The Machinist

2011. május 13.

Atya. Úr. Isten.

Nagyjából hét év kellett, hogy rávegyem magam, de most úgy éreztem elég erős vagyok ehhez a filmhez. Hét év?! Amikor 10-11 évesen ‘Trainspotting’-ot meg ‘Shallow Grave’-et néztem éjszaka egyedül a sötétben? Nemár! És volt még számtalan thriller és dráma, amik a mai napig a kedvenceim közé tartoznak. Puhány lettem, az a helyzet. :) Elgyengített Hálivúd a csodás limonádéival. Szép emberek szép, optimista, vidám, pozitív történetekkel. Komoly film az ‘Inception’? Ugyanmár ^_^ Meglehet, persze, hogy csak öregszem már megint.
‘A Gépész’ (vagy masiniszta, ahogy szoktam volt mondani) abszolút a kilencvenes évek filmjeit idézi számomra, azokat a nagyszerű alkotásokat, amiket úgy imádtam kicsiként – többnyire Ewan McGregorral a főszerepben vagy Danny Boyle-lal a rendezői székben. Egy biztos. Ajánlom, de messze nem mindenkinek.

Nem nagyon szoktam előre olvasni a filmekről, így itt sem tudtam, mire számítsak, csak azt tudtam, hogy nagyon rossz lesz Bale-re nézni, és, hogy valami zakkant karaktert játszik. Ennél azért egy hangyányit többről van szó.
Trevor Reznik az “új Raszkolnyikov” s Miskin herceg is egyben. A film előrehaladtával rájövünk, hogy utóbbi pusztán a felszín, és nem is véletlen, hogy a filmben megjelenő könyv ‘A félkegyelmű’, nem pedig a ‘Bűn és bűnhődés’, hiszen túl egyértelmű lenne, miről szól a történet.
Nagyon sötét és hátborzongató a film, thriller a szó legnemesebb értelmében. Nehéz Bale-re nézni, bár furcsamód nem annyira, mint a ‘The Fighter‘-ben. Az arca itt megmaradt olyannak, amilyen eredetileg, a mármár védjegyévé vált szakállával egyetemben, és hiába lehetett megszámolni a csigolyáit és bordáit, mégis kevébé volt rémséges, mint Dicky Eklundként.
Christian Bale-t majd’ tíz éve, a ‘Reign of Fire’-ben láttam először, ami ugye egy fantasy, és már akkor nagyon megtetszett. Végérvényesen azonban akkor került a top10-be nálam (bár lehet, hogy top5, sosem gondoltam igazán végig a sorrendet), mikor aztán megnéztem az ‘Equilibrium’-ot, ami pedig jó eséllyel szerepel a kedvenc filmjeim top10-jében, bár ezen sem gondolkodtam soha, és talán hülyeség is ez a rangsorolás. “Mivel szegény vagyok, álmom van csupán. Álmaim lábad elé terítem; finoman lépj, mert álmaimon gázolsz.” – idézi William Butler Yeats-t Sean Bean. Sosem felejtem el.

Szóval jött a ‘The Machinist’ a csont és bőr főszereplőjével, majd a Batman, amire kigyúrta magát, aztán le kellett fogynia újból, mert a szervezete nem bírta a radikális súlyváltoztatásokat. Előbb Bob Dylanként énekelt az ‘I’m Not There’-ben, majd jött egy újabb Batman-film, amire megintcsak híznia kellett, tavaly Eklund szerepe miatt fogyott iszonyat sokat, most pedig ismét Batmant alakítja. Remélem, nem lesz ebből komoly baja, bár az sem lepne meg, ha már most van. Hihetetlen mit meg nem tesz az egyes szerepek kedvéért. Igazi kaméleon. Sokan ezt alázatnak nevezik, szerintem azért erősen súrolja a fanatizmus határait.
James Franco is elvonult a világ (családja, barátai és barátnője) elől három hónapra, hogy felkészüljön a James Dean-filmre, és sokan olvasnak képregényt szuperhőslétük előtt vagy nézik meg Chaplin összes létező filmjét, ha őt kell alakítaniuk. Ez természetes is, de amit Bale csinál, a számomra nem teljesen normális. Na persze az is igaz, hogy pont ezért szórakoztató és hiteles.

Na de vissza a filmre. Nem elég egyszer megnézni, ezt már most látom, de hagyom kicsit leülepedni. Lehet, hogy érdemes lenne “leöblíteni” egy Gyilkos elmék résszel, valami jó kis belezőssel mondjuk. :D Még megfontolom a dolgot.
Ahogy írtam, nem nagyon olvasok előre, utólag viszont annál inkább. Érdekel, mit gondolnak mások, mennyire jutnak eszükbe azok a dolgok, amik nekem is. Hozzájuk képest sok újat nem is tudok írni, és kifejezetten untatni sem szeretnék senkit holmi elmélkedéssel. Aki látta a filmet, annak tudom javasolni a Port.hu egyes fórumhozzászólásait (ha még nem olvasta), pl. azt, mi szerint Reznik a film egész ideje alatt halott. Ez az én fejemben is megfordult, de jó volt egy végiggondolt véleményt olvasni erről. (A többi meglátás is érdekes, nem csak ez.) Viszont a film adatlapja a Port.hu-n ízlésesen lelövi a poént… nagy bunkóságnak tartom az ilyesmit. Az IMDb-n írt egyik vélemény nagyon tetszett még (itt a legfölső, 2006. nov. 16.).

Szerencsére ez egy olyan alkotás, amit nagyon sokféleképpen lehet értelmezni, megélni; és megállja a helyét úgy is, mint egy egyszerű történettel rendelkező, a nézőt ijesztgetős thriller, de mélyebb, filozófiai-teológiai vonatkozású művészfilmként is. Mondhatni, minden igényt kielégít. 9/10.

A gépész (El Maquinista aka The Machinist)
spanyol thriller, 101 perc, 2004

rendezte: Brad Anderson
forgatókönyv: Scott Kosar
szereplők: Christian Bale, Jennifer Jason Leigh, Aitana Sánchez-Gijón, John Sharian, Michael Ironside
IMDb: El Maquinista

Young Adam

2011. szeptember 17.

Nagyjából a második percben jöttem rá, hogy már láttam ezt a filmet. Ami egyébként nem meglepő, hiszen Ewan McGregorról van szó, csak a címét valahogy nem kapcsoltam össze vele.
Na persze ez sem túl meglepő: egyetlen Adam sincs benne, és a készítők sem tudtak választ adni arra, miért is ez a címe. :D Talán Cathie gyerekét hívták volna így – mondták ők. Egy másik teória szerint, amit egy szemfüles IMDb-kommentelőtől loptam a regény írója, Alexander Trocchi nagy Hobbes-rajongó volt, aki ugye valami olyasmit vallott, hogy az ember legbelül gonosz, csak a társadalmi konvencióknak “behódolva” fojtja ezt el magában. Hobbes erre gyakran a bibliai Ádámot, mint erkölcs nélküli embert hozta példának. Aztán van, aki azt mondja, hogy a kérdés nem az, ki a Young Adam, hanem hogy ki az Old Adam? És Ádám, aki az első ember volt, ő az old, és onnantól kezdve minden ember – hiszen ő az ősünk – “Young Adam”, vagyis a bűnös ember. Vagy valami ilyesmi. (Ezúttal igyekszem az ateista megjegyzéseimet mellőzni.) Akármi is legyen a magyarázat, nyilván van köze a Bibliához, és nyilván van köze a bűnösséghez meg az erkölcstelenséghez – jobban mondva az erkölcsnélküliséghez, mert a kettő nem ugyanaz -, de szerintem címtől függetlenül lehet ezt jónak és rossznak is tartani.

A film egy srácról szól, mi több, egy igencsak szexmániás srácról szól (írói válságában nem nagyon tud mit kezdeni magával), aki ugyan vágyik a boldogságra (amit egyébként a szexualitás révén sem kap meg), de képtelen bármit is érezni, képtelen vállalni tettei következményeit, és ha véletlenül érezni kezd valamit vagy felelősséget kellene vállalnia, azonnal menekülőre fogja.
Igazából bárki lehet “Young Adam”, a főhős az átlagembert testesíti meg, ebbe a kategóriába pedig ha tetszik, ha nem, mindannyian beletartozunk. Mi jut róla először eszünkbe? Úgy értem, akkor mikor már kezd körvonalazódni, hogy miről is van szó. Az, hogy gyáva. De bizonyos helyzetekben mindenki az.

A történet leírását ezúttal mellőzöm, mert az könnyen nagyon spoileres lenne, és nem akarom “lelőni a poént”, hátha valaki inkább megnézné és rájönne magától. Érdemes. (A lap alján viszont van egy jó kritika “Relentless character study of a man on the run” címmel.)

Utáljuk a főhőst? Hát naná! Egyrészt mert nagyon jó a karakter, mert tükröt tart elénk, mert olyan oldalát látjuk, amilyenünk nekünk is van, csak ki a fene szeret ezzel szembenézni? Senki. Másrészt meg mert Ewan McGregor az egyik legjobb színész a világon. És hiteles. Ha ezt ma újraforgatnák, Ryan Gosling kapná a szerepet. És ez csak most tűnt fel. Hogy mennyi hasonlóság van kettejük közt. Egy pillantással, egy mosollyal, egy arcizom-rándulással tudnak kifejezni annyi mindent! (Amúgy a jó színészek ilyenek :D ) Joe is az a keveset beszélős fajta, mint Driver. (Egyébként McGregor bármit el tud játszani, csak nem olyan karakteres az arca, mint pl. Goslingé. Csodálkozom, hogy szuperhős még nem volt :) ) Az is érdekes, hogy ő nem éppen az a szexisten-típus. Sőt. De itt annyira vonzó és izgató, mint talán semelyik másik filmjében. Elhiszed neki, hogy minden nőt megkap. Illetve, hogy minden nő őt akarja. Nem azért, mert olyan hihetetlenül jól néz ki (de nem is csúnya), hanem mert “van benne valami”. Ennek ellenére mégsem egy macsó, sokkal inkább jut eszünkbe róla az, hogy… khm. hímringyó. De tudom, hogy ilyet nem szabad leírni, szóval vegyétek úgy, hogy nem írtam le.

Ewan McGregor egyébként híres arról, hogy szereti levenni a ruháit (ilyen adottságokkal persze az ellenkezője lenne furcsa). És ezt úgy kell érteni, ahogy mondom. Hogy alig-alig van olyan filmje, amiben ne látnánk ruha nélkül. És még mielőtt bárki a fejéhez kapna, hogy hát persze, hát ezért szeretem őt annyira! Nem. Nem ezért. 10-11 évesen, mikor megszerettem, nem különösebben érdekeltek a meztelen férfiak. :D Sőt, a Trainspotting kész horror volt! :)))
Eredetileg a ‘Young Adam’-nek szerintem az amerikai verzióját láttam, mert nem emlékszem rá, hogy pucér lett volna, az amerikai cenzúra pedig nem kímélte a filmet. Ezen McGregor persze fel is volt háborodva annak idején rendesen, hiszen nem akarta megfosztani az amerikai rajongókat a férfiasságától. :’D “It does amuse me, the horrific violence that comes out of American cinema. But someone’s cock is too much. If I’d blown away 5,000 people with a semiautomatic machine gun, that would be fine. But I showed my penis.” – mondta ezt akkor. Egyébként igaza van. Mindenféle erőszak lehet, meztelen nők gátlástalanul, de egy pucér férfival már nem tudnának megbírkózni az amerikai mozilátogatók. Elég álszentül hangzik, nemde? A cikk így folytatódik: “If you want to see my penis, you’ll have to fly to Britain” – “tette hozzá segítőkészen” X’D Ma már persze repjegyre sem kell költeni.

Pertnernői a rémálmaimban-ne-jöjjön-elő-csúnya Tilda Swinton (Tarr Béla ‘A Londoni férfi’ c. filmjének főszereplője), aki tényleg nagyon-nagyon csúnya, és sajnos őt is elég sokat látjuk ruha nélkül, az viszont kétségtelen, hogy remek színésznő; illetve Emily Mortimer, akit én személy szerint Ryan Gosling mellől ismerek (Lars and the Real Girl), és ő is nagyon szuper, sőt, véleményem szerint még ruhátlanul sincs vele probléma.
Vannak más nők is, de ők a fontosabbak.

Magyar feliratot nem találtam, de az angol is éppen elég sok helyen tér el a színészek által mondott szövegtől. Nem tudom, milyen speckó skót kifejezéseket használnak, de úgy általában ritkán értettem, amit mondtak. Az akcentusuk is nagyon durva (hiába szeretem Ewan McGregort, ha “skótul” akarna beszélgetni, aligha értenénk meg egymást), Ella-t értettem a legkevésbé, de Joe és Cathie sem semmik. Művészet úgy mondani a T-betűt, ahogy McGregor mondja. :) Jó, azért ha eléggé hegyeztem a fülem, akkor értettem, de a felirat nélkül esélyem sem lett volna.

Ha valaki meg akarja nézni, az számítson “mocsokra” (egy szénszállító hajón dolgoznak) és sok szexre. De ne az amerikai rózsaszín fajtára… Illetve arra, hogy elég kiszámítható a film. Meg elég lassú is. Vagy vontatott. Viszont jók a karakterek, nagyon szuperek a színészek, nagyon jó a zene, a környezet pedig jellegzetesen skót. Maga a film nem túl szerethető, de nagyon erős a hangulatteremtésben, ami miatt érdemes megnézni. Aki szereti a kilencvenesévek brit filmjeit, az szerintem nem fog csalódni.
Mikor először láttam, hatost adtam neki, de most úgy gondolom 7/10. Vagy valahol a kettő közt.

Kieg. 1.: Csak kifelejtettem valamit :)
Van benne egy jelenet, mikor McGregor lezseren, zsebre tett kézzel csókolja meg a nőt. Ha másért nem, ezért mindenképp érdemes megnézni :)

Kieg. 2. (2012. április 10.): A trailer tök spoileres…

Young Adam
brit-francia filmdráma, 98 perc, 2003

rendezte: David Mackenzie
forgatókönyv: Alexander Trocchi (regény), David Mackenzie
szereplők: Ewan McGregor, Tilda Swinton, Peter Mullan, Emily Mortimer, Jack McElhone
IMDb: Young Adam

Wall Street: Money Never Sleeps

2011. szeptember 30.

Oliver Stone-t szeretem, Shia LaBeouföt szeretem, az okos embereket szintén, ez a világ pedig érdekel, mi kellhet még egy jó filmhez?
Őszintén szólva már a színészek névsora bőven elég volt: Shia LaBeouf, Carey Mulligan, Michael Douglas, Frank Langella, Josh Brolin, Susan Sarandon, Eli Wallach (!), de egy pillanat erejéig felbukkan Charlie Sheen is meg egy rakat olyan arc, akiket “mintha láttam volna már”.

Amennyit a tőzsdéről meg a pénzügyekről/gazdaságról tudok, azt nagyjából a ‘Limitless‘-ből (elsősorban a könyvből, mert ott részletesebb) meg azokról az órákról tudom, amelyikeken véletlenül nem aludtam. Magyarul egyáltalán nem biztos, hogy a “tudásom” megfelel a valóságnak, mindenesetre kb. Eddie Morra (vagy ha úgy tetszik, Eddie Spinola) óta érdekel a téma. Ezt csak azért, mert nem tudom megállapítani, hogy ami ebben a filmben van, az mennyire felel meg a valóságnak, de – azt leszámítva, hogy kissé.. nagyon csöpögős a vége, és hogy “kedvenc Shiámat” nemigen tudtam hova tenni – nagyon jól bemutatja a gazdasági válság kezdetét. Nem teljesen az elején, de még viszonylag az elején van egy olyan fordulat, amire olyannyira nem számítottam, hogy kb. eltátottam a számat és csak néztem ki a fejemből, nem tudtam eldönteni, hogy most sírnom kéne-e vagy mit csináljak?! Teljesen logikus volt, engem mégis meglepett. Onnantól kezdve azonban kicsit ellaposodott a film. Tényleg nagyon érdekes, és szerintem érdemes megnézni, mert nagyon jól van összerakva, jó a zene, jó minden, érthető is minden, a színészek szuperek, sőt, vannak itt komoly üzletemberek, akik saját magukat alakítják, valami mégis hiányzik. Pedig az eleje olyan jó, hogy azt hittem, simán 10/10-es lesz. Nem lett. A metro viszont tetszett. Kifejezetten félelmetesnek ábrázolták, pedig ugye alapvetően nem az, de a nagy hangja meg a közelről fotózott, elvágtató szerelvények miatt elég ijesztőre sikeredett. :)

No offense, Shia, tudod, hogy kedvellek, és eskü, megnézem az összes filmedet, de még mindig arra várok, hogy férfi légy. Persze egy 25 éves sráctól ilyet még nem kéne, de már kiváncsi vagyok, mikor jön el az a pillanat, ami Jake Gyllenhaalnál is (Love and Other Drugs), amikor majd azt mondom, hogy wow, hát ő is férfi lett. Biztos lesz ilyen, csak még nem most. Értemén, hogy egy bróker nem lehet pl. borostás meg értemén, hogy ide egy csodagyerek kell, aki nem lehet 40 éves, de mégis: ez nem az ő szerepe volt. Sokkal inkább tudnék elképzelni ide egy (fiatalabb) Bradley Coopert vagy egy Jake Gyllenhaalt, sőt akár még Joseph Gordon-Levittet is, aki ugyan csak egy évvel fiatalabb Gyllenhaalnál, mégis elég kölyökképű ahhoz, hogy eladható legyen 26 évesnek, de nem annyira kölyökképű, hogy ne lehessen komolyan venni, mint csodagyerek-brókert. LaBeouf pedig… ugyanmár. Ha legalább szakálla lehetett volna. Még jó, hogy összetörte magát a Limitless előtt (mégjobb, hogy egyáltalán túlélte azt a horrot :S ), és Cooper kapta a szerepet, mert Shia, mint Eddie Morra katasztrofális lett volna. Carey Mulligan – aki nem túl szép, de valljuk be, tehetséges – pedig csak egy évvel idősebb LaBeoufnél, mégis mintha tíz évvel lenne nála öregebb. Sokan mondják, hogy milyen jó páros ők együtt, szerintem egyáltalán nem. Külön-külön semmi probléma nincs velük (sőt, mikor mosolyog, Mulligan nagyon aranyosan néz ki), de megint az a helyzet, hogy Shia rossz választás volt. Ennek ellenére persze minden tőle telhetőt megtett ő is, ez látszik, és néha egészen elhittem neki, hogy ő a bróker-csodagyerek, mert nagyon szigorúan nézett vagy mert nagyon komolyan mondott valamit, de nem tudtam elvonatkoztatni a kölyökképétől, csak ha profilból mutatták.

Mondtam már, hogy egyre jobban szeretem Frank Langellát? :P Itt is annyira jó!! Az ő filmjeit is meg kéne nézni… Hah! És a főgonosz az egyik kedvenc főgonoszom. :) Aki nem Javier Bardem, mert a ‘Biutiful’ miatt nem ért rá, hanem Josh Brolin. A ‘Milk‘-ben szerettem meg, de a ‘The Gangster Squad’-ban is szeretni fogom. :) Ott is biztos gonosz lesz. :D Legalábbis remélem. Ami a vicces, hogy erre a szerepre még James Franco is szóbajött. Ne röhögtessenek már! Brolin ’68-as, Franco ’78-as, Douglas ’44-es. Kiről hihetőbb, hogy tíz évvel ezelőtt Michael Douglasszel dolgozott együtt? Brolin is fiatal kissé, de Franco akkor szinte még pelenkás volt.
Eli Wallach viszont olyan aranyos. :) Őt is csípem. A fütyülést improvizálta. :) 96 éves már… nem semmi.

A film egyébként a ’87-es ‘Wall Street’ folytatása, ami Michael Douglasnek Oscar-szobrocskát ért, azt persze ha láttam is, már nagyon régen, úgyhogy mindenképp meg kell néznem (újra). Az is a film megjelenése előtt két évvel történt eseményeket dolgozza fel.

Sokan mondják, hogy olyan, mintha mondani akarna valamit, közben meg alig mond bármit is, és én is hiányoltam a mélyebbre ásást, mert lehetett volna ezt még fokozni, és a két órából is lehetett volna még vágni, de annyira azért nem vészes a helyzet. Igaz, nem túl maradandó élmény, mert a ‘Limitless’ és a ‘The Adjustment Bureau‘ is hasonló világot idézett, szóval nálam azokat nem körözi le, de akit kicsit is érdekel, hogy mit jelent az, hogy gazdasági válság vagy az, hogy rövidesen mi vár Európára is, ha a görögök csődöt jelentenek és bedől az Euro… nos… annak csak ajánlani tudom. Az IMDb-hez, de még a Port.hu-hoz képest is túlértékelem, de nekem tetszett. 8/10.

Tőzsdecápák – A pénz nem alszik (Wall Street: Money Never Sleeps)
amerikai filmdráma, 133 (136) perc, 2010

rendezte: Oliver Stone
forgatókönyv: Allan Loeb & Stephen Schiff (történet), Stanley Weiser & Oliver Stone (karakterek)
szereplők: Shia LaBeouf, Michael Douglas, Carey Mulligan, Josh Brolin, Frank Langella, Eli Wallach, Oliver Stone, Susan Sarandon, Charlie Sheen
IMDb: Wall Street: Money Never Sleeps

I Am Number Four

2011. szeptember 15.

Hmm… Timothy Olyphant – what should I say? :P

Na de kezdjük inkább az elején. Nyár elején nyertem egy könyvet az Alexandra egyik játékán. Pittacus Lore: A negyedik. Semmit nem tudtam róla, csak annyit, hogy valamiféle sci-fi és hogy van belőle film is. A borítón egy világító kezű srác. Egész jó kép. Természetesen a film plakátja. Pittacus Lore egyébként nem létezik, a könyv egyik.. mondjuk úgy, hogy szereplőjének a neve ez, de nem igazán szereplő ő, inkább csak szó van róla. Az írók James Frey és Jobie Hughes, és minden bizonnyal nagy rajongói az X-Mennek, a Gyűrűk urának, az Avatarnak, a vámpíroknak valamint a Star Warsnak. Mondhatnám azt is, hogy nincs új a nap alatt.

A könyv nagyon frappánsan kezdődik, in medias res, ahogy az okosok mondják, és elég sokáig megőrzi a titokzatosságát. Minden pontosan akkor derül ki, amikor épp ki kell neki, szóval elég jól fel van építve. Tiniknek vagy gyerekeknek készült alapvetően, tehát egy felnőtt ne várjon tőle túl sokat, engem mindenesetre olyannyira lekötött és annyira élveztem, hogy két nap alatt el is olvastam a háromszázötvenvalahány oldalt. Lehetett volna ez egy nap is, csak kedd este itt ragadtam a gépnél, és aztán már nem fejeztem be, de a kétszázadik oldalig azért eljutottam. A karakterek egyszerűek, de nem is éreztem különösebben, hogy jobban kidolgozottnak kellene lenniük. Lesz még öt része, ha igaz, bőven van még idő a részletesebb leírásra. Van az “új fiú a suliban”, van a szemüveges, csillagászat és ufo-mániás “geek”, van a “suli legszebb csaja”, meg van a “menő srác a suliban”, aki a focista haverjaival piszkálja a geekeket, és az új fiút is, mert az szemet vetett a csajára. Mondjuk ami azt illeti, inkább a csaj vetett szemet az új fiúra, de ez részletkérdés.
A könyv ellen szól még az egyszerű, nem túl változatos nyelvezete, és hogy 100 oldallal simán lehetne rövidebb, mert helyenként ellaposodik, és olyan részletesen írja le a harcot, hogy az ember már-már ásítozik unalmában. De ezt leszámítva tényleg jó, szóval ajánlom bárkinek, aki szereti az ilyen szuperhősös sztorikat, emlékszik még rá, hogy ő is volt gyerek, és egy kis kikapcsolódásra vágyik két “szakirodalom” jellegű olvasmány közt.

(Innentől SPOILER)
Az új fiú, vagyis főhősünk egy “védő” (Garde), ami csak azért lényeges, mert ő harcos lenne Lorienen, azon a bolygón, ahonnan az “őrzőjével” (Cêpan) eljöttek, csak még kicsi. Eredetileg őrzők irányítják a bolygót, de harcolni nemigen tudnak, nincsenek különleges képességeik, a védők pedig tulajdonképpen a hadsereg. Minden védőnek van egy őrzője, aki neveli őt és vigyáz rá, míg ki nem fejlődnek a különleges képességei. “Neveli” alatt azt kell érteni, hogy megtanítják őket az ún. “tálentumaik” (angolul örökségeik, Legacies) használatára, tehát vannak rendesen szüleik, őket nem helyettesíti az őrző.
A bolygójukat megtámadták, és csak néhányan tudtak elmenekülni, de őket is üldözik a rosszfiúk. Az egyik ilyen páros Negyedik és az őrzője, Henri. (“Anri”, mert francia neve van.)

Ennél többet a történetről nem is árulok el, csak vázoltam az alapszituációt.
Nézzük akkor a filmet. Merthogy voltam olyan naiv, hogy ahogy letettem a könyvet, rávetettem magam a filmre. Nem kellett volna.

Kezdjük ott, hogy a színészválasztás valami pocsék, azonnal kirúgnám a castingost/rendezőt, és az életben többet nem dolgoznék vele/velük. Merthogy. A könyv szereplői gimnazisták. Negyedik (John) 15 éves, Sarah 14, Sam is olyan 14-15 (róla nem mondják ki egyértelműen), Mark pedig 17-18 (végzősnek mondják, míg Sarah kilencedikes, John pedig tizedikes). A színészek ehhez képest nemcsak hogy 20-25 évesek, de véletlenül sem hasonlítanak a könyvben leírtakra, de ha nagyon erősen koncentrálok is képtelen vagyok 15-nek látni azt a 22 évest. Legalább gyerekarcúbbak lennének, de nem.
Egyedül a Markot játszó srácról hiszem el, hogy 17-18, de inkább a játéka miatt. Mondjuk ha nagyon akarom, arcra sem rossz, igaz, a könyv alapján nem ilyennek képzeltem. És sajnos nagyon kevés szerepet adtak neki a filmben. Jake Abelt egyébként a “Life”-ban láttam először és már ott is tetszett (elsősorban játékát tekintve, de egyébként is emlékeztet a fiatal Kevin Baconre), úgyhogy nem kizárt – vagy legalábbis remélem, hogy nem kizárt – hogy hallunk még felőle, már csak azért is, mert három filmje is készülőben van :) (A borostát pedig kötelezővé kellene tenni.)
Sam is tetszett, korban ő stimmel egyedül, de nagyon hiányoltam a szemüveget és a Nasa-s pólót róla. Mondjuk talán túl “cuki” ahhoz, hogy geek legyen. Sokkal inkább kellett volna neki játszania a főszerepet szerintem. Az ausztrál srácnak elég fura neve van (Callan McAuliffe), de őt is szívesen megnézném másban is. A könyv keveset foglalkozik az apjával, a film szinte egyetlen pozitívuma, hogy több szerepet írtak neki (az apjának). Ami viszont negatívum, hogy egy csomó olyan jelenete van Samnek, ami valójában Marké kellene, hogy legyen.
A Sarah-t alakító Dianna Agron tényleg szép lány, “mindössze” tíz évvel kellene fiatalabbnak lennie, hogy passzoljon a karakteréhez. Egy dolgot utáltam benne nagyon. Hogy barnák a szemei. A lorinokat eléggé vonzza a kék szín, és a lány szeme is kék, amit milliószor kiemelnek, nemigaz, hogy egy kontaktlencsét nem bírtak a szemébe tuszkolni, ha már mindenképp őt kellett választani. Apropó lorinok. A filmben John azt mondja, hogy a lorinok csak egyszer lesznek szerelmesek. Éppen csak azt nem mondja, hogy csak lorinba lehetnek azok…
Hatodik a könyvben egy hosszú, fekete hajú, kreol bőrű dél-amerikai lány. A filmben Teresa Palmer játsza őt. No comment. Ráadásul nagyon hasonló karakterű csaj, mint a Sarah-t alakító lány. Két egyforma színész egy filmben – hacsak nem ikertestvéreket alakítanak – elég nagy öngól.
És akkor elérkeztünk a főszereplőhöz. Rémálmaimban ne jöjjön elő Alex Pettyfer szögletes, széles álla, vastag szája és hatalmas, elálló bal füle. Ő volt a legnagyobb csalódás mind közül. Az hagyján, hogy tehetségtelen, mert egyefene, egy ilyen filmnél elnézem, ha az. De legalább egy helyes, nem pedig egy agyatlan menőcsávónak kinéző valakit választottak volna! És a karakter is… abszolút az ellentéte a könyvbelinek. A könyvben egy visszahúzódó kissrác van, aki megbújik a sarokban, és nincsenek barátai. Sam az egyetlen barátja, ráadásul egyidősek. Erre a filmben meg teljesen úgy viselkedik, mint aki csak kihasználja szegény kissrácot. Meg az a buli az elején. Mintha ő lenne a legnépszerűbb fiú Floridában. Ne már…
Na, és végre a kedvencem :P Timothy Olyphantnak inkább csak a nevét ismerem, mint a filmjeit, de igazából ő volt az egyetlen (meg a kiskutya *_* ), aki miatt azt mondom, hogy nem volt teljesen elvesztegetett idő, amit ezzel a nemistudommineknevezzemmel töltöttem. Ő sem mentette meg sajnos a filmet, de legalább nem fordult fel a gyomrom. Olyphant alakítja John Cêpanját, Henrit. Öt okból utáltam a karakterét.
1. Miért “Henry”-nek ejtik a nevét “Anri” helyett? Rém idegesítő volt.
2. A film elején John elmondja, hogy Henri egy harcos, aki arra hivatott, hogy megvédje őt. Azt hittem, eldobom az agyam. Henri pont, hogy nem harcos!
3. Miért egy ilyen fiatal színészt választottak erre a szerepre?
4. Miért van csak ilyen kicsi szerepe?
5. Miért halasztják meg a film felénél? oO
Azt sem értettem, John miért ilyen agresszív, és miért verekszik össze Henrival??? Szép is lenne, ha a gyerekek ebből tanulnának: apuci nem ért veled egyet vagy nem enged el az esti buliba? Ess neki, és verd meg jól, abból majd tanul! Érdekes.

A színészeken kívül már csak a cselekményvezetéssel, történettel, a regényhűséggel, a készítők mérhetetlen amatörizmusával és a CGI-vel volt bajom. Asszem.
Odáig rendben van, hogy egy film nem lehet pontosan olyan, mint egy könyv. Ezzel nincs is semmi baj. Tényleg. De hogy a legapróbb dolgokat minek megváltoztatni? Gondolok itt arra, hogy latino helyett egy hófehér bőrű, szőke csaj alakítja Hatodikat. Vagy Sam ruhái vagy a focisták ruhái. Ők focisták, nem szimplán taplók! A könyvben mindig a focis dzsekijükben vannak, a filmben ennek nyoma sincs. Vagy hogy tavaszi karnevál van a filmben… a könyvben Halloween meg hálaadás meg TÉL. Nem tavasz. Tél.
Vagy hogy világít a kard. Vagy a “faházikó”, amiben John és Henri laknak. Vagy hogy a srácnak meghalt az anyukája. Azt mondja, hogy a szülei nem házasodtak össze és azért nincs velük az anyukája. WTF?! (Ez csak EGYETLEN MONDAT!) Vagy hogy Henri a könyvben olyan jó lövész, hogy egyetlen lövéssel leteríti a rosszfiúkat, de a filmben beléjük ereszt egy tárat… hol van itt az őrző eleganciája és profizmusa? Miért lövöldöznek ilyen nevetségesen gagyi fegyverekkel a mogadoriak? Miért nem nyitják ki a ládát? Miért nem mondanak semmit arról, hogy John és Henri kicsodák, honnan jöttek, miért csinálják azt, amit csinálnak? John miért nem tud ezekről? Szekálja Henrit, hogy az nem mond el neki semmit, de hát a könyvben elmond neki mindent! A kezdetektől tudja, hogy mi az ábra. Sőt. Henri gyakorol vele, fejlesztik a képességeit… erről miért nincs egy árva szó sem a filmben? Pedig a könyvet olvasva lelki szemeim előtt láttam amint gyakorolnak, ahogy fejlődik a srác, és ezt olyan jól el lehet sütni a filmekben. Minek kellett rendőröket beletenni a filmbe? Hatodikat már az elején látjuk. Minek? Hogy nehogy meglepetésként érjen valami? Egyáltalán miért gyújtogat és miért van ennyire elszállva magától? A mogadoriakat szintén már a film elejétől kezdve látjuk. Mi a fene értelme van ennek?! Teljesen kiszámítható lesz ettől az egész. A “szörnyecskéik” meg totál bénán néznek ki. Fantázia az sehol…
(SPOILER VÉGE)

Egyébként kiváncsi vagyok, hogy aki nem olvasta a könyvet, az mit ért a filmből. Mert én ugyan hozzáképzeltem egy csomó mindent, de mivel a dolog lényegét nem mondják el, így nem tudom, mennyire élvezhető önmagában a film. Ez vicces amúgy, tényleg csak a fontos dolgok maradnak ki. Minden lényegtelen hülyeséggel telerakják, egy csöpögős, romantikus kaki lesz, de az, hogy mi a célja ennek az egésznek meg hogy miért is ő a negyedik… csak a lényeg veszik el. Végig olyan érzésem volt a film alatt, mintha a készítők nem olvasták volna el a könyvet, mintha valaki csak felvázolta volna nekik a sztorit, aztán azt csináltak, amit nem szégyelltek.

Henri karaktere lett a kedvencem. A könyvben is, bár ott mindenkiben volt valami szerethető, de a filmben mindenképp ő. Timothy Olyphant meg kicsit fiatal, de vele véletlenül beletrafáltak a castingosok. Jól is játszik meg illik is a karakterhez, csak túl kevés jelenet jutott neki.
A könyv önmagában tehát egyszerű, de “olvastatja magát”, tényleg nehéz letenni, a filmet azonban teljesen fölösleges volt elkészíteni. Illetve ha jól csinálták volna, nem lett volna fölösleges, de így…

Pár szó a zenéről. Mert legalább a zene jó (helyenként). Ebben a filmben hallottam először a ‘Rolling in the Deep’-et, amit abszolút jó helyre tettek, itt a jelenet:

De meglepő módon az egyik kedvenc country-dalom is benne van. (Ebben a klipben sokkal szívesebben látnám Shia LaBeouföt, mert hasonló karakter, de nem olyan nyálas, mint ez a srác XD )

Ha a könyvet osztályoznom kellene, akkor – figyelembe véve, hogy nem egy komoly műről van szó, csak egy meséről – mondjuk 7-est vagy 8-ast adnék neki. A Micimackó azért jobb :) Mondjuk az annyira nem is mese.
A film viszont… Henri, a kiskutya és Sam apja miatt 2/10. “Vígasztalásul” itt van még egy kép Henriról :)

Kieg. (2012. március 6.): Nem én lennék (ma már), ha nem említeném meg a BA-feldolgozást Adele dalával kapcsolatban. Nem ez a legjobb coverjük, de hála Danielnek, nagyon jó benne a dob.

A negyedik (I Am Number Four)
amerikai sci-fi akciófilm, 109 perc, 2011

rendezte: D.J. Caruso
forgatókönyv: Alfred Gough, Miles Millar, Marti Noxon, Jobie Hughes & James Frey (regény)
szereplők: Alex Pettyfer, Timothy Olyphant, Teresa Palmer, Dianna Agron, Callan McAuliffe, Kevin Durand, Jake Abel, Jeff Hochendoner, Patrick Sebes, Greg Townley, Reuben Langdon, Emily Wickersham
IMDb: I Am Number Four