The Interpreter

2011. június 12.

“Vengeance is a lazy form of grief.”
Egy remek film két zseniális főszereplővel. Igazi csemege. Számomra mindenképp ^_^

Sean Penn és Nicole Kidman nem titkoltan tartoznak kedvenc színészeim közé, és talán mondanom sem kell, hogy tökéletesen játszották a szerepüket. (Egyébként Sean Pennek is nagyon szépek a szemei :) )
Feltűnik azonban néhány “régi ismerős” is, ugyan csak kisebb szerepekben. Ilyen pl. Catherine Keener (Dot Woods), aki Jan Burrest alakította két évvel később az ‘Into the Wild’-ban (amit ugye Sean Penn rendezett) és Mary Westont (Robert Downey Jr. aka Steve Lopez feleségét) a ‘The Soloist’-ban. Aztán itt van Yusuf Gatewood (Doug), aki egyébként nem ismert színész, mert sorozatok egy-egy epizódjában szerepel csak általában, viszont egy Howard nevű srácot játszott a ‘Wonder Boys’-ban, amiben szintén játszott Downey, igaz, ő is csak mellékszereplőként. Kicsi a világ :)

A rendező a 2008-ban elhunyt, kétszeres Oscar-díjas (és számos más díjas) Sydney Pollack. Neki egyébként inkább csak a nevét ismerem, de mikor láttam, hogy ő rendezte, sejtettem, hogy nem fogok csalódni. És még egy érdekesség. :) Az operatőr Darius Khondji. Ő volt az ‘Evita’, a ‘Se7en’ és az ‘In Dreams’ operatőre is (nem nehéz kitalálni, hogy az utóbbiban ki szerepelt.. naná, hogy Robert Downey Jr. XD Ennyit a kicsiavilágról.)

Nagyon tetszett a zene, szépek a képek, van benne dráma, rejtély, izgalom, egy csipetnyi Afrika és sokatmondó pillantások. Amerikai-angol-francia-német film, tehát nem kifejezetten hollywoodi, pedig elsőre azt hittem, olyan lesz. Annyi volt vele a bajom, hogy kicsit hosszú azért ez a több, mint két óra (128 perc), magyarul előfordult, hogy unatkoztam, pedig vannak filmek, amiknél a két és fél, három óra is szinte elillan. Néha pedig zavaros volt, hogy mi is történik, és fölöslegesnek tűnő részletekkel bonyolították a történetet – ha ezek nem lettek volna, valszeg nem is lett volna két órás. Ezt leszámítva egyébként tényleg abszolút rendben van, ha többször nem is, de egyszer érdemes megnézni. (Politikusoknak különösen.) Hazudnék viszont, ha azt mondanám, hogy enélkül nem lehet élni, mert vannak sokkal maradandóbb alkotások is a világon.

- What do you do when you can’t sleep?
- I stay awake.

XD Jó kérdés, jó válasz :)

8/10.

A tolmács (The Interpreter)
angol thriller, 2005

rendezte: Sydney Pollack
forgatókönyv: Martin Stellman, Brian Ward, Charles Randolph, Scott Frank, Steven Zaillian
szereplők: Nicole Kidman, Sean Penn, Catherine Keener, Jesper Christensen, Yvan Attal, Earl Cameron, George Harris, Michael Wright, Clyde Kusatsu, Eric Keenleyside, Hugo Speer, Maz Jobrani, Yusuf Gatewood
IMDb: The Interpreter

I Am Sam

Ha már tegnap szóba került Sean Penn, meg kell említenem ezt is. :)

2011. március 6.

“Sose nyomjá’ full kretént! Nem hiszed el? Kérdezd Sean Pennt! 2001, Nevem Sam. Rémlik? Full kretén vót, Oscar bácsi meg nem gyütt.” /Kirk Lazarus/

Szerintem erre mindenki emlékszik, kérdés, ki látta a filmet? :) (Ami mellesleg egy jó hosszú Starbucks reklám.) Sean Penn zseniális, szerintem ezt nem is kell ragozni. Michelle Pfeiffert szintén szerettük itt, az pedig valszeg nem véletlen, hogy Dakota Fanning játszotta Sam lányát. Ügyes :) Beatles rajongóknak kötelező! Merthogy csakis Beatles-dalok szólnak a filmben, igaz (sajnos) nem az ő előadásukban. Kötelező továbbá azoknak is, akik nem tudják, mitől jó szülő egy jó szülő vagy attól félnek, hogy nem lehetnek azok.

Az első két perc felejthetetlen. Az első fél óra is nagyon szuper, de a zenék, a színek és a főhős eleve különlegessé teszik a filmet. A kedvenc zeném az lett, ami az elején megszólal. Ugyanez megy a stáblista alatt is egy ideig. Sajnos nem találtam meg sehol… Instrumentális, így a címét sem tudom, az sem biztos, hogy van neki, de eszméletlen jó zene. Aztán szegény főhősünk helyzete egyre reménytelenebbé válik, majd ahogy az a hollywoodi filmeknél szokás, mégis felcsillan egy kisebb reménysugár :) A vége is nagyon szép. Vegyes érzelmeim voltak egyébként a karakterrel kapcsolatban, mert tény, hogy szerethető, és szeretni is kellene és támogatni, de valljuk be, az ilyen emberektől mégis irtózunk egy kicsit, nehéz elfogadni őket olyannak, amilyenek, mégnehezebb szeretni őket. De nem lehetetlen.

Nekem nagyon tetszett. Nem teljesen tizes, de azért majdnem. Kicsit hosszú. Sokféle érzelmet és gondolatot válthat ki az emberből 132 perc alatt. Mondhatjuk, hogy tele van klisékkel (pl. az ügyvédnő karaktere), és hogy ilyen a valóságban nincs is, mert túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, hát igen. Kötelező jelleggel vannak benne olyan jelenetek, amiken sírni lehet, aztán olyanok, amelyikeken nevetni. De melyik hálivúdi filmben nincs olyan? :) Meg tudom tehát érteni azokat is, akik nem szeretik ezt a filmet, de én olyan hangulatban néztem, és úgy néztem, hogy bejött nagyon. Az IMDb-n olvastam az imént egy jó kommentet. (Nem másolom be teljesen, de itt a link.) Az utolsó sora ez, és egyet is értek vele:
“This movie is not for anyone looking for a “fun weekend rent”. If you rent this, be prepared to have your values and your emotions challenged.”

10/10

Nevem Sam (I Am Sam)
amerikai filmdráma, 132 perc, 2001

rendezte: Jessie Nelson
forgatókönyv: Kristine Johnson, Jessie Nelson
szereplők: Sean Penn, Michelle Pfeiffer, Dakota Fanning, Dianne Wiest, Loretta Devine, Richard Schiff, Laura Dern
IMDb: I Am Sam

Into the Wild

Bizony sok víz lefolyt a Dunán, mióta először láttam az ‘Into the Wild’-ot. Sokkal többet tudok azóta a főhősről is, filmeket láttam, könyveket olvastam vele kapcsolatban. Tudom, hogy nem önmagában a civilizációval volt baja, de nem akartam változtatni az eredeti írásomon. Azóta imádom Eddie Veddert, és ez a kedvenc filmem. Christopher Johnson McCandless 1968. február 12-én született.

2011. március 12.

“A tenger csak erős hullámokat kínál, és néha az esélyt, hogy erősnek érezd magad. (…) fontos az életben, nem feltétlenül erősnek lenni, csak azt érezni…”

A film két és fél órás, de közben szinte repül az idő. Nekem egyáltalán nem volt unalmas. Amikor már pont elég lenne valamiből, akkor annak vége is lesz, és sodródunk a következő állomás felé…
(Aki nem szereti a spoilereket ill. nem látta még a filmet, ne olvasson tovább!)

.

.

(Tényleg ne!)

.

.

.

(Én szóltam.)

.

.

Sean Penn sokszor a kép szélére tette a “történést”, ahogy azt Scott McCloudnál is olvastam, hogy érdemes, de másnál eddig még nem vettem észre (vagy csak nem figyeltem eléggé). Így jobban figyelünk a részletekre – és tényleg. Nagyon jó a zene, nem csodálom, hogy ennyien szeretik Eddie Veddert, és Andris hangja tényleg hasonlít az övéhez :) 2007-es a film, de a színek, a zene, a beállítások a ’80-as, ’90-es éveket idézik. Hangulat. Életérzés. Iszonyú jól eltalálták azt a korszakot, amikor játszódik a történet.
A ’127 Hours’ is hasonlóan kezdődik. Gondolok itt a zenére. Nekem rögtön annak az eleje ugrott be, leszámítva azt, hogy ott ugye főleg dobok, csörgő-zörgő hangszerek vannak, itt pedig gitár. (Meglepne, ha Danny Boyle előzőleg nem látta volna ezt.)

Emile Hirsch remek színész. Nem egy szép gyerek, nem is vagyok túlzottan oda érte, de el kell ismerni, hogy tehetséges. (Fogjuk is látni most majd egy pár filmben.) És a szakáll (érzésem szerint nem a sajátja volt, de nem tudom) jótékonyan hatott a megjelenésére – ha lehet így fogalmazni. Néha ahogy beszél, nagyon emlékeztet valakire. Nem jöttem rá, kire.
A többi karakter és megformálóik is teljesen rendben vannak szerintem. Nem volt hiányérzetem vagy ilyesmi. Kapunk viszont egy adagot az (amerikai) álszentségből. Kiváncsi vagyok, valójában hány 22 éves srác mondja egy 16 éves lánynak, hogy “bocs, de nem”. Viszont ha úgy vesszük, nem baj, ha egy film jó példát mutat, sőt. (Főleg, ha egyébként már mindenhonnan ömlik a szemét.)

Chris elmenekült a civilizációból, mégsem tudott mit kezdeni vele, a vadonban megteremtette a saját kis civilizációját. Szüksége volt tűzre, vízre (“zuhanyzóra”); nem tudta kiiktatni a pénzt, mert az eszközök, amiket be kellett szereznie mind-mind pénzbe kerültek; szüksége volt olyan információkra (pl hogyan kell húst füstölni), amikre egyedül, magától nem valószínű, hogy rájött volna. És persze a könyvekre, a művészet, pláne a szépirodalom pont egy olyan dolog, ami a civilizált társadalomra jellemző. Az állatok és a fák nem írnak verseket, nem is törődnek ilyesmivel. Neki ez mégis lételeme volt.

Önző volt, éppúgy mint Aron Ralston (tény, hogy a motivációjuk más, ahogy a velük történt események is). Elhagyta a családját, és nem csak őket, mindenkit, aki szerette. Egy rakás jó emberrel találkozott, akik kötődtek hozzá, de ő nem kötődött senkihez, simán otthagyta őket. Arra nem gondolt, hogy a szülei, a testvére majd’ belehalnak a fájdalomba, hogy azt sem tudják él-e, hal-e?! Keresett valamit, a boldogságot, de mindenki azt keresi, nemigaz? Csak ő kissé extrém módon. Nem ítélem el, meg lehet érteni őt is, de attól még sok mindenben nem értek vele egyet.. Tragédia – és a sors iróniája is egyben -, hogy pont mikor megtalálta, amit keresett, már nem volt esélye élni a tudással.

Abszolút váratlan volt számomra a film vége, mert nem néztem utána, hogy ki ez a srác. Jobb is volt így szerintem. 10/10

Út a vadonba (Into the Wild)
amerikai filmdráma, 148 perc, 2007

rendezte: Sean Penn
forgatókönyv: Sean Penn, Jon Krakauer (könyv)
szereplők: Emile Hirsch, Marcia Gay Harden, William Hurt, Jena Malone, Brian H. Dierker, Catherine Keener, Vince Vaughn, Kristen Stewart, Hal Holbrook, Zach Galifianakis, Jim Gallien, Leonard Knight, Carine McCandless
IMDb: Into the Wild

Christopher McCandless
(1968. 02. 12. – 1992. 08. 18.)

Milk

2011. március 5.

Kár, hogy még csak most néztem meg, de a lényeg, hogy láttam végre.
Sean Penn a kedvenc színészeim egyike, nem is kell magyaráznom, hogy miért. Meglepő módon (megérdemelten) ő még Oscart is kapott a ‘Mystic River’-ért és ezért is. Előbbi az egyik kedvenc filmem, és már rengetegszer láttam, és ott ugye Kevin Baconnel játszik együtt, akit pedig szintén nagyon imádok :)
Ennek ellenére sajnos nem láttam még őt túl sok filmben, nem is tudom, játszott-e már meleget ezen kívül, de annyira fura volt őt ebben a szerepben látni! Nem az a fajta, akire ha ránézel, azt mondod, hogy meleg. James Franconak ebben tuti nagyobb gyakorlata van (akit érdekel, nézzen utána), és szerintem rá is jöttem, ő miért olyan hiteles ebben a szerepben, mert iszonyú jó! Nagyon nagyon nagyon!!! És akkor hittem el igazán, hogy az, mikor csukott szájjal mosolygott. Pl. rögtön, mikor találkoznak. Ez lehet, hogy bután hangzik, de mikor látszanak a fogai, akkor sokkal “pasisabb”. Mint ember nem túl szimpi, de mint színész, le a kalappal! És végérvényesen bekerült nálam a “legszebb mosolyú férfiak” csapatába.
Félreértés ne essék, ez a film nem a melegekről szól, hanem az emberi jogokról.

Diego Luna karakterét nagyon nem bírtam, de ő is szuper alakítást nyújt szerintem. Josh Brolinnak a neve ismerős, a filmjei nem ugranak be, de utánanéztem, és nem egyszer láttam már őt is, csak annyira átlagos az én szememben (külsőre), hogy nem maradt meg, de jó ő is. Na majd a ‘True Grit’-ben is jól megnézem :) Emile Hirsch-t is láttam már máshol is (The Girl Next Door), de jajj, nagyon csúnya az a srác… Még egy szöszit kell megemlítenem, aki nem más, mint Lucas Grabeel. Nincs ugyan sok szerepe, de mondom, nagyon ismerős ez a fiú… kövezzetek meg… ‘High School Musical’ :D Szóval ott játszotta Ryan-t, és én nagyon bírtam. Onnan volt tehát ismerős.

A filmről annyit, hogy a végén rendesen meghatódtam. Mielőtt elkezdtem nézni, utánanéztem, ki is volt ez a Harvey Milk, hogy legyen róla valami fogalmam, és ez alapján nagyon hitelesnek tűnik – elvileg nem is lehetne más – és nem is lepett meg a vége, de mikor visszajátszák azt a jelenetet, amikor Penn Francoval beszél… ahhh.. durva. Meg a menet.. Tetszett, hogy eredeti (meg látszólag eredeti) felvételeket is beletettek.
Rengeteg hiba van benne egyébként (ahogy az gyakran lenni szokott), ami a filmkészítők figyelmetlenségét “dícséri”, pedig sokukat nem lett volna nagy etvasz észrevenni szerintem, és vannak szarvas hibák is, pl. mi van a Szabadság-szoborra írva, ami ugye kb. Amerika jelképe… de elkerülte a figyelmüket.. na jó, oké, előfordul. Itt lehet szemezgetni, ha valakit érdekel.
Sean Penn beszéde lenyűgöző szerintem. Azért elég megrázó, főleg a film első fele. Tiszta mázlista az, aki nem meleg, nem fekete, nem zsidó, nem ez, az, amaz – eszméletlen, mire nem képesek az emberek… (főleg ezek a bigott keresztények) csak azért mert valaki nem olyan, mint ők.

Annyi bajom volt csak a filmmel igazából, hogy elég lett volna belőle nekem másfél óra is. Kicsit sok az ismétlés, kicsit vontatott is. Kb. a 78. percnél néztem meg, mennyi van még hátra, de akkor ugye még bő hármed óra volt, viszont nem néztem meg mégegyszer, tehát lekötött azért utána is. James Franco ugye azt mondta, hogy “uncomfortable” volt Sean Pennel csókolózni, ami ha jól értelmeztem, kölcsönös volt, de ügyesek voltak mindketten. 9/10.

Milk
amerikai életrajzi dráma, 128 perc, 2008

rendezte: Gus Van Sant
forgatókönyv: Dustin Lance Black
szereplők: Sean Penn, Emile Hirsch, Josh Brolin, Diego Luna, James Franco, Lucas Grabeel
IMDb: Milk