The Adjustment Bureau

2011. szeptember 10.

Philip K. Dick azon szerzők egyike, akinek műveivel tele kellene legyen pár polcom. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Updike, Hamingway, Márquez és Shakespeare közt neki már nem jutna hely. Merthogy hely akadna még bőven, de valahogy… valahogy ugyanannyira kimaradt ő az életemből, mint mondjuk Lem – Lemtől is egyedül a Solaris van meg (angolul és oroszul). Habár illene, mégsem ígérem, hogy ezen egyhamar változtatni fogok. A kedvenc Philip K. Dick adaptációm (merthogy szeretik őt a filmesek) nem is lehetne más, mint az ‘A Scanner Darkly’, de a ‘Minority Report’-ot is nagyon szeretem. Ez lesz a harmadik.

Azzal kell kezdenem, hogy úgy ültem le megnézni a filmet, hogy semmit nem tudtam róla – persze azon kívül, hogy egyik gyerekkori nagy-kedvencem, Matt Damon a főszereplő. Aztán mikor a stáblistán megpillantottam, hogy egy Dick-novellából készült, kb. annyit gondoltam, hogy “jaaaa, oké”.

A ‘The Adjustment Bureau’ azon kevés filmek közé tartozik, melyeknek tetszik a magyar címe. Sőt. Ennek a címe kifejezetten tetszik: Sorsügynökség. Az eredeti cím is jó (a novella címe pedig Adjustment Team, magyarul Helyreigazító csoport), de ezúttal nagyon is találó a fordítás. A novella egyébként 20 oldal, én még nem olvastam el, de akit érdekel, itt megteheti. Állítólag egyébként a filmnek nincs túl sok köze hozzá.

Nem nagyon írok a cselekményről, mert azzal mindent elárulnék, inkább csak annyit mondok, hogy a film a szabad akarat témáját járja körül, de mondhatnám azt is, hogy egy sci-firől van szó megspékelve némi romantikával. A sci-fi résszel nincs is baj, sőt. A romantikus szálat azonban nagyon elnagyolták, ezt érdemes lett volna jobban kidolgozni. Ami még nem tetszett az az, hogy az évek múlását egyáltalán nem érzékeltetik. A színészek nem öregszenek, és ami évekkel azelőtt történt, mintha tegnap történt volna, pedig bőven változniuk kellene. Egyébként tényleg lehetne jó a film, mert a téma borzasztó érdekes, mi több el is képzelhető, hogy a világ így működik, sajnos azonban a készítők 106 perc alatt egy olyan sztorit mesélnek el, amit fél órában is bőven el lehetne. Olyan a film, mintha valaki egy novellára való mondandóját regénynek írta volna meg. Túl egyszerű, túl vázlatos. Olyan dolgokat nem dolgoztak ki megfelelően, amiket pedig egyszerűen ki lehetett volna. Ennek ellenére egy élvezhető, sodró lendületű alkotásról van szó.
A helyszín úgy tűnik, a sci-fi rendezők kedvencévé vált – idén ugye volt már egy ‘Limitless‘-ünk, szintén New Yorkból -, de ez nem is baj, mert úgy tűnik, ezt a várost pont arra találták ki, hogy a filmek főszereplői végigrohanjanak rajta és kis bárokban találkozzanak a mellékszereplőkkel. A Szabadság-szobor lábánál forgatott jelenetet akár giccsesnek is nevezhetnénk, de ha arra gondolunk, miről is szól a film… elég ironikus (ez a jó szó?). Valószínűleg nem is véletlenül került bele. És pont ott kérdezi meg David azt, hogy… Szóval ott valahogy felértékelődik az a szó, hogy “szabadság”.

Pár szó a színészekről, aztán befejezem. Főhősünk Matt Damon és partnernője, Emily Blunt közt – ahogy mondani szokás – jól működik a kémia. Nem mondom, hogy elképesztően jól és, hogy ők egymásnak lettek teremtve, de a helyzet sokkal jobb, mint pl. a ‘Blue Valentine‘ esetében. Rajtuk kívül feltűnik viszont nem egy kellemes meglepetés is a stáblistán. Rögtön elsőként kell megemlítenem Michael Kelly-t, aki a “Criminal Minds: Suspect Behavior” Simms ügynökeként (becenevén Prophet) lehet elsősorban ismerős, de nyomozót játszott a ‘Changeling’-ben, és több más sorozat mellett feltűnt pl. a “Third Watch”-ban. Utóbbi csak azért érdekes, mert Anthony Ruivivar főszereplője volt annak a sorozatnak (a kedvenc karakteremet, Carlos Nieto-t alakította). Ha nem lenne elég a sorozatsztárokból, kapunk még egyet, John Slattery-t. Ő egyébként az egyik olyan színész, aki kisebb-nagyobb szerepekben rengeteg filmben feltűnt már, az arcát mindenki ismeri, de “a nevét senki nem tudja”. Én őt a “Jack & Bobby”-ban ismertem meg (Bradley Cooperrel együtt) jórégen, de játszott a ‘The Situation’-ben Damian Lewis-zal, aztán a Született feleségekben, illetve tavaly ő volt Tony Stark apja a Vasember második részében. Aztán itt van Terence Stamp. Nem túl ismerős a neve? Semmi gond. A “Smallville”-ben játszott meg az új Star Wars trilógia első részében (meg még egy rakat más filmben), de a poén nem ez, hanem, hogy ő volt Pier Paolo Pasolini ‘Teorema’-jában a látogató. Úgy bizony :)
Még egy valaki a végére, az egyik “új kedvencem”, Anthony Mackie. És nem csak azért, mert irtó helyes a pasi, hanem mert az ő karaktere (Harry) tetszett legjobban. Lehet, hogy csak én láttam az ő szemszögéből a dolgokat, aztán lehet, hogy direkt így csinálták a filmet, ezt nem tudom, de én neki “drukkoltam”. És nem is értettem a film közepe táján, hogy Matt Damon mit problémázik, nem hittem el, hogy hogy lehet valaki ilyen… nagyravágyó? (SPOILER) Mintha a fényes karrier lenne a fontos. De aztán szerencsére jött Harry és rendbe tette a dolgokat :) (SPOILER VÉGE) Mackie-t egyébként a ‘Half Nelson‘-ban láttam először, és már ott is tetszett :$ csak az ugye Ryan Goslingról szól, nem róla. Szerencsére viszont nem csak én fedeztem fel, hanem a filmesek is (hat filmje van már féligmeddig készen, úgyhogy az elkövetkező 2-3 évre el leszünk látva).

Annyira jó lehetett volna… és sajnálom, hogy nem moziban néztem, biztos nagy élmény lett volna úgy. Így csak egy kisebb, de azért egész jó :) Ajánlom. 7/10.

Kieg.: Ez pedig egy kis filmajánló a végére, mert már volt róla szó, de nem fejtettem ki annyira. 2013-ban mutatják be a ‘The Gangster Squad‘ c. filmet, amiről nagyon remélem, hogy jó lesz, mert ha igen, akkor abban az évben ők fognak tarolni. Legalábbis most van egy ilyen érzésem. Aztán meglátjuk. Ízelítőként a színészgárda: Emma Stone (tudtátok, hogy Andrew Garfielddal jár? szerintem totál összeillenek :) ráadásul mindketten a jövő nagy színészei lesznek), Ryan Gosling, Josh Brolin, Sean Penn, az imént említett Anthony Mackie valamint Nick Nolte, de rajtuk kívül is lesz még néhány ismerős arc. Egyszóval egy rakat olyan színész, akiket külön-külön is szeretünk és elismerünk és tisztelünk, és akkor őket összeeresztik… hát.. nagyon kíváncsi vagyok :)

Sorsügynökség (The Adjustment Bureau)
amerikai thriller, 106 perc, 2011

rendezte: George Nolfi
forgatókönyv: George Nolfi, Philip K. Dick (novella)
szereplők: Matt Damon, Emily Blunt, Michael Kelly, Anthony Mackie, John Slattery, Anthony Ruivivar, Shohreh Aghdashloo, Terence Stamp
IMDb: The Adjustment Bureau

The Help

Az első és a filmcímek kivételével a linkek a filmzene, érdemes meghallgatni őket – egyrészt azért, mert jók, másrészt azért, mert úgy találtam ki, hogy kapcsolódjanak a szöveghez. :)

2011. november 3.

“You is kind. You is smart. You is important.”

Amikor először olvastam a filmről (a Forum Hungary játékán) azt hittem egy komor, lehangoló, szomorú drámát fogok látni, és mivel mindenhol a dráma műfajába sorolták, efelől nem is volt kétségem – egészen addig, amíg valami olyasmit nem tettem, amit nagyon ritkán szoktam: megnéztem a trailert. A trailer vicces, harsány színeivel pedig a Pleasantville (vagy a Született feleségek) “művároskájára” emlékeztet legjobban, tehát ha azzal a tudattal ültem volna be a moziba, hogy most történelemórát fogok látni, akkor bizony igencsak meglepődtem volna.

A film Kathryn Stockett azonos című, első regénye alapján készült. 60 ügynökség utasította el, mire egyikük hajlandó volt kiadni – eddig csaknem 5 millió példányban kelt el és több, mint 100 hétig szerepelt a New York Times Best Seller listáján.
A főszereplőt, Skeetert az író tulajdonképpen saját magáról mintázta, azonban a történet fikciós. Stockett 1969-ben, Mississippi fővárosában, Jackson-ban született (ez cselekményünk színhelye is), a regényt pedig az ihlette, hogy őt is az afroamerikai házvezetőnőjük nevelte. A történet röviden annyi, hogy Skeeter egy írónak készülő fehér lány, akinek nem tetszik, ahogy a fehérek a fekete cselédjeikkel bánnak, és megpróbálja megszólaltatni a feketéket, arra kéri őket, meséljék el, hogy bánnak velük – a jót s rosszat egyaránt. (Mississippi ráadásul egy déli állam, a rabszolgatartás egyik fellegvára volt, ha lehet ezt mondani, és nem igazán csípték azokat, akik a feketék és fehérek egyenlőségéért kampányoltak, Skeeter tehát igen nagy fába vágja a fejszéjét.)
1963-ban járunk, ez év végén gyilkolták meg Kennedy elnököt és ebben az évben hangzott el Martin Luther King Jr. híres beszéde is. Pozitívum, hogy nem jó és rossz “párharcáról” van szó, hiszen a fehérek közt is akadnak jók, és a feketék sem mindannyian szentek, igaz, a feketék azért még ígyis valamivel idealizáltabbak, mint amilyenek valójában lehettek, de ez talán megbocsátható ha tudjuk, a DreamWorks keze van a dologban. A könyv amúgy állítólag drámaibb a filmváltozatnál.

A film – akárcsak a könyv – magyarul ‘A segítség’ címmel jelent meg, amiben a kezdő angolos nem is lát kivetnivalót, mi azonban okosabbak vagyunk, mint egy kezdő angolos (ugye?!) és tudjuk, hogy milyen találó cím is ez a “The Help”. Ugyanis nem egyjelentésű szó. Jelent például olyasmit is, hogy “bejárónő” vagy “háztartási alkalmazott”, tehát akár még az is lehetne a magyar cím mondjuk, hogy “Házvezetőnők”. Az más kérdés, hogy így mennyire lenne eladható, de az, hogy ‘A segítség’ véleményem szerint majdnem annyira nézőcsalogató cím, mint a fent említett verzió :) de most kivételesen nem mondok rosszat a forgalmazóra, hiszen a fordítás végülis korrekt, és így is megállja a helyét. Ja, amúgy a film feliratos, a fülünk bőven gyönyörködhet a déli akcentusban ill. a déli feketék akcentusában és nyelvtanában is. A magyar felirat vicces, volt itt “sebibe” meg “vón” meg “gyün”, mintha Kirk Lazarust hallanám magyarul, de örültünk, hogy csak láttuk, nem hallottuk.

Emma Stone a kabalám. A ‘Ghosts of Girlfriends Past’-ban láttam először (két éve, moziban), de hazudnék, ha azt mondanám, megjegyeztem. Aztán az első premier előtti vetítés, amire sikerült eljutnom a ‘Crazy, Stupid, Love.‘ volt, amiben már főszerepet játszott, majd jött az ‘Easy A’ (sajna csak itthon), végül pedig ez. Ma már nem nagyon szoktam elhamarkodott döntéseket hozni azzal kapcsolatban, hogy kit nevezek kedvenc színésznek, de ez a hatalmas szemű vöri már-már üldöz, úgyhogy az utóbbi három film alapján – amiből kettőre ugye ingyenjegyet nyertem – nyugodt szívvel sorolhatom mostmár a kedvenc fiataljaim (Anne Hathaway, Andrew Garfield, Carey Mulligan és a többiek) közé. És még sírni is tud – pluszpont.

Egyébként (egy-két kivétellel) az egész stáb szuper. Viola Davis (Kate & Leopold, Solaris, Disturbia, Eat Pray Love), aki a szerep kedvéért jópár kilót felszedett, és aki valójában a főszereplője a filmnek valami fantasztikus. ’65-ben született, tehát ő ebből a korszakból (szerencsére) már alig tapasztalt valamit, mégis annyira hiteles, mintha ő maga is megélte volna, amit Aibileen. Hasonló a helyzet Octavia Spencerrel is (Seven Pounds, The Soloist), aki ugyan még Davisnél is fiatalabb, mégis igen jól megállja a helyét, sőt szerintem sokaknak (lesz) ő, vagyis Minny a kedvence.
Lényegében ők ketten és Emma Stone (Skeeter) az igazi főszereplők, de az alkotóknak sikerült rengeteg színészt/karaktert/történetet belepréselniük a filmbe anélkül, hogy bármelyikükkel kapcsolatban hiányérzetünk lenne. Pedig ugye a sokszereplős filmeknél ez szokott probléma lenni, vagyis, hogy nagyon felszínesek a karakterek. Ezesetben sem mondom azt, hogy mindenki annyira tökéletesen ki van dolgozva, mert a legtöbbjük elsősorban valamilyen sztereotípiát testesít meg, de én azon sem csodálkoznék, ha külön-külön mindegyikőjük élettörténetét megírták volna. Mondjuk el kéne olvasnom ahhoz a könyvet, hogy tudjam, ebből mi Tate Taylor és mi Kathryn Stockett érdeme.
A “nemjófej” nők “szószólóját”, Hilly-t alakító Bryce Dallas Howard az egyik leggyengébb a főbb szereplők közül (a szeme valószínűtlen formája szerintem nem is valódi, ahogyan az orra sem), de James Franco exe, Ahna O’Reilly (Elizabeth) sem brillírozik éppen, igaz, neki nem sok szerep jutott. Tetszett viszont Allison Janney (Skeeter anyukája), Sissy Spacek (Hilly anyukája) és a Celia-t alakító Jessica Chastain (The Tree of Life, Coriolanus), sőt, utóbbi karaktere nagyon-nagyon-nagyon is tetszett. (SPOILER) Úúúgy tudtam, hogy ő lesz az egyik legjobb fej! :) (SPOILER VÉGE)
Talán feltűnt, hogy eddig csak nőkről írtam. Nos, ez azért van, mert tényleg szinte csak nők szerepelnek a filmben, úgyhogy igazi felüdülés volt Chris Lowell (Stuart) és Mike Vogel (Johnny) megjelenése. És ami a legszebb, hogy mindkettejükkel kapcsolatban leírhatom Ryan Gosling nevét :D Lowell egy számomra noname srác, mert nem láttam a ‘Graduation’-t, sem pedig a sorozatait (ő inkább sorozatszínész), és ha megborotválkozna, nem is nézne ki olyan rosszul. Mozdulataiban, testtartásában igencsak emlékeztet R.G.-ra, és akkor még nem említettem a mosolyát és a profilját, de nézzétek meg a filmet, és mondjátok a szemembe, hogy nektek nem R.G. jutott eszetekbe először :) Mike Vogellel kissé hadilábon állok, mert tetszett a ‘The Sisterhood of the Traveling Pants’-ben és a ‘She’s Out of My League’-ben, de aztán tavaly csúnyán összeverte Ryant a ‘Blue Valentine’-ban, szóval… :D Viszont itt olyan jófej és olyan sármos volt, hogy egyszerűen nem lehetett rá haragudni a “múltban elkövetett hibáiért” :) Jópont neki egyébként, hogy a szépfiú szerep mellett jól áll neki a Goslingot-megverős karakter és a hatvanas évek divatja is, úgyhogy nem borulnék ki nagyon, ha kapna még pár ajánlatot. Félreértés azért ne essék, nem ájultam el tőlük – mindkettejüket könnyebb elfelejteni, mint megjegyezni -, de azért jó, hogy vannak.

Összességében nem nagyon tudok rosszat mondani a filmről, talán azt, hogy kicsit azért hosszú az a 146 perc, és helyenként volt némi hiányérzetem (nem tudnám megmondani, miért, majd az okosok megmondják) de mi nagyon jól éreztük magunkat (és én úgy láttam/hallottam, hogy a közönség többi része is). Szuperek a zenék (Johnny Cash, Ray Charles, Bob Dylan, Chubby Checker…), szépek a színek, kellő arányban van a dráma és a humor, szerethetőek a színészek/karakterek, és azok szerint, akik olvasták a könyvet Taylornak nagyon jól sikerült azt átültetnie a vászonra. Nem ez lesz a kedvenc filmem, és azt sem ígérhetem, hogy emlékezni fogok rá 3-5 év múlva, de ha az ember nem rasszista és nem történelemórára készül, akkor nagyon jól fog szórakozni. Azért legyen kéznél zsepi is :)

Ugyan tegnap láttuk, de: mától a mozikban :) 9/10.

A segítség (The Help)
amerikai-indiai-emirátusokbeli filmdráma, 146 perc, 2011

rendezte: Tate Taylor
forgatókönyv: Tate Taylor, Kathryn Stockett (regény)
szereplők: Emma Stone, Viola Davis, Bryce Dallas Howard, Octavia Spencer, Jessica Chastain, Ahna O’Reilly, Allison Janney, Anna Camp, Chris Lowell, Cicely Tyson, Mike Vogel, Sissy Spacek, Brian Kerwin
IMDb: The Help

Easy A

Így utólag azt mondom, hogy ez a film megérdemelt volna egy hosszabb bejegyzést, pl. tetszett benne az is, hogy a lánynak milyen jó a kapcsolata a szüleivel, de sajna már nem emlékszem rá olyan részletesen, hogy többet tudjak írni róla :( Ettől függetlenül nézzétek meg, mert Emma Stone kortársai egyik (ha nem a) legjobb színésznője és ez tipikusan egy olyan történet, amit mindenkinek – de főleg az ifjabb korosztálynak, gondolok itt a tinikre – érdemes látnia.

2011. szeptember 5.

Óóó, ez nagyon tetszett :) Noname színészek egy jópofa filmben (aminek még értelme is van, nem csak valami agyatlan vígjáték). Tavaly ez volt Taylor Swift kedvence vagyis nagyon odavolt érte, mikor látta :)

A tanárbácsi volt a Pókember valahanyadik részében a Homokember, viszont Todd szerepére találhattak volna “megnyerőbb külsejű” srácot is, mondjuk Andrew Garfieldot, ő abszolút illett volna a karakterhez :) Azért nem adok neki jobbat, mert valszeg nem lesz egy maradandó élmény számomra, de ha valaki szereti a tinifilmeket, annak (egyszer) érdemes megnéznie. (Ahogy pl. a ‘Charlie Bartlett’-et is, de az nálunk szerintem nem volt soha túl népszerű, pedig nagyon szuper film.) Ja és a narrációt is szerettem. 8/10.

Könnyű nőcske (Easy A)
amerikai romantikus vígjáték, 92 perc, 2010

rendezte: Will Gluck
forgatókönyv: Bert V. Royal
szereplők: Emma Stone, Penn Badgley, Amanda Bynes, Dan Byrd, Thomas Haden Church, Patricia Clarkson, Cam Gigandet, Lisa Kudrow, Malcolm McDowell, Aly Michalka, Stanley Tucci
IMDb: Easy A

Crazy, Stupid, Love.

Ha már említettem a ‘Drive’-ot, akkor el is kezdeném az egyik filmográfiát, ami annyit jelent, hogy van néhány színész, akiknek az összes filmjét láttam vagy tervezem megnézni. Nem Ryan Gosling az első, de idén nagyon felkapott lett, ráadásul hamarosan megérkezik hozzánk a legújabb filmje, a ‘The Ides of March’ – amiről már írtam, de a közzétételével még várok -, úgyhogy ezek apropóján kezdjük azzal a filmmel, amit tavaly először láttam vele kapcsolatban.

Gyerekkoromban néztem a ‘Young Hercules’-t, és 2007 augusztusában (moziban) láttam a ‘Fracture’-t, de akkoriban még nem írtam filmekről. Mindkettőt nagyon szerettem, érdekesség viszont, hogy a ‘Fracture’ valahogy elfelejtődött, aztán később hiába emlékeztem a történetre (és arra, hogy milyen szuper volt a film), egyszerűen képtelen voltam rájönni, hogy mi volt ez és kik voltak a szereplők (“volt egy idősebb, híres színész és egy tehetséges fiatal srác”). Aztán tavaly nyár végén az egyik barátnőmmel megnéztük a ‘Crazy, Stupid, Love.’-ot, benne Ryan Goslinggal, aki “nagyon ismerős volt valahonnan” és rögtön el is kezdett érdekelni. A filmjeit böngészve rá kellett jönnöm, hogy az évek során rengetegszer “kaptam esélyt” arra, hogy a kedvenc színészeim közé kerüljön, hiszen egy rakat olyan filmben szerepelt, amiket meg szerettem volna nézni, de aztán amik valahogy mégis kimaradtak. Ilyen volt pl. a ‘Stay’ vagy a ‘Half Nelson’ is. A ‘Crazy, Stupid, Love.’ után pár nappal (pakolás közben) ráadásul a kezembe akadt egy mozijegy, amit évek óta nem láttam: Törés. A Corvinban néztük. Véletlenek márpedig nincsenek, vagyis minden jel arra utalt, hogy nekem foglalkoznom kell ezzel a sráccal…

2011. augusztus 31.

Premier előtti vetítésen jártunk – ami nem is baj, mert ezért a filmért nemigen adnék ki pénzt.
Nincs nagyon ingerenciám most sokat írni, szóval röviden: Ryan Gosling ♥.♥ és megnéztem IMDb-n a filmjeit, mert nem nagyon érdekelt eddig, és csak pár filmet tudtam, amiben szerepelt, és mit tudtam meg?! XD Ő volt az ifjú Hercules :D Annyira imádtam azt a sorozatot :) Ő volt a legnyálasabb, mondjuk a 13 éves fejemnek mindhárom srác tetszett (ő legkevésbé), de míg a másik kettő jól megcsúnyult (bár így elnézve akkor sem voltak túl szépek :) ), ő azért egész szépen kikupálódott.

A film maga nem túl izgalmas, jópofa és néha kifejezetten tetszett (amikor az összes szereplőt bepakolták a kertbe talán az leginkább) és nevettem is, de nekem túl hosszú volt, nem egyszer unatkoztam is közben, Kevin Bacon ráadásul egy szerencsétlen hülyét alakított, de ez a szerep annyira de annyira nem illik hozzá… Gosling karaktere viszont jó volt. Néhány mondatából ítélve olvasott Csernust :) Ja és kb. ugyanaz a kategória ő is, mint Cooper és Ryan Reynolds. Nem vagyok túl összeszedett most :) Szóval még annyit Jacobról, hogy volt egy olyan pillanat, mikor egyedül volt a lakásában, és azt gondoltam, “úristen, ez a srác de magányos lehet!”, aztán jött a csaj :)

Egyik színészt sem szeretem kifejezetten (kivéve Kevin Bacont, mert őt nagyon), persze bajom sincs velük, de igazán nagyot ebben szerintem egyikük sem alakít. Azért ha valaki szereti valamelyiküket, akkor érdemes megnézni. Marisa Tomeit pl. csíptem benne meg Emma Stone is szimpi volt. Julianne Moore-ról pedig folyton Mark Ruffalo jut eszembe :$
Mondjuk ha valakit érdekel Ryan Gosling félmeztelenül, akkor mindenképpen ajánlom :) Hogy is mondjam.. látszik rajta, hogy oda jár gyúrni, ahova Bradley Cooper :D És mikor levette az ingjét, szabályosan hallani lehetett, ahogy a teremben ülő nőknek elakad a lélegzete :D Később ahogy elmondta a “big move”-ját.. nos, elég bénának tűnt és nevetséges volt, de igaza van, ez szerintem is mindenkinél beválik :)

A moziból kijövet hetest adtam volna neki, de közben átgondoltam, és ha a 127 órának csak 8-ast adtam, akkor (annak ellenére, hogy az IMDb-n 7.9 az átlaga) ez nem lehet hetes és ha itthon néztem volna, nem biztos, hogy tetszett volna, meg Letti is elég meggyőző, meg ez nem is igazán vígjáték, szóval hirtelen felindulásból 7, de más filmekhez viszonyítva inkább csak 6/10.

Őrült, dilis, szerelem. (Crazy, Stupid, Love.)
amerikai romantikus vígjáték, 118 perc, 2011

rendezte: Glenn Ficarra, John Requa
forgatókönyv: Dan Fogelman
szereplők: Steve Carell, Ryan Gosling, Julianne Moore, Emma Stone, Analeigh Tipton, Jonah Bobo, Joey King, Marisa Tomei, Beth Littleford, John Carroll Lynch, Kevin Bacon, Liza Lapira, Josh Groban
IMDb: Crazy, Stupid, Love.