Nem akarok ennyire elfogult lenni. Nem akarok ennyire elfogult lenni.. Nem akarok ennyire elfogult lenni… de az vagyok a feneegyemeg! :D
Erősen spoileres szösszenet következik. Csak saját felelősségére olvassa, aki olvassa.

Kezdhetném úgy, hogy awww *_* És ezzel össze is foglaltam a következő sorokat. :)
Pozitívum, hogy bár ’94-es a film, kedvenc főhősünk arcán nyoma sincs a heroinnak. Vagy nagyon jó volt a sminkes vagy épp tiszta volt az úriember (lehetséges lenne?). Na de.
A film igazából annyira nem jó. Közel két óra, és nagyon lassú. Alig történik valami. Az első egy órában Marisa Tomei (a neve nem véletlenül Faith!) üldözi Robert Downey Jr.-t, aki egy pillanatra sem jelenik meg. A második egy órában pedig Downey üldözi őt. A vége persze hepiend. Mivel elvileg főszereplő, de közben mégsem szerepel annyit RDJr, eleve nem adhatok neki max pontot, de ez szerintem érthető is. :D

Az egész egy tündérmese, bár inkább a srác “felőli része”, mert hogy a csaj totál zakkant, az biztos… mikor már ott van a pasi!!! (Úristen, azok a csókjelenetek! Halihó színészek, rendezők, ezekből tanuljatok!! Így kell smárolni, nem úgy, mint a Barátok köztben! :) ) Szóval mikor már ott van a pasi, letelt az egy óra, ami dögunalom volt addig, míg Robert meg nem jelent… akkor a csaj egész egyszerűen eldobja magától! Ilyen nincs! És ott van Billy Zane (bah…), és inkább ő tetszik neki, mint az ifjú Tony Stark?! Ne már! Szerintem nincs az a nő a Földön, aki elkövetne egy ilyen cserét. XD
Oké, ha Johnny Deppről lenne szó, akkor talán… de így… pff..

A srác karaktere pont az, akiről szerintem minden lány álmodik (nem írok inkább nőt, mert ők már nem hisznek az ilyesmiben szerintem, így nem is álmodoznak), és a filmben amikor ő van a képen, folyamatosan megvan ez az “awww” élmény. Igen, elfogult vagyok, és minden filmjében újra beleszeretek, de szerintem ez rajongás nélkül is meg van (csajok, tegyetek egy próbát!).
A szinkron nem rossz (annyira), Selmeczi Roland követte el bájdövéj, de mindenképp meg akarom nézni majd eredeti nyelven (az ő jeleneteit), mert úgy az igazi.

(Ha véletlenül valaki ismer valakit, aki pont úgy néz ki, mint Bobby 29 évesen, és egyébként jellemre is olyan, akkor légyszi mutasson már be neki! :D Ha esetleg belém zúgna, és úgy csókolna, mint itt a filmben a srác, akkor meg még hozzá is megyek. XD )

Ezt muszáj idéznem. Van egy jelenet, mikor a főszereplő csaj barátnőjének magyarázza, hogy mennyire szereti a főszereplő csajt, és ilyen baromi nagy átéléssel, őszintén, csillogó kutyaszemekkel magyaráz. Na, és a monológ végén megszólal a barátnő, hogy “Ez tényleg romantikus…” majd hozzáteszi: “Ez is hazugság?” :D Hát én lefordultam a székről, úgy röhögtem! Nagyon nagy volt! :)

A ‘Letters to Juliet’ (2010) egyébként szinte ugyanez a sztori csak picit másképp.

Igen, tudom, ebbe most nem túl sok szakmai dolgot írtam, és meg lehet kövezni, de totálisan értelmetlen lenne elemezni a filmet, mert annyira kis bugyuta az egész. A zenék jók, a “stáblista-dalt” viszont elénekeltettem volna Downey-val. Összességében 7/10.

“My theory is that all men should get jerseys. On the front they write liars and on the back they write whatever their real name is. I married a liar. Why? Because I married a man.” – ez magyarul valahogy úgy hangzott, hogy “A férfiaknak kéne egy póló. Az elejére azt írnánk, hogy “hazudós”, a hátuljára pedig a nevüket. Az igazit. Én is egy hazudóshoz mentem feleségül. Miért? Mert férfihoz mentem.” :)

Csak veled (Only You)
amerikai romantikus vígjáték, 115 perc, 1994

rendezte: Norman Jewison
forgatókönyv: Diane Drake
szereplők: Marisa Tomei, Robert Downey Jr., Bonnie Hunt, Joaquim de Almeida, Fisher Stevens, Billy Zane, Adam LeFevre, John Benjamin Hickey, Siobhan Fallon
IMDb: Only You

Már Curtis Hanson neve elég lehet, hogy valakit érdekeljen a ‘Lucky You’. Jó kis country zene, feszültségfokozás gyanánt csendek, és egy nagy pókerverseny. Nem ez az első ilyen film, de egynek jó. Sok a stáblistában a “himself”: valódi pókerjátékosok szerepelnek benne.

Hosszúnak tartom a két órát, a nyitójelenet nagyon jópofa, a golfos rész is, de amiért igazán megéri megnézni, az az utolsó kb. 20 perc. Sajnos sok fölösleges és unalmas dolog van benne, helyenként túl szájbarágós (fölösleges háromszor elmondani, amit egyébként látok a képen is szerintem). Drew Barrymore-t személy szerint nem tartom valami sokra (és ez most sem változott), Eric Bana-t szeretem ugyan, de elég átlagos színész, megcsinálja amit kell, de valahogy semmi pluszt nem ad hozzá. Robert Downey Jr. egyetlen jelenetben szerepelt, de simán lejátszotta őt. Nem azért, mert fanatikus vagyok, vagy ilyesmi, de hát na.. tényleg. És aki nagyon nagyon nagyon: Robert Duvall. Zseniális.

A karakterek amúgy jók, bár nekem a csaj nem hiányzott volna belőle túlságosan. Apa és fia kapcsolata szépen ki van bontva, az tetszett. Meg a vietnámi-mexikói krapek is. :) (Kelvin Han Yee)

Ez is olyan film, ami moziban mutatna jól igazán, jót tenne neki a vászon (nekem nem rémlik, hogy lett volna nálunk, de nem tudom). Összességében 6/10.

Szerencse dolga (Lucky You)
amerikai filmdráma, 124 perc, 2007

rendezte: Curtis Hanson
forgatókönyv: Eric Roth, Curtis Hanson
szereplők: Eric Bana, Drew Barrymore, Robert Duvall, Phyllis Somerville, Horatio Sanz, Joey Kern, Debra Messing, Delaine Yates, Mykel Shannon Jenkins, Charles Martin Smith, Robert Downey Jr., Saverio Guerra, Kelvin Han Yee
IMDb: Lucky You

Ezt sem tegnap óta terveztem megnézni.
Kicsit hosszú az a két óra, és bármennyire is egyedi a körítés (a barátaik halála után a két főszereplőnek kell felnevelnie az árván maradt kislányt), a film mégiscsak annyiról szól, mint sok száz másik azelőtt. Adott két nagyon szép ember, akik nem csípik egymást, aztán mégis egymásba szeretnek. A lány szét van zuhanva, mert bármennyire is igyekszik, mégsem bírja egyedül a strapát, a pasiba meg az összes létező csaj bele van zúgva, amit ő persze a végsőkig ki is használ.

Hogy ne borzolják nagyon a kedélyeket, nincs egy tisztességes csókjelenet sem a filmben, csak amolyan tegyünkúgyminthaösszeérneaszánk módon. Nem is akkora baj, elvégre minden romantikus vígjátékban így van ez (igen, unalmas is). Romantika van, dráma van, szerelmi háromszög szintén meg nagyon gáláns úriemberek. Nevetni nem nagyon sikerült rajta, csak elvétve, bár a kislány nagyon cuki, és vannak humoros jelenetek, azért vígjátéknak nem nevezném. Van viszont a kedvencem: repülőtérre autózás és rohanás és jajmárfelszálltagép. Ez nem maradhat ki egy tisztességes limonádéból, bár tény, hogy esetenként vonatra cserélik a repülőt.

Katherine Heigl-t (miért is tagadjam?) nagyon szeretem, Josh Duhamelről pedig tudom a nevét, és hogy ő volt Dorian Gray, amit még nem láttam, de állítólag nagyon rossz film. (Ja közben utánanéztem, játszott a ‘Transformers’-ben és a ‘Win a Date with Tad Hamilton!’-ban is, valszeg az utóbbiból ismerős inkább a neve, nekem legalábbis.)
Mindketten tetszettek, sőt még a zene is jó, különösebben kirívó probléma nincs, legfeljebb az, hogy tényleg ez a sokezredik a sorban, és hogy szerintem a ‘How to Lose a Guy in 10 Days’ nagyon magasan veri az összes ilyen jellegű filmet, de említhetném a ‘The Ugly Truth’-ot is, amiben szintén Heigl kisasszony alakít hasonlót, azzal a különbséggel, hogy ott Gerard Butleré a macsó szerep.

Nem jobb, mint az átlag (egyszer meg lehet nézni), de azt hiszem, Duhamelt sokan elfogadnák a gyerekük apjaként (legalábbis a karakterét tekintve), mert amellett, hogy jól néz ki, maximálisan jól áll neki a kisbaba, és tud is vele bánni, és nekem Messer érzelmeit is tökjól átadta, szóval adok neki egy… hm hm mennyi legyen… hogy az IMDb-ről idézzek “I laughed, I cried, I wanted more…”, de azért egyefene, egy 7/10-est megérdemel.

Ilyen az élet (Life as We Know It)
amerikai vígjáték, 114 perc, 2010

rendezte: Greg Berlanti
forgatókönyv: Ian Deitchman, Kristin Rusk Robinson
szereplők: Katherine Heigl, Josh Duhamel, Josh Lucas, Alexis Clagett, Brynn Clagett, Brooke Clagett, Hayes MacArthur, Christina Hendricks
IMDb: Life as We Know It

2011. augusztus 13.

“Life” pilot, hmm… 9/10, csak maradjon is ilyen.

A főszereplő egy rendőr, Charlie Crews (Damian Lewis), aki 12 évig ült börtönben ártatlanul (nem nagy spoiler, mert ez a film első két-három percében kiderül). Alapvetően jó ember, de hogy ennyi ideig volt elzárva a külvilágtól az kissé őrültté tette. Kb. olyasmi, mint a Gyilkos elmékből Hotch a felesége elvesztése után plusz Dr. House. Szóval egy nagyon jó karakter, aki folyton gyümölcsöt eszik, és szegénynek nem sok köze van a technikai dolgokhoz, sem a mobiltelefonokhoz, sem az új autókhoz, sem az internethez, ráadásul rengetegen szekálják a múltja miatt, mert a szemükben bűnös, még akkor is, ha nem az.

A sorozat sajna csak két évadot élt meg, de az IMDb-n 8.5 csillagot kapott, ami nem tudom, hogy számít-e, de úgy tűnik, érdemes lesz megnézni.

.

2011. augusztus 14.

“Life” – első évad: ✔

Damian Lewis egyszerűen zseniális. Zse-ni-á-lis! Nem csinál semmi extrát, de azt úgy… hogy tanítani kellene.

Kétségtelenül Charlie Crews a legtökösebb zsaru, akit valaha hátán hordott.. Los Angeles. A rendőrök Dr. House-a, akibe a sorozatban feltűnő kb. minden nő szerelmes (sőt, ember a talpán, aki ellen tud állni neki), aki olyan dolgokra költi a pénzét, ami senki másnak nem jutna eszébe, aki annyi gyümölcsöt eszik, hogy az valami hihetetlen, aki az “Internet for Idiots” c. könyv segítségével próbál lépést tartani a technikai fejlődéssel, aki egy ujjal gépel (ez elég viccesen néz ki), aki mindenre rácsodálkozik, és aki legalább akkora leleménnyel jön rá az összefüggésekre, mint Dr. Reid. Emellett persze gond nélkül lecsap bárkit, ha arról van szó, és úgy mossa ki magát a kakiból, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Ő a létező világ Batmanje, sőt, nőügyei miatt talán inkább Tony Starkja, aki mellett természetesen mindig ott van “hű inasa”, aki nem Jarvis, de még csak nem is Alfred, hanem: Ted.

És ez a sorozat megérne egy misét, bár talán többet is, mert tényleg nagyon jól van összerakva. Úgy értem, két nap alatt egy évadot lenyomni úgy, hogy közben bőven volt más dolgom is, szerintem nem is olyan rossz teljesítmény. Ez nem az én érdemem, hanem a készítőké, akiknek sikerült egy ilyen addiktív, ám sajnos méltatlanul elhanyagolt rendőrsztorit alkotniuk.

Az aktuális ügyek nem mindig a legérdekesebbek, sőt, talán túlságosan is alá vannak rendelve Charlie “ügyének”, és van pár technikai dolog, ami nem tetszik mindig, de a karakterek szuperek és úgy nagy átlagban tökjó az egész. 9/10.

.

2011. augusztus 23.

“Life”: ✔

Hát hogy lehet így vége egy sorozatnak?! Aztamindenit.. :)

Ez már kicsit lassabban ment, mint az első és nem csak azért, mert egész héten dolgoztam, hanem azért is, mert kétszer olyan hosszú, mint az. Amit egyáltalán nem bántam, sőt ^_^

(Kicsit SPOILERes.)
A második évad első fele elég lapos, mintha a forgatókönyvírók elvesztették volna a kreativitásukat. Charlie Crews rendszerint mond valami vicceset az aktuális epizód elején és végén, de ami közte van az teljességgel felejthető. Aztán valahogy mégis összeszedték magukat azok az írók, és az évad második felére sikerült igen jó részeket összehozniuk. Charlie viszont megváltozott. Mondogatja a baromságait, viszont egyszercsak eltűnik a “nagy szerelme”, aki iránt ezzel egyidőben el is veszíti az érdeklődését, eltűnik az a nő is, aki belé volt szerelmes, nem csajozik, alig-alig eszik gyümölcsöt (eleinte majd’ minden részben van valami olyan gyümölcs, amiről azelőtt még csak nem is hallottam soha, aztán ezek valahogy elmaradoznak), és már csak említés szintjén marad meg (“kérdezd meg, Nevikov szereti-e a narancsot” vagy “a társam sok gyümölcsöt eszik”), de már nem eszik folyton. Az első évad az újdonság erejével hat, a második viszont túl tökéletes (gondolom több pénzt kaptak rá), modoros, nekem a “Lie to Me” jutott róla eszembe, és az, hogy sokkal inkább elkezdtek a külsőségekre adni, mint a tartalomra. Persze, szép az, mikor kránra tesszük a kamerát, de amúgy minek?

És valahogy mindenki olyan jófej lesz. Valahogy mindenkiről kiderül, hogy csak a főrosszfiú tartotta sakkban őket és igazából nem is rosszak. Az idegesítő kapitány is szerethetővé válik (ez nem feltétlenül rossz, de szerintem kicsit túl nyálasra vették a figurát az ő esetében). Az egész egy nagy összeesküvés és csak bonyolódik és bonyolódik és bonyolódik… és mindennek a közepe Charlie Crews, minden miatta történik. Ő tulajdonképpen egy szuperhős: Tony Stark rendőrnek öltözve. Vagy hát talán több is nála.

Aztán a főszereplő csaj terhes lesz, de a sorozatban nem akartak neki gyereket, így egy időre eltávolítják a főszereplői körből. Közben Crews új társat kap, akinek ugyan nincsenek autisztikus megnyilvánulásai, de kiköpött Dr. Reid – csak a női mása. Baromi intelligens, eidetikus memóriája van (“villámolvas” is), emellett persze mindig vidám és gyönyörű. Nem túl életszerű. :) Crews pedig közben egyre agresszívabb, hiába a zen, látszik a tekintetén, hogy puszta kézzel meg tudna ölni bárkit bármikor. Ahogyan azt meg is teszi.

Az utolsó két rész viszont olyan izgalmas, hogy csak na! :) Aztán mikor azt hittem, hogy vége, akkor szerencsére kiderült, hogy mégsem (volt még pár perc), pedig kezdtem azt hinni, hogy úgy zárják le, hogy soha ne is lehessen folytatni – de hát ez is Hollywood. Kicsit eltúlozták a végét, túl klisés lett, de abszolút kárpótol az évad első felének ellaposodásáért.
(SPOILER VÉGE)

Ahogy a sorozat kezdődött és ahogy végződött, 9/10-et ér. A köztes részek pedig olyan 6-8/10-et. A karakterek nagyon jók, a főhős eszméletlen jól ki van találva és szerepét a tökéletes színészre osztották. A többi színész is nagyon jó a szerepében, csak a gyilkosságokat túl egyszerű megoldani, nem is túl érdekesek, egyre több karakter lép színre, a “fő szál” pedig egyre csak bonyolódik míg végül az egésznek nem lesz semmi értelme.

Azért Charlie Crews egész jól elviszi a sorozatot (de egy egészestés játékfilm is jól állna neki), szóval ha valaki el tud vonatkoztatni a bénaságoktól (amik amúgy közben nem feltűnőek, csak végiggondolva) és vevő egy ilyen jellegű karakterre, az biztos nem bánja meg, ha megnézi. Én a magam részéről sajnálom, hogy nem folytatták tovább.

Életfogytig zsaru (Life)
amerikai krimisorozat, 45 perc (32 rész), 2007-2009

rendezte: Daniel Sackheim, Peter Markle, David Straiton, Elodie Keene, Adam Arkin, John Behring, Frederick King Keller, Paul McCrane
forgatókönyv: Rand Ravich, Marjorie David, Jonathan Shapiro, Wendy Calhoun, Scott M. Gimple, Far Shariat, Melissa Scrivner, Joe Hortua
szereplők: Damian Lewis, Sarah Shahi, Adam Arkin, Brent Sexton, Donal Logue, Brooke Langton, Robin Weigert, Jennifer Siebel Newsom, Victor Rivers, Jessy Schram, William Atherton, Christina Hendricks, Garret Dillahunt
IMDb: Life

Még mindig egy régebbi pársoros, de ez egyébként is egy olyan film, amiről nehéz lenne sokat írni, mert látni kell. Elmondok azért egy sztorit. Főleg, mert anno, mikor láttam a filmet, ezt még nem tudtam (így az időzítés is teljesen véletlen), de azóta azért többé-kevésbé kikupálódtam a témában.

Downey egyik barátja, az egyébként (akkor) szerencsejátékfüggő James Toback írta és rendezte a filmet, csakúgy, mint tíz évvel korábban a ‘The Pick-up Artist’ címűt (amiben ugye a szerencsejáték meg is jelenik). Nem volt számára kérdés, hogy miután a srác kikerül a rehabról, mivel tudna segíteni neki. Az “őrültségei” miatt érthető módon nem sokan bíztak Downey-ban (a stúdiók még 2007-2008-ban, a Vasember idején sem!), és csak a barátaira számíthatott. Ezek egyike volt James Toback.
1996. november 17-én (majdnem pontosan 14 évvel azelőtt, hogy láttam a filmet), éjjel egy körül, miután Downey házigazdáskodott a SNL-ban, annak afterparty-ján Toback odalépett hozzá. (A srác egyébként az anyukájával volt ott, és éppen csukott szemmel üldögélt.) Az ismerős hang csak annyit kérdezett, készen áll-e egy filmforgatásra. Downey még ki sem nyitotta a szemét, igent mondott, és megkérdezte, “What’s the title?”. “Two Girls and a Guy” – felelte Toback. Akkor persze egy betűt nem írt még a forgatókönyvhöz, előbb tudni akarta, Downey igent mond-e. Ezután Floridába repült, és egy kis tengerparti házikóban, négy nap alatt – meglévő főszereplője köré – megírta a forgatókönyvet. Downey-t végül 1997 elején engedték ki az elvonóról, a forgatás pedig még januárban meg is volt, egy manhattani lakásban – mindössze tizenegy nap alatt. A producerek $30,000-ra biztosították Downey-t, és minden egyes nap végén vizeletmintát kellett adnia az aznapi drogteszthez. A ‘Chaplin’ óta nem volt ennyire összeszedett és ennyire… tiszta.
A filmben előad egy monológot a Hamletből, amire a film producere, Chris Hanley azt mondta, ez az egyik legjobb Shakespeare-előadás a filmtörténelemben. Ezt nem is vitatom, de én köztudottan elfogult vagyok, és biztos nem láttam minden Shakespeare-előadást.
Talán senki más nem hagyott volna akkoriban akkora teret Downey-nak, mint Toback. Nem egy jelenetet improvizált, hozzátette a saját ötleteit a filmhez, a forgatáson élőben énekelt és zongorázott. A szexjelenetet meg pl. úgy vették fel, hogy a lehető legközelebb álljon egy valódi, spontán aktushoz: a szobában csak a két színész (Downey és Graham), a rendező, valamint az operatőr voltak. Downey ehhez hasonlót nem nagyon csinált azelőtt, bár talán azóta sem. És ugyan a filmben nincs meztelenkedés, mégis NC-17-es besorolást kapott, ami lehetetlenné tette a promócióját.
Pozitív viszont, hogy főhősünk felszedett pár kilót, ami nagyon jól áll neki, és vicces, hogy ugye Downey (állítólag) a partnernői jelentős részét “megdöntötte”, és Heather Graham is belezúgott, de ő kivételesen nem érdekelte a srácot. XD Szegény. :’D

Egyszómintszáz, Blake karaktere nagyon ő, és itt nyújtja élete egyik legnagyszerűbb alakítását.

2010. november 16.

Hogyhogy eddig nem láttam?!? O_O Hmm.. 10/10 ^_^ (Vagy lehet neki többet is adni? Btw látta valaki?)

Azé’ nem mindennap látni RDJr-t Hamletként.. hehe.

(SPOILER)
Totál úgy játszik, mintha Chaplin lenne a ‘The Great Dictator’-ból vagy ő maga a ’92-es filmből.
(SPOILER VÉGE)

Meg a “Snake“ egyszálzongorán… ami amúgy szerintem határozottan a későbbi “Man Like Me“, hát… vagy csak nagyon süket vagyok… Érdekes amúgy a film, szóval nem egy klasszik 10-es, ne számítsatok olyan hú de nagy durranásra ami a rendezést vagy a forgatókönyvet illeti, de amit a színészek csinálnak, az ejjejj.. volt nem egy pont, amikor azt mondtam, hogy “he?! o_O” Meg igazából tök nagy ötlet ilyen filmet csinálni szerintem. A címe az meg igen… először arra gondoltam, hogy vajon azért az a címe, mert..? Aztán meg arra, hogy áh, tuti nem… pedig de.
A “sad fact about it” az, hogy a kilencvenes években ugye elég masszívan drogozott, és ez valamennyire még itt is látszik rajta. Well… just try to get over it and enjoy.

(Two Girls and a Guy)
amerikai vígjáték, 84 perc, 1997

rendezte: James Toback
forgatókönyv: James Toback
szereplők: Robert Downey Jr., Natasha Gregson Wagner, Heather Graham
IMDb: Two Girls and a Guy

2011. augusztus 19.

Tény, hogy lehetne rosszabb is. Bár sokkal rosszabb aligha. Azon túl, hogy kb. halálra untam magam közben, és pillanatokkal előbb mondtam a barátnőmnek, hogy épp mi fog következni még James Franco is alig szerepelt benne.

Tény, ami tény. Andy Serkis nagyon jó, ezt nem is vitatja senki. De hogy James Francoból hogy csináltak olyan pasit, aki semelyik porcikámat nem mozgatja meg..? Rejtély. Értemén ezalatt, hogy nem villogtak szivecskék a szememben így: ♥_♥ Pedig őt látva ez lenne a normális. Túl erős a kontraszt. Látszik minden pórusa, totál barna az egész srác. Persze tudom, portugál, na de ez mégiscsak túlzás. És az sem normális, hogy így fénylik a bőre. (Szabin volt a sminkes tán?) Jó, a mosolyától elolvadtam, de akárhogy nézhet ki, a Franco-mosoly akkor is ellenállhatatlan.

Hogy minek kellett bele a csaj egyáltalán, azt meg nem is értem. A szinkron katasztrofális. Franco szájáról könnyű olvasni, így próbáltam az angol szöveget az ő hangjával odaképzelni – úgy egész elviselhető volt.
A trailernél többet egyébként ne várjon senki. Nem mondom, hogy nem lehet megnézni. Vagy hogy nincsenek benne jó pillanatok. De ez a film konkrétan azért készült, hogy megmutassák, igazi majmok nélkül is lehet forgatni; hogy Andy Serkis milyen remek “karakterszínész”, de ha már emberekből csinálunk CGI-majmot, akkor illene rendesen megfizetni azt a céget, aki az utómunkát végzi, mert kis túlzással egy számítógépes játéknak élethűbb a grafikája.

Hogy mégis miért érdemes megnézni? Na ez jó kérdés. Mondjuk azért, hogy lássuk Andy Serkist majomként. Oké. Mondjuk azért, hogy lássuk, Tom Felton milyen szépen kikupálódott. :P Bár ő gyereknek is helyes volt. Vagy hogy megnézzük a 127 óra előtti James Francot. (Merthogy ennek forgatása előbb volt annál, csak itt sokkal több utómunkára volt szükség.) Ja és persze szép a Golden Gate híd.
Sokszor logikátlan, túl kiszámítható, nem hiszem el, hogy az emberek ennyire buták lennének. Lebutították nagyon őket, hogy a makik még okosabbnak tűnjenek. Egészen az utolsó néhány percig teljesen értelmetlen, hogy miért is lázadoznak. Az pedig, hogy “szétzúzzák a civilizációt” elég durva túlzás. Néhány kocsit meg épületet szétzúznak, de a városnak kb. 2 napba telik mindent feltakarítani és rendbehozni.

Igazán őszintén szerintem csak azok élvezik ezt a filmet, akiknek ha eggyel kevesebb IQ-juk lenne, ki lennének ültetve a kertbe. A vicc viszont az, hogy a “híres” stáblista utáni jelenet meg olyan, hogy agy nélkül nem érti meg az ember, hogy miről van szó. Őszintén szólva első látásra nekem sem esett le, csak mikor barátnőm elmondta. Akkor jött a “jatényleg”.
Meg lehet nézni. Nem arról van szó, hogy nem. De tényleg erre van igény? Tényleg ez kell az embereknek?! “Egyszerű, mint egy kavics.” – nekem ez jutott eszembe először.
Mozijegyet nem ér – legfeljebb azt az 5-10 percnyi ráfordítást, míg megkeressük a torrentet és letöltjük a filmet… Kisebb jóindulattal 4/10.

Ezt pedig négy koronggal 15 lépésből. Nekem elsőre 16 lett, kettővel később 15. Sok sikert! :)

A majmok bolygója: Lázadás (Rise of the Planet of the Apes)
amerikai sci-fi akciófilm, 105 perc, 2011

rendezte: Rupert Wyatt
forgatókönyv: Rick Jaffa, Amanda Silver
szereplők: James Franco, Freida Pinto, Andy Serkis, John Lithgow, Tyler Labine, Brian Cox, Tom Felton
IMDb: Rise of the Planet of the Apes

Az ég világon semmit nem tudtam erről, tegnap lettem meghívva, ránéztem a film adatlapjára: Robert De Niro – oké, jöhet. Kb. ennyi ismeretem volt róla, tehát ne várjon tőlem senki olyasmit, hogy majd összehasonlítom a könyvvel, mert sajna nem.

De Nirot senkinek nem kell bemutatnom, a világ egyik legnagyobb színészéről van szó, aki az utóbbi időben ugyan csak kisebb szerepekben, de nagyokat alakított (Limitless, New Year’s Eve), most azonban főszereplő, sőt, harminchat év után ismét taxisofőr. Ennek ellenére nem meglepő, hogy alig-alig játszák ezt a filmet, úgy értem, a világon alig.
Travis Bickle és Jonathan Flynn közt van is némi hasonlóság, aki látta a ‘Taxi Driver’-t, annak azért nem kell részleteznem, aki pedig nem látta… az nézze meg! MOST!! És miután megnézte, rögtön nem lesz szüksége az én unalmas összehasonlítgatásomra.

(SPOILER)
Szóval. A történet röviden annyi, hogy a főhősünk, Nick (Paul Dano) 18 év után találkozik a magát briliáns írónak tartó apjával, aki ugyan a 18 év alatt csak levelek formájában lépett kapcsolatba vele, most viszont segítségre van szüksége – ugyanis mindenét elvesztette. Nicknek megvan a maga baja – nem is kevés –, és el kell döntenie, hogy ahogy annakidején az apja kilépett az ő életéből, hagyja-e ő is úgy magára az apját, vagy tegye-e félre a sérelmeit és segítsen rajta.
Sejtjük, hogy végül hogy dönt a srác, de azért el is kell jutnia addig a döntésig. Egyrészt úgy érzi, hogy az anyja (Julianne Moore) miatta halt meg, másrészt nem akar olyanná válni, mint az apja. És aztán pont emiatt indul el ő is a lejtőn. Hozzáteszem, elég ijesztően. Rögtön eszembe jutott a ‘The Basketball Diaries‘, de aztán ahhoz képest komoly hiányérzetem volt itt. Nagyon keveset látunk az ő tönkremenéséből, és túl gyorsan hozza rendbe az életét. (Szép viszont mikor “feloldozást nyer”, mikor Jon azt mondja, szavakkal nem lehet ölni.) Az apjához való hozzáállása egyébként emlékeztetett Steve Lopez és Nathaniel Ayers kapcsolatára (The Soloist), mert ugye látva a “feladat” komolyságát, Lopez is majdnem meghátrált. Sőt, az utcáról helyenként eszembe jutott a ‘Shadows & Lies’, Jon életviteléről pedig a ‘Keane’.
(SPOILER VÉGE)

A színészekre egyáltalán nem lehet panaszunk (sőt, a karakterekre sem, bár tény, hogy több volt bennük..), Julianne Moore itt egyszerűen gyönyörű, de a Nick “nem-barátnőjét” alakító Olivia Thirlby is (Juno, New York, I Love You, No Strings Attached), aki engem kicsit emlékeztet Anne Hathaway-re. És persze jól is játszanak. Feltűnik Lili Taylor, aki az igazi Nick felesége, rajta kívül pedig egy rakat ismerős arc. Itt van pl. Wes Studi, mint a hajléktalanszálló vezetője. Ő ugye cherokee indián, és olyan filmekben szerepelt, mint a ‘Dances with Wolves’, a ‘The Last of the Mohicans’, a ‘Heat’ vagy akár az ‘Avatar’. Aztán itt van Victor Rasuk (Stop-Loss), Eddie Rouse (Pineapple Express) és két olyan színész, akiken egész végig agyaltam, hogy honnan ismerem őket… Nem titok, hogy az IMDb ezúttal is nagy segítségemre volt. Az egyikük a Nick lakótársát alakító Chris Chalk (a drogdíler srác), de totál idióta vagyok, hogy nem jutott eszembe… ő Tom Walker a “Homeland”-ben. A másik pedig maga Nick, vagyis Paul Dano, akiről meggyőződésem volt, hogy valami szemüveges nerd-gyereket alakított valahol… Aztán mikor megláttam, dobtam egy hátast, hogy mekkora idióta vagyok, hiszen azt a filmet ráadásul nemrég néztem újra: ‘The Girl Next Door‘. Láttam viszont a ‘Fast Food Nation’-ben is még “anno jómúltkor” moziban, megnézem majd a ‘Looper’-ben, és jókat olvastam a ‘Little Miss Sunshine’-ról is, szóval ott is (de játszott még többek közt a ‘Cowboys & Aliens’-ben is). Egyáltalán nem néz ki jól, de ahogy mondani szokás “van benne valami”. Pláne ezzel a passzív-agresszív karakterrel… igazi kis pszichopatának tűnik – vagyis lehetne az.
De Niro meg ugye De Niro.

A baj az a filmmel elsősorban, hogy túl rövid idő alatt akar túl sokat mesélni. Ráadásul a végét úgy összecsapták, hogy “öröm nézni”. Most az apa a főszereplő vagy a fiú? Érdekelt volna még engem a srác lecsúszása-talpraállása, a kapcsolata a lánnyal, az apa élete, de többet játszhattak volna a nézőpontokkal is. Az elején az apa kezd narrálni, aztán a szót átveszi a fiú, lehetett volna ezt még fokozni bőven, és akkor nem bántam volna azt sem, ha két-kétésfél órás. Ha jó. De sajna így nem az.

Dráma, de nem kell megijedni, van azért benne egy adag humor is (pl. a legvége vagy a lakótársak személye). Ráadásul bárkivel megtörténhet hasonló, ami persze annyira már nem vicces. Nem mondom, hogy ajánlom, de azt sem, hogy nem. Egyszer meg lehet nézni, de senki nem hal bele, ha nem látja. Volt ebben lehetőség, kár, hogy nem használták ki. 6/10, mert a szándék megvolt, és ugye a színészek is.. de ennél jobbat nem adhatok.

Hazai bemutató: 2012. április 19.

Mocsokváros utcáin (Being Flynn)
amerikai filmdráma, 102 perc, 2012

rendezte: Paul Weitz
forgatókönyv: Paul Weitz, Nick Flynn (könyv)
szereplők: Robert De Niro, Paul Dano, Julianne Moore, Olivia Thirlby, Wes Studi, Eddie Rouse, Steve Cirbus, Lili Taylor, Victor Rasuk, Liam Broggy, Chris Chalk, Michael Gibson, Thomas Middleditch
IMDb: Being Flynn

“Nem akarok vívni veled, egyedül szoktam.” :D

Gyakorlatilag azóta várom epekedve ezt a filmet, hogy megismertem James Francot. Látva, hogy a főszereplő Danny McBride lesz (Pineapple Express, Tropic Thunder, Due Date), még annál is jobban érdekelt. És végre! Annak ellenére, hogy ígérték, hogy mozikba kerül nálunk is, külföldi sikertelensége semmissé tette a magyar premier dátumát… Aztán a héten megjelent DVD-n, amiről Lettinek köszönhetően tudomást is szereztem, ez pedig egyet jelentett azzal, hogy “lélekszakadva rohantam a boltba megvenni”. A moziverziót így nem is láttam, így arról nem tudok írni, “megelégedtem” az “unrated” változattal. És nem bántam meg.

Hozzá kell tennem, a várakozásaimat nem múlta felül. De túlságosan azért alul sem. A rendezőt nem tartom valami nagyra, sőt. A ‘Pineapple Express’ is egy béna film, és őszintén szólva meglep, hogy az elkövetkező évekre 15 új filmet bíztak rá David Gordon Greenre. Fel nem tudom fogni, mire föl. Persze meglehet, hog nem ő a ludas, hanem a forgatókönyvírók, de csakcsak kéne legyen neki is beleszólása a dolgokba… Vagy nem?

Mellesleg várható volt, hogy ez lesz “az év legpocsékabb filmje”, a szó lehető legjobb értelmében. Ha van neki olyan. Merthogy ez a film tényleg nagyon, nagyon rossz. És nem is érdemes nagy elvárásokkal nekifogni. Ha az ember tudja, mit várhat, akkor élvezni fogja. A közel két óra így pikk-pakk el is telt. Ők az új Monty Python – mondhatnánk. És nem is tévednénk nagyot, de hát nem lehetnek olyan jók, mint az eredeti, így a film is csak halvány utánzata lett a ‘Gyalog galopp’-nak (Monty Python and the Holy Grail). Nem visítottam a röhögéstől, de kevés olyan perc volt, hogy nem mosolyogtam volna. A ‘Your Highness’ tulajdonképpen paródiája az ilyen epikus, hősös-lovagos kalandoknak. Ki lehetett volna hozni belőle többet? Igen. És akkor várnám a második részt. Így is megérdemelne egy második-harmadik részt, mert ez egy olyan jellegű film, de szerintem bukott akkorát, hogy az alkotók ne gondolkozzanak ilyesmin. Sajnos. Végre egy alkotás, amiben (a Star Wars óta először) nem idegesített Natalie Portman, amiben imádtam az idióta Danny McBride-ot (őt amúgy mindig), és amiben James Franco egy valóságos tündérmackó volt.

Ha már paródia, akkor kell hogy kapcsolódjanak hozzá eredeti művek. Nem biztos, hogy mindent észrevettem és az is lehet, hogy párat csak én magyarázok bele, de szerintem: Gyűrűk Ura, X-Men, Mátrix, Men In Black, Star Wars, (127 óra,) Titkok könyvtára, Indiana Jones, Eastwicki boszorkányok, Rapunzel meséje, Hegylakó, Excalibur-legenda, Minotaurus-mítosz, Odüsszeia (a nimfákkal, küklopsszal stb) és még a Shrek-et is mondhatnám.
Ami először eszembe jutott róla az, hogy “amikor az okos hülyéskedik”. James Franco katasztrofálisan énekel, az angol akcentusa is borzalmas, a mosolya ellenállhatatlan, fennkölt szavai hatására pedig egyenesen könny szökik az ember szemébe.
A sztori röviden annyi, hogy Fabious (James Franco) a menő srác, ő a trónörökös, akinek minden sikerül, aki sárkányokkal és szörnyekkel harcol nap, mint nap, akit imádnak a nők, és aki megmenti tornyából a szépséges Belladonnát (Zooey Deschanel), hogy aztán feleségül vegye. Öccse, a béna, hasznavehetetlen, kényelmes, kissé szexmániás, kissé drogos, kissé mindenkit utáló és bátyját irigylő Thadeous (Danny McBride), aki mikor Belladonnát a sötét úr, Leezar (Justin Theroux) elrabolja nem éppen önként, de útra kel szolgálójával (Courtney – Rasmus Hardiker), bátyjával, Fabiousszal, az ő lovagjaival és szolgálójával, Julie-val (Toby Jones). Az izgalmas kalandokat ígérő küldetés során komoly nehézségekkel találják szembe magukat, de a végére Thadeous igazi férfivá és szerető testvérré érik. Az eleinte kissé unszimpatikus figurát jellemfejlődése teszi igazán szerethetővé, persze a “fura” stílusát nem “növi ki”, de erre nincs is szükség. A kaland során találkoznak Isabellel is (Natalie Portman), aki még Fabiousnál is inkább megtestesíti mindazt, amivé Thadeous válni szeretne. Természetesen sikerül megmenteniük Belladonnát, hazatérve pedig az egész királyság hősként ünnepli őket.

Nem is én lennék, ha nem említeném meg Boremont-ot, aki Fabious egyik lovagja és legjobb barátja. Merthogy Damian Lewis egy nem kicsit sármos, a világító zöld szemeivel és fehér bőrével tipikus vörös srác, aki második ránézésre nagyon emlékeztet Hugh Laurie-ra :) Ő lenne az, meg mégegyszer és megint, de jobb azért ha van szakálla, mert túl magas az álla.
A főszereplőket nagyon szeretem (kivéve Portmant), és remélem sokszor fogom még látni őket. James Francot, ha igaz, jövőhéten, de Danny McBride-ot és Zooey Deschanelt is szívesen nézném-hallgatnám még sokszor. Színésznőket amúgy ritkán szeretek, de Zooey azon kevesek közé tartozik, akiket nagyon is.

Egyébként az egész film szuper jól van összerakva. Egy rossz szava nem lehet senkinek sem a zenére, sem a díszletekre, sem a jelmezekre, sem a beszédstílusra, persze minden direkt gagyinak hat, de az csak a humor része. (Írországban forgatták egyébként, James Franco pedig New York és a forgatás helyszíne közt ingázott, mert közben egyetemre is jár, és ha valaki, hát ő nem hagyna ki egy órát sem. Első a tanulás.)
A rendezés, vágás, operatőri munka is abszolút rendben van, egy-kétszer voltak csak zavaró dolgok, ami már nem tudom, hogy a vágás miatt volt vagy beállítás miatt, de mindegy is. Kell azért gyomor hozzá, mert vannak gusztustalan részek, de pl. az élénkpiros, kamerára is fröccsenő, víz állagú “vér” kifejezetten vicces.

Látszik tehát, hogy profi munka, profi színészekkel, és Danny McBride egy alapvetően vicces fickó (ő a forgatókönyvíró is), de sajnos nem üt akkorát, amekkorát kellene neki, egy film esetében pedig nem a szándék a fontos, hanem ugye a végeredmény. Mindenesetre Franco és McBride rajongóinak szerintem kötelező darab. Objektíven nézve tényleg eggyel kevesebbet ér (meg tudom amúgy érteni azokat is, akiknek egyáltalán nem tetszik), de igyekeztem félretenni az agyamat, és tényleg nem unatkoztam, és tényleg tetszett. 7/10.

Király! (Your Highness)
amerikai kalandfilm, 102 perc, 2011

rendezte: David Gordon Green
forgatókönyv: Danny McBride, Ben Best
szereplők: Danny McBride, James Franco, Zooey Deschanel, Natalie Portman, Damian Lewis, Justin Theroux, Rasmus Hardiker, Toby Jones, Charles Dance
IMDb: Your Highness

Atya. Úr. Isten.

Nagyjából hét év kellett, hogy rávegyem magam, de most úgy éreztem elég erős vagyok ehhez a filmhez. Hét év?! Amikor 10-11 évesen ‘Trainspotting’-ot meg ‘Shallow Grave’-et néztem éjszaka egyedül a sötétben? Nemár! És volt még számtalan thriller és dráma, amik a mai napig a kedvenceim közé tartoznak. Puhány lettem, az a helyzet. :) Elgyengített Hálivúd a csodás limonádéival. Szép emberek szép, optimista, vidám, pozitív történetekkel. Komoly film az ‘Inception’? Ugyanmár ^_^ Meglehet, persze, hogy csak öregszem már megint.
‘A Gépész’ (vagy masiniszta, ahogy szoktam volt mondani) abszolút a kilencvenes évek filmjeit idézi számomra, azokat a nagyszerű alkotásokat, amiket úgy imádtam kicsiként – többnyire Ewan McGregorral a főszerepben vagy Danny Boyle-lal a rendezői székben. Egy biztos. Ajánlom, de messze nem mindenkinek.

Nem nagyon szoktam előre olvasni a filmekről, így itt sem tudtam, mire számítsak, csak azt tudtam, hogy nagyon rossz lesz Bale-re nézni, és, hogy valami zakkant karaktert játszik. Ennél azért egy hangyányit többről van szó.
Trevor Reznik az “új Raszkolnyikov” s Miskin herceg is egyben. A film előrehaladtával rájövünk, hogy utóbbi pusztán a felszín, és nem is véletlen, hogy a filmben megjelenő könyv ‘A félkegyelmű’, nem pedig a ‘Bűn és bűnhődés’, hiszen túl egyértelmű lenne, miről szól a történet.
Nagyon sötét és hátborzongató a film, thriller a szó legnemesebb értelmében. Nehéz Bale-re nézni, bár furcsamód nem annyira, mint a ‘The Fighter‘-ben. Az arca itt megmaradt olyannak, amilyen eredetileg, a mármár védjegyévé vált szakállával egyetemben, és hiába lehetett megszámolni a csigolyáit és bordáit, mégis kevébé volt rémséges, mint Dicky Eklundként.
Christian Bale-t majd’ tíz éve, a ‘Reign of Fire’-ben láttam először, ami ugye egy fantasy, és már akkor nagyon megtetszett. Végérvényesen azonban akkor került a top10-be nálam (bár lehet, hogy top5, sosem gondoltam igazán végig a sorrendet), mikor aztán megnéztem az ‘Equilibrium’-ot, ami pedig jó eséllyel szerepel a kedvenc filmjeim top10-jében, bár ezen sem gondolkodtam soha, és talán hülyeség is ez a rangsorolás. “Mivel szegény vagyok, álmom van csupán. Álmaim lábad elé terítem; finoman lépj, mert álmaimon gázolsz.” – idézi William Butler Yeats-t Sean Bean. Sosem felejtem el.

Szóval jött a ‘The Machinist’ a csont és bőr főszereplőjével, majd a Batman, amire kigyúrta magát, aztán le kellett fogynia újból, mert a szervezete nem bírta a radikális súlyváltoztatásokat. Előbb Bob Dylanként énekelt az ‘I’m Not There’-ben, majd jött egy újabb Batman-film, amire megintcsak híznia kellett, tavaly Eklund szerepe miatt fogyott iszonyat sokat, most pedig ismét Batmant alakítja. Remélem, nem lesz ebből komoly baja, bár az sem lepne meg, ha már most van. Hihetetlen mit meg nem tesz az egyes szerepek kedvéért. Igazi kaméleon. Sokan ezt alázatnak nevezik, szerintem azért erősen súrolja a fanatizmus határait.
James Franco is elvonult a világ (családja, barátai és barátnője) elől három hónapra, hogy felkészüljön a James Dean-filmre, és sokan olvasnak képregényt szuperhőslétük előtt vagy nézik meg Chaplin összes létező filmjét, ha őt kell alakítaniuk. Ez természetes is, de amit Bale csinál, a számomra nem teljesen normális. Na persze az is igaz, hogy pont ezért szórakoztató és hiteles.

Na de vissza a filmre. Nem elég egyszer megnézni, ezt már most látom, de hagyom kicsit leülepedni. Lehet, hogy érdemes lenne “leöblíteni” egy Gyilkos elmék résszel, valami jó kis belezőssel mondjuk. :D Még megfontolom a dolgot.
Ahogy írtam, nem nagyon olvasok előre, utólag viszont annál inkább. Érdekel, mit gondolnak mások, mennyire jutnak eszükbe azok a dolgok, amik nekem is. Hozzájuk képest sok újat nem is tudok írni, és kifejezetten untatni sem szeretnék senkit holmi elmélkedéssel. Aki látta a filmet, annak tudom javasolni a Port.hu egyes fórumhozzászólásait (ha még nem olvasta), pl. azt, mi szerint Reznik a film egész ideje alatt halott. Ez az én fejemben is megfordult, de jó volt egy végiggondolt véleményt olvasni erről. (A többi meglátás is érdekes, nem csak ez.) Viszont a film adatlapja a Port.hu-n ízlésesen lelövi a poént… nagy bunkóságnak tartom az ilyesmit. Az IMDb-n írt egyik vélemény nagyon tetszett még (itt a legfölső, 2006. nov. 16.).

Szerencsére ez egy olyan alkotás, amit nagyon sokféleképpen lehet értelmezni, megélni; és megállja a helyét úgy is, mint egy egyszerű történettel rendelkező, a nézőt ijesztgetős thriller, de mélyebb, filozófiai-teológiai vonatkozású művészfilmként is. Mondhatni, minden igényt kielégít. 9/10.

A gépész (El Maquinista aka The Machinist)
spanyol thriller, 101 perc, 2004

rendezte: Brad Anderson
forgatókönyv: Scott Kosar
szereplők: Christian Bale, Jennifer Jason Leigh, Aitana Sánchez-Gijón, John Sharian, Michael Ironside
IMDb: El Maquinista

Na de akkor. Ezt írtam anno másfél évvel ezelőtt. A csöpögés miatt pedig nem beszólni! :D

2010. november 15.

An incredibly, amazingly gifted actor… Robert Downey Jr.

BUT

valami hiányzik mégis. Szuper színészek, szép színek, tetszik a rendezés, szép a zene (csak kicsit hosszú az a majd’ két óra). Amikor elkezdődött, és lezúzta a fél arcát (nem nagy spoiler, látszik akármelyik fotón), akkor azt mondtam, hogy na! Ez jó lesz. Aztán végül tényleg… jó is volt, de nekem ugyanaz a karakter, mint az ‘A Guide to Recognizing Your Saints’-ben ill. annak a tahó változata. Jamie Foxx ügyes, csak a figura kissé idegesítő. Moziban azért megnéztem volna, kár, hogy nem játszották. Adok neki egy 7/10-et monnyuk. Ja, és természetesen kötelező darab. Sőt, tán nem is egyszer.

P.S. Ez pedig egy jó kis interjú Downey-val.

A szólista (The Soloist)
amerikai-angol-francia életrajzi dráma, 117 perc, 2009

rendezte: Joe Wright
forgatókönyv: Susannah Grant, Steve Lopez (könyv)
szereplők: Jamie Foxx, Robert Downey Jr., Catherine Keener, Tom Hollander, LisaGay Hamilton
IMDb: The Soloist