2011. február 7.
Nem akarok ennyire elfogult lenni. Nem akarok ennyire elfogult lenni.. Nem akarok ennyire elfogult lenni… de az vagyok a feneegyemeg! :D
Erősen spoileres szösszenet következik. Csak saját felelősségére olvassa, aki olvassa.
Kezdhetném úgy, hogy awww *_* És ezzel össze is foglaltam a következő sorokat. :)
Pozitívum, hogy bár ’94-es a film, kedvenc főhősünk arcán nyoma sincs a heroinnak. Vagy nagyon jó volt a sminkes vagy épp tiszta volt az úriember (lehetséges lenne?). Na de.
A film igazából annyira nem jó. Közel két óra, és nagyon lassú. Alig történik valami. Az első egy órában Marisa Tomei (a neve nem véletlenül Faith!) üldözi Robert Downey Jr.-t, aki egy pillanatra sem jelenik meg. A második egy órában pedig Downey üldözi őt. A vége persze hepiend. Mivel elvileg főszereplő, de közben mégsem szerepel annyit RDJr, eleve nem adhatok neki max pontot, de ez szerintem érthető is. :D
Az egész egy tündérmese, bár inkább a srác “felőli része”, mert hogy a csaj totál zakkant, az biztos… mikor már ott van a pasi!!! (Úristen, azok a csókjelenetek! Halihó színészek, rendezők, ezekből tanuljatok!! Így kell smárolni, nem úgy, mint a Barátok köztben! :) ) Szóval mikor már ott van a pasi, letelt az egy óra, ami dögunalom volt addig, míg Robert meg nem jelent… akkor a csaj egész egyszerűen eldobja magától! Ilyen nincs! És ott van Billy Zane (bah…), és inkább ő tetszik neki, mint az ifjú Tony Stark?! Ne már! Szerintem nincs az a nő a Földön, aki elkövetne egy ilyen cserét. XD
Oké, ha Johnny Deppről lenne szó, akkor talán… de így… pff..
A srác karaktere pont az, akiről szerintem minden lány álmodik (nem írok inkább nőt, mert ők már nem hisznek az ilyesmiben szerintem, így nem is álmodoznak), és a filmben amikor ő van a képen, folyamatosan megvan ez az “awww” élmény. Igen, elfogult vagyok, és minden filmjében újra beleszeretek, de szerintem ez rajongás nélkül is meg van (csajok, tegyetek egy próbát!).
A szinkron nem rossz (annyira), Selmeczi Roland követte el bájdövéj, de mindenképp meg akarom nézni majd eredeti nyelven (az ő jeleneteit), mert úgy az igazi.
(Ha véletlenül valaki ismer valakit, aki pont úgy néz ki, mint Bobby 29 évesen, és egyébként jellemre is olyan, akkor légyszi mutasson már be neki! :D Ha esetleg belém zúgna, és úgy csókolna, mint itt a filmben a srác, akkor meg még hozzá is megyek. XD )
Ezt muszáj idéznem. Van egy jelenet, mikor a főszereplő csaj barátnőjének magyarázza, hogy mennyire szereti a főszereplő csajt, és ilyen baromi nagy átéléssel, őszintén, csillogó kutyaszemekkel magyaráz. Na, és a monológ végén megszólal a barátnő, hogy “Ez tényleg romantikus…” majd hozzáteszi: “Ez is hazugság?” :D Hát én lefordultam a székről, úgy röhögtem! Nagyon nagy volt! :)
A ‘Letters to Juliet’ (2010) egyébként szinte ugyanez a sztori csak picit másképp.
Igen, tudom, ebbe most nem túl sok szakmai dolgot írtam, és meg lehet kövezni, de totálisan értelmetlen lenne elemezni a filmet, mert annyira kis bugyuta az egész. A zenék jók, a “stáblista-dalt” viszont elénekeltettem volna Downey-val. Összességében 7/10.
“My theory is that all men should get jerseys. On the front they write liars and on the back they write whatever their real name is. I married a liar. Why? Because I married a man.” – ez magyarul valahogy úgy hangzott, hogy “A férfiaknak kéne egy póló. Az elejére azt írnánk, hogy “hazudós”, a hátuljára pedig a nevüket. Az igazit. Én is egy hazudóshoz mentem feleségül. Miért? Mert férfihoz mentem.” :)
Csak veled (Only You)
amerikai romantikus vígjáték, 115 perc, 1994
rendezte: Norman Jewison
forgatókönyv: Diane Drake
szereplők: Marisa Tomei, Robert Downey Jr., Bonnie Hunt, Joaquim de Almeida, Fisher Stevens, Billy Zane, Adam LeFevre, John Benjamin Hickey, Siobhan Fallon
IMDb: Only You
