Two Girls and a Guy

“I may have been hiding parts of my life from both of you to avoid causing pain. But I didn’t say anything to either one of you that I didn’t whole-heartedly mean.”

Még mindig egy régebbi pársoros, de ez egyébként is egy olyan film, amiről nehéz lenne sokat írni, mert látni kell. Elmondok azért egy sztorit. Főleg, mert anno, mikor láttam a filmet, ezt még nem tudtam (így az időzítés is teljesen véletlen), de azóta azért többé-kevésbé kikupálódtam a témában.

Downey egyik barátja, az egyébként (akkor) szerencsejátékfüggő James Toback írta és rendezte a filmet, csakúgy, mint tíz évvel korábban a ‘The Pick-up Artist’ címűt (amiben ugye a szerencsejáték meg is jelenik). Nem volt számára kérdés, hogy miután a srác kikerül a rehabról, mivel tudna segíteni neki. Az “őrültségei” miatt érthető módon nem sokan bíztak Downey-ban (a stúdiók még 2007-2008-ban, a Vasember idején sem!), és csak a barátaira számíthatott. Ezek egyike volt James Toback.
1996. november 17-én (majdnem pontosan 14 évvel azelőtt, hogy láttam a filmet), éjjel egy körül, miután Downey házigazdáskodott a SNL-ban, annak afterparty-ján Toback odalépett hozzá. (A srác egyébként az anyukájával volt ott, és éppen csukott szemmel üldögélt.) Az ismerős hang csak annyit kérdezett, készen áll-e egy filmforgatásra. Downey még ki sem nyitotta a szemét, igent mondott, és megkérdezte, “What’s the title?”. “Two Girls and a Guy” – felelte Toback. Akkor persze egy betűt nem írt még a forgatókönyvhöz, előbb tudni akarta, Downey igent mond-e. Ezután Floridába repült, és egy kis tengerparti házikóban, négy nap alatt – meglévő főszereplője köré – megírta a forgatókönyvet. Downey-t végül 1997 elején engedték ki az elvonóról, a forgatás pedig még januárban meg is volt, egy manhattani lakásban – mindössze tizenegy nap alatt. A producerek $30,000-ra biztosították Downey-t, és minden egyes nap végén vizeletmintát kellett adnia az aznapi drogteszthez. A ‘Chaplin’ óta nem volt ennyire összeszedett és ennyire… tiszta.
A filmben előad egy monológot a Hamletből, amire a film producere, Chris Hanley azt mondta, ez az egyik legjobb Shakespeare-előadás a filmtörténelemben. Ezt nem is vitatom, de én köztudottan elfogult vagyok, és biztos nem láttam minden Shakespeare-előadást.
Talán senki más nem hagyott volna akkoriban akkora teret Downey-nak, mint Toback. Nem egy jelenetet improvizált, hozzátette a saját ötleteit a filmhez, a forgatáson élőben énekelt és zongorázott. A szexjelenetet meg pl. úgy vették fel, hogy a lehető legközelebb álljon egy valódi, spontán aktushoz: a szobában csak a két színész (Downey és Graham), a rendező, valamint az operatőr voltak. Downey ehhez hasonlót nem nagyon csinált azelőtt, bár talán azóta sem. És ugyan a filmben nincs meztelenkedés, mégis NC-17-es besorolást kapott, ami lehetetlenné tette a promócióját.
Pozitív viszont, hogy főhősünk felszedett pár kilót, ami nagyon jól áll neki, és vicces, hogy ugye Downey (állítólag) a partnernői jelentős részét “megdöntötte”, és Heather Graham is belezúgott, de ő kivételesen nem érdekelte a srácot. XD Szegény. :’D

Egyszómintszáz, Blake karaktere nagyon ő, és itt nyújtja élete egyik legnagyszerűbb alakítását.

2010. november 16.

Hogyhogy eddig nem láttam?!? O_O Hmm.. 10/10 ^_^ (Vagy lehet neki többet is adni? Btw látta valaki?)

Azé’ nem mindennap látni RDJr-t Hamletként.. hehe.

(SPOILER)
Totál úgy játszik, mintha Chaplin lenne a ‘The Great Dictator’-ból vagy ő maga a ’92-es filmből.
(SPOILER VÉGE)

Meg a “Snake“ egyszálzongorán… ami amúgy szerintem határozottan a későbbi “Man Like Me“, hát… vagy csak nagyon süket vagyok… Érdekes amúgy a film, szóval nem egy klasszik 10-es, ne számítsatok olyan hú de nagy durranásra ami a rendezést vagy a forgatókönyvet illeti, de amit a színészek csinálnak, az ejjejj.. volt nem egy pont, amikor azt mondtam, hogy “he?! o_O” Meg igazából tök nagy ötlet ilyen filmet csinálni szerintem. A címe az meg igen… először arra gondoltam, hogy vajon azért az a címe, mert..? Aztán meg arra, hogy áh, tuti nem… pedig de.
A “sad fact about it” az, hogy a kilencvenes években ugye elég masszívan drogozott, és ez valamennyire még itt is látszik rajta. Well… just try to get over it and enjoy.

(Two Girls and a Guy)
amerikai vígjáték, 84 perc, 1997

rendezte: James Toback
forgatókönyv: James Toback
szereplők: Robert Downey Jr., Natasha Gregson Wagner, Heather Graham
IMDb: Two Girls and a Guy

James Dean

Nagyon nehéz erről írni, illetve hát mit is lehet? Hiszen életrajzi film. Annak pedig egyszerűen tökéletes. James Francón kívül nem tudnék olyasvalakit mondani, aki manapság el tudná őt játszani.

Szerintem nincs ember, aki ne ismerné James Deant, pontosabban aki ne hallotta volna a nevét. Merthogy ismerni én sem ismertem túlzottan, persze tudtam, mikben játszott, hogy nézett ki, hogy halt meg, de kb. ennyi – egészen addig, míg nem láttam ezt. Viszont Franco annyit tesz hozzá, hogy szerintem azoknak is érdemes megnézni és azoknak is tetszeni fog, akik egyébként jól ismerik a legendás színészt.

Azért írom ezt most, mert mikor megnéztem, nem tudtam semmit mondani róla. Most se sokat, de ha nem írnám ezt a kis bevezetőt, akkor túl rövid lenne a bejegyzés és bután nézne ki. :) Amit azért még megjegyeznék, hogy a befejezés nem is lehetett volna ennél tökéletesebb vagy ennél “dzsémszdínesebb”.

Aki teheti, nézze meg! Nem túl egyszerű beszerezni, magyarul pl. meg sem jelent, még csak magyar feliratot sem lehet találni hozzá (angolt sem), így nem árt, ha az ember tud annyira angolul, hogy felirat nélkül is bele merjen vágni. Hála az internetnek viszont pl. Angliából megrendelhetjük mondjuk ezt vagy inkább ezt. Sőt, fent van a youtube-on is, de ott meg a minőség hagy némi kívánni valót maga után. Persze ha nincs más…

2011. április 3-án, eredetileg ezt írtam csak:

“Too fast to live, too young to die”
10/10

Oké. James Franco tényleg jó színész. Jó?! Briliáns.

(James Dean)
amerikai filmdráma, 120 perc, 2001

rendezte: Mark Rydell
forgatókönyv: Israel Horovitz
szereplők: James Franco, Michael Moriarty, Valentina Cervi, Enrico Colantoni, Edward Herrmann
IMDb: James Dean

I Am Sam

Ha már tegnap szóba került Sean Penn, meg kell említenem ezt is. :)

2011. március 6.

“Sose nyomjá’ full kretént! Nem hiszed el? Kérdezd Sean Pennt! 2001, Nevem Sam. Rémlik? Full kretén vót, Oscar bácsi meg nem gyütt.” /Kirk Lazarus/

Szerintem erre mindenki emlékszik, kérdés, ki látta a filmet? :) (Ami mellesleg egy jó hosszú Starbucks reklám.) Sean Penn zseniális, szerintem ezt nem is kell ragozni. Michelle Pfeiffert szintén szerettük itt, az pedig valszeg nem véletlen, hogy Dakota Fanning játszotta Sam lányát. Ügyes :) Beatles rajongóknak kötelező! Merthogy csakis Beatles-dalok szólnak a filmben, igaz (sajnos) nem az ő előadásukban. Kötelező továbbá azoknak is, akik nem tudják, mitől jó szülő egy jó szülő vagy attól félnek, hogy nem lehetnek azok.

Az első két perc felejthetetlen. Az első fél óra is nagyon szuper, de a zenék, a színek és a főhős eleve különlegessé teszik a filmet. A kedvenc zeném az lett, ami az elején megszólal. Ugyanez megy a stáblista alatt is egy ideig. Sajnos nem találtam meg sehol… Instrumentális, így a címét sem tudom, az sem biztos, hogy van neki, de eszméletlen jó zene. Aztán szegény főhősünk helyzete egyre reménytelenebbé válik, majd ahogy az a hollywoodi filmeknél szokás, mégis felcsillan egy kisebb reménysugár :) A vége is nagyon szép. Vegyes érzelmeim voltak egyébként a karakterrel kapcsolatban, mert tény, hogy szerethető, és szeretni is kellene és támogatni, de valljuk be, az ilyen emberektől mégis irtózunk egy kicsit, nehéz elfogadni őket olyannak, amilyenek, mégnehezebb szeretni őket. De nem lehetetlen.

Nekem nagyon tetszett. Nem teljesen tizes, de azért majdnem. Kicsit hosszú. Sokféle érzelmet és gondolatot válthat ki az emberből 132 perc alatt. Mondhatjuk, hogy tele van klisékkel (pl. az ügyvédnő karaktere), és hogy ilyen a valóságban nincs is, mert túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, hát igen. Kötelező jelleggel vannak benne olyan jelenetek, amiken sírni lehet, aztán olyanok, amelyikeken nevetni. De melyik hálivúdi filmben nincs olyan? :) Meg tudom tehát érteni azokat is, akik nem szeretik ezt a filmet, de én olyan hangulatban néztem, és úgy néztem, hogy bejött nagyon. Az IMDb-n olvastam az imént egy jó kommentet. (Nem másolom be teljesen, de itt a link.) Az utolsó sora ez, és egyet is értek vele:
“This movie is not for anyone looking for a “fun weekend rent”. If you rent this, be prepared to have your values and your emotions challenged.”

10/10

Nevem Sam (I Am Sam)
amerikai filmdráma, 132 perc, 2001

rendezte: Jessie Nelson
forgatókönyv: Kristine Johnson, Jessie Nelson
szereplők: Sean Penn, Michelle Pfeiffer, Dakota Fanning, Dianne Wiest, Loretta Devine, Richard Schiff, Laura Dern
IMDb: I Am Sam

Into the Wild

Bizony sok víz lefolyt a Dunán, mióta először láttam az ‘Into the Wild’-ot. Sokkal többet tudok azóta a főhősről is, filmeket láttam, könyveket olvastam vele kapcsolatban. Tudom, hogy nem önmagában a civilizációval volt baja, de nem akartam változtatni az eredeti írásomon. Azóta imádom Eddie Veddert, és ez a kedvenc filmem. Christopher Johnson McCandless 1968. február 12-én született.

2011. március 12.

“A tenger csak erős hullámokat kínál, és néha az esélyt, hogy erősnek érezd magad. (…) fontos az életben, nem feltétlenül erősnek lenni, csak azt érezni…”

A film két és fél órás, de közben szinte repül az idő. Nekem egyáltalán nem volt unalmas. Amikor már pont elég lenne valamiből, akkor annak vége is lesz, és sodródunk a következő állomás felé…
(Aki nem szereti a spoilereket ill. nem látta még a filmet, ne olvasson tovább!)

.

.

(Tényleg ne!)

.

.

.

(Én szóltam.)

.

.

Sean Penn sokszor a kép szélére tette a “történést”, ahogy azt Scott McCloudnál is olvastam, hogy érdemes, de másnál eddig még nem vettem észre (vagy csak nem figyeltem eléggé). Így jobban figyelünk a részletekre – és tényleg. Nagyon jó a zene, nem csodálom, hogy ennyien szeretik Eddie Veddert, és Andris hangja tényleg hasonlít az övéhez :) 2007-es a film, de a színek, a zene, a beállítások a ’80-as, ’90-es éveket idézik. Hangulat. Életérzés. Iszonyú jól eltalálták azt a korszakot, amikor játszódik a történet.
A ’127 Hours’ is hasonlóan kezdődik. Gondolok itt a zenére. Nekem rögtön annak az eleje ugrott be, leszámítva azt, hogy ott ugye főleg dobok, csörgő-zörgő hangszerek vannak, itt pedig gitár. (Meglepne, ha Danny Boyle előzőleg nem látta volna ezt.)

Emile Hirsch remek színész. Nem egy szép gyerek, nem is vagyok túlzottan oda érte, de el kell ismerni, hogy tehetséges. (Fogjuk is látni most majd egy pár filmben.) És a szakáll (érzésem szerint nem a sajátja volt, de nem tudom) jótékonyan hatott a megjelenésére – ha lehet így fogalmazni. Néha ahogy beszél, nagyon emlékeztet valakire. Nem jöttem rá, kire.
A többi karakter és megformálóik is teljesen rendben vannak szerintem. Nem volt hiányérzetem vagy ilyesmi. Kapunk viszont egy adagot az (amerikai) álszentségből. Kiváncsi vagyok, valójában hány 22 éves srác mondja egy 16 éves lánynak, hogy “bocs, de nem”. Viszont ha úgy vesszük, nem baj, ha egy film jó példát mutat, sőt. (Főleg, ha egyébként már mindenhonnan ömlik a szemét.)

Chris elmenekült a civilizációból, mégsem tudott mit kezdeni vele, a vadonban megteremtette a saját kis civilizációját. Szüksége volt tűzre, vízre (“zuhanyzóra”); nem tudta kiiktatni a pénzt, mert az eszközök, amiket be kellett szereznie mind-mind pénzbe kerültek; szüksége volt olyan információkra (pl hogyan kell húst füstölni), amikre egyedül, magától nem valószínű, hogy rájött volna. És persze a könyvekre, a művészet, pláne a szépirodalom pont egy olyan dolog, ami a civilizált társadalomra jellemző. Az állatok és a fák nem írnak verseket, nem is törődnek ilyesmivel. Neki ez mégis lételeme volt.

Önző volt, éppúgy mint Aron Ralston (tény, hogy a motivációjuk más, ahogy a velük történt események is). Elhagyta a családját, és nem csak őket, mindenkit, aki szerette. Egy rakás jó emberrel találkozott, akik kötődtek hozzá, de ő nem kötődött senkihez, simán otthagyta őket. Arra nem gondolt, hogy a szülei, a testvére majd’ belehalnak a fájdalomba, hogy azt sem tudják él-e, hal-e?! Keresett valamit, a boldogságot, de mindenki azt keresi, nemigaz? Csak ő kissé extrém módon. Nem ítélem el, meg lehet érteni őt is, de attól még sok mindenben nem értek vele egyet.. Tragédia – és a sors iróniája is egyben -, hogy pont mikor megtalálta, amit keresett, már nem volt esélye élni a tudással.

Abszolút váratlan volt számomra a film vége, mert nem néztem utána, hogy ki ez a srác. Jobb is volt így szerintem. 10/10

Út a vadonba (Into the Wild)
amerikai filmdráma, 148 perc, 2007

rendezte: Sean Penn
forgatókönyv: Sean Penn, Jon Krakauer (könyv)
szereplők: Emile Hirsch, Marcia Gay Harden, William Hurt, Jena Malone, Brian H. Dierker, Catherine Keener, Vince Vaughn, Kristen Stewart, Hal Holbrook, Zach Galifianakis, Jim Gallien, Leonard Knight, Carine McCandless
IMDb: Into the Wild

Christopher McCandless
(1968. 02. 12. – 1992. 08. 18.)

Dear John

Az utóbbi hetekben sokat hallgattam a ‘Dear John’ soundtrackjét, főleg a “Paperweight“-et és a “Think of Me“-t. Utóbbi az egyik kedvenc klipem az összes létező klip közül. A dal is nagyon szép, de a klip valami fantasztikus. Az ötlet és a kivitelezés egyaránt. Ha jól emlékszem, a ‘50/50‘-t néztem moziban, mikor levetítették Rachel McAdams és Channing Tatum új filmjének előzetesét. Ez lesz a ‘The Vow‘, amit nálunk kb. három és fél hét múlva kezdenek majd játszani a mozik (előbb, mint az USA-ban), és amit nagyon szeretnék megnézni valakivel, és amiről aztán eszembe jutott a ‘Dear John’ is. Anno, mikor láttam a filmet, akkor ismertem meg Schuyler Fisket, és mióta hétfőn elkövettem egy kisebb butaságot, azóta szinte csak ez a dala megy:

Alapvetően nem szeretem a nagyon romantikus-nyálas-csöpögős filmeket, de azért előfordul, hogy egyik-másik a kedvencemmé lesz. Ilyen ez is, amit még 2010 végén (december 28-án) láttam. Akkor még egy kicsit másképp írtam, de nem akartam változtatni a szövegen, úgyhogy “olyan, amilyen”, de fogadjátok szeretettel :)

2010. december 29.

Wow oO Lehet többet adni, mint 10/10? :D Ismét egy méltatlanul alulértékelt filmet láthattam.

Semmit nem vártam tőle, mert gagyi, béna, nyálasnak tűnt a plakát meg a címe alapján (pedig a cím nagyon jól jelképezi az egész sztorit, hangulatot, mindent, csak nem úgy, ahogy én azt a plakát alapján gondoltam). Szerencsére az előzetest csak… utólag néztem meg :) Naszóval: úgy meglepett, hogy csak na!! :)

Gyönyörű képek, fantasztikus zene, ügyes színészek… nem vagyok oda egyikükért sem, és alig ismerem őket, csak egy-két filmjüket láttam, de le a kalappal Channing Tatum és Amanda Seyfried előtt. Volt egy-két olyan jelenet, hogy csak néztem :o Természetesen Richard Jenkins is nagyon ott volt. Az jutott eszembe, hogy kb. olyan, mint egy Hemingway-regény. Persze ő nem pontosan így írta volna meg, de azért a hangulata olyan. Sokak számára egyébként lassúnak, hosszúnak tűnhet, de megéri “végigszenvedni” (már akinek szenvedés). Állítólag nagyon nem olyan, mint a könyv. Még nem olvastam, de nagyon dícsérik. Meglátjuk. (Nicholas Sparks: Kedvesem – nem tudom, ki volt az az elmeháborodott, aki így fordította a címet, ezzel végülis az egésznek csupán csak a lényege veszett el.)

Glen Hansard egyik dalát is hallhatjuk (aki szereti az akusztikus zenét, annak ismerős lehet a neve), de egyébként is főleg akusztikus zenére kell számítani. A csajsziról eszembe jutott Alona Tal és a Leverage ‘Studio Job‘-ja (se3ep6) :) a háborús jelenetekről meg néhány beállításról pedig a Green Day “Wake Me Up When September Ends” klipje/kisfilmje.

Amiért viszont kár… nagyon elszúrták a végét :S Még legalább egy jelenet kellett volna vagy az utolsót valahogy máshogy… ahhoz képest, amilyen jól kezdődik és amilyen jó a film végig, annyira kiábrándító a befejezése :S

(Aki fiúnak/férfinak érzi magát, ezt ne olvassa, de nem hagyhatom ki: CT nem csak hogy szép pasi, de a hangjától totálisan el lehet olvadni XD )

Kellett egy kis idő, mire ezt le tudtam írni, mert rögtön a film után csak addig jutottam el, hogy “wow” ^^

Kedves John! (Dear John)
amerikai romantikus dráma, 108 perc, 2010

rendezte: Lasse Hallström
forgatókönyv: Jamie Linden, Nicholas Sparks (regény)
szereplők: Channing Tatum, Amanda Seyfried, Richard Jenkins, Henry Thomas, Keith Robinson, Scott Porter
IMDb: Dear John

Stay

2011. szeptember 1.

Aztamindenit… Aztamindenit!!!
El sem hiszem, hogy ez a film évek óta a polcomon “hever”, és hogy hat (6!!) éve tervezem, hogy megnézem, és csak most néztem meg :D Miért vártam ennyit?! :D (Tudom, mindennek oka van, nem véletlen, hogy ezt nem a fősuli előtt láttam, értemén :) )

Az a baj, ha bármi konkrétumot írnék, akkor elveszne a varázsa. Inkább csak annyit írok, hogy az elején semmi extrának nem tűnik a dolog, aztán egyre szürreálisabb lesz az egész, és a végén annyira profi módon derül ki minden, egyszerűen minden értelmet nyer, de úgy… ezt tényleg tanítani kellene :)
Néztem, hogy minek ezek az idióta vágások, de aztán kiderült, hogy azok bizony nem idióta vágások :) Mindennek oka van, és érdemes nagyon jól figyelni, minden apró részletet, minden díszletet, minden szót és minden egyes szereplőt, mert annyira a helyén van minden… Szóval üzenem azoknak, akik valaha megkérdezték tőlem, hogy milyen filmeket szeretek, hogy az ILYET! Ez az igazán “Zsófis” film :)
És bizony azt kell mondjam, hogy Robert Downey Jr. nem is biztos, hogy lekörözi Ewan McGregort… oké, egy szinten állnak, és az utóbbi években inkább vele foglalkoztam, na de McGregor az McGregor. És a vicc az, hogy fogalmam sem volt róla, hogy Ryan Gosling is szerepel benne, és nem is miatta néztem meg, egyszerűen csak eszembe jutott, hogy ezt már nagyon rég óta meg akarom nézni, és tessék, ő a másik főszereplő :) Mit ne mondjak! Hátborzongató. Le a kalappal a kölyök előtt! De tényleg! Fejet hajtok előtte. És az összes szereplő előtt. Naomi Watts és Bob Hoskins és Janeane Garofalo… fantasztikusak egytől egyig!
Alig vártam, mi lesz a vége, annyira jó volt, és annyira kiváncsi voltam, mit hoznak ki belőle, és a vége előtt egy pillanattal jöttem rá, hogy EZAZ, és értelmet nyert minden, és aztán jött az utolsó jelenet, ami megerősítette, hogy egy pillanattal azelőtt igazam volt. Huhúúú, nagyon profi :) Totál kész vagyok :D

Szuper a rendezés, a vágás, az írót csókoltatom, tökjó a zene, az egésznek a hangulata, minden. Kicsit lassú helyenként, de ez legyen a legnagyobb probléma. Gyerekek… teljesen a hatása alatt vagyok, azt hiszem, tökéletes választás volt ez ma estére :) Szép kerek 10/10.

kieg.:“I’ve seen this film several times now and have to admit, this is the first time I have watched it and got the ending!” – idézet egy kommentből (és 9/10-et adott neki a csaj). Sejtettem, hogy van ilyen is és abszolút megértem, ha valaki nem érti, csak sokadjára, de tényleg annyira jóóóóó :)))

Maradj! (Stay)
amerikai filmdráma/thriller, 99 perc, 2005

rendezte: Marc Forster
forgatókönyv: David Benioff
szereplők: Ewan McGregor, Ryan Gosling, Naomi Watts, Bob Hoskins, Janeane Garofalo
IMDb: Stay