Lucky You

2010. november 17.

Már Curtis Hanson neve elég lehet, hogy valakit érdekeljen a ‘Lucky You’. Jó kis country zene, feszültségfokozás gyanánt csendek, és egy nagy pókerverseny. Nem ez az első ilyen film, de egynek jó. Sok a stáblistában a “himself”: valódi pókerjátékosok szerepelnek benne.

Hosszúnak tartom a két órát, a nyitójelenet nagyon jópofa, a golfos rész is, de amiért igazán megéri megnézni, az az utolsó kb. 20 perc. Sajnos sok fölösleges és unalmas dolog van benne, helyenként túl szájbarágós (fölösleges háromszor elmondani, amit egyébként látok a képen is szerintem). Drew Barrymore-t személy szerint nem tartom valami sokra (és ez most sem változott), Eric Bana-t szeretem ugyan, de elég átlagos színész, megcsinálja amit kell, de valahogy semmi pluszt nem ad hozzá. Robert Downey Jr. egyetlen jelenetben szerepelt, de simán lejátszotta őt. Nem azért, mert fanatikus vagyok, vagy ilyesmi, de hát na.. tényleg. És aki nagyon nagyon nagyon: Robert Duvall. Zseniális.

A karakterek amúgy jók, bár nekem a csaj nem hiányzott volna belőle túlságosan. Apa és fia kapcsolata szépen ki van bontva, az tetszett. Meg a vietnámi-mexikói krapek is. :) (Kelvin Han Yee)

Ez is olyan film, ami moziban mutatna jól igazán, jót tenne neki a vászon (nekem nem rémlik, hogy lett volna nálunk, de nem tudom). Összességében 6/10.

Szerencse dolga (Lucky You)
amerikai filmdráma, 124 perc, 2007

rendezte: Curtis Hanson
forgatókönyv: Eric Roth, Curtis Hanson
szereplők: Eric Bana, Drew Barrymore, Robert Duvall, Phyllis Somerville, Horatio Sanz, Joey Kern, Debra Messing, Delaine Yates, Mykel Shannon Jenkins, Charles Martin Smith, Robert Downey Jr., Saverio Guerra, Kelvin Han Yee
IMDb: Lucky You

Two Girls and a Guy

“I may have been hiding parts of my life from both of you to avoid causing pain. But I didn’t say anything to either one of you that I didn’t whole-heartedly mean.”

Még mindig egy régebbi pársoros, de ez egyébként is egy olyan film, amiről nehéz lenne sokat írni, mert látni kell. Elmondok azért egy sztorit. Főleg, mert anno, mikor láttam a filmet, ezt még nem tudtam (így az időzítés is teljesen véletlen), de azóta azért többé-kevésbé kikupálódtam a témában.

Downey egyik barátja, az egyébként (akkor) szerencsejátékfüggő James Toback írta és rendezte a filmet, csakúgy, mint tíz évvel korábban a ‘The Pick-up Artist’ címűt (amiben ugye a szerencsejáték meg is jelenik). Nem volt számára kérdés, hogy miután a srác kikerül a rehabról, mivel tudna segíteni neki. Az “őrültségei” miatt érthető módon nem sokan bíztak Downey-ban (a stúdiók még 2007-2008-ban, a Vasember idején sem!), és csak a barátaira számíthatott. Ezek egyike volt James Toback.
1996. november 17-én (majdnem pontosan 14 évvel azelőtt, hogy láttam a filmet), éjjel egy körül, miután Downey házigazdáskodott a SNL-ban, annak afterparty-ján Toback odalépett hozzá. (A srác egyébként az anyukájával volt ott, és éppen csukott szemmel üldögélt.) Az ismerős hang csak annyit kérdezett, készen áll-e egy filmforgatásra. Downey még ki sem nyitotta a szemét, igent mondott, és megkérdezte, “What’s the title?”. “Two Girls and a Guy” – felelte Toback. Akkor persze egy betűt nem írt még a forgatókönyvhöz, előbb tudni akarta, Downey igent mond-e. Ezután Floridába repült, és egy kis tengerparti házikóban, négy nap alatt – meglévő főszereplője köré – megírta a forgatókönyvet. Downey-t végül 1997 elején engedték ki az elvonóról, a forgatás pedig még januárban meg is volt, egy manhattani lakásban – mindössze tizenegy nap alatt. A producerek $30,000-ra biztosították Downey-t, és minden egyes nap végén vizeletmintát kellett adnia az aznapi drogteszthez. A ‘Chaplin’ óta nem volt ennyire összeszedett és ennyire… tiszta.
A filmben előad egy monológot a Hamletből, amire a film producere, Chris Hanley azt mondta, ez az egyik legjobb Shakespeare-előadás a filmtörténelemben. Ezt nem is vitatom, de én köztudottan elfogult vagyok, és biztos nem láttam minden Shakespeare-előadást.
Talán senki más nem hagyott volna akkoriban akkora teret Downey-nak, mint Toback. Nem egy jelenetet improvizált, hozzátette a saját ötleteit a filmhez, a forgatáson élőben énekelt és zongorázott. A szexjelenetet meg pl. úgy vették fel, hogy a lehető legközelebb álljon egy valódi, spontán aktushoz: a szobában csak a két színész (Downey és Graham), a rendező, valamint az operatőr voltak. Downey ehhez hasonlót nem nagyon csinált azelőtt, bár talán azóta sem. És ugyan a filmben nincs meztelenkedés, mégis NC-17-es besorolást kapott, ami lehetetlenné tette a promócióját.
Pozitív viszont, hogy főhősünk felszedett pár kilót, ami nagyon jól áll neki, és vicces, hogy ugye Downey (állítólag) a partnernői jelentős részét “megdöntötte”, és Heather Graham is belezúgott, de ő kivételesen nem érdekelte a srácot. XD Szegény. :’D

Egyszómintszáz, Blake karaktere nagyon ő, és itt nyújtja élete egyik legnagyszerűbb alakítását.

2010. november 16.

Hogyhogy eddig nem láttam?!? O_O Hmm.. 10/10 ^_^ (Vagy lehet neki többet is adni? Btw látta valaki?)

Azé’ nem mindennap látni RDJr-t Hamletként.. hehe.

(SPOILER)
Totál úgy játszik, mintha Chaplin lenne a ‘The Great Dictator’-ból vagy ő maga a ’92-es filmből.
(SPOILER VÉGE)

Meg a “Snake“ egyszálzongorán… ami amúgy szerintem határozottan a későbbi “Man Like Me“, hát… vagy csak nagyon süket vagyok… Érdekes amúgy a film, szóval nem egy klasszik 10-es, ne számítsatok olyan hú de nagy durranásra ami a rendezést vagy a forgatókönyvet illeti, de amit a színészek csinálnak, az ejjejj.. volt nem egy pont, amikor azt mondtam, hogy “he?! o_O” Meg igazából tök nagy ötlet ilyen filmet csinálni szerintem. A címe az meg igen… először arra gondoltam, hogy vajon azért az a címe, mert..? Aztán meg arra, hogy áh, tuti nem… pedig de.
A “sad fact about it” az, hogy a kilencvenes években ugye elég masszívan drogozott, és ez valamennyire még itt is látszik rajta. Well… just try to get over it and enjoy.

(Two Girls and a Guy)
amerikai vígjáték, 84 perc, 1997

rendezte: James Toback
forgatókönyv: James Toback
szereplők: Robert Downey Jr., Natasha Gregson Wagner, Heather Graham
IMDb: Two Girls and a Guy

The Soloist

És akkor elkezdeném a downey-s posztokat is. Az elején általában rövideket írtam, meg nem is olyan értelmeseket, mint a mostaniak, de azért megosztom veletek, maximum később írok újat/jobbat, ha lesz időm.
Ahogy azt már említettem, a kis szösszeneteim jelentős része elveszett, így ezek helyett is megpróbálok alkalomadtán újat írni. Sajnos ez nem most lesz, mert rettenetesen lefoglal a suli, még filmeket nézni sincs időm. Vagy legalábbis alig.

Na de akkor. Ezt írtam anno másfél évvel ezelőtt. A csöpögés miatt pedig nem beszólni! :D

2010. november 15.

An incredibly, amazingly gifted actor… Robert Downey Jr.

BUT

valami hiányzik mégis. Szuper színészek, szép színek, tetszik a rendezés, szép a zene (csak kicsit hosszú az a majd’ két óra). Amikor elkezdődött, és lezúzta a fél arcát (nem nagy spoiler, látszik akármelyik fotón), akkor azt mondtam, hogy na! Ez jó lesz. Aztán végül tényleg… jó is volt, de nekem ugyanaz a karakter, mint az ‘A Guide to Recognizing Your Saints’-ben ill. annak a tahó változata. Jamie Foxx ügyes, csak a figura kissé idegesítő. Moziban azért megnéztem volna, kár, hogy nem játszották. Adok neki egy 7/10-et monnyuk. Ja, és természetesen kötelező darab. Sőt, tán nem is egyszer.

P.S. Ez pedig egy jó kis interjú Downey-val.

A szólista (The Soloist)
amerikai-angol-francia életrajzi dráma, 117 perc, 2009

rendezte: Joe Wright
forgatókönyv: Susannah Grant, Steve Lopez (könyv)
szereplők: Jamie Foxx, Robert Downey Jr., Catherine Keener, Tom Hollander, LisaGay Hamilton
IMDb: The Soloist

Dear John

Az utóbbi hetekben sokat hallgattam a ‘Dear John’ soundtrackjét, főleg a “Paperweight“-et és a “Think of Me“-t. Utóbbi az egyik kedvenc klipem az összes létező klip közül. A dal is nagyon szép, de a klip valami fantasztikus. Az ötlet és a kivitelezés egyaránt. Ha jól emlékszem, a ‘50/50‘-t néztem moziban, mikor levetítették Rachel McAdams és Channing Tatum új filmjének előzetesét. Ez lesz a ‘The Vow‘, amit nálunk kb. három és fél hét múlva kezdenek majd játszani a mozik (előbb, mint az USA-ban), és amit nagyon szeretnék megnézni valakivel, és amiről aztán eszembe jutott a ‘Dear John’ is. Anno, mikor láttam a filmet, akkor ismertem meg Schuyler Fisket, és mióta hétfőn elkövettem egy kisebb butaságot, azóta szinte csak ez a dala megy:

Alapvetően nem szeretem a nagyon romantikus-nyálas-csöpögős filmeket, de azért előfordul, hogy egyik-másik a kedvencemmé lesz. Ilyen ez is, amit még 2010 végén (december 28-án) láttam. Akkor még egy kicsit másképp írtam, de nem akartam változtatni a szövegen, úgyhogy “olyan, amilyen”, de fogadjátok szeretettel :)

2010. december 29.

Wow oO Lehet többet adni, mint 10/10? :D Ismét egy méltatlanul alulértékelt filmet láthattam.

Semmit nem vártam tőle, mert gagyi, béna, nyálasnak tűnt a plakát meg a címe alapján (pedig a cím nagyon jól jelképezi az egész sztorit, hangulatot, mindent, csak nem úgy, ahogy én azt a plakát alapján gondoltam). Szerencsére az előzetest csak… utólag néztem meg :) Naszóval: úgy meglepett, hogy csak na!! :)

Gyönyörű képek, fantasztikus zene, ügyes színészek… nem vagyok oda egyikükért sem, és alig ismerem őket, csak egy-két filmjüket láttam, de le a kalappal Channing Tatum és Amanda Seyfried előtt. Volt egy-két olyan jelenet, hogy csak néztem :o Természetesen Richard Jenkins is nagyon ott volt. Az jutott eszembe, hogy kb. olyan, mint egy Hemingway-regény. Persze ő nem pontosan így írta volna meg, de azért a hangulata olyan. Sokak számára egyébként lassúnak, hosszúnak tűnhet, de megéri “végigszenvedni” (már akinek szenvedés). Állítólag nagyon nem olyan, mint a könyv. Még nem olvastam, de nagyon dícsérik. Meglátjuk. (Nicholas Sparks: Kedvesem – nem tudom, ki volt az az elmeháborodott, aki így fordította a címet, ezzel végülis az egésznek csupán csak a lényege veszett el.)

Glen Hansard egyik dalát is hallhatjuk (aki szereti az akusztikus zenét, annak ismerős lehet a neve), de egyébként is főleg akusztikus zenére kell számítani. A csajsziról eszembe jutott Alona Tal és a Leverage ‘Studio Job‘-ja (se3ep6) :) a háborús jelenetekről meg néhány beállításról pedig a Green Day “Wake Me Up When September Ends” klipje/kisfilmje.

Amiért viszont kár… nagyon elszúrták a végét :S Még legalább egy jelenet kellett volna vagy az utolsót valahogy máshogy… ahhoz képest, amilyen jól kezdődik és amilyen jó a film végig, annyira kiábrándító a befejezése :S

(Aki fiúnak/férfinak érzi magát, ezt ne olvassa, de nem hagyhatom ki: CT nem csak hogy szép pasi, de a hangjától totálisan el lehet olvadni XD )

Kellett egy kis idő, mire ezt le tudtam írni, mert rögtön a film után csak addig jutottam el, hogy “wow” ^^

Kedves John! (Dear John)
amerikai romantikus dráma, 108 perc, 2010

rendezte: Lasse Hallström
forgatókönyv: Jamie Linden, Nicholas Sparks (regény)
szereplők: Channing Tatum, Amanda Seyfried, Richard Jenkins, Henry Thomas, Keith Robinson, Scott Porter
IMDb: Dear John