Flyboys

2011. május 14.

“- Mit meséltek?
– Hogy szerencsét hoz, ha megvakarom a fejed.”

Ez a James Franco egy igazi hős. :’) Sejtettem, hogy halhatatlan, de hogy ennyire. :D Érdekes, hogy sok filmjében alakítja ezt a vagány szépfiút, és jól is áll neki, de annyira ellentétes azzal, amit egyébként csinál.. bárki azt hihetné, hogy tényleg egy ilyen szép-szép, de nem annyira okos fiatalemberről van szó.

Annyira bután tud nézni, hogy az már szinte fáj, és úgy tartja a száját, mint a franciák, mikor beszélnek. Olvastam egy ilyet, amiben az volt – többek közt -, hogy “Ezt az érzésünket csak erősíti a Heath Ledger-rel könnyen összekeverhető James Franco…” Hogy mivan??? Köze nincs a kettőnek egymáshoz, még csak nem is hasonlítanak! Ha bárki össze tudja őket keverni.. nos.. minden elismerésem az övé. Az egyik egy szőke ausztrál, a másik egy barna portugál, az előbbinek hegyesebb az álla, keskenyebbek az ajkai, ugyanakkor szélesebb a szája, a fülükről, a szemöldökükről és úgy általában a stílusukról nem is beszélve. Persze lehet találni egy-két fotót, amin hasonlítanak :D Pl. ez vagy ez, de pl. itt nekem sokkal szembetűnőbbek a különbségek, mint a hasonlóságok.
Na de mindegy. Nekem még nem sikerült összekevernem őket, de majd még próbálkozom. :D

Volt egy déjà vu-m is a film közben, és spoiler következik. Egy srácnak beszorul a keze, Dzsémsz odamegy, és levágja a kezét XD Nem cicózik sokat, csak rácsap egy fegyvernek látszó tárggyal. (Igen, a ‘127 óra‘ jutott eszembe nekem is.) Spoilervége.

A film egyébként szép, bár a karakterek egyszerűek. Franco szeme karrierje során sokadszorra lábad könnybe – gondolom megint eszébe jutott szegény macskája, aki meghalt -, és aki csak ezt a filmet látta tőle, az ordítva menekül a többi elől, mert khm… nem éppen az jut eszünkbe róla elsőre, hogy ejjha, mekkora színész ez a gyerek! :D Nagyon nem tudom átérezni a fájdalmát, amikor sír. Néha igen, de általában nem. Az okait megértem, de ő maga nem adja át nekem annyira az érzést. Mindig a macskája jut eszembe, és nevethetnékem támad, ha ránézek, mikor pityereg. :$ Kiabálni, dühöngeni nagyon tud, azt szeretem (ugyan ebben a filmben nem teszi, de pl. a ‘Sonny‘-ban igen), de a sírása valahogy nem tetszik, ezért ilyenkor mindig elbizonytalanodom, hogy tényleg jó színész-e vagy sem. Szerencsére van néhány olyan filmje, ami bizonyítja az előbbit.
Aranyos azért, ahogy a francia lánnyal próbál szót érteni, és mutogat kézzel-lábbal. Akkor még nem volt olyan természetes, hogy mindenki tud angolul. Ma már bezzeg… az ufók is, és a skandináv istenek is (lásd ‘Thor‘), és mindennemű elszigetelt lények is a Földön vagy azon kívül tudnak angolul. Változik a világ. :D

A szereplők úgy összességében jók, a karakterek lehetnének összetettebbek, de annyi van belőlük, hogy valahol megértem, hogy nem foglalkoztak ilyesmivel. A repülős jelenetek szépek nagyon, csak ritkán feltűnő a CGI, a papírrepülők kész életveszély… Nem értek a háborús dolgokhoz, és úgy általában nem értem, mi értelme háborúzni, ok nélkül legyilkolni a másikat, de ha tényleg ilyen kis béna repcsik voltak, háááát… biztos nem mertem volna beülni. A manővereik állítólag nem túl realisztikusak, ehhez nem tudok hozzászólni. A német gépek elég jól néznek ki (bár szintén állítólag nem voltak ennyire pirosak), és az egyik pilótájuk szimpatikus is. A francia oldalról nekem Martin Henderson (a “veterán” pilóta) karaktere tetszett legjobban, meg ő maga is szimpi. Akik látták a ‘The Ring’-et, tudják, kiről beszélek (Noah), én nem láttam.
A fekete srácot tudnám még kiemelni (Abdul Salis), ja és persze Jean Renot se felejtsük el. Viszont Tyler Labine-nel nyáron találkozunk még a ‘Rise of the Planet of the Apes’-ben (a főszereplő ott szintén Franco). Szóval igazán rossz vagy zavaró dolgot nem tudnék említeni, talán azt, hogy a díszletek túl díszletszerűek, a ruhák pedig nagyon jelmezszerűek, ez zavart valamennyire, meg talán kicsit bénák a párbeszédek. Az viszont, hogy két órás, igazából fel sem tűnt, szóval nem tűnt hosszúnak, és külön örültem a nem hálivúdi befejezésnek. Pozitívuma még, hogy úgy általában az első világháborúról nem sok film készült.

Lényeg a lényeg. Egyszer meg lehet nézni. Szórakoztató film, de túl sok meglepetést ne várjunk se a színészektől, se a történettől. Viszonylag kiszámítható a dolog, de azért szerintem leköti a figyelmet. Jó.. hazudnék, ha azt mondanám, nem jutott eszembe a repülős jeleneteknél, hogy mit bénáznak itt, Tony Stark fél perc alatt leszedné az ellent, de ez most nem az a film volt.
Kb. egy szintre tenném az ‘Annapolis‘-szal, ráadásul ugye ugyanabban az évben készültek. Franco karaktere hasonlít ahhoz, bár ott legalább van egy kis jellemfejlődés, amit itt nem nagyon vettem észre vagy legalábbis nagyon minimális volt, ha volt egyáltalán. (Más karaktereknél lényegesen észrevehetőbb.) Jól áll neki azonban a cowboy szerep épp úgy, mint a tengerész-lét, jó nézni, ahogy lovagol és persze ahogy mosolyog. :) 7/10.

Flyboys – Égi lovagok (Flyboys)
amerikai-angol filmdráma, 140 perc, 2006

rendezte: Tony Bill
forgatókönyv: Phil Sears, Blake T. Evans, David S. Ward
szereplők: James Franco, Jean Reno, Christien Anholt, David Ellison, Abdul Salis, Martin Henderson, Kyle Hensher-Smith, Keith McErlean, Jennifer Decker
IMDb: Flyboys

Tristan + Isolde

2011. április 22.

Unalmas, de végülis korrekt, szépen összerakott film. Német-cseh-angol-amerikai. Semmi nincs benne, amiért igazán érdemes lenne megnézni. Elég jók a ruhák, elég jók a színészek és szép a táj. Éppen csak az a plusz hiányzik belőle, ami miatt érdekes lenne. (Most arról nem beszélek, hogy köze nem volt az eredeti történethez, mert ez ezesetben majdnem lényegtelen, legalábbis számomra.)

Rufus Sewell-t szokták emlegetni, hogy ő milyen jó – és tényleg -, illetve, hogy James Franco totálisan tönkretette az élményt. Khm. Igen. De ez nem az ő hibája. Tristannak a rendező (Kevin Reynolds – Robin Hood: Prince of Thieves, The Count of Monte Cristo, Waterworld) a Melot-t játszó Henry Cavill-t szerette volna, de a stúdió azt mondta, hogy “a-a, kell nekünk egy olyan név, aki miatt a néző majd beül a moziba. Úgyis tavaly volt a Pókember, legyen ez a valaki James Franco.” Mert miért ne.
Kevés olyan karakter van, amiben hiteltelenebb lenne a srác, mint középkori angol lovagként. A szinkronhangja, Szabó Máté meg még egy lapáttal rátett. Ha ebben a szerkóban és ezzel a frizurával nem lenne Franco még elég nevetséges, majd a szinkron megoldja. Voltak itt könnyek (sokat kellett a halott macskájára gondolnia) meg hősszerelmes megnyilvánulások, meg egész szép izmok, tényleg ügyes volt meg szép, és becsülendő, hogy a szerep kedvéért vívni és lovagolni tanult. Na de az arca… és a csajszival sem volt egy hullámhosszon. Nagyon nem illettek össze. Bírom én őt, nem arról van szó, de ilyen szerepben nem akarom még egyszer látni. :D Tudom, a ‘Your Highness’-ben is lovag, de ott pont az a lényeg, hogy vicces legyen, ez pedig elvileg komoly film. A többi színész egyébként szerintem illett a karakteréhez.

A zene pedig nagyon szép:

Meg lehet nézni, de tényleg rossz ránézni Francora. Iszonyú nagy ballépés volt őt beletenni a filmbe. A stáblistában van viszont egy magyar operatőr. :) 6/10.

Trisztán és Izolda (Tristan + Isolde)
német-angol-cseh-amerikai kalandfilm, 125 perc, 2006

rendezte: Kevin Reynolds
forgatókönyv: Dean Georgaris
szereplők: James Franco, Sophia Myles, Rufus Sewell, David O’Hara, Mark Strong, Henry Cavill, Bronagh Gallagher, Ronan Vibert, Lucy Russell, JB Blanc, Graham Mullins, Leo Gregory, Dexter Fletcher
IMDb: Tristan + Isolde

Wall Street: Money Never Sleeps

2011. szeptember 30.

Oliver Stone-t szeretem, Shia LaBeouföt szeretem, az okos embereket szintén, ez a világ pedig érdekel, mi kellhet még egy jó filmhez?
Őszintén szólva már a színészek névsora bőven elég volt: Shia LaBeouf, Carey Mulligan, Michael Douglas, Frank Langella, Josh Brolin, Susan Sarandon, Eli Wallach (!), de egy pillanat erejéig felbukkan Charlie Sheen is meg egy rakat olyan arc, akiket “mintha láttam volna már”.

Amennyit a tőzsdéről meg a pénzügyekről/gazdaságról tudok, azt nagyjából a ‘Limitless‘-ből (elsősorban a könyvből, mert ott részletesebb) meg azokról az órákról tudom, amelyikeken véletlenül nem aludtam. Magyarul egyáltalán nem biztos, hogy a “tudásom” megfelel a valóságnak, mindenesetre kb. Eddie Morra (vagy ha úgy tetszik, Eddie Spinola) óta érdekel a téma. Ezt csak azért, mert nem tudom megállapítani, hogy ami ebben a filmben van, az mennyire felel meg a valóságnak, de – azt leszámítva, hogy kissé.. nagyon csöpögős a vége, és hogy “kedvenc Shiámat” nemigen tudtam hova tenni – nagyon jól bemutatja a gazdasági válság kezdetét. Nem teljesen az elején, de még viszonylag az elején van egy olyan fordulat, amire olyannyira nem számítottam, hogy kb. eltátottam a számat és csak néztem ki a fejemből, nem tudtam eldönteni, hogy most sírnom kéne-e vagy mit csináljak?! Teljesen logikus volt, engem mégis meglepett. Onnantól kezdve azonban kicsit ellaposodott a film. Tényleg nagyon érdekes, és szerintem érdemes megnézni, mert nagyon jól van összerakva, jó a zene, jó minden, érthető is minden, a színészek szuperek, sőt, vannak itt komoly üzletemberek, akik saját magukat alakítják, valami mégis hiányzik. Pedig az eleje olyan jó, hogy azt hittem, simán 10/10-es lesz. Nem lett. A metro viszont tetszett. Kifejezetten félelmetesnek ábrázolták, pedig ugye alapvetően nem az, de a nagy hangja meg a közelről fotózott, elvágtató szerelvények miatt elég ijesztőre sikeredett. :)

No offense, Shia, tudod, hogy kedvellek, és eskü, megnézem az összes filmedet, de még mindig arra várok, hogy férfi légy. Persze egy 25 éves sráctól ilyet még nem kéne, de már kiváncsi vagyok, mikor jön el az a pillanat, ami Jake Gyllenhaalnál is (Love and Other Drugs), amikor majd azt mondom, hogy wow, hát ő is férfi lett. Biztos lesz ilyen, csak még nem most. Értemén, hogy egy bróker nem lehet pl. borostás meg értemén, hogy ide egy csodagyerek kell, aki nem lehet 40 éves, de mégis: ez nem az ő szerepe volt. Sokkal inkább tudnék elképzelni ide egy (fiatalabb) Bradley Coopert vagy egy Jake Gyllenhaalt, sőt akár még Joseph Gordon-Levittet is, aki ugyan csak egy évvel fiatalabb Gyllenhaalnál, mégis elég kölyökképű ahhoz, hogy eladható legyen 26 évesnek, de nem annyira kölyökképű, hogy ne lehessen komolyan venni, mint csodagyerek-brókert. LaBeouf pedig… ugyanmár. Ha legalább szakálla lehetett volna. Még jó, hogy összetörte magát a Limitless előtt (mégjobb, hogy egyáltalán túlélte azt a horrot :S ), és Cooper kapta a szerepet, mert Shia, mint Eddie Morra katasztrofális lett volna. Carey Mulligan – aki nem túl szép, de valljuk be, tehetséges – pedig csak egy évvel idősebb LaBeoufnél, mégis mintha tíz évvel lenne nála öregebb. Sokan mondják, hogy milyen jó páros ők együtt, szerintem egyáltalán nem. Külön-külön semmi probléma nincs velük (sőt, mikor mosolyog, Mulligan nagyon aranyosan néz ki), de megint az a helyzet, hogy Shia rossz választás volt. Ennek ellenére persze minden tőle telhetőt megtett ő is, ez látszik, és néha egészen elhittem neki, hogy ő a bróker-csodagyerek, mert nagyon szigorúan nézett vagy mert nagyon komolyan mondott valamit, de nem tudtam elvonatkoztatni a kölyökképétől, csak ha profilból mutatták.

Mondtam már, hogy egyre jobban szeretem Frank Langellát? :P Itt is annyira jó!! Az ő filmjeit is meg kéne nézni… Hah! És a főgonosz az egyik kedvenc főgonoszom. :) Aki nem Javier Bardem, mert a ‘Biutiful’ miatt nem ért rá, hanem Josh Brolin. A ‘Milk‘-ben szerettem meg, de a ‘The Gangster Squad’-ban is szeretni fogom. :) Ott is biztos gonosz lesz. :D Legalábbis remélem. Ami a vicces, hogy erre a szerepre még James Franco is szóbajött. Ne röhögtessenek már! Brolin ’68-as, Franco ’78-as, Douglas ’44-es. Kiről hihetőbb, hogy tíz évvel ezelőtt Michael Douglasszel dolgozott együtt? Brolin is fiatal kissé, de Franco akkor szinte még pelenkás volt.
Eli Wallach viszont olyan aranyos. :) Őt is csípem. A fütyülést improvizálta. :) 96 éves már… nem semmi.

A film egyébként a ’87-es ‘Wall Street’ folytatása, ami Michael Douglasnek Oscar-szobrocskát ért, azt persze ha láttam is, már nagyon régen, úgyhogy mindenképp meg kell néznem (újra). Az is a film megjelenése előtt két évvel történt eseményeket dolgozza fel.

Sokan mondják, hogy olyan, mintha mondani akarna valamit, közben meg alig mond bármit is, és én is hiányoltam a mélyebbre ásást, mert lehetett volna ezt még fokozni, és a két órából is lehetett volna még vágni, de annyira azért nem vészes a helyzet. Igaz, nem túl maradandó élmény, mert a ‘Limitless’ és a ‘The Adjustment Bureau‘ is hasonló világot idézett, szóval nálam azokat nem körözi le, de akit kicsit is érdekel, hogy mit jelent az, hogy gazdasági válság vagy az, hogy rövidesen mi vár Európára is, ha a görögök csődöt jelentenek és bedől az Euro… nos… annak csak ajánlani tudom. Az IMDb-hez, de még a Port.hu-hoz képest is túlértékelem, de nekem tetszett. 8/10.

Tőzsdecápák – A pénz nem alszik (Wall Street: Money Never Sleeps)
amerikai filmdráma, 133 (136) perc, 2010

rendezte: Oliver Stone
forgatókönyv: Allan Loeb & Stephen Schiff (történet), Stanley Weiser & Oliver Stone (karakterek)
szereplők: Shia LaBeouf, Michael Douglas, Carey Mulligan, Josh Brolin, Frank Langella, Eli Wallach, Oliver Stone, Susan Sarandon, Charlie Sheen
IMDb: Wall Street: Money Never Sleeps

Sonny

2011. április 19.

…avagy James Franco, ahogy nem akarod látni.

Ahhoz képest, mennyire dícsérik sokan, ritka sz*r ez a film. Nicolas Cage bebizonyította, hogy nem csupán színészként, de rendezőként is egy nagy nulla. Ezúton gratulálok neki! Nem csodálkozom, hogy ez a film volt az első és egyben utolsó rendezése is. Bízzunk benne, hogy ezen nem óhajt egyhamar változtatni.

A zenét Clint Mansell jegyzi, és vannak is benne jó pillanatok, de meg sem közelíti pl. a ‘Requiem for a Dream’-et. James Franco magyarhangja Lux Ádám, azaz a Gyilkos elmékből Hotch. Annyira fura volt Francot Hotch hangján megszólalva hallani :D Eredeti nyelven néztem természetesen, de belehallgattam a magyarba is, ha már egyszer DVD. Mellesleg totál nem érte meg megvenni.

Az ember azt hinné, hogy ez a film szól valamiről. Nem akarom lelőni a poént, de senki ne kergesse magát hiú ábrándokba. Az egész undorító, visszataszító, és nem úgy, mint a ‘Trainspotting’, mert azt a néző meg akarja nézni és drukkol a főhősnek. Ez meg olyan, hogy mia..?! És nem érted, hogy tulajdonképpen miért is nem csinál semmit a srác? Az anyja idegesítő, a “melói” undorítóak, a történéseknek se eleje se vége…

Eleve nem hiszed el, hogy James Franco – aki egy kurvát alakít amúgy – valaha katona volt. Olyan vékony, hogy kb. az alkarom akkora, mint neki a felkarja, pedig én sem vagyok egy kövér gyerek ami a csuklómat és környékét illeti. Az Annapolis az más, oda nagyon szépen kigyúrta magát, és itt is szép, na de katona? Ne röhögtessetek már… Egy pisztolyt nem bírna el. Egyébként ijesztően jól játszik, már amennyire ez a semmilyen karakter kibontakozni hagyja. A hunyorgása, fintorgása, a kifakadásai-őrjöngései nagyon ott vannak. Az egész lényéből árad, hogy mennyire undorodik ettől a létformától – de azt nem vártam volna, hogy az első csalódás után feladja. Reménykedtem, hogy majdcsak történik valami… de nem.

Egyébként amikor éppen nem egyszál törölközőben borotválkozik (az amúgy is tökéletesen sima állát borotválja mindig), akkor vagy “dolgozik” vagy őrjöng vagy “Francosan néz”, de legalább ezt jól csinálja.

A “szerelmi szál” szinte a film elején kezdődik, nincs romantikus egymásbaszeretés, sokatmondó pillantások meg udvarlás… és nem is érződik, hogy szerelmesek lennének. Szexelnek egyet, és bumm, elvileg ők a legszerelmesebb pár a világon. Elvileg. Semmi értelme az egésznek. A lánnyal közös jelenetei gusztustalanul giccsesek és kiszámíthatóak.

Elvileg hasonló lenne pl. a ‘Trainspotting’-hoz. A srác ki akar törni. Elvileg. Gyakorlatilag sosem tudjuk meg, mit akar. Akar-e egyáltalán valamit. Kezd-e egyáltalán valamit az életével. A karakterek sekélyesek, a történet… miket beszélek? Történet tulajdonképpen nincs is, de legalább kiszámítható. A rengeteg színnel nem tudom, mi volt a cél, mert a nyomorukba nem illik, ehhez az egész sztorihoz nem illik.. ellentétnek kevés, tehát még csak az sincs, hogy ettől azt érzed, hogy nekik még sokkal rosszabb, mint amilyennek egyébként látszik. Öncélú az egész. Unalomig ismételt káromkodások meg szex – nem éppen az élvezhető fajtából -, számomra hiteltelen, teátrális alakítások, gagyi szöveg és oda nem illő furcsán-giccses-színes díszletek.

Értemén, hogy független film. De azért túlzásokba esni nem kéne. Franco tényleg mindent megpróbált. És ha Danny Boyle rendezte volna, igazán remek lehetett volna, mert az alapötlet, és Sonny egyik-másik megnyilvánulása piszok jó. De sajnos ez kevés, mert bár Franco tényleg gyönyörű (vagy “szép”, kinek mi), maga a film teljességgel élvezhetetlen. 3/10

Sonny
amerikai filmdráma, 110 perc, 2002

rendezte: Nicolas Cage
forgatókönyv: John Carlen
szereplők: James Franco, Brenda Blethyn, Harry Dean Stanton, Mena Suvari, Seymour Cassel, Brenda Vaccaro, Josie Davis, Nicolas Cage
IMDb: Sonny

The Interpreter

2011. június 12.

“Vengeance is a lazy form of grief.”
Egy remek film két zseniális főszereplővel. Igazi csemege. Számomra mindenképp ^_^

Sean Penn és Nicole Kidman nem titkoltan tartoznak kedvenc színészeim közé, és talán mondanom sem kell, hogy tökéletesen játszották a szerepüket. (Egyébként Sean Pennek is nagyon szépek a szemei :) )
Feltűnik azonban néhány “régi ismerős” is, ugyan csak kisebb szerepekben. Ilyen pl. Catherine Keener (Dot Woods), aki Jan Burrest alakította két évvel később az ‘Into the Wild’-ban (amit ugye Sean Penn rendezett) és Mary Westont (Robert Downey Jr. aka Steve Lopez feleségét) a ‘The Soloist’-ban. Aztán itt van Yusuf Gatewood (Doug), aki egyébként nem ismert színész, mert sorozatok egy-egy epizódjában szerepel csak általában, viszont egy Howard nevű srácot játszott a ‘Wonder Boys’-ban, amiben szintén játszott Downey, igaz, ő is csak mellékszereplőként. Kicsi a világ :)

A rendező a 2008-ban elhunyt, kétszeres Oscar-díjas (és számos más díjas) Sydney Pollack. Neki egyébként inkább csak a nevét ismerem, de mikor láttam, hogy ő rendezte, sejtettem, hogy nem fogok csalódni. És még egy érdekesség. :) Az operatőr Darius Khondji. Ő volt az ‘Evita’, a ‘Se7en’ és az ‘In Dreams’ operatőre is (nem nehéz kitalálni, hogy az utóbbiban ki szerepelt.. naná, hogy Robert Downey Jr. XD Ennyit a kicsiavilágról.)

Nagyon tetszett a zene, szépek a képek, van benne dráma, rejtély, izgalom, egy csipetnyi Afrika és sokatmondó pillantások. Amerikai-angol-francia-német film, tehát nem kifejezetten hollywoodi, pedig elsőre azt hittem, olyan lesz. Annyi volt vele a bajom, hogy kicsit hosszú azért ez a több, mint két óra (128 perc), magyarul előfordult, hogy unatkoztam, pedig vannak filmek, amiknél a két és fél, három óra is szinte elillan. Néha pedig zavaros volt, hogy mi is történik, és fölöslegesnek tűnő részletekkel bonyolították a történetet – ha ezek nem lettek volna, valszeg nem is lett volna két órás. Ezt leszámítva egyébként tényleg abszolút rendben van, ha többször nem is, de egyszer érdemes megnézni. (Politikusoknak különösen.) Hazudnék viszont, ha azt mondanám, hogy enélkül nem lehet élni, mert vannak sokkal maradandóbb alkotások is a világon.

- What do you do when you can’t sleep?
- I stay awake.

XD Jó kérdés, jó válasz :)

8/10.

A tolmács (The Interpreter)
angol thriller, 2005

rendezte: Sydney Pollack
forgatókönyv: Martin Stellman, Brian Ward, Charles Randolph, Scott Frank, Steven Zaillian
szereplők: Nicole Kidman, Sean Penn, Catherine Keener, Jesper Christensen, Yvan Attal, Earl Cameron, George Harris, Michael Wright, Clyde Kusatsu, Eric Keenleyside, Hugo Speer, Maz Jobrani, Yusuf Gatewood
IMDb: The Interpreter

Spider-Man trilogy

Spider-Man

2011. április 16.

Hahaha, hát ahhoz képest, hogy nem csípem Tobey Maguire-t ez nem rossz. :)
Mindenesetre annak örülök, hogy nem itt láttam először James Francot. XD Jó neki ez a beesett arc, meg nagyon tetszik a szája, amikor beszél, de azért most, 9 évvel később sokkal sármosabb meg jobb meg ügyesebb, meg szerencsére a szerepei is jobbak. :) Tudom, a James Dean előbb volt… és ott nagyon szuper is, itt meg kisebb volt a szerepe…

Mindegy. Jól összerakott kis film ez, bár Green Goblin olyan kis gagyi. Viszont Willem Dafoe-t szeretem nagyon, szóval már csak miatta is érdemes volt megnézni (valszeg kevés nála csúnyább pasi van amúgy). Pókember meg a kedvenc szuperhősöm volt kicsiként, szóval illett tényleg már. És vagány is – kivéve, mikor látom az arcát, mert Tobey… jajj -_-’

8/10

Pókember (Spider-Man)
amerikai sci-fi akciófilm, 121 perc, 2002

rendezte: Sam Raimi
forgatókönyv: Stan Lee & Steve Ditko (képregény), David Koepp
szereplők: Tobey Maguire, Willem Dafoe, Kirsten Dunst, James Franco, Cliff Robertson, Rosemary Harris, J.K. Simmons, Elizabeth Banks, Stan Lee
IMDb: Spider-Man

~o~

Spider-Man 2

2011. április 20.

Azért az első nekem jobban tetszett. Ez sem rossz, de nem biztos, hogy újra megnézném.
A színészek jók, Alfred Molinát is bírtam, egyedül Kirsten Dunsttal nem vagyok – még mindig – kibékülve. Annyira hosszú a film, mintha az első felét évekkel ezelőtt láttam volna, nemigen tudnám felidézni, mi volt benne…
A “grafikája” nem tetszett, pl. mikor Pékember ugrál meg Doc Ock kalimpál a karjaival. Bármelyik számítógépes játékban valóságosabbak a dolgok, mint itt. Az első részben valahogy jobban oldották ezt meg. Itt szinte láttam a blueboxot (vagy green, a színét nem láttam :) ).

Frank Jameso is volt majdnem olyan jó, mint ikertestvére, James Franco, de semmi extra. Tény, hogy nincs is túl nagy szerepe. Emily Deschanelnek valamivel kisebb szerep jutott, mint a Bonesban XD (recepciós, ha valaki nem emlékszik), viszont legnagyobb örömömre egy liftben tartózkodott a Pókicával Mikey, azaz Hal Sparks, akit nagyon csípek (kár, hogy már vége a “Queer as Folk”-nak :( ), és az a liftes volt az egyik legjobb jelenet :)

Tudtátok, hogy Tobey-srác épp forgat, készülődik egy filmje, illetve 11 másikra “le van foglalva”? (Az IMDB szerint legalábbis.) Nem semmi a gyerek. Majd ha mazochista leszek, lehet, hogy elkezdem nézni a filmjeit. XD

7/10

Pókember 2. (Spider-Man 2)
amerikai kalandfilm, 127 (135) perc, 2004

rendezte: Sam Raimi
forgatókönyv: Stan Lee & Steve Ditko (képregény), Alfred Gough, Miles Millar, Michael Chabon, Alvin Sargent
szereplők: Tobey Maguire, Kirsten Dunst, James Franco, Alfred Molina, Rosemary Harris, J.K. Simmons, Donna Murphy, Daniel Gillies, Cliff Robertson, Ted Raimi, Elizabeth Banks, Emily Deschanel, Stan Lee
IMDb: Spider-Man 2

~o~

Spider-Man 3

2011. április 21.

Hát ez is mi volt már?
Túl sok dráma, túl sok fölösleges infó, túl sok ellenfél, túl sok “húúú meg hááá de nagyon imádunk Pókarc”, de legalább megint olyan érzésem volt, mintha workprintet néznék. Csak tudnám, miért. Fele ilyen hosszan is bőven elég lett volna az élményből.

New Goblin végre jófej, kapunk egy nagy adag Franco-smile-t, az úriember szépen ki is gyúrta magát (egy évvel az Annapolis után vagyunk), és végre van annyi szerepe, hogy játszhasson is, ne csak melózzon. Rengeteget változott a második rész óta, és manapság is nagyjából így néz ki, ha megborotválkozik, csak most megint kicsit kezd beesni az arca, az izmai is eltűntek és az egész krapek valahogy karakteresebb lett.

Nem tudom, hogy voltam képes tegnap/ma négy és fél órán át Tobey Maguire-t nézni, de hogy az elkövetkezendő években látni sem akarom, az biztos. :D

5/10

Pókember 3. (Spider-Man 3)
amerikai akciófilm, 139 perc, 2007

rendezte: Sam Raimi
forgatókönyv: Sam Raimi, Ivan Raimi, Alvin Sargent, Stan Lee & Steve Ditko (képregény)
szereplők: Tobey Maguire, Kirsten Dunst, James Franco, Thomas Haden Church, Topher Grace, Bryce Dallas Howard, Rosemary Harris, J.K. Simmons, James Cromwell, Theresa Russell, Dylan Baker, Bill Nunn, Bruce Campbell, Elizabeth Banks, Ted Raimi, Perla Haney-Jardine, Willem Dafoe, Cliff Robertson, Stan Lee
IMDb: Spider-Man 3

James Dean

Nagyon nehéz erről írni, illetve hát mit is lehet? Hiszen életrajzi film. Annak pedig egyszerűen tökéletes. James Francón kívül nem tudnék olyasvalakit mondani, aki manapság el tudná őt játszani.

Szerintem nincs ember, aki ne ismerné James Deant, pontosabban aki ne hallotta volna a nevét. Merthogy ismerni én sem ismertem túlzottan, persze tudtam, mikben játszott, hogy nézett ki, hogy halt meg, de kb. ennyi – egészen addig, míg nem láttam ezt. Viszont Franco annyit tesz hozzá, hogy szerintem azoknak is érdemes megnézni és azoknak is tetszeni fog, akik egyébként jól ismerik a legendás színészt.

Azért írom ezt most, mert mikor megnéztem, nem tudtam semmit mondani róla. Most se sokat, de ha nem írnám ezt a kis bevezetőt, akkor túl rövid lenne a bejegyzés és bután nézne ki. :) Amit azért még megjegyeznék, hogy a befejezés nem is lehetett volna ennél tökéletesebb vagy ennél “dzsémszdínesebb”.

Aki teheti, nézze meg! Nem túl egyszerű beszerezni, magyarul pl. meg sem jelent, még csak magyar feliratot sem lehet találni hozzá (angolt sem), így nem árt, ha az ember tud annyira angolul, hogy felirat nélkül is bele merjen vágni. Hála az internetnek viszont pl. Angliából megrendelhetjük mondjuk ezt vagy inkább ezt. Sőt, fent van a youtube-on is, de ott meg a minőség hagy némi kívánni valót maga után. Persze ha nincs más…

2011. április 3-án, eredetileg ezt írtam csak:

“Too fast to live, too young to die”
10/10

Oké. James Franco tényleg jó színész. Jó?! Briliáns.

(James Dean)
amerikai filmdráma, 120 perc, 2001

rendezte: Mark Rydell
forgatókönyv: Israel Horovitz
szereplők: James Franco, Michael Moriarty, Valentina Cervi, Enrico Colantoni, Edward Herrmann
IMDb: James Dean

The Men Who Stare at Goats

És vissza a régebbi szösszenetekhez… :)

2011. szeptember 8.

Dzsízasz krájszt! Na, ez film! Nem egyszer visítva röhögtem. Eleinte nagyon furának, bénának tűnt, de aztán a főhőssel együtt kezdtem én is beleélni magam, és dzsízasz… :’D Ez a film vagy nagyon nagyon jó vagy szörnyen rossz. Hosszú hosszú oldalakon keresztül lehetne elemezni – ettől most megkímélek mindenkit, akit érdekel, olvasson utána.
Ilyen színészek, hogy aszongya Ewan McGregor, George Clooney (őt nem szeretem, de ide illett), Jeff Bridges és Kevin Spacey! És az egész filmben nincs egy darab nő sem, nincs szerelmi szál meg semmi ilyesmi. (Oké, az elején mutatják Bob feleségét, de nagyon kicsi szerepe van.)

Nem tűnik egy nagy cuccnak, de akkora szövegek vannak benne, hogy már sírtam. És mikor Clooney magyarázza McGregornak, hogy kik azok a jedik meg hogy léteznek jedik, hát azt hittem, eldobom az agyam, és McGregor így néz, hogy “Tényleg?! Nemmondod?!”, kiváncsi vagyok, hányszor röhögte el magát a felvétel közben, mert szerintem így is látszik rajta párszor, hogy mikor jedikről van szó, és ő a szkeptikus a filmben, majd’ elneveti magát. Persze lehet, hogy csak én láttam bele. :) Szenzációsan narrál, egyértelműen a ‘Kiss Kiss Bang Bang’ Harry-jére emlékeztet, meg úgy általában a filmre, csak itt McGregor alakítja Downey-t és Clooney lett Val Kilmer. Aztán mikor Clooney a halálos érintésről beszél… :’D :D :D És azok a sivatagi utak is.. :))) De Jeff Bridges-nek is remekül állt ez a karakter. Ja és Kevin Spacey-t ki ne hagyjam! Mekkora arc már azzal a bogárral :D
Hát ez kész. Nagyon jól szórakoztam.

Kb. úgy kell elképzelni, hogy a Monty Python találkozott Douglas Adamsszel (ilyen valóban volt egyébként, sőt), elmentek Woodstockba LSD-zni, virágot szedni meg énekelni, közben megismerték Yodát, hazafele pedig a buszban megnézték a ‘Kiss Kiss Bang Bang’-et. Aztán ebből csináltak egy filmet. Najó.. előbb még írtak egy könyvet. Ami igaz történet. Mármint a könyv, amiből a film készült.
Nem egyértelmű, hogy 1-es vagy 10-es, talán mindkettő egyszerre, de legyen inkább 9/10.

Kecskebűvölők (The Men Who Stare at Goats)
amerikai-angol vígjáték, 94 perc, 2009

rendezte: Grant Heslov
forgatókönyv: Peter Straughan, Jon Ronson
szereplők: George Clooney, Ewan McGregor, Jeff Bridges, Kevin Spacey, Stephen Lang, Robert Patrick, Waleed Zuaiter, Stephen Root
IMDb: The Men Who Stare at Goats

Shame

Nagyon-nagyon-nagyon nehéz, és még annál is nehezebb helyzetben vagyok. Nem tudom, mit írhatnék erről. Kezdjük talán ott, hogy a Művészben nagyon szép a mozijegy. Ez persze nem újdonság. Írhatnám azt is, hogy – amennyire láttam – teltház volt, persze más mozik már nem is nagyon vetítik. Írhatnám azt is, hogy valószínűleg rajtunk kívül ezt már mindenki látta. Vagy, hogy Clooney-nak igaza volt. Végül, de nem utolsó sorban pedig talán azt kéne írnom, hogy…

Csalódtam. Talán azért, mert túl rég óta vártam, talán azért, mert túl jó volt az előzetese (a 18+-os), talán azért, mert nagyra tartom Michael Fassbendert, talán azért, mert egy szexmániás fickóról szóló filmben az ember szexet akar látni. Vagy talán azért, mert kapásból tudok két (ha nagyon akarom, négy vagy öt) olyan filmet mondani, ami hasonlít rá, és ami hatással volt rám. Fene tudja.

Nem részletezem, miről szól, ismeri mindenki, szeretetre, intimitásra képtelen, kielégíthetetlen-szexmániás főhősünkhöz egyszercsak beállít az érzelmileg labilis húga. Ennél persze nem nagyon szól többről, legalábbis számomra nem, így ha akarnám se tudnám túlzásba vinni a részletezést. Gratula az operatőrnek és a zeneszerzőnek, még a rendezőnek is, de ez így ebben a formában nekem kevés.
A két színész persze jó, de szerintem nem kiemelkedő, bőven láttam már másoktól is, tőlük is jobbat. Sejthető, hogy a karaktereknek nem volt éppen felhőtlen a gyermekkora, de engem érdekelne, hogy mégis mi az a “szörnyűség”, ami ilyenné tette őket. (És az is, hogy mi volt a rendező célja ezzel a filmmel.) Nem rossz, ezt egy szóval nem mondom, jó ez. Csak egy hét múlva Fassbender brutál-szexuális kisugárzásán kívül másra aligha fogok emlékezni belőle. Carey Mulligan egyébként szépen énekel, és van benne néhány kifejezetten jó jelenet, de engem érdekelt volna még Marianne (Nicole Beharie), aki talán az egyetlen normális figura, hiszen pl. Brandon főnöke, David (James Badge Dale) is éppen olyan undorító és beteg ember, mint Brandon vagy Sissy. Nem pont úgy persze, de az. Ráadásul David még idegesítő is.
Tetszett pl. az a jelenet, mikor Brandon a bárban kiprovokálja, hogy megverjék. Nem az a rész, hanem előtte, amit (és ahogyan) a csajnak mond. Utána a gúnyolódása számomra erőltetett volt. Tetszett az is, mikor lemegy futni vagy mikor Sissy rányit vagy mikor beszélgetnek a mese közben vagy mikor megijeszti Marianne-t. Vagy amikor “elkapja” a főni által kiszemelt szőke csajt. És persze az előzetesben is látható metrós jelenet.
(SPOILER) Nem tetszett viszont az, hogy kiszámítható a vége. Pontosabban Sissy viselkedése kiszámítható. A telefon után, miközben az utolsó szexjelenetet látjuk, teljesen egyértelmű, mi történik. Persze az embernek egy pillanatra átsuhan az agyán, hogy a metrónak köze van a dologhoz, de az túl elcsépeltnek hatna. A telefonhívás miatt nem lehetett már azt csinálni, hogy ne legyen semmi, csak az ijedtség. Ha nem lett volna a telefon, hanem csak az ijedtség (persze akkor miért ijedt volna meg?), akkor a legvégén valszeg ülve marad, ami ugye azt sugallná, hogy megváltozik. Nem tudjuk, hogy mi a vége, mert nyitva hagyták, hogy lehessen rajta agyalni. (Jó viszont, hogy ki van festve a csaj, látszik, hogy már várta a srácot.) Az ember szeretné azt hinni, hogy nem megy utána, és látszik, hogy megvan benne a vágy, hogy normális legyen, de szerintem nem tud az lenni. (SPOILER VÉGE)

Összességében érdekes film, de nem tudok okosat mondani, mert engem nem érintett meg annyira, mint amennyire szerettem volna.

Na de mostmár elárulom, mik jutottak eszembe róla. Elsőként a ‘Keane’. Az a baj, hogy a kettőt összehasonlítva Damian Lewis totálisan lejátszotta Fassbendert, utóbbi – őszintén szólva – számomra nem is igazán hiteles, és a ‘Keane’ kb. egyetlen szexjelenete sokkal hatásosabb, mint ebben bármelyik.
Másodszor a ‘Shadows & Lies’, amit én előszeretettel emlegetek mindenféle szituációban, mert annyira erős hangulata van, annyira jó a zenéje, annyira jó felvételek vannak benne, hogy ha valaki egyszer megnézi, szerintem sosem felejti el. Nem a világ legjobb filmje, sőt, de hangulatilag nagyon “ott van”. A ‘Shame’-be egyazegyben vettek át belőle jeleneteket, beállításokat, (akárcsak a ‘Keane’-ből), ezért számomra ez eleve nem lehetett túl eredeti. Sztorit tekintve persze az, de hangulatilag egyáltalán nem.
(SPOILER) Aztán. ‘Never Let Me Go’ ugye Andrew Garfield mikor kiszáll a kocsiból… itt meg az esős, földreülős jelenet. Sorry, Michael, ezesetben Andrew játszott le totálisan. Nekem egyébként ez a jelenet sugallta leginkább, hogy megvan benne a vágy a változásra, csak képtelen rá. Szerintem nem is elsősorban a húga miatt van kiborulva, hanem azért, mert hiába akarja, nem tudja őszintén azt érezni, amit kellene. Persze lehet, hogy tévedek, de nekem ez volt az érzésem. (SPOILER VÉGE)
A szex-szel kapcsolatban természetesen elsősorban az ‘In the Cut’ és Mark Ruffalo valamint a ‘Sonny’ és James Franco jutottak eszembe (ide lehet még sorolni esetleg a ‘Young Adam’-et Ewan McGregorral vagy a ‘Two Girls and a Guy’-t Robert Downey Jr-ral). Fassbender nagyon jól néz ki, tök jó a kisugárzása, de számomra nem sikerült felülmúlnia egyik itt említett úriembert sem. Talán Francoval van egy szinten.

Nem akarom nagyon lehúzni, mert nem rossz, de nem adok neki jobbat, mert idegesített, hogy majd’ minden jelenetről eszembe jutott egy másik film. 7/10.

Kieg.: Aki meg tudja nekem mondani, mi az a rajzfilm, amit néznek, az kap egy virtuális pacsit. Tudom, hogy tudnom kéne, mi az, mert borzasztó ismerős volt, de egyszerűen képtelen vagyok rájönni…

Shame – A szégyentelen (Shame)
angol filmdráma, 101 perc, 2011

rendezte: Steve McQueen
forgatókönyv: Abi Morgan, Steve McQueen
szereplők: Michael Fassbender, Carey Mulligan, James Badge Dale, Nicole Beharie, Lucy Walters, Elizabeth Masucci
IMDb: Shame

The Girl Next Door

Ez volt az első film, amiben láttam Emile Hirsch-t még valamikor… hát.. nem tegnap. Tekintve, hogy ma 27 éves és hogy pár napja egy ismerősöm a kedvenc filmjei közt említette, úgy gondoltam, újra megnézem.

Ahhoz képest, hogy milyen régen láttam és hogy Hirsch mennyire nem érdekelt akkor még, rengeteg mindenre emlékeztem, sőt, majdnem mindenre. Hozzáteszem, ezúttal az unrated verziót néztem. A különbség nem a hosszában van (igaz, két perccel hosszabb a másiknál), inkább a ruhákban, szövegben, egyes beállításoknál figyelhető meg. Ha valakit érdekel, itt megtalálhatja őket.

Ja, azt, hogy a magyar cím honnan jött, nem tudom, mert a filmhez sok köze nincs.

Nem szeretnék túl sokat írni róla, mert ezt aztán tényleg mindenki látta már, és nem akarok senkit untatni, inkább csak egy-két dolgot emelnék ki.
Nem lehet sok rosszat mondani rá, igazából talán csak két dolgot, sajnos az viszont bőven elég. Egyrészt borzasztó unalmas, másrészt nagyon amatőrnek hat. Mégis azt mondom, hogy érdemes megnézni, mert ugyan ez csak egy tinivígjáték, és Emile Hirsch még csak 17 éves volt a forgatáskor, de már itt látszik, milyen tehetséges (és persze a történet mondanivalója is aranyos). A bamba arckifejezését nem lehet megunni, és az ember elolvad attól, ahogy a lányra néz. A kedvenc jelenetem az, mikor be van állva, még a “vacsora” előtt. Egyszerűen annyira jól játszik, hogy azokat a képsorokat nem lehet csak egyszer megnézni. Sokszor eszembe jutott az ‘Into the Wild’, egy-egy beállításról, arckifejezéséről, gesztusáról, hanglejtéséről vagy éppen erről a részről. Most vettem csak észre, hogy mennyire emlékeztet arra, aki a napokban említette nekem ezt a filmet. Külsőre egyáltalán nem hasonlítanak, de a gesztusaik meg ahogy beszélnek az igen. :)
A lány (Elisha Cuthbert) nagyon szép, főleg a haja tetszett nekem, meg pl. a rajza (amit tényleg a színésznő rajzolt) meg ahogy az elején megszivatja a srácot. Apropó, a rendező szerette volna, ha Hirsch szőrtelen mellkassal forgat, de ő nemet mondott, mondván nem hajlandó leborotválni a férfiasságát (“I did not wanna shave off my manhood”). Azokat pedig, akik esetleg örülnek, hogy pucéron láthatják őt sajnos el kell keserítenem. Mivel még csak 17 volt, dublőrrel forgattak. De ha valakit érdekel, az ‘Into the Wild’ egyik jelenetében látható. (Mondjuk elég laza a srác, mert mikor azt a jelenetet vették fel, fagypont körüli volt a hőmérséklet.)
Timothy Olyphant itt inkább hasonlít Ace Venturára, mint mondjuk az ‘I Am Number Four’-beli önmagára. Szimpi egyébként a karakter, de közel sem nevezhető éppen vonzónak.
Meg voltam róla győződve, hogy az Elit alakító Chris Marquette valójában Miles Teller, mert annyira hasonlított itt a filmben Tellerre – aztán megnéztem a stáblistát. Persze a koruk sem stimmel, de sebaj. :D Az ő karaktere is tetszett egyébként meg a másik srác is jópofa.

Kár, hogy ilyen unalmas, és helyenként klisés, mert van benne néhány nagyon jó jelenet és nagyon jó szöveg, amikért érdemes megnézni. Nem hiányzott volna sok, hogy egy igazán felejthetetlen film legyen. Na persze, amint az ábra is mutatja végül mégis az lett. :) 7/10

Szüzet szüntess (The Girl Next Door)
amerikai romantikus vígjáték, 110 perc, 2004

rendezte: Luke Greenfield
forgatókönyv: David Wagner, Brent Goldberg, Stuart Blumberg
szereplők: Emile Hirsch, Elisha Cuthbert, Timothy Olyphant, James Remar, Chris Marquette, Paul Dano, Amanda Swisten, Sung Hi Lee, Jacob Young, Brian Kolodziej, Brandon Irons, Ulysses Lee
IMDb: The Girl Next Door