez egyfajta szimuláció csak.

Kezdjük ott, hogy arra számítottam, a csóknál vége lesz. Az sem lett volna rossz – akkor teljesen más filmről beszélhetnénk – lett volna értelme úgy is, hogy meghal és kész, a szerkezet pedig tényleg arra jó, aminek gondolták. A valódi vége azonban látszólag mindent megkavart, persze így is működik a film (sőt, ettől sci-fi), de elsőre zavarosnak és fölöslegesnek tűnik a befejezés.
A filmben a szerkezet készítői (az ő világuk legyen “Világ A”) azt hiszik – hiszen nem volt még módjuk kitapasztalni -, hogy csak azt az utolsó 8 percet tudja átélni a főhős, tényleg mintha valamiféle szimuláció lenne. A srác viszont megtapasztalja, és rájön, hogy ennél sokkal komolyabbat csináltak. Említettem a Sliderst, ott ugye nyilvánvaló volt, hogy végtelen számú világ létezik, és egyikből a másikba tudnak “csúszni”. Itt ugyanez a helyzet, csak az ő világukban ez nem bizonyított. Itt a srácnak csak a tudatát “csúsztatják” – véletlenül – egy másik világba (alternatív valóságba, “Világ B”, C, D stb.), és “vissza tudják hívni” onnan (az A-ba). (Hasonlóan, mint a Quantum Leapben, más a teste és a tükörbe nézve tudja meg, éppen hogy néz ki, csak itt nem klasszikus időutazó. Ugyan reggel 7:40-kor kel fel a vonaton, de egy párhuzamos világban.) Ő abban a másik világban tevékenyen tud működni, meg tudja változtatni a dolgok menetét anélkül, hogy az ő világában változna bármi is (ezzel nem hoz létre időhurkot). A Slidershöz képest a különbség itt annyi, hogy a világok egyformák. Vagy legalábbis az a részük, amit mi (és a film szereplői) megtapasztalnak. Az utolsó útja (“Világ Z” mondjuk) előtt elmondja (“Világ A” szereplőinek), hogy ki volt a merénylő, így ott el tudják kapni a felrobbant vonat után, de még mielőtt nagyobb kárt csinálna.
Aztán a legvégén (“Világ Z”-ben) megmenti a vonat utasait is, a srácot pedig odabilincseli a kapaszkodóhoz. Ami emailt előtte ír, azt már a “Világ Z”-ben lévő nő kapja meg mikor reggel munkába megy. A “Világ Z”-ben élő énjét (az ottani Colterre gondolok, nem Seanra) – mivel a vonatrobbantás ott nem történt meg, hiszen elhárította – még nem küldték a küldetésére, így várnia kell egy következő lehetőségre. Főhősünk tudata pedig átírta Sean barátunk tudatát (hiszen “lekapcsolták”, nem tudják már visszahívni), és Sean-ként éli az életét tovább “Világ Z”-ben. A tükörkép végül az emlékműben (ez is volt téma fórumon, csak azért írom) tehát nem Jake Gyllenhaal, hanem az a srác, akinek a “bőrébe bújt”. Szóval a tudata véglegesen átkerült (A-ból Z-be), a “Világ A”-ban lévő teste pedig meghalt.

IMDb-n valaki fennakadt azon, hogy nem lehet olyan hosszú sms-t írni, amilyet a srác írt. Igazából emailt írt, csak telefonon, úgyhogy már a felvetésnek sincs értelme, de az egyik válaszoló írása nagyon tetszett :D

“Just to be clear:
Body Farming comatose soldiers: ok
Consciousness transferrence: ok
Home-made nuclear arms: ok
Parallel reality: ok
Too many characters in a text message: impossible’”

Ez pedig a Port.hu-n tetszett nagyon :D

“…mért nem lehetett vége ott, hogy Jake lesmárolja a dögös barnát, majd a katonanő megnyomja a nagy piros gombot és itt Jake végleg kimúl.”

(SPOILER VÉGE)

A színészek természetesen szuperek, maga a film is nagyon tetszett leszámítva azt, hogy tényleg nem váltotta meg a világot és elég bénák az effektek. Jók viszont a vágások, a zene, csíptük az operatőrt és a rendezőt, gyönyörű a város, és az sem baj, hogy majdnem egyszereplős, mert Jake Gyllenhaalt a ‘Donnie Darko’ óta nagyon szeretjük.
Azért a férfiaknak sem kell csüggedniük, mert egyrészt itt van a gyönyörű Michelle Monaghan (Kiss Kiss Bang Bang, Due Date) illetve az ukrán származású Vera Farmiga, akit én ugyan nem tartok egy különleges szépségű valakinek, de pár fórumozó srácnak nagyon is bejön, úgyhogy biztos az.

Oscar-esélyes? Elég egyértelmű. 9/10.

Kieg. 1.: Akit érdekel a kvantumfizika és a párhuzamos világok, annak ajánlok egy sorozatot, ami fent van a youtube-on. Még nem néztem meg én sem, de állítólag nagyon jó. Itt az első rész.
(Megvan valakinek a Vissza a jövőbe trilógia?)

Kieg. 2. (2012. február 26.): Hát ez az oscaros kijelentésem nem jött be :D Pedig valami operatőrös vagy vágós kategóriában jelölhették volna. Hiába… nekik más az ízlésük :(

Forráskód (Source Code)
amerikai-francia akcióthriller, 93 perc, 2011

rendezte: Duncan Jones
forgatókönyv: Ben Ripley
szereplők: Jake Gyllenhaal, Michelle Monaghan, Vera Farmiga, Jeffrey Wright, Michael Arden, Scott Bakula
IMDb: Source Code

The Adjustment Bureau

2011. szeptember 10.

Philip K. Dick azon szerzők egyike, akinek műveivel tele kellene legyen pár polcom. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Updike, Hamingway, Márquez és Shakespeare közt neki már nem jutna hely. Merthogy hely akadna még bőven, de valahogy… valahogy ugyanannyira kimaradt ő az életemből, mint mondjuk Lem – Lemtől is egyedül a Solaris van meg (angolul és oroszul). Habár illene, mégsem ígérem, hogy ezen egyhamar változtatni fogok. A kedvenc Philip K. Dick adaptációm (merthogy szeretik őt a filmesek) nem is lehetne más, mint az ‘A Scanner Darkly’, de a ‘Minority Report’-ot is nagyon szeretem. Ez lesz a harmadik.

Azzal kell kezdenem, hogy úgy ültem le megnézni a filmet, hogy semmit nem tudtam róla – persze azon kívül, hogy egyik gyerekkori nagy-kedvencem, Matt Damon a főszereplő. Aztán mikor a stáblistán megpillantottam, hogy egy Dick-novellából készült, kb. annyit gondoltam, hogy “jaaaa, oké”.

A ‘The Adjustment Bureau’ azon kevés filmek közé tartozik, melyeknek tetszik a magyar címe. Sőt. Ennek a címe kifejezetten tetszik: Sorsügynökség. Az eredeti cím is jó (a novella címe pedig Adjustment Team, magyarul Helyreigazító csoport), de ezúttal nagyon is találó a fordítás. A novella egyébként 20 oldal, én még nem olvastam el, de akit érdekel, itt megteheti. Állítólag egyébként a filmnek nincs túl sok köze hozzá.

Nem nagyon írok a cselekményről, mert azzal mindent elárulnék, inkább csak annyit mondok, hogy a film a szabad akarat témáját járja körül, de mondhatnám azt is, hogy egy sci-firől van szó megspékelve némi romantikával. A sci-fi résszel nincs is baj, sőt. A romantikus szálat azonban nagyon elnagyolták, ezt érdemes lett volna jobban kidolgozni. Ami még nem tetszett az az, hogy az évek múlását egyáltalán nem érzékeltetik. A színészek nem öregszenek, és ami évekkel azelőtt történt, mintha tegnap történt volna, pedig bőven változniuk kellene. Egyébként tényleg lehetne jó a film, mert a téma borzasztó érdekes, mi több el is képzelhető, hogy a világ így működik, sajnos azonban a készítők 106 perc alatt egy olyan sztorit mesélnek el, amit fél órában is bőven el lehetne. Olyan a film, mintha valaki egy novellára való mondandóját regénynek írta volna meg. Túl egyszerű, túl vázlatos. Olyan dolgokat nem dolgoztak ki megfelelően, amiket pedig egyszerűen ki lehetett volna. Ennek ellenére egy élvezhető, sodró lendületű alkotásról van szó.
A helyszín úgy tűnik, a sci-fi rendezők kedvencévé vált – idén ugye volt már egy ‘Limitless‘-ünk, szintén New Yorkból -, de ez nem is baj, mert úgy tűnik, ezt a várost pont arra találták ki, hogy a filmek főszereplői végigrohanjanak rajta és kis bárokban találkozzanak a mellékszereplőkkel. A Szabadság-szobor lábánál forgatott jelenetet akár giccsesnek is nevezhetnénk, de ha arra gondolunk, miről is szól a film… elég ironikus (ez a jó szó?). Valószínűleg nem is véletlenül került bele. És pont ott kérdezi meg David azt, hogy… Szóval ott valahogy felértékelődik az a szó, hogy “szabadság”.

Pár szó a színészekről, aztán befejezem. Főhősünk Matt Damon és partnernője, Emily Blunt közt – ahogy mondani szokás – jól működik a kémia. Nem mondom, hogy elképesztően jól és, hogy ők egymásnak lettek teremtve, de a helyzet sokkal jobb, mint pl. a ‘Blue Valentine‘ esetében. Rajtuk kívül feltűnik viszont nem egy kellemes meglepetés is a stáblistán. Rögtön elsőként kell megemlítenem Michael Kelly-t, aki a “Criminal Minds: Suspect Behavior” Simms ügynökeként (becenevén Prophet) lehet elsősorban ismerős, de nyomozót játszott a ‘Changeling’-ben, és több más sorozat mellett feltűnt pl. a “Third Watch”-ban. Utóbbi csak azért érdekes, mert Anthony Ruivivar főszereplője volt annak a sorozatnak (a kedvenc karakteremet, Carlos Nieto-t alakította). Ha nem lenne elég a sorozatsztárokból, kapunk még egyet, John Slattery-t. Ő egyébként az egyik olyan színész, aki kisebb-nagyobb szerepekben rengeteg filmben feltűnt már, az arcát mindenki ismeri, de “a nevét senki nem tudja”. Én őt a “Jack & Bobby”-ban ismertem meg (Bradley Cooperrel együtt) jórégen, de játszott a ‘The Situation’-ben Damian Lewis-zal, aztán a Született feleségekben, illetve tavaly ő volt Tony Stark apja a Vasember második részében. Aztán itt van Terence Stamp. Nem túl ismerős a neve? Semmi gond. A “Smallville”-ben játszott meg az új Star Wars trilógia első részében (meg még egy rakat más filmben), de a poén nem ez, hanem, hogy ő volt Pier Paolo Pasolini ‘Teorema’-jában a látogató. Úgy bizony :)
Még egy valaki a végére, az egyik “új kedvencem”, Anthony Mackie. És nem csak azért, mert irtó helyes a pasi, hanem mert az ő karaktere (Harry) tetszett legjobban. Lehet, hogy csak én láttam az ő szemszögéből a dolgokat, aztán lehet, hogy direkt így csinálták a filmet, ezt nem tudom, de én neki “drukkoltam”. És nem is értettem a film közepe táján, hogy Matt Damon mit problémázik, nem hittem el, hogy hogy lehet valaki ilyen… nagyravágyó? (SPOILER) Mintha a fényes karrier lenne a fontos. De aztán szerencsére jött Harry és rendbe tette a dolgokat :) (SPOILER VÉGE) Mackie-t egyébként a ‘Half Nelson‘-ban láttam először, és már ott is tetszett :$ csak az ugye Ryan Goslingról szól, nem róla. Szerencsére viszont nem csak én fedeztem fel, hanem a filmesek is (hat filmje van már féligmeddig készen, úgyhogy az elkövetkező 2-3 évre el leszünk látva).

Annyira jó lehetett volna… és sajnálom, hogy nem moziban néztem, biztos nagy élmény lett volna úgy. Így csak egy kisebb, de azért egész jó :) Ajánlom. 7/10.

Kieg.: Ez pedig egy kis filmajánló a végére, mert már volt róla szó, de nem fejtettem ki annyira. 2013-ban mutatják be a ‘The Gangster Squad‘ c. filmet, amiről nagyon remélem, hogy jó lesz, mert ha igen, akkor abban az évben ők fognak tarolni. Legalábbis most van egy ilyen érzésem. Aztán meglátjuk. Ízelítőként a színészgárda: Emma Stone (tudtátok, hogy Andrew Garfielddal jár? szerintem totál összeillenek :) ráadásul mindketten a jövő nagy színészei lesznek), Ryan Gosling, Josh Brolin, Sean Penn, az imént említett Anthony Mackie valamint Nick Nolte, de rajtuk kívül is lesz még néhány ismerős arc. Egyszóval egy rakat olyan színész, akiket külön-külön is szeretünk és elismerünk és tisztelünk, és akkor őket összeeresztik… hát.. nagyon kíváncsi vagyok :)

Sorsügynökség (The Adjustment Bureau)
amerikai thriller, 106 perc, 2011

rendezte: George Nolfi
forgatókönyv: George Nolfi, Philip K. Dick (novella)
szereplők: Matt Damon, Emily Blunt, Michael Kelly, Anthony Mackie, John Slattery, Anthony Ruivivar, Shohreh Aghdashloo, Terence Stamp
IMDb: The Adjustment Bureau

(500) Days of Summer

Joseph Gordon-Levitt 31. szülinapja alkalmából több dolgot is meg kell említenem. Az egyik az, hogy mára ő lett az egyik kedvenc színészem, de minden bizonnyal ettől függetlenül is ő generációjának egyik legjobbja. A másik az, hogy nagyon szeretem ezt a filmet. A harmadik meg az, hogy az éppen aktuális kedvenc énekesem (Alejandro Manzano) egyik-másik régebbi felvételen kiköpött Joe. Ja és neki is ez az egyik kedvenc filmje, és ő is hasonlóan filmb*zi, mint én ^_^ A bejegyzés legaljára teszek róla videókat, és lesz még szó a zenekaráról, de nem szeretném lelőni a poént. Majd júniusban :) Addig legyetek türelemmel :P és keressetek rájuk a youtube-on: Boyce Avenue. De mivel ez nem zenés, hanem elsősorban filmes blog…

2011. február 20.

Már a felütés, amivel a film kezdődik zseniális. Gondolok itt az “author’s note”-ra. Ritka az, hogy egy szórakoztató vagy játék- vagy hálivúdi filmnek bármi köze legyen a valósághoz. Talán nem lövöm le a poént, ha azt mondom, igen, ez is valamilyen szinten hepienddel végződik – de a lényeg nem ez. (Romkomnak mondják, azért attól távol áll, de a dráma mellett van benne egy jó adag humor is.)

Joseph Gordon-Levitt az átlagosabbnál is átlagosabb srácot alakít, akivel – legalábbis nekem – nem esik nehezemre azonosulni, sőt. Ügyesen kitalálták, hogyan érezzük azt, amit ő, és ezen szerintem az időkezelés sem ront. Aki nem tudja követni, nézze meg újra, de annyira azért nem nehéz szerintem.
Nem tudom egyértelműen eldönteni, hogy a hangulat-átadás a rendezésnek vagy a színésznek nagy pluszpont, de talán mindkettőnek.
Általában azt mondjuk, hogy jó, ha a karakterek ki vannak dolgozva meg ha több nézőpontot is látunk, ha megérthetjük a többi szereplő motivációját is stb stb, de ez a film a srác érzéseiről szól, és pontosan azt akarták bemutatni, hogy ez a lány… khm. Rossz fej. (Nem akartam a film elejéről idézni.)
A két barát igen keveset szerepel, és bármennyire is örültem volna, ha Gube több időt kap, annyira nem hiányzott ő sem. (Apropó, nagyon-nagyon elképesztően imádom, ahogy ő beszél, utánozhatatlan.) Egyébként a lány (Zooey Deschanel) is egy abszolút átlagos valaki, és a történet is rémesen átlagos, és mindenkivel megesik hasonló, de pont ettől olyan jó a film.

Nagyon szépek a színek, borzasztóan tetszettek. És az “archív” felvételek is :) Nem mondom, hogy a zenéjét naphosszat hallgatnám, de jó választás volt. Köszönet Zazie-nak és Violetnek – ha ők nem mondják, szerintem még mindig nem néztem volna meg. 9/10.

Kieg.: Marc Webb rendezett egy kisfilmet még ezzel kapcsolatban. Aki látta a filmet, az érti.

Nagyon aranyosak (és ügyesek) ebben a klipben:

Ez pedig a trailer:

500 nap nyár ((500) Days of Summer)
amerikai romantikus vígjáték, 95 perc, 2009

rendezte: Marc Webb
forgatókönyv: Scott Neustadter, Michael H. Weber
szereplők: Joseph Gordon-Levitt, Zooey Deschanel, Geoffrey Arend, Chloë Grace Moretz, Matthew Gray Gubler, Clark Gregg, Patricia Belcher, Rachel Boston, Minka Kelly
IMDb: (500) Days of Summer

Tudni kell rólam, hogy mindenféle zenét szeretek, de leginkább azt, amikor tényleg zene van, tehát ahol vannak hangszerek, nem pedig csak zaj. Mégjobb, ha a szöveg is értelmes, a legjobb pedig, ha még érteni is lehet azt a szöveget :) A Boyce Avenue pedig elég jól teljesít e téren, úgy értem, játszanak kb. száz féle hangszeren (még az egyik kedvencemen is, ami nem más, mint a cajón :) ), értelmes dalokat írnak és az énekes srác – amellett, hogy fantasztikus hangja van – érthetően is énekel. Három testvérről van szó egyébként: Daniel, Fabian és Alejandro Manzano. Meg lehet találni őket a youtube-on kétszer is, facebookon, twitteren és persze van saját weboldaluk is, kinek mi a szimpatikus. Saját dalaik mellett feldolgozásokat is csinálnak, amik az esetek 99%-ában jobbak, mint az eredeti verziójuk. Jaj annak az énekesnek/zenekarnak, akik dalát egyszer ők felveszik! Nem egyszer jártam úgy, hogy hallottam tőlük egy dalt, aminek naivan meghallgattam az eredetijét… Hát jobb, ha nem mondok semmit. Mostmár inkább nem hallgatom meg az eredeti dalokat. :D
Egyetlen dolgot hiányolok velük kapcsolatban, illetve kettőt… az egyik a pörgősebb dalok (mert a legtöbb lassú, és érdemes lenne javítani az arányon), a másik pedig az, hogy nem jönnek Budapestre (vagy legalább Bécsbe) koncertezni. Remélem ez azért idővel változni fog, persze ha a hegy nem megy… vagy fordítva (?).
Most két “all time” kedvenc dalom két régebbi felvételét mutatom (azóta nagyon sokat fejlődtek), mert ezeken Ale még nagyon emlékeztet Joe-ra. Főleg itt, főleg a közeli felvételeken:

(Ez az eredeti.)

De azért itt is. Ez már Daniel és Alejandro, a videót pedig Fabian csinálta :)

(Ez pedig ennek az eredetije. Ezeket meg lehet hallgatni nyugodtan, mert tényleg jók.)

In the Cut

2011. június 25.

Nem rossz film, de felejthető. Ha nem tudom, hogy nő írta, akkor is rájövök. Totál szürreális az egész. Vagy nem is tudom… de szerintem ilyen nincs.
Lehet persze, hogy naiv vagyok, az ismereteim meg aztán pláne hiányosak a New York-i rendőrökkel kapcsolatban, de nem hinném, hogy ennyire parasztok, trehányak és izzadtságszagúak lennének, mint ebben a filmben. Maga a rendőrség, pontosabban az a – nevezzük irodának – helyiség, ahol a nyomozók asztalai vannak azt akarja sugallni, hogy itt bizony utolsó tajparaszt, szőrös állatok, nagybetűs férfiak dolgoznak. Úgy értem, az a fajta, aki beül a fotelba meccset nézni, elvárja a meleg vacsit, meg hogy az asszony bevigye neki a sört, az a fajta, aki bűzölög a piától, cigitől és mosdatlanságtól, az a fajta, aki ha olyanja van az esti buli után megveri a nejét. Szerintem a férfiak nagy átlagban nem ilyenek, pedig a film – számomra – ezt sugallja.
A nők meg szexéhes ribancok, akik tudják, mit akarnak, akik naponta akár többször magukhoz nyúlnak, ha épp nem találnak pasit, de akkor is, ha van nekik, ők aztán tudják, milyen a minőségi szex, és a minimum, amit elvárnak, hogy a férfi is tudja, és elégítse is ki a nőt teljesen alárendelve magát neki – nem törődve persze saját magával, a saját igényeivel.
Szóval szerintem ilyen nincs.

Eleve hogy tudja összeegyeztetni magában a rendőr srác, hogy ő most egy ilyen “alkesz-szerű” apa/férj figura, de közben egy igazi Don Juan? Számomra nem hiteles a karakter. Próbál az lenni, Mark Ruffalo tényleg nagyon igyekszik, és jól is áll neki mindkét szerepkör, csak egyszerűen annyira összeegyeztethetetlen a kettő. Kivéve persze ha valami pszichopatáról van szó, mert ilyet már láttunk. Ha az, akkor logikátlan a forgatókönyv, ha nem az, akkor pedig pocsék a karakterábrázolás. Egyébként egész hasonló lenne a fickó a ‘The Kids are All Right’-ban szereplő karakteréhez, csak hát azzal ellentétben ezt elszúrták. Tisztára tudathasadás.
A nő (Meg Ryan) meg hogy tanár… tipikus. Kívülről jókislány, de a bölcsész-külső igazi vadmacskát rejt, egy már-már perverz, voyeur, skizoid alakot. Merthát nehogy azt higgye bárki is, hogy a nők érzelmesek, őket igenis felizgatja a látvány, és arról álmodoznak, hogy milyen lenne ha… Pozitív ez abból a szempontból, hogy le akarja rázni a konvenciókat, sztereotípiákat, viszont átesik a ló túloldalára, mert erre megintcsak azt mondanám, hogy “ilyen nincs, ez túlzás”. Nem kizárt, hogy van, de hogy egy épeszű embert csak két dolog érdekeljen az életben az szerintem nem reális.
A nő húgát ráadásul csak egy dolog érdekli… A kattant srác (Kevin Bacon) meg szimplán kattant. A nyomozó társa nőgyűlölőnek tűnik, de lehet, hogy egyszerűen csak paraszt. Gondosan ügyeltek arra az írók, hogy ennél többet ne is tudjunk meg róluk. A főhős tanítványa sem túl izgalmas. Egy fekete srác írói vénával, akiből bárki kinézi a legszörnyűbb rémtetteket is, mert ő aztán egy igazi báránybőrbe bújt farkas. És akkor találd ki, hogy ki a gyilkos.

Azokat tartom jó krimiknek, (ezt thrillernek mondják, de szerintem vegyesfelvágott), amelyekben kb. egy pillanattal azelőtt jövök rá, hogy ki a gyilkos, mint a szereplők. Ebből a szempontból pl. a ‘Mystic River’ tökéletes alkotás (bár asszem rá ezt minden szempontból elmondhatjuk, és az is thriller elvileg). Közben meg kell az, hogy azon agyaljak, vajon ki lehet, hogy kicsit megdolgoztasson a film, ne csak üljek bambán.
Lehet, hogy a zizi srác? Hiszen olyan őrültnek tűnik! Vagy talán a rendőr? Jaj, nagy veszélyben van a nő! Vagy a fekete srác, hiszen illik rá a profil? Hú, szegény nő, mindjárt találkozik vele! Lehet, hogy maga a nő az, csak disszociatív személyiségzavaros, és nem tudja, mit tett? Ajjajj, veszélyben a rendőrsrác! Persze a végére már akármelyik szereplő lehet a gyilkos (mi van, ha a húga, mi van, ha a rendőr társa vagy netán a sztriptízbár tulaja?), csak derüljön már ki, mert egy ponton túl nincs értelme tovább húzni, amikor már úgy vagy vele, hogy bárki lehet az, akkor nem tudják jobban fokozni az izgalmakat. Aztán a gyilkos olyasvalaki, akire nem is gondoltál igazán, de közben mégis, hiszen “hát persze, ez elég egyértelmű volt”, tehát egy pillanatig sem lepődsz meg. Nagyon húzni nem akarják, kb. 5 percben aztán le is zárják az ügyet (ill. a filmet). Azt szeretik még csinálni az ilyen jellegű filmekben, hogy egy addig nem is szereplő “random statiszta” a tettes. Ez is írtó gyakori. Hogy jó-e vagy rossz, passz…

(A “hozott anyaghoz” képest) okos rendezés, vágás, operatőri munka rendben, elég jó zenék és szép színek, de mégis úgy állsz fel a székből, hogy “hát jó”.
Ez egy amolyan női film, de korántsem a legjobb fajtából. Az indokolatlan mennyiségű meztelen testrészt sem tudtam hova tenni (ha valakinek van üres doboza, amiben elférnek, szóljon), bár a két főszereplő testi adottságai kielégítik az ez iránti igényünket – már ha van ilyenünk. Azt mondjuk nem tudom, hogy alkalmaztak-e dublőrt vagy sem, de ez majdnem lényegtelen is.
Alapvetően nem szeretem a női forgatókönyvírókat/rendezőket, mert olyanok, mintha meg lennének sértve, hogy eddig nem kaptak munkát és mintha kétségbe lennének esve, hogy több lehetőséget nem is kapnak, ezért minden elképzelhető dolgot, az összes létező ötletüket bele kell tenni abba az egy filmbe, amin van szerencséjük dolgozni. A férfiak szerintem lazábbak e téren és általában tehetségesebbek is. Legalábbis eddig úgy vettem észre.

Lehetne ez egy nagyon jó film is akár. Csak hát nem az. A színészek szuperek, és “When In the Cut is good, it is very good.”, de ez sajna nem elég. Ha nagyon nem hasogatjuk a szőrszálat, akkor (max egy hatost, de) egy 5/10-et azért mindenképp megérdemel.

Nyílt seb (In the Cut)
ausztrál-amerikai-angol thriller, 119 perc, 2003

rendezte: Jane Campion
forgatókönyv: Jane Campion, Susanna Moore (regény)
szereplők: Meg Ryan, Mark Ruffalo, Jennifer Jason Leigh, Kevin Bacon, Nick Damici
IMDb: In the Cut