Wall Street: Money Never Sleeps

2011. szeptember 30.

Oliver Stone-t szeretem, Shia LaBeouföt szeretem, az okos embereket szintén, ez a világ pedig érdekel, mi kellhet még egy jó filmhez?
Őszintén szólva már a színészek névsora bőven elég volt: Shia LaBeouf, Carey Mulligan, Michael Douglas, Frank Langella, Josh Brolin, Susan Sarandon, Eli Wallach (!), de egy pillanat erejéig felbukkan Charlie Sheen is meg egy rakat olyan arc, akiket “mintha láttam volna már”.

Amennyit a tőzsdéről meg a pénzügyekről/gazdaságról tudok, azt nagyjából a ‘Limitless‘-ből (elsősorban a könyvből, mert ott részletesebb) meg azokról az órákról tudom, amelyikeken véletlenül nem aludtam. Magyarul egyáltalán nem biztos, hogy a “tudásom” megfelel a valóságnak, mindenesetre kb. Eddie Morra (vagy ha úgy tetszik, Eddie Spinola) óta érdekel a téma. Ezt csak azért, mert nem tudom megállapítani, hogy ami ebben a filmben van, az mennyire felel meg a valóságnak, de – azt leszámítva, hogy kissé.. nagyon csöpögős a vége, és hogy “kedvenc Shiámat” nemigen tudtam hova tenni – nagyon jól bemutatja a gazdasági válság kezdetét. Nem teljesen az elején, de még viszonylag az elején van egy olyan fordulat, amire olyannyira nem számítottam, hogy kb. eltátottam a számat és csak néztem ki a fejemből, nem tudtam eldönteni, hogy most sírnom kéne-e vagy mit csináljak?! Teljesen logikus volt, engem mégis meglepett. Onnantól kezdve azonban kicsit ellaposodott a film. Tényleg nagyon érdekes, és szerintem érdemes megnézni, mert nagyon jól van összerakva, jó a zene, jó minden, érthető is minden, a színészek szuperek, sőt, vannak itt komoly üzletemberek, akik saját magukat alakítják, valami mégis hiányzik. Pedig az eleje olyan jó, hogy azt hittem, simán 10/10-es lesz. Nem lett. A metro viszont tetszett. Kifejezetten félelmetesnek ábrázolták, pedig ugye alapvetően nem az, de a nagy hangja meg a közelről fotózott, elvágtató szerelvények miatt elég ijesztőre sikeredett. :)

No offense, Shia, tudod, hogy kedvellek, és eskü, megnézem az összes filmedet, de még mindig arra várok, hogy férfi légy. Persze egy 25 éves sráctól ilyet még nem kéne, de már kiváncsi vagyok, mikor jön el az a pillanat, ami Jake Gyllenhaalnál is (Love and Other Drugs), amikor majd azt mondom, hogy wow, hát ő is férfi lett. Biztos lesz ilyen, csak még nem most. Értemén, hogy egy bróker nem lehet pl. borostás meg értemén, hogy ide egy csodagyerek kell, aki nem lehet 40 éves, de mégis: ez nem az ő szerepe volt. Sokkal inkább tudnék elképzelni ide egy (fiatalabb) Bradley Coopert vagy egy Jake Gyllenhaalt, sőt akár még Joseph Gordon-Levittet is, aki ugyan csak egy évvel fiatalabb Gyllenhaalnál, mégis elég kölyökképű ahhoz, hogy eladható legyen 26 évesnek, de nem annyira kölyökképű, hogy ne lehessen komolyan venni, mint csodagyerek-brókert. LaBeouf pedig… ugyanmár. Ha legalább szakálla lehetett volna. Még jó, hogy összetörte magát a Limitless előtt (mégjobb, hogy egyáltalán túlélte azt a horrot :S ), és Cooper kapta a szerepet, mert Shia, mint Eddie Morra katasztrofális lett volna. Carey Mulligan – aki nem túl szép, de valljuk be, tehetséges – pedig csak egy évvel idősebb LaBeoufnél, mégis mintha tíz évvel lenne nála öregebb. Sokan mondják, hogy milyen jó páros ők együtt, szerintem egyáltalán nem. Külön-külön semmi probléma nincs velük (sőt, mikor mosolyog, Mulligan nagyon aranyosan néz ki), de megint az a helyzet, hogy Shia rossz választás volt. Ennek ellenére persze minden tőle telhetőt megtett ő is, ez látszik, és néha egészen elhittem neki, hogy ő a bróker-csodagyerek, mert nagyon szigorúan nézett vagy mert nagyon komolyan mondott valamit, de nem tudtam elvonatkoztatni a kölyökképétől, csak ha profilból mutatták.

Mondtam már, hogy egyre jobban szeretem Frank Langellát? :P Itt is annyira jó!! Az ő filmjeit is meg kéne nézni… Hah! És a főgonosz az egyik kedvenc főgonoszom. :) Aki nem Javier Bardem, mert a ‘Biutiful’ miatt nem ért rá, hanem Josh Brolin. A ‘Milk‘-ben szerettem meg, de a ‘The Gangster Squad’-ban is szeretni fogom. :) Ott is biztos gonosz lesz. :D Legalábbis remélem. Ami a vicces, hogy erre a szerepre még James Franco is szóbajött. Ne röhögtessenek már! Brolin ’68-as, Franco ’78-as, Douglas ’44-es. Kiről hihetőbb, hogy tíz évvel ezelőtt Michael Douglasszel dolgozott együtt? Brolin is fiatal kissé, de Franco akkor szinte még pelenkás volt.
Eli Wallach viszont olyan aranyos. :) Őt is csípem. A fütyülést improvizálta. :) 96 éves már… nem semmi.

A film egyébként a ’87-es ‘Wall Street’ folytatása, ami Michael Douglasnek Oscar-szobrocskát ért, azt persze ha láttam is, már nagyon régen, úgyhogy mindenképp meg kell néznem (újra). Az is a film megjelenése előtt két évvel történt eseményeket dolgozza fel.

Sokan mondják, hogy olyan, mintha mondani akarna valamit, közben meg alig mond bármit is, és én is hiányoltam a mélyebbre ásást, mert lehetett volna ezt még fokozni, és a két órából is lehetett volna még vágni, de annyira azért nem vészes a helyzet. Igaz, nem túl maradandó élmény, mert a ‘Limitless’ és a ‘The Adjustment Bureau‘ is hasonló világot idézett, szóval nálam azokat nem körözi le, de akit kicsit is érdekel, hogy mit jelent az, hogy gazdasági válság vagy az, hogy rövidesen mi vár Európára is, ha a görögök csődöt jelentenek és bedől az Euro… nos… annak csak ajánlani tudom. Az IMDb-hez, de még a Port.hu-hoz képest is túlértékelem, de nekem tetszett. 8/10.

Tőzsdecápák – A pénz nem alszik (Wall Street: Money Never Sleeps)
amerikai filmdráma, 133 (136) perc, 2010

rendezte: Oliver Stone
forgatókönyv: Allan Loeb & Stephen Schiff (történet), Stanley Weiser & Oliver Stone (karakterek)
szereplők: Shia LaBeouf, Michael Douglas, Carey Mulligan, Josh Brolin, Frank Langella, Eli Wallach, Oliver Stone, Susan Sarandon, Charlie Sheen
IMDb: Wall Street: Money Never Sleeps

The Vow

Nézzük, mi történik akkor, ha egy rakat rossz színészt szerződtetünk egy kiszámítható, helyenként klisés-giccses filmbe, aztán csapjuk még hozzá a varázsmondatot is.

Erről aztán lehet hideget, meleget. De tényleg. Én személy szerint nagyon vártam, mert imádom Channing Tatumot, de sajnos csak most jutottam el odáig, hogy meg is nézzem. Tudom, hogy borzalmasan rossz színész, de egyszerűen annyira jól néz ki és annyira aranyosan mosolyog és annyira szimpatikus, hogy nem tudom nem szeretni azért, mert “mellesleg” tehetségtelen. A ‘Step Up’ óta egyébként sokat fejlődött, igaz, soha nem lesz belőle se Ryan Gosling, sem pedig Robert Downey Jr.

Leo szinte egyazegyben a ‘The Notebook’ Goslingja (egyébként egy borzasztóan szerethető karakter), Rachel McAdams pedig kb. ugyanazt játsza, mint akkor. Tatum karaktere kb. minden nő álma, nagyon ritka, hogy egy pasi ilyen legyen. Goslingon (Noah) kívül Jake Gyllenhaal jutott még eszembe (Jamie – Love and Other Drugs), a különbség igazából annyi, hogy míg ők ketten remek színészek, Chan hát… nem az. De ezt már írtam. (Adam Sandler is eszembe juthatott volna, de ő már csak utólag jutott…)

McAdamst nem kedvelem különösebben, általában idegesítő libákat játszik, és ha minden igaz, az életben is valami hasonló. Itt viszont néha nagyon szép. Alapvetően nem az. Alapvetően Tatum is tök ronda, valamiért mégis szexi. Mondom ezt úgy, hogy a szálkás izmok tetszenek. Mikor valaki úgy néz ki, mint egy nagyranőtt csecsemő (mint most Tatum), az nagyon nem jön be. Remélem le fog fogyni vagy csinál magával valamit, és akkor egy fokkal mégjobb lesz ránézni. Azért azt ismeritek, remélem, hogy:

Mondhatnám azt is, hogy ezzel a sráccal totál nonszensz a sztori, de persze már Goslinggal a ‘The Notebook’ is az volt.

Gyanítom, én vagyok az utolsó, aki látja ezt a filmet, úgyhogy nem kell leírnom, miről szól. Igazából nem lenne ez rossz. Csak hát valamiért mégis az. Sokszor vettem észre magamon, hogy unatkozom. Szinte csak azok a jelenetek érdekeltek, mikor a srác mosolyog vagy nevet vagy éppen egy szál semmiben flangál. Jó, azért McAdams kék szemeibe, telt ajkaiba és szabályos fogaiba is bele lehet zúgni. Néha. Ez talán inkább az operatőr érdeme. Vannak nagyon jó, nagyon aranyos, nagyon szuper jelenetek (meg olyan is, ami szerintem véletlen volt, aztán benne hagyták, mert jól sikerült), az ember egy csomó ötletet meríthet ezekből, és – ha akarja – átültetheti a saját kapcsolatába. Van pár ilyen, ami nekem is megtetszett, de pl. Downeyéktól is lehet tanulni, mert nekik is vannak jópofa ill. hasznos “praktikáik”. :)

Az ötlet jó, tetszik, hogy igaz szerelemről szóló filmeket is lássunk, és elgondolkodjunk pár dolgon, de ezt sokkal, de sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni. (Ráadásul kicsit unalmas már, hogy mostanában mindig a nő a rossz, a férfiak meg angyalok.) A két főszereplőnek nulla köze van egymáshoz, egyáltalán nem illenek össze. Szép, szép, de unalmas és kiszámítható a cselekmény.
A csajt utáltam, és nem is értettem, a srác mit eszik rajta (tudom, tudom, változott az évek során, és ő már az “új verzióba” szeretett bele, de akkoris). Paige rettentő goromba, csodálkoztam is, hogy Leo ilyen sokáig bírja kifakadás nélkül. Aztán vannak itt jótanácsokat osztogató barátok meg gonosz család, akik annyira nem is gonoszok meg helyzetet kihasználó ex, aki annyira nem is akarja kihasználni a helyzetet (senki ne dőljön be a trailernek!).

A szinkron ahogy az lenni szokott, katasztrofális. Kár, hogy nem felirattal játszák, hiszen Tatum testénél már csak a hangja jobb, így jó lett volna őt hallani. Nem nagyon tudok mit írni… A doktornő szimpi volt. :D Ha jobb lenne, azt mondanám, a férfiaknak is meg kellene nézniük (sok pasinak tetszik amúgy, mármint azok alapján, amiket olvastam).
Sokan mondják, hogy milyen fantasztikus a színészi játék, hogy mennyire romantikus és váratlan és mittudomén ez az egész (nem tudom, ők mit láttak). ‘The Notebook’ és ’50 First Dates’ pepitában, egyszer-kétszer meg lehet nézni, néha még nekem is könnyes lett a szemem (nem sírtam, annyira azért nem jó), mert megint a sráccal tudtam azonosulni meg együttérezni, de sajnos ebben több volt, mint amit aztán kihoztak belőle. 6/10.

Fogadom (The Vow)
amerikai-brazil-francia-ausztrál-angol-német romantikus dráma, 104 perc, 2012

rendezte: Michael Sucsy
forgatókönyv: Jason Katims, Abby Kohn, Stuart Sender, Marc Silverstein
szereplők: Rachel McAdams, Channing Tatum, Jessica Lange, Sam Neill, Jessica McNamee, Wendy Crewson, Tatiana Maslany, Lucas Bryant, Scott Speedman, Joey Klein, Joe Cobden, Jeananne Goossen, Dillon Casey, Shannon Barnett, Lindsay Ames
IMDb: The Vow

Source Code

2011. szeptember 11.

Néha olyan jó lenne tudósnak lenni :) Majd ha nagy leszek, akkor sokkal jobban fog érdekelni a kvantumfizika, mint most, és akkor sokat fogok olvasni róla és marhára okos leszek! :)
Ezek után pedig spoiler, mert máshogy sajnos aligha tudnék írni róla. Ezért tehát őszintén javaslom mindenkinek, aki tervezi, hogy megnézi ezt a filmet, hogy ne olvassa a következő néhány bekezdést, mert sokkal többet ér, ha nem én mondom meg a “tutit”, hanem mindenki rájön magától. Aki viszont – ahogy mafla módon én is – nem jön rá magától, az nyugodtan olvassa el, hátha tiszta lesz a kép. Én semmit nem tudtam a filmről, csak hogy sci-fi és Jake Gyllenhaal és Michelle Monaghan. Ennyi elég volt, és így egy izgalmas, érdekes élménnyel gazdagodtam. Ami tavaly az ‘Inception’ volt, az idén a ‘Source Code’ – mondják.

(SPOILER tehát, de ez tényleg nagyon részletes lesz!!)

Úgy tűnik, elszoktam a párhuzamos világoktól, és mindenáron időutazást akartam látni a dologban, ezért nem állt össze sehogysem a kép (mert a film végére időhurok keletkezett), és ezért nem tudtam eldönteni, hogy ez egy jó film avagy egy önmagának is ellentmondó, összekuszált valami. Rég olvastam ennyit film kapcsán, mert többen ellentétes, többen viszont hasonló véleményen voltak, mint én, és bosszantott, hogy nem esik le a tantusz. De végül csak leesett, szóval elég egyértelműen kijelenthetem, hogy ez bizony egy jó film.
Na persze sajnos nem annyira eredeti, mint lehetne, a “Sliders” óta tudjuk, hogy léteznek párhuzamos világok, és nem kizárt, hogy ismerjük a Metallica első klipjét is (itt a szöveg is, de a képek is fontosak) vagy gyerekként szerettük a “Quantum Leap“-et. Ezeket összegyúrva pedig már meg is van a ‘Source Code’. Valószínűleg Scott Bakula neve zavart meg az értelmezésben (ő Colter apja) illetve, hogy a karakterek váltig állították, hogy ez egyfajta szimuláció csak.

Kezdjük ott, hogy arra számítottam, a csóknál vége lesz. Az sem lett volna rossz – akkor teljesen más filmről beszélhetnénk – lett volna értelme úgy is, hogy meghal és kész, a szerkezet pedig tényleg arra jó, aminek gondolták. A valódi vége azonban látszólag mindent megkavart, persze így is működik a film (sőt, ettől sci-fi), de elsőre zavarosnak és fölöslegesnek tűnik a befejezés.
A filmben a szerkezet készítői (az ő világuk legyen “Világ A”) azt hiszik – hiszen nem volt még módjuk kitapasztalni -, hogy csak azt az utolsó 8 percet tudja átélni a főhős, tényleg mintha valamiféle szimuláció lenne. A srác viszont megtapasztalja, és rájön, hogy ennél sokkal komolyabbat csináltak. Említettem a Sliderst, ott ugye nyilvánvaló volt, hogy végtelen számú világ létezik, és egyikből a másikba tudnak “csúszni”. Itt ugyanez a helyzet, csak az ő világukban ez nem bizonyított. Itt a srácnak csak a tudatát “csúsztatják” – véletlenül – egy másik világba (alternatív valóságba, “Világ B”, C, D stb.), és “vissza tudják hívni” onnan (az A-ba). (Hasonlóan, mint a Quantum Leapben, más a teste és a tükörbe nézve tudja meg, éppen hogy néz ki, csak itt nem klasszikus időutazó. Ugyan reggel 7:40-kor kel fel a vonaton, de egy párhuzamos világban.) Ő abban a másik világban tevékenyen tud működni, meg tudja változtatni a dolgok menetét anélkül, hogy az ő világában változna bármi is (ezzel nem hoz létre időhurkot). A Slidershöz képest a különbség itt annyi, hogy a világok egyformák. Vagy legalábbis az a részük, amit mi (és a film szereplői) megtapasztalnak. Az utolsó útja (“Világ Z” mondjuk) előtt elmondja (“Világ A” szereplőinek), hogy ki volt a merénylő, így ott el tudják kapni a felrobbant vonat után, de még mielőtt nagyobb kárt csinálna.
Aztán a legvégén (“Világ Z”-ben) megmenti a vonat utasait is, a srácot pedig odabilincseli a kapaszkodóhoz. Ami emailt előtte ír, azt már a “Világ Z”-ben lévő nő kapja meg mikor reggel munkába megy. A “Világ Z”-ben élő énjét (az ottani Colterre gondolok, nem Seanra) – mivel a vonatrobbantás ott nem történt meg, hiszen elhárította – még nem küldték a küldetésére, így várnia kell egy következő lehetőségre. Főhősünk tudata pedig átírta Sean barátunk tudatát (hiszen “lekapcsolták”, nem tudják már visszahívni), és Sean-ként éli az életét tovább “Világ Z”-ben. A tükörkép végül az emlékműben (ez is volt téma fórumon, csak azért írom) tehát nem Jake Gyllenhaal, hanem az a srác, akinek a “bőrébe bújt”. Szóval a tudata véglegesen átkerült (A-ból Z-be), a “Világ A”-ban lévő teste pedig meghalt.

IMDb-n valaki fennakadt azon, hogy nem lehet olyan hosszú sms-t írni, amilyet a srác írt. Igazából emailt írt, csak telefonon, úgyhogy már a felvetésnek sincs értelme, de az egyik válaszoló írása nagyon tetszett :D

“Just to be clear:
Body Farming comatose soldiers: ok
Consciousness transferrence: ok
Home-made nuclear arms: ok
Parallel reality: ok
Too many characters in a text message: impossible’”

Ez pedig a Port.hu-n tetszett nagyon :D

“…mért nem lehetett vége ott, hogy Jake lesmárolja a dögös barnát, majd a katonanő megnyomja a nagy piros gombot és itt Jake végleg kimúl.”

(SPOILER VÉGE)

A színészek természetesen szuperek, maga a film is nagyon tetszett leszámítva azt, hogy tényleg nem váltotta meg a világot és elég bénák az effektek. Jók viszont a vágások, a zene, csíptük az operatőrt és a rendezőt, gyönyörű a város, és az sem baj, hogy majdnem egyszereplős, mert Jake Gyllenhaalt a ‘Donnie Darko’ óta nagyon szeretjük.
Azért a férfiaknak sem kell csüggedniük, mert egyrészt itt van a gyönyörű Michelle Monaghan (Kiss Kiss Bang Bang, Due Date) illetve az ukrán származású Vera Farmiga, akit én ugyan nem tartok egy különleges szépségű valakinek, de pár fórumozó srácnak nagyon is bejön, úgyhogy biztos az.

Oscar-esélyes? Elég egyértelmű. 9/10.

Kieg. 1.: Akit érdekel a kvantumfizika és a párhuzamos világok, annak ajánlok egy sorozatot, ami fent van a youtube-on. Még nem néztem meg én sem, de állítólag nagyon jó. Itt az első rész.
(Megvan valakinek a Vissza a jövőbe trilógia?)

Kieg. 2. (2012. február 26.): Hát ez az oscaros kijelentésem nem jött be :D Pedig valami operatőrös vagy vágós kategóriában jelölhették volna. Hiába… nekik más az ízlésük :(

Forráskód (Source Code)
amerikai-francia akcióthriller, 93 perc, 2011

rendezte: Duncan Jones
forgatókönyv: Ben Ripley
szereplők: Jake Gyllenhaal, Michelle Monaghan, Vera Farmiga, Jeffrey Wright, Michael Arden, Scott Bakula
IMDb: Source Code

Love and Other Drugs

Ha stílszerű akarnék lenni, akkor most a ‘Valentine’s Day’-ről írnék, de azt anno még moziban láttam, és nem írtam róla, mostanában pedig nem volt időm újranézni. Írhatnék persze a ‘New York, I Love You’-ról is, amiről egyébként tavaly írtam is, de nem annyira jó film, hogy ezt ajánljam mára; ezt viszont, ami sokak szerint egyébként a ‘Sweet November’ és az ‘A Walk to Remember’ keveréke bátran javaslom bárkinek, aki szereti a jó filmeket.

2011. február 7.

És akkor a mai szösszenet. Ezt a filmet azoknak ajánlom, akik már-bármikor-valaha megkérdezték tőlem, hogy milyen filmet csinálnék, ha csinálnék. Ilyet.

Ennyi szexjelenetet két órába belesűrítve azt hiszem, moziban még nem láttam. De valószínűleg mozin kívül sem. Kezdjük ott, hogy a magyar cím ‘Szerelem és más drogok’ ismételten a filmet-meg-nem-néző, intelligens magyar fordítók fejéből pattant ki, merthogy ez a cím helyesen sokkal inkább így hangzana: “Szerelem és más gyógyszerek”, esetleg “orvosságok”. Csak hát ki nézne meg egy olyan filmet, amiben gyógyszerekről van szó?! Naugye. (Tudom, tudom, lehet drognak nevezni a gyógyszereket, de akkoris…)

Aki romantikus vígjátékra számít, az már most hessegesse el a gondolatot, mert itt azért messze nem erről van szó – persze így eladható. Kellemes társaságban, gyanútlanul ültem be a moziba. Így a vizsgák után mindketten egy kis butulásra vágytunk, nem akartunk gondolkodni, és komoly filmbe vágni a kritikai érzékünket. Mellélőttünk. :D
A ‘Love and Other Drugs’ olyan film, ami egy nem-hálivúdi témát próbál hálivúdiként elmesélni. Hogy mivan? oO Igen. (SPOILER) Adott egy nőcsábász srác és egy nagyon beteg lány. (SPOILER VÉGE) Oké, ez nem volt igazi spoiler, de én még ennyit sem tudtam a filmről, csak a két főhős nevét, és a film címét.
Klasszikus ámerikáj forgatókönyv, eszméletlen kezdés (sokszor újranézném, ha lehetne), inciting incident meg mindenféle akadályok, minden plot point a helyén, ahogyan azt tanítják (tanultuk), a végén ugyan nem repülőtéren rohangálnak, de majdnem, és persze mindenki boldog. Bírtam a mellékszereplőket is, de a karakterek kidolgozottságával csak a két tesó-srác esetében voltam megelégedve. A zene semmi izgalmas, a fényelést viszont imádtam.

Oliver Platt-et alig ismertem fel oO Ismerős volt, de valahogy másra emlékeztem. Megöregedett :( Bennem még a szakállas Porthos-kép élt róla. Anne Hathaway-t a Neveletlen hercegnő (The Princess Diaries) óta imádom, ha mást nem is, sírni mindenképpen tud. (SPOILER) Na, nem vagyok gonosz, tényleg bírom őt és szerintem nagyon jól alakította a beteg lányt. Minduntalan Michael J. Fox jutott róla eszembe… (SPOILER VÉGE)

És akkor dobpergéééés.. nézzük, kibe lett ma szerelmes Zsófi: de hát ki más is lehetne az úriember, mint Jake Gyllenhaal!!! :D Azt kell mondjam, kikupálódott a srác oO Nem is kicsit! Először a Holnaputánban (The Day After Tomorrow) láttam még hat éve. Kis nyálas kölyök volt, és nagyon nem tetszett, most meg bár “csak” srácot játszott, 30 éves létére férfinak néz ki. És ezt kevesekre mondom. Tényleg NAGYON kevesekre mondom. Pláne nem ilyen fiatalokra. Nem annyira kedveltem őt a ‘Brokeback Mountain’-ben, mert ott Heath Ledger volt a lényeg, de szerettem pl. a ‘Zodiac’-ban. El kell ismernem.. egy újabb színész, akinek illene végigpörgetnem a filmográfiáját. (Nem lesz nehéz, mert még csak 24 filmje van, ha épp ráérek, kb. két napba telik, mert párat már láttam.) Leginkább a mosolyába zúgtam bele. Csibészes. Aztán a kék szemeibe meg a bőre színébe (bár ez inkább a világosító, mintsem az ő érdeme) meg a vállaiba (ez pedig valószínűleg a ‘Prince of Persia’ érdeme – ezt amúgy a játék alapján csinálták? :D Még nem láttam, de pótolom, ahogy tudom).

Ez van… Chan Tatum és a ‘Dear John’ óta rá kellett jönnöm, hogy még élvezetesebb úgy filmet nézni, ha nem csak a színészi teljesítményt, hanem az “esztétikai élményt” is szem előtt tartjuk :) Összességében nálam 7/10.

Szerelem és más drogok (Love and Other Drugs)
amerikai romantikus vígjáték, 112 perc, 2010

rendezte: Edward Zwick
forgatókönyv: Charles Randolph, Edward Zwick, Marshall Herskovitz, Jamie Reidy (könyv)
szereplők: Jake Gyllenhaal, Anne Hathaway, Oliver Platt, Hank Azaria, Josh Gad, Gabriel Macht, Judy Greer
IMDb: Love and Other Drugs