Captain America: The First Avenger

Michael Fassbender születésnapja révén illene az ő egyik filmjéről írnom, de amit láttam, arról már írtam, amit még nem láttam, arról nem tudnék… :D Újat nézni pedig sajna nem volt időm. Játszott ő viszont az X-Menben, ami akárhogy is nézzük, Marvel-film, szóljon tehát ez a bejegyzés arról a “Marvel-érdekeltségről”, amiről eddig – legalábbis itt a blogon – tőlem még nem olvashattatok. Indzsój. :)

2011. november 1.

A helyzet az, hogy ma már senki nem kíváncsi harisnyás szuperhősökre. Egész egyszerűen eljárt felettük az idő.

Persze nem ez az egyetlen oka annak, hogy ez minden idők legrosszabb Marvel-filmje. Sejtettem, hogy rossz, de hogy ennyire, az még engem is meglepett.
Kezdjük ott, hogy a két órából kb. fél óra értékelhető és ebben benne van az utolsó pár perc (onnantól, hogy Rogers felébred), a stáblista és a stáblista utáni jelenet is. Azóta, hogy 2008-ban Tony Stark színre lépett aligha van esélye bárkinek is felülmúlni az ő sikerét. Ő egy igazi, tökös szuperhős, olyasvalaki, aki abszolút elképzelhető a mai világban, akire a hibái ellenére fel lehet nézni, aki miatt a kissrácok Vasember-maszkra cserélték a hálóvetőjüket. (Wolverine-ről ne beszéljünk, ő kicsit más kategória és még mindig tök menő: Halloweenkor gyerekek százai növesztenek miatta szakállat és karmokat.)
A Marvel is tudja jól, hogy Starkot nem fogják felülmúlni, mivel azonban hősünket már megfizetni sem nagyon tudják (vagy nem akarják), ezért legalább megpróbálni illene valami hasonlót összerakni, mert 2013 után nem fognak tudni mit kezdeni a nyámnyila szőkéikkel, de nem. Na jó, a ‘Thor‘ nagyon szép, nagyon látványos lett, és Loki nagyon vagány benne, de negatív szereplő köré meg nem nagyon lehet franchise-t építeni.

A Captain America stábjának legnagyobb baklövése egyértelműen a főszereplő személye. Chris Evanst alapvetően csípem, semmi gond vele, tényleg, Fáklyaként egyenesen imádtam a ‘Fantastic 4′-ban (eleve miért játszik két különböző Marvel-hőst ugyanaz a színész?! fel nem tudom fogni..), de ide felpumpálták, lett belőle egy totálisan karaktertelen, szőke pojáca, akiről az embernek két dolog jut eszébe: az hogy “jó” és az, hogy “szőke”. Ez persze nem az ő hibája, egész egyszerűen nem való erre a szerepre. Különbenis (de ez már a karakterre vonatkozik) nehéz olyasvalakivel azonosulni, akinek nincsenek hibái, nemigaz? Ezért is tértek át anno Stan Lee-ék (meg a DC-ék és gondolom mások is) az emberszerű, esendőbb hősökre.
(SPOILER) Steve azt mondja, hogy még berúgni sem tud. Akármennyit ihat, ha szomorú vagy bármi baja van, ami miatt az emberek általában elmennek berúgni, ő még erre sem képes. Ezzel szemben Stark egy alkoholista zseni. (SPOILER VÉGE)
Kivel könnyebb azonosulni? Kiért könnyebb rajongani? Kire könnyebb felnézni? Arra aki szimplán jó vagy arra, aki elkövet hibákat, de felül tud kerekedni rajtuk? Naugye. Persze mit tehetnek az alkotók? Nagyon átírni nem fogják a karaktert, de azért egy karakteresebb-karizmatikusabb színészt igazán találhattak volna erre a szerepre.

Nekem a forgatókönyv sem tetszett, totál fantáziátlan az egész. Van már száz hasonló film, legfeljebb valaki más a főszereplő. Az egész úgy néz ki, mintha a ‘Star Wars’-t ültették volna át a második világháború idejére/helyszíneire. Vannak itt droidok, van egy főgonosz (éppen csak az nem derül ki róla, hogy ő Steve apja), van itt erdőben motorosüldözés meg ilyen lézer szerű valamivel lövöldözés… csak a Star Wars kb. 30 évvel ezelőtt még újnak számított. A film első felében egyébként nem történik semmi. De tényleg semmi, így akár át is ugorhatjuk, elég megnézni a trailert. Aztán azért már történik valami, de az a valami is hasonlóan unalmas, mint az első egy óra, és nevetségesen kiszámítható. Mikor kimondták, hogy “kozmikus kocka” én elnevettem magam, totál idiótán hangzik, pedig nem kéne annak hangzania, de itt egyszerűen nem hittem el. Nem úgy, mint pl. a ‘Thor’ esetében, aminek a világa totál beszippantja az embert. (Hozzá kell azért tennem, hogy azt IMAX-ben néztük, ezt meg csak itthon az előbb.)
Soha nem voltam Amerika Kapitány fan, lehet, hogy szükségem lenne egy jó kis agymosásra ahhoz, hogy az legyek, de a mostani fejemmel nem tudok mit kezdeni vele. Ennek megfelelően csak az új Avengersből ismerem a történetét, de annak sok köze nincs a filmbelihez. A képregényben a barátnőjének semmi köze a katonasághoz, a haverjával még öreg korában is találkozik, és nem tűnik akkora nyálboynak, mint itt.

Ahogy az lenni szokott nincs olyan (vagy legalábbis ritka), hogy valami csak rossz legyen, itt is vannak tehát jó pillanatok. Pl. egy-két jópofa szöveg vagy mikor Rogers reklámarcként működik és egy ilyen revüszerűséggel járja az országot, de a film vége is ötletes meg, hogy a gyerekek Amerika kapitány képregényeket vesznek. :) (És azok a magazinok a valódi első szám borítóját kapták.) A színészek általában tetszettek, Hugo Weavingről csak szuperlatívuszokban tudnék írni, annyira tökéletes Red Skullként. Aztán itt van Tommy Lee Jones (megintcsak szuperlatívuszok), Toby Jones, Samuel L. Jackson vagy éppen Stanley Tucci. Talán az utóbbi lett mégis a kedvenc, kár hogy ilyen kis szerepe van csak. Jópofa Rogers szedett-vedett csapata, Howard Stark azonban nem tudott felnőni fia hírnevéhez. Csak majmolta őt. Ő is nőcsábászkodik, de ez egyáltalán nem illik hozzá, olyan, mint valami úrigyerek, aki egyébként úgy táncol, ahogy más fütyül neki. Vicces akar lenni, de nem nagyon sikerül, menő akar lenni, de nem nagyon sikerül, a pornós bajusz totál ciki, de nem Dominic Cooper hibája, hogy Stark csak Tony gyenge utánzata lett. A Peggy-t játszó színésznő tipikusan olyan karakter, mint a 40-es évek amerikai katonafeleségei, viszont nem szép, akkorák a mellei, mint két hatalmas görögdinnye, mégsem nőies. Szóval ő sem volt éppen a legjobb választás. (Kiváncsi vagyok amúgy, hogy a második világháborúban hány nő, fekete és ázsiai harcolt az amerikai seregben.) A Stark Expo, ami akkor még valami világkiállítás, ha jól emlékszem, de már úgy néz ki, mint a későbbi Stark Expo nagyon tetszett, de egyébként is nagyon jók a díszletek, a jelmezek, és jó, hogy ennyire különbözőek korunk szuperhősei, az Avengers pont ettől lehetne majd jó. Lehetne – aztán majd meglátjuk.

Érdemes érdekességeket olvasgatni (rengeteg minden van itt és itt), már csak akkor is, ha az ember kínjában akar mosolyogni, hogy mennyi jó ötletet vetettek el Marvelék. Mondjuk azt, hogy ki legyen a főszereplő vagy azt, hogy milyen szuperhősök cameozzanak. Az előbbire több jó ötletük is volt, többek közt Sam Worthington, Garrett Hedlund, Channing Tatum, Jensen Ackles vagy Ryan Phillippe. Bármelyikük jobb lett volna Chris Evans helyett, aki egyébként többször elutasította a felkérést, mégis rábeszélték… vicces viszont, hogy Will Smith is szóba jött, mint lehetséges Steve Rogers. XD Peggy szerepére meg ott volt Keira Knightley, de ugye (sajnos) nem ő lett.
Teljesen logikusan cameozott volna Wolverine (hiszen ő harcolt a 2. világháborúban) és Magneto (mert ő meg fogolytáborban volt), de sajnos X-Menék jogai nem a Disney-nél vannak. Pedig ez nem volt hülye ötlet.
A “Stark Expo”-n a piros ruhában lévő emberke az android Human Torch, akinek felújított változatát néhány éve Evans a ‘Fantastic 4′-ban alakította. Azt a technikát pedig, amit Stark a kiállításon bemutat később Tony tökéletesítette, mint repülés-stabilizátor (azt hiszem így hívja), az van a kezébe építve.
Aztán. Hallhatunk Wilhelm sikolyt, de ez IMDb nélkül is feltűnt :) viszont ha már ők említik, nem hagyom ki én sem.
A SHIELD-ügynöknő a végén (aki bemegy Steve-hez, mikor felébred) Peggy unokája.
“Istenek” címszó alatt a viking istenekre, Thorékra gondolnak. De hogy adhatta nekik Loki a kockát, ha a Thor napjainkban játszódik és nem a második világháború előtt? Vagy nem ő adta oda?
(SPOILER) A film végén a kocka Starkhoz kerül, és az arról készített leírást találja meg az ‘Iron Man 2′-ben Tony, és arra mondja, hogy felfedezett egy új elemet, tehát a kocka ereje tartja életben őt, így már minden világos ^_^ (SPOILER VÉGE)
Viszont a kérdés még mindig kérdés, hogy mi köze Lokinak napjainkban a kockához?
Steve pajzsa a képregényben vibranium-adamantium ötvözetből készült, de a filmesek kihagyták az adamantiumot, nehogy szegény mozinézők azt higgyék, hogy ez utalás Wolverine-re… -_-’ Agyameldobom. És akkor mi van, ha azt hiszik?! Legalább örülnek, hogy feltűnt nekik, hogy ugyanaz a fém… Sokkal zavarbaejtőbb (legalábbis én fennakadtam rajta), hogy Stark azt mondja, a vibranium a legritkább fém a világon, erősebb az acélnál stb, hiszen az X-Menben nagyjából ugyanezeket mondják az adamantiumra.

Totálisan irreális az IMDb-n az a 7-es átlag – biztos sok birka amcsi szavazott -, mert iszonyú erőltetett a film, Evans nagyon nem jó erre a szerepre, nagyon elcsépelt korszakban játszódik, lopott ötletekkel, nagyon elcsépelt forgatókönyv alapján, és egész egyszerűen nem üti meg azt a szintet, amit a Marvel (és a Batmannel a DC) az utóbbi években “meghatározott”, elvárhatóvá tett. Viszont tény, hogy egy-két apróságra nagyon is odafigyeltek (Starkék kütyüi).
Kellett ez a film, hogy felvezessék a ‘The Avengers’-t, értem én, de önmagában semmi értelme, totálisan fölösleges, inkább olvassátok a képregényeket! Persze az Avengers előtt illik megnézni, úgyhogy a hardcore Marvel-fanok nézzék meg, a többiek ráérnek valami unalmas estén, ha éppen huszadszorra adja le az RTL klub. 4/10.

Amerika Kapitány: Az első bosszúálló (Captain America: The First Avenger)
amerikai sci-fi akciófilm, 124 perc, 2011

rendezte: Joe Johnston
forgatókönyv: Christopher Markus, Stephen McFeely, Joe Simon & Jack Kirby (képregény)
szereplők: Chris Evans, Hayley Atwell, Sebastian Stan, Tommy Lee Jones, Hugo Weaving, Dominic Cooper, Richard Armitage, Stanley Tucci, Samuel L. Jackson, Toby Jones, Neal McDonough
IMDb: Captain America: The First Avenger

X-Men: First Class

2011. október 9.

Szarból nehéz várat építeni, de úgy tűnik, ha Bryan Singer keze van a dologban, valahogy mégis sikerül.

Az X-Men trilógia első két része ha nem is volt tökéletes, de az én igényeimet szinte maximálisan kielégítette. Aztán Singer otthagyta a csapatot, a harmadik rész pedig gyakorlatilag egy katasztrófa lett – legalábbis az azt megelőzőekhez képest. Ez után jött egy Wolverine, amihez az úriembernek szintén semmi köze nem volt, és hát olyan is lett a film. Igazából a rengeteg összehordott baromságot és a minősíthetetlenül gyenge CGI-t csak a színészek zsenialitása tudta valamennyire kompenzálni, emiatt is tetszett nekem a film, meg amiatt a néhány szuperül eltalált jelenet miatt, amit ugye… szóval amit olyan szuperül eltaláltak :D Egyébként az is közelebb áll a katasztrófához, mint a jóhoz, de annyira imádom Wolverine-t és Hugh Jackman annyira tökéletes a szerepre, és aztán ott volt Liev Schreiber, mint Sabretooth, Taylor Kitsch, mint Remy LeBeau ‘Gambit’ meg Ryan Reynolds, mint Wade Wilson… Kevin Durandot, Dominic Monaghant, Tim Pocockot és Daniel Henneyt már meg sem említem :)

Két évvel később pedig a készítők megajándékoztak minket egy első osztályú X-Men filmmel (tessék észrevenni a szójátékot!), ami korántsem ígérkezett annyira elsőosztályúnak, mint amennyire a címe az. Merthát a címből arra következtethetne a naiv comics-rajongó, hogy azok a mutánsok lesznek a főszereplők, akik Xavier első osztályába játak. Ugye. A lelkesedésünket azonban már az első hírek igen hamar letörték. “Mit keres ott Havok?!”, én speciel ezen háborodtam fel leginkább, de volt aki Emma Froston volt kiakadva, volt, aki Darwint nem értette vagy Banshee-t, mások Scott Summerst, Icemant és Angelt hiányolták. Az X-Men filmeket már annyira összekuszálták, hogy mindennek lehet őket nevezni, éppen csak sorozatnak nem, mert az hagyján, hogy a képregényhez nincs sok közük, de hogy egymáshoz se legyen, az már több, mint felháborító. Ez a film elvileg – többnyire – az előzménye mindannak, amit eddig láttunk. Nem akarok nagyon belemenni, mert nem emlékszem pontosan a részletekre, hogy melyik filmben ki szerepelt és mennyi idős volt az illető, de az biztos, hogy láttuk már a gyerek Scottot, mikor egy korábban játszódó részben már felnőtt volt vagy Sabretooth hol a testvére Wolverine-nek, hol pedig nem is ismerik egymást egyáltalán, de itt van Emma is, aki itt felnőtt, egy később játszódó filmben pedig még gyerek… talán nem is kellene következetességet várnunk, csak el kell fogadnunk a filmeket önmagukban, és nem gondolnunk arra, mi volt a másik részében vagy hogy mi volt a képregényben. Többek közt ez a már-már utálatba forduló kezdeti lelkesedés az oka annak, hogy hiába van meg a film a DVD-megjelenés óta, eddig képtelen voltam rávenni magam arra, hogy megnézzem. Végül tegnap este csak rászántam magam.

Szóval tulajdonképpen kinek is kellene itt lennie? Tehetnénk fel a kérdést, a válasz pedig nem is lehetne ennél egyszerűbb. Az X-Men csapat vezetője Prof. Charles Xavier (vagy Professor X) értelemszerűen szerepel is a filmben, ahogy főhőseink fő ellensége, Erik Lehnsherr, azaz Magneto is. Őket James McAvoy és Michael Fassbender alakítja. A film története kettejük története. Ahogy megismerték egymást, ahogy barátok lettek, majd ahogy elváltak útjaik. Eredetileg Izraelben, egy Holokauszt-túlélők számára fenntartott klinikán találkoznak. Xavier egy barátját (a kórház vezetőjét) látogatja meg, Erik pedig önkéntesként dolgozik ott, és ott lesznek barátok. (Hozzáteszem, nem ez az első X-Men film, ami a láger-jelenettel kezdődik.)
Xavier első osztályának tagjai eredetileg Cyclops (Scott Summers), Iceman (Bobby Drake), Angel (Warren Worthington III), Beast (Dr. Hank McCoy) valamint Marvel Girl (Jean Grey-Summers). Az éles szemű nézőnek azonban feltűnhet, hogy… hogy Bestiát kivéve ők nem igazán tűnnek fel. Kérdezhetnénk, hogy MIÉRT?! de nincs válasz, így ma már inkább nem is kérdezzük. Az eredeti trilógiában egyébként többé-kevésbé ők vannak.
Akik viszont itt. Van egy Moira MacTaggert-ünk (a színésznő Rose Byrne), aki igazából egy skót lány, genetikus, az egyetemen ismerte meg Xavier-t, és össze is házasodtak, de itt a filmben CIA-ügynök (wtf?!) és külön megkeresi a srácot, és korántsem házasok.
Aztán az X-Men tagjai. Mystique (Raven Darkhölme), akit Jennifer Lawrence alakít, és aki aligha nőhetett fel együtt Charles-szal, hiszen “a 20. század hajnalán” már kapcsolatban élt.
Aztán Tempest (Angel Salvadore), akit a filmben Angelként említenek, nem Tempestként (vihar vagy szélvész magyarul), Lenny Kravitz lánya, Zoë alakítja, és köze nincs a csapathoz a hatvanas években, mert Wolverine menti meg, és Emma Frost már a jó oldalon áll, mikor ő csapattag lesz…
Hank, vagyis Beast itt van, ő tök jó is, leszámítva azt, hogy nem attól lesz kék, amitől itt, de inkább nem mondok már semmit… egy Nicholas Hoult nevű srác alakítja – teljesen jól – és nagyon cuki, szóval szívesen megnézném másban is, ha játszana másban.
Banshee (Sean Cassidy) valójában a 90-es évek Generation X csapatának mentora, igen rövid ideig csapattag, és idősebb az X-eknél, és ötletem sincs, hogy került ide. Őt az ír mitológia egyik (egyébként női) alakjáról nevezték el, a magyar neve pedig találóan Vészmadár, a filmben egy noname srác, Caleb Landry Jones játsza.
Darwin (Armando Muñoz), a félig fekete félig latino srác sem tudom, hogy került ide (még ha csak rövid időre is), róla eddig nem is nagyon hallottam, ami nem tudom, mennyire ciki, de ez van. Az biztos, hogy nem alapító tag. MacTaggert mentette őt meg, majd segített kimenteni az X-eket Krakoa szigetéről, nagyjából ennyit kell róla tudni, ide meg kb. csak azért került, mert “miért ne”. A színész a kenyai Edi Gathegi, aki a Twilight-ban is játszott, szóval no comment.
A végére hagytam az én “mumusomat”, Havok-ot (Alex Summers). Megbocsátottam neki, mert az őt alakító Lucas Till egy igen szép fiú (szőke haj, kék szemek), ráadásul a ‘Walk the Line’-ban ő volt a gyerek Johnny Cash, és egy rossz szavam sem lehet rá. Amiért neki egyáltalán semmi keresnivalója nem lenne egy ilyen filmben, az azon egyszerű tény, miszerint a hatvanas években valószínűleg még meg sem született (vagy legalábbis nagyon kicsi volt), és mert az X-csapattal csak az egyetemi évei alatt találkozik, és mert ő Cyclops öccse, és igen valószínűtlen, hogy ha a bratyó még nem ismeri az X-Ment, akkor ő igen.
Szóval eléggé a feje tetejére állítottak mindent, vagyis inkább mindenkit, mert a történet eredetijét nem ismerem.
A rosszfiúk a Hellfire Club tagjai, legalábbis Emma Frost és Sebastian Shaw. Utóbbit, tök ciki meg minden, de csak a wikipédiáról ismerem, úgyhogy róla nem sokat tudok mondani, de tényleg köze volt a Pokoltűz klubhoz, ahogy Emma Frostnak is, viszont Shaw-t Magneto legjobb tudomásom szerint csak a klubból ismeri, nem gyerekkorából, a sisakját pedig ő maga fabrikálta (egy másik valóságban Xavier csinálta neki), nem pedig “kölcsönvette”. Ja, Emmát January Jones alakítja, Shaw-t pedig Kevin Bacon (aki ugye nálam benne van a Top5-ben, de ez eddig sem volt titok).
Rajtuk kívül a rosszfiúk még Riptide (Janos Quested), akinek nagyjából annyi köze van Shaw-hoz, mint nekem, őt ugyanis Gambit szervezte be gonosznak Mister Sinister mellé, de nem ismerem a sztorit, csak a wikipédia ezt mondja, az őt játszó színész a spanyol Álex González, de nem ismerem őt sem; valamint Azazel (Jason Flemyng alakítja), aki le sem tagadhatná, hogy ő Nightcrawler (Árnyék) apja (az anyja pedig Mystique), és talán mondanom sem kell, hogy neki sem volt semmi köze Sebastian Shaw csapatához.

Na de ennyit a karakterekről. Tekintve, hogy valójában szinte senkinek nincs semmi köze a másikhoz, és a történet idejéhez, mondhatnánk, hogy a film egy nagy kalap… és ebből a szempontból tényleg az is. Viszont ha már így összekutyulták a dolgokat, legalább a főszereplőket jól választották meg, legalább önmagában ez a sztori érthető és logikus, és egész jól is használható előzményként, vagy legalábbis jó magyarázatot ad arra, hogy hogy gyűjtött csapatot maga köré a két vezér, Xavier és Erik, és hogy tulajdonképpen mi a fene is az az X-Men. Ha pedig egyáltalán nem törődünk a többi filmmel és a képregényekkel, akkor ez egy jó és élvezhető, és akár többször is megnézhető, komoly gondolatokat is ébresztő (csakúgy, mint a képregény eredetileg, részletekért lásd a szakdogámat, mert itt nem fogom kifejteni) akció-sci-fi-kaland filmdráma. Vagy valami olyasmi.
Az a baj, hogy olyan szinten nincs semmilyen köze az eredeti felálláshoz, hogy X-Men rajongóként teljességgel értékelhetetlen, és az ember ha akarja, ha nem kénytelen elfogadni, hogy ez ugyan egy X-Men néven futó, de teljesen különálló dolog, és kár is azon gondolkodni, hogy mi volt eredetileg.

A színészek tényleg szuperek. James McAvoy-t bevallom, még csak a Narniában láttam, és nem is hasonlít Patrick Stewarthoz, de abszolút elhittem, hogy ő Xavier. Iszonyúan tetszett. Annak ellenére, hogy volt haja – pedig Xaviernek a gimnázium óta nincs. A gyerekek is elég jók voltak, főleg Lucas Till és Nicholas Hoult, de Jennifer Lawrence-re és Edi Gathegire sincs panasz. Oliver Plattet rég láttam, neki örültem, January Jones egyáltalán nem tetszett, de Zoë Kravitz sem (bocs Lenny). Előbbi “csak” sz*rul játszott, utóbbi karaktere meg sz*rul is volt megírva. DE! Kevin Bacon az Kevin Bacon. Ő mindig tökéletes úgy, ahogy van, kár is ragozni :) Egész fiatalnak néz itt ki, és nagyon szépek a szemei. Aki viszont a legeslegeslegmeggyőzőbb volt számomra, az nem más, mint Michael Fassbender. Neki igazából csak a nevét ismerem, holott kisebb szerepekben láttam már, de itt egyszerűen lenyűgöző. Egy olyan hiteles és vagány és szexi és félelmetes fiatal Magnetót hozott létre, hogy komolyan mondom, le a kalappal. Talán minden eddiginél jobban tudtam ezzel a Magnetóval azonosulni. Ian McKellen is fantasztikus, de ha lehet, ő mégjobban megfogott. (Amúgy ez mi?! XD )

Az egész filmben amit a legjobban imádtam: az akcentusok. Xavier ugyan amerikai (de két évig járt az Oxfordra, lehet, hogy ott szedte ezt össze XD ), az őt alakító McAvoy pedig skót, angol akcentussal beszél, ami persze a sztori szempontjából nem hiteles egy cseppet sem, de nekem nagyon tetszett, és illett is hozzá. Arra nem emlékszem, hogy a trilógiában Stewart angolul beszél-e vagy sem, de ő is brit (angol). Fassbender pedig Magnetóhoz hasonlóan német (bár a parton pl. inkább mintha ír lenne :D ), de Kevin Bacon is elég németesen beszél, aztán persze vannak itt amcsik meg oroszok is. Tetszett ez a változatosság, tényleg nagyon színes lett tőle a film, élvezet volt hallgatni őket.

A több, mint két óra kicsit hosszú, de kibírható. Főleg a film első fele tetszett, ahogy összegyűjtötték a mutánsokat és ahogy edzettek (ahol el lehet ilyeneket sütni, ott meg is teszik, de én szeretem az ilyen “fejlődéses” képsorokat), aztán a végén az a jelenet, amikor (SPOILER) Magneto megöli Shaw-t. Az a legnagyszerűbb az egész filmben. És annyira tökéletes a vágás is. Magneto Shaw sisakját a saját fejére téve Xavier számára elérhetetlenné teszi az agyát, ekkor Xavier már tudja, hogy örökre elveszítette, mint barátot, és Shaw elméjét használja, hogy lássa, mit csinál Erik. Erik ugye megöli Shawt, amit Charles érez is, és ordít nem a fizikai, mint inkább a lelki fájdalomtól, hogy elveszíti a barátját. (Azért nem fizikai, mert az agyunkkal nem érzünk, ezért is nem altatásban végeznek agyműtéteket, mert úgysem fáj, de azért mégiscsak ekkor éli meg először egy ember halálát.) Annyira tökéletes a vágás, a felvételek, annyira jól ki lett találva… nézzétek meg! Masterpiece, ahogy mondani szokták :)

Vannak benne jó szövegek. Az egyik az, mikor toboroznak. Erik és Charles bemennek egy bárba, egy ismerős kéz a pultnál a szivarjáért nyúl. Akkor már tudtam, bár alig hittem a szememnek :D Wolverine az (Hugh Jackman). Erik és Charles odamennek, bemutatkoznak “Excuse me, I’m Erik Lehnsherr.” – “Charles Xavier.” – “Go fuck yourself!” – hangzik a válasz, ők összenéznek, majd sarkon fordulnak, én meg szakadtam a röhögéstől. Sok mindenre számítottam, de erre nem, és annyira jó poén volt beletenni X’D Kiváncsi vagyok, ők hányszor röhögték el magukat forgatás közben. A másik, ami még tetszett (többek közt), Erik mondja: “Őszintén, Charles, fogalmam sincs, hogy éltél túl. Ilyen nélkülözés mellett.” :D (“Honestly, Charles.. I don’t know how you survived. Living in such hardship.”) Na de a többit nem lövöm le. (SPOILER VÉGE)

Röviden. Sokkal jobb, mint amilyenre számítottam. És gyakran, ha már a kezdetektől utálok egy filmet, akkor ez nem is nagyon változik. Itt mégis. A zene is jó, és igen, a Take That ‘Love Love’-ja a stáblista alatt megy (de nincs hozzá kép). Az egyenruha is jó (sárga), a szereplők motivációi érthetőek, és nagyon szépen ki van dolgozva a köztük lévő kapcsolat. Gondolok itt Xavierre és Magnetora vagy Mystique-re és Magnetora vagy Mystique-re és Hankre. Xavier és Erik barátsága mély, amennyire annak lennie kell, viszont a filmbeli események ezt nem teljesen indokolják. Talán ezt, a kissé unalmas akciókat és a helyenként béna CGI-t tudom felhozni ellene az alapvető hülyeségek mellett. Úgyhogy emiatt többet nem adhatok, de ha még történethű is lenne, akkor kaphatna eggyel többet is. Így utólag sajnálom, hogy nem moziban láttam, mert ezt mégiscsak érdemes lett volna ott megnézni. 8/10.

Kieg. (2012. február 28.): Érdemes megnézni a filmplakátokat, egyik-másik tök jó lett szerintem.

X-Men: Az elsők (X-Men: First Class)
amerikai akciófilm, 132 perc, 2011

rendezte: Matthew Vaughn
forgatókönyv: Ashley Miller, Zack Stentz, Jane Goldman, Matthew Vaughn, Sheldon Turner, Bryan Singer
szereplők: James McAvoy, Laurence Belcher, Michael Fassbender, Bill Milner, Kevin Bacon, Rose Byrne, Jennifer Lawrence, Morgan Lily, Oliver Platt, Álex González, Jason Flemyng, Zoë Kravitz, January Jones, Nicholas Hoult, Caleb Landry Jones, Edi Gathegi, Corey Johnson, Lucas Till, Hugh Jackman, Stan Lee
IMDb: X-Men: First Class

Real Steel

2011. október 21.

Kétségtelen, hogy ez az utóbbi évek (sőt, tán minden idők) legjobb robotboxos-apás-fiús filmje! Ebben persze lehet, hogy közrejátszik az is, hogy tudomásom szerint kategóriájában nincs vetélytársa. :)

Gyenge viccet félretéve. A történetét tekintve, más filmekhez viszonyítva átlagosnak mondható, sőt, már-már fájdalmasan kiszámítható alkotásról beszélünk, és itt jön egy de! Szóval: DE annyira eszméletlenül szuperek a színészek, annyira aranyos a kisfiú, annyira emberi a robot (sokkal inkább, mint az új Majmok bolygójában bármelyik majom), a CGI is tök jó, és ugyan nem művészfilmről van szó, de annyira jó a zene és annyira hihetetlenül fantasztikus munkát végzett az operatőr, hogy le a kalappal. Ezt a filmet igen nehéz lenne nem szeretnem :) Sőt, mi több, (hacsak emlékeim nem csalnak) életemben először voltam moziban az öcsémmel, és örülök, hogy ezt néztük.

(Kicsit SPOILERes lesz.)

Viszonylag szokatlan (szerintem) a tömegfilmek esetében, vagyis általában nem fektetnek akkora hangsúlyt arra, hogy művészi legyen a kép, bár mostanában azért előfordult néhány nagyon szépen fényképezett mű is (pl. Limitless, Source Code). Már az, ahogy kezdődik olyan hangulatot teremt, hogy aztán nem hagy szabadulni. Tökéletes a zene és a képsorok és Hugh Jackman… “na ez igen” – gondoltam. Engem az első percekben megvett. Jó lett volna még hasonlót látni, de sajnos spóroltak vele a készítők. Azért még így is van néhány gyönyörű pillanat (és tükröződés). Például mikor Charlie boxolni tanítja Atomot. Igaza volt Hugh Jackmannak, olyan, mint egy tánc. Egy tökéletesen koreografált tánc. És nagyon elemében van. Jól áll neki ez a férfiasság (kb. heti egyszer szabadna csak borotválkoznia), de a box önmagában is egy férfias sport (eredetileg.. elvileg..). Viszont Max is nagyon jópofa a robottal, mikor “ismerkednek”, és a kisfiú tanítgatja, meg ugye a “védjegyük” is jó :)

Charlie meglepően sokáig ellenszenves. Az ember nézi, és nem érti, hogy hogy lehet valaki – egy apa – ilyen szívtelen, hogy képes kihasználni őt, és hogy tud nemet mondani egy ilyen tündéri kisfiúnak. Ezt nem éreztem annyira életszerűnek, pláne Hugh Jackmantől, aki kifejezetten egy ilyen “jó apa”-típus, és a végén, mikor kiderül, hogy a zord külső érző szivet takar valahogy nem akkora a katarzis, amekkorának lennie kellene. Ez és az egyszerű, már-már bugyuta sztori zavart, de a színészek és a szép színek-képek valamelyest kárpótoltak azért.

Elolvadtam, mikor Atom félrebillentette a fejét meg mikor füstölgött “jajj, szeeegény”, mondtuk többször, és ennek fényében vicces volt a kétszer is elhangzott kérdés “ugye tudod, hogy egy robothoz beszélsz?”, hiszen tényleg annyira szerethető karakter :)
Hugh Jackmant már méltattam, tényleg zseniális – de ő mindig – és nagyon jó pasi a nagy kezeivel meg a kerek fenekével (feltűnően sokszor mutatták :) ) meg hogy ilyen magas meg izmos meg borostás *_*
A Max-et alakító, 12 éves Dakota Goyo (1999-ben született, szinte hihetetlen, hogy vannak emberek, akik akkor születtek XD Sőt, olyanok is vannak, akik mégkésőbb…) nagy “szájeltátásai”-meglepődései, szemkerekítései, mosolyai, de a komoly arckifejezései is rettenetesen őszintének tűnnek, mintha nem is színészkedne, totál természetesen csinál mindent, nagyon aranyos kis kölyök. Ő volt egyébként az ifjú Thor a… a ‘Thor’-ban :) (Hol máshol?)
Van itt egyébként minden.. és mindenki olyan szép és kedves és tökéletes, hogy öröm nézni (azért ez néha kissé giccses, és az utolsó meccs lassított felvételeit nem is tudtam teljesen komolyan venni, túl sok ott már a pátosz), Evangeline Lilly is ez a kategória. Nagyon szép, amikor mosolyog, az a jelenet pedig tetszett, amikor: “1200 miles for a kiss. – Worth it. So worth it.”
De van itt szép orosz nő is Olga Fonda személyében vagy az elkövetkezendő húsz év potenciális japán főgonosza, Karl Yune (“kicsit” szép a srác) vagy “kedvenc mogadorim”, Kevin Durand (játszott egyébként a ’3:10 to Yuma’-ban, és ő volt Fred Dukes a ‘Wolverine’-ben), aki nem a kedves arcáról híres, és akivel kapcsolatban meggyőződésem, hogy az a Hugh Jackman felé intézett kijelentése, ami valahogy úgy hangzott, hogy “a régi szép idők emlékére” bizony “belső poén” volt, és a Wolverine-re utalt. Persze nem hiányozhat a jófej fekete srác sem, ő a szintén “nagyon nem csúnya” Anthony Mackie, aki szerény véleményem szerint kaphatott volna több jelenetet is, de amikben feltűnik, azok így is értékesek :) És úgyis láthatjuk még mostanában pár filmben, szóval igazán nincs okom panaszra :P A készítők tehát (a HP agresszív reklámozása mellett) eléggé komolyan vették azt, hogy nem árt egy filmnek, ha színes: ausztrál, kanadai, amerikai, japán, orosz, fehér-sárga-fekete.. fura, hogy angol főszereplő nincs :)

(SPOILER VÉGE)

Nem egy túl maradandó élmény, de szép. Felvonultat sokféle érzelmet, jók az arányok, kicsit akciófilm, kicsit sci-fi, kicsit dráma, kicsit sírós, kicsit nevetős, nem vitték túlzásba a CGI-t sem (de látszik, hogy volt rá pénzük), nem arról szól a film, hogy a robotok mennyire látványosan tudják gyepálni egymást. Ez is benne van, de nem sok, nem ez viszi el. Kikapcsolódásnak, családi filmnek tökéletes. A gyerekek és a felnőttek egyaránt megtalálják benne a nekik szánt üzenetet, egyaránt jól tudnak szórakozni.
Nagyon sok nagyon gagyi, nagyon giccses családi film van. Ez is egyszerű, kiszámítható (sokszor még a szöveg is, nemhogy az ütések), helyenként giccses, de sokkal kevésbé, mint sok másik. Ami még érdekes, hogy “gyerekfilmnek” szokatlanul hosszú, 127 perc, de sodró lendülete miatt ezt szinte észre sem vesszük.
A szinkronnal nem voltam teljesen megelégedve, Hugh Jackman és Kevin Durand hangja nem tetszett, a többiek tűrhetőek, de érdekelne az eredeti. Esélyes, hogy nem tegnap láttam utoljára. 7/10.

Vasököl (Real Steel)
amerikai-indiai sci-fi akciófilm, 127 perc, 2011

rendezte: Shawn Levy
forgatókönyv: John Gatins, Dan Gilroy, Jeremy Leven, Richard Matheson (novella)
szereplők: Hugh Jackman, Dakota Goyo, Evangeline Lilly, Anthony Mackie, Kevin Durand, Hope Davis, James Rebhorn, Marco Ruggeri, Karl Yune, Olga Fonda, John Gatins
IMDb: Real Steel

The Hangover Part II

2011. június 2.

A világ legszebb szempárjának tulajdonosát ( <– ez bizonyított tény!), Bradley Coopert nem lehet – és nem is illik – nem szeretni. A ‘The Hangover’ óta nők százezrei álmodoznak arról, hogy “mi lenne ha” (kivételesen kivétel vagyok :D ), merthogy ott aztán nagyon szekszi volt ám. Az öltönyös fazonok fele egyébként kb. úgy néz ki, mint ő, leszámítva a szemüket (ez is bizonyított tény), szóval őt sem ismerném fel, ha szembejönne velem az utcán… Jut eszembe. Fel tudná sorolni bárki a filmjeit? Csak kérdem.
Vicces, hogy őt régebb óta ismerem, mint Downey-t, még az “annóból”, mikor azt sem tudta senki, hogy ki ez a Cooper-gyerek (csak én, haha, egopower), csak azok, akik merő véletlenségből elcsíptek egy-egy sorozatot, amiben szerepelt. Aztán két éve jött a Hangover, az egész világ odáig van érte, de valójában szerintem senki nem tud róla (a nőügyein kívül) semmit. Én sem egyébként, igaz, láttam azért pár filmben. Hogy tehetséges-e vagy sem, ezt egyelőre nem tudom eldönteni, mert normális szerepet még nem kapott (a ‘Limitless‘-t még nem láttam), csak olyat, amit egy átlagos kvalitásokkal rendelkező színész is el tud játszani. Reméljük ez változni fog (bár nem hinném), mert azért érdekelne, hogy végülis ki is ez a krapek.

És hogy miért írtam róla? Mert a Másnaposok második része egy közepesen sz*r film, amire igazából nem is érdemes szót vesztegetni. Ezért.

Na jó… indokoljuk meg, csak hogy ne vádoljon senki alaptalan ítélkezéssel. Volt egy első rész, aminek már jó előre előkészítették a filmesek (közülük is a marketingesek) a terepet, és ugye nem kicsit vártuk sokan a filmet, én személyszerint azért, mert mikor először szembejött velem a plakát, akkor “váóóó Bredli Kúper” *_* Ami persze meg is maradt. Meg igazából viccesnek ígérkezett, újdonságnak ígérkezett, egy road movie, ami mégsem az, és különbenis idióta hapsik néztek a plakátról gülü szemekkel – biztos jó lesz. Na annyira azért nem lett jó, de újszerű volt és tetszett (9/10, mondtam ezt akkor). Mellesleg BC 600.000 $-t keresett vele, és mindjárt írom, ez miért érdekes.

Aztán alkottak egy ‘Due Date’ című – akkor még szintén baromságnak, bár gyenge baromságnak – ígérkező filmet, amire mindenki jóelőre rásütötte, hogy “Másnaposok kettő”, és nem csak azért mert Zach Galifianakis hasonló karaktert alakít (Ethan), mint a Hangover-ben vagy mert Todd Philips rendezi ezt is, hanem mert ez is biztos vicces lesz, és a főhősök átélnek majd egy rakat kalandot és elszenvednek majd egy csomó sérülést (a kaland része megvolt, a sérüléseket Robert Downey Jr. szerezte csak) és talán ez is road movie lesz (az is lett). Egyébként a ‘Due Date’ sokkal kevésbé vígjáték, mint amilyennek látszik, de a színészek nagyon jók benne, és azért a jelenetek többsége is olyan, amiért azt mondom, hogy érdemes megnézni.

Őszintén megmondom, hogy az első Hangover karakterábrázolására nem emlékszem, de gyanítom, nem változott sokat (sekélyes, archetipikus jellemekről van szó). A főbb szereplők: Alan (Galifianakis) egy “enyhén” tökkelütött figura, de annyira, hogyha eggyel kevesebb IQ-ja lenne, már növény lenne, ahogy mondani szokás; tapintatlan, van egy rakat előítélete, ellenben minden hülyeségben benne van (pontosabban ő kezdi), és nem igazán gondolkodik előre, sőt. Stu (Ed Helms) egy átlagos, unalmas fogorvos, alapvetően konszolidált, intelligens, de ha be van állva, vele történnek a legcikisebb dolgok. Phil pedig… (na ő Bradley Cooper) bár ő is részt vesz ugye a buliban, ő a legnormálisabb figura, van agya, amivel képes gondolkodni (logikusan és higgadtan), viszonylag hamar összeszedi magát. Ha ő nem lenne, igazából esélyük sem lenne összerakni az emlékeiket. Ezt a karaktert nevezték el a ‘Due Date’-ben Peter Highmannek (RDJr). Igen. Csak Phil nem akkora paraszt és kevésbé egoista, mint Peter. Egyébként hasonló “élményeket” is élnek át, gondolok itt pl. arra a jelenetre, ami úgy kezdődik, hogy Philt lecsapják.

A történet gyakorlatilag ugyanaz, mint az előző részben (igen, esküvőre készülnek, igen, legénybúcsút tartanak…), csak a helyszín, és pár név változott. Most nem Dougot, hanem Teddy-t veszítik el, és egy hasonlóan képtelen helyen találják meg, mint az első részben keresett cimbit (ez tetszett egyébként). Ahogy az volt az első részben, ahogy az történt a ‘Due Date’-ben, a kellemes utazás ígéretét meghiúsítja egy inciting incident (ezzel nem mondtam újat, mert kb. minden amerikai filmben van), ami (leegyszerűsítve) mindhárom film esetében Galifianakis megjelenése, majd jön pár lassított jelenet – gondolok itt a reptérre érkezésre, amikor semmi nem történik, de a néző röhög (ha a szereplők nem csinálnak semmit, már akkor is). Majd jön a “the journey/adventure begins”-érzés, és a kaland tényleg elkezdődik, a néző szomjazza a poénokat, az izgalmat, a furfangos megoldásokat… és természetszerűleg csalódnia is kell (ez nem jelenti azt, hogy a film közönsége nem röhög, mert röhög az mindenen).

A srácok felkelnek egy random helyen, totál ki vannak ütve, Stunak tetoválás az arcán (mondjuk pár óra elteltével nem így néz ki egy tetkó, de mindegy, ilyeneken már fenn sem kéne akadnom), ez is ötletes volt, legalábbis az a része, hogy mit ábrázol a tetoválás (lett is belőle problémájuk a filmeseknek). Innentől aztán jönnek az emlékfoszlányok, a nyomok, a kutatás, hogy mi történt és hol van akit keresnek.. Persze mindig csak egy apró lépéssel kerülnek előrébb, hosszú az a 102 perc, ki kell tölteni.
Az altesti humoron szerintem csak a tinik nevetnek őszintén, mert ebben a témában egy huszon-harmincon(stb)éves ember már mindent látott és hallott, amit egy ilyen filmben el lehet képzelni, a slapstick-jellegű pillanatokban pedig inkább felszisszenünk, mint nevetünk (persze van a kárörvendő típus), szóval… egy kezemen meg tudom számolni, hányszor nevettem el magamat (úgy, hogy az nem kínomban történt, mert ilyen is volt), és két kezemen, hogy hányszor mosolyodtam el (szintén nem kínomban, mert olyan is volt). Aki nem látta az első részt, az is érti a film 98%-át, mert ugyanaz, ha meg az a három, az első részre vonatkozó utalás nem esik le valakinek, azzal sem vesztett sokat.

Kis érdekesség: a tetováló srácot Nick Cassavetes alakítja :) Ő az, aki a ‘Whatever We Do’-t írta (zseniális film), John Cassavetes fia, de lehet, hogy ezt már említenem sem kell, mert a nevéből is kiderül :)

Bradley Cooper (akár csak a többi főszereplő) 5.000.000 $-t kapott a szerepéért – 188-cal kell szorozni -, ami ugye lényegesen több, mint az első részért kapott fizetésük. Számadatokkal nem untatnék senkit, lényeg, hogy iszonyatosan jól indított a film (Box office jelentést nézzen, akinek van kedve), és hogy már most hatalmasat kaszált rajta a stúdió (itt pedig egy cikk a témában). Hogy miért? Mert két éve az első rész sokaknak tetszett, tavaly a ‘Due Date’ sokaknak tetszett, és ugye WC-tartály… A számok csak annyit mutatnak, hogy hányan nézték meg a filmet, és ez mekkora bevételt jelent(ett), de azt már nem, hogy az emberek nem egészen azt kapták, amit szerettek volna. Sokan igen, sokan viszont nagyon nem. Elég nagy pofátlanság, hogy egyazon forgatókönyvből kis változtatásokkal csináltak két filmet :) Szerintem megérdemeljük az ilyen pofonokat egyébként, és iszonyú jó húzás volt ez a Warnertől, kérdés, hogy erre adott válaszként mekkora bukás lesz majd a harmadik rész. Bár.. ha elég ügyesek, akkor azzal is nagyot tudnak kaszálni (nem kell azért őket félteni).

Valami ilyesmit vártam, igaz, reméltem, hogy ennél azért viccesebb lesz, de lényegében nem csalódtam sem pozitívan sem pedig kifejezetten negatívan. A színészek jók, az új srác aranyos, a kép, a hang, a zene, a vágás rendben van (de ez Amerika, ott azért általában értenek hozzá), örültem volna néhány premier plánnak Cooper szeméről, de ne legyünk telhetetlenek.
A szinkront szerettem (egy-két karaktert leszámítva), Rajkai Zoltán az egyik kedvenc szinkronszínészem, BC állandó magyarhangja :)
Nagyon tetszett Teddy cselló-előadása (Bach: G-dúr Cselló szvit), ugyanezt játszotta egyébként Jamie Foxx is a ‘The Soloist’-ban. Ezzel persze nem mondtam akkora csodát, mert nagyon ismert, és sok filmben előkerült már (mert ez a legkönnyebb :P ), csak hogy még egy példát említsek, a ‘Naqoyqatsi’-ban Yo-Yo Ma játsza, de itt is:

Ki kell még emelnem a gyönyörű – és egyben jellegzetes – felvételeket, ami Lawrence Sher operatőr érdeme (ő dolgozott az első részen és a ‘Due Date’-en is), szerintem ha az ember megnézi az említett három filmet, azonnal tudja hogy a kép egyazon ember munkája, ami abszolút egy pozitív dolog. (Persze nem beszélhetünk kizárólag egy emberről, mert egy egész csapat dolgozik a keze alá, de ő a DoP.)

Vannak azért jó poénok, meg ötletes dolgok is, amit nem értettem, hogy miért kell buddhistákat alázni… ha ugyanezt tették volna keresztényekkel, már pampogna az egyház… mondjuk nem tudom, a buddhisták mit szóltak hozzá, ha szóltak egyáltalán valamit…

Meg lehet nézni, ha valaki nagyon ráér, vagy vevő az önismétlésre, de többet ért volna, ha a mozijegy árából veszek egy fél pizzát. Önmagában nem lenne amúgy rossz film, de így, hogy a franchise része.. így kissé gyenge. Vacilláltam 4 és 5 közt, de… az átlagnál azért nem rosszabb, és.. Bradley Cooper szemei… hajj.. na jó, legyen 5/10 :)

Kieg.: Bradley Cooper egyébként kb. félúton van Hugh Jackman és Ryan Reynolds közt. Kis túlzással bármelyiküket helyettesíteni tudná az X-Menben szerintem :) Itt pedig Ryan Reynolds mellett van. Hamarosan aztán egy rendőrpárost alakítanak majd valami vígjátékban, ami azért fura, mármint hogy egy filmben fognak szerepelni, mert túl hasonló karakterek szerintem, és ez nem szokás, de azért persze kiváncsi leszek, mit hoznak ki belőle.

Másnaposok 2. (The Hangover Part II)
amerikai vígjáték, 102 perc, 2011

rendezte: Todd Phillips
forgatókönyv: Craig Mazin, Scot Armstrong, Todd Phillips, Jon Lucas, Scott Moore
szereplők: Bradley Cooper, Ed Helms, Zach Galifianakis, Justin Bartha, Ken Jeong, Paul Giamatti, Mike Tyson, Jeffrey Tambor, Mason Lee, Jamie Chung, Nick Cassavetes
IMDb: The Hangover Part II