James Dean

Nagyon nehéz erről írni, illetve hát mit is lehet? Hiszen életrajzi film. Annak pedig egyszerűen tökéletes. James Francón kívül nem tudnék olyasvalakit mondani, aki manapság el tudná őt játszani.

Szerintem nincs ember, aki ne ismerné James Deant, pontosabban aki ne hallotta volna a nevét. Merthogy ismerni én sem ismertem túlzottan, persze tudtam, mikben játszott, hogy nézett ki, hogy halt meg, de kb. ennyi – egészen addig, míg nem láttam ezt. Viszont Franco annyit tesz hozzá, hogy szerintem azoknak is érdemes megnézni és azoknak is tetszeni fog, akik egyébként jól ismerik a legendás színészt.

Azért írom ezt most, mert mikor megnéztem, nem tudtam semmit mondani róla. Most se sokat, de ha nem írnám ezt a kis bevezetőt, akkor túl rövid lenne a bejegyzés és bután nézne ki. :) Amit azért még megjegyeznék, hogy a befejezés nem is lehetett volna ennél tökéletesebb vagy ennél “dzsémszdínesebb”.

Aki teheti, nézze meg! Nem túl egyszerű beszerezni, magyarul pl. meg sem jelent, még csak magyar feliratot sem lehet találni hozzá (angolt sem), így nem árt, ha az ember tud annyira angolul, hogy felirat nélkül is bele merjen vágni. Hála az internetnek viszont pl. Angliából megrendelhetjük mondjuk ezt vagy inkább ezt. Sőt, fent van a youtube-on is, de ott meg a minőség hagy némi kívánni valót maga után. Persze ha nincs más…

2011. április 3-án, eredetileg ezt írtam csak:

“Too fast to live, too young to die”
10/10

Oké. James Franco tényleg jó színész. Jó?! Briliáns.

(James Dean)
amerikai filmdráma, 120 perc, 2001

rendezte: Mark Rydell
forgatókönyv: Israel Horovitz
szereplők: James Franco, Michael Moriarty, Valentina Cervi, Enrico Colantoni, Edward Herrmann
IMDb: James Dean

I Am Sam

Ha már tegnap szóba került Sean Penn, meg kell említenem ezt is. :)

2011. március 6.

“Sose nyomjá’ full kretént! Nem hiszed el? Kérdezd Sean Pennt! 2001, Nevem Sam. Rémlik? Full kretén vót, Oscar bácsi meg nem gyütt.” /Kirk Lazarus/

Szerintem erre mindenki emlékszik, kérdés, ki látta a filmet? :) (Ami mellesleg egy jó hosszú Starbucks reklám.) Sean Penn zseniális, szerintem ezt nem is kell ragozni. Michelle Pfeiffert szintén szerettük itt, az pedig valszeg nem véletlen, hogy Dakota Fanning játszotta Sam lányát. Ügyes :) Beatles rajongóknak kötelező! Merthogy csakis Beatles-dalok szólnak a filmben, igaz (sajnos) nem az ő előadásukban. Kötelező továbbá azoknak is, akik nem tudják, mitől jó szülő egy jó szülő vagy attól félnek, hogy nem lehetnek azok.

Az első két perc felejthetetlen. Az első fél óra is nagyon szuper, de a zenék, a színek és a főhős eleve különlegessé teszik a filmet. A kedvenc zeném az lett, ami az elején megszólal. Ugyanez megy a stáblista alatt is egy ideig. Sajnos nem találtam meg sehol… Instrumentális, így a címét sem tudom, az sem biztos, hogy van neki, de eszméletlen jó zene. Aztán szegény főhősünk helyzete egyre reménytelenebbé válik, majd ahogy az a hollywoodi filmeknél szokás, mégis felcsillan egy kisebb reménysugár :) A vége is nagyon szép. Vegyes érzelmeim voltak egyébként a karakterrel kapcsolatban, mert tény, hogy szerethető, és szeretni is kellene és támogatni, de valljuk be, az ilyen emberektől mégis irtózunk egy kicsit, nehéz elfogadni őket olyannak, amilyenek, mégnehezebb szeretni őket. De nem lehetetlen.

Nekem nagyon tetszett. Nem teljesen tizes, de azért majdnem. Kicsit hosszú. Sokféle érzelmet és gondolatot válthat ki az emberből 132 perc alatt. Mondhatjuk, hogy tele van klisékkel (pl. az ügyvédnő karaktere), és hogy ilyen a valóságban nincs is, mert túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, hát igen. Kötelező jelleggel vannak benne olyan jelenetek, amiken sírni lehet, aztán olyanok, amelyikeken nevetni. De melyik hálivúdi filmben nincs olyan? :) Meg tudom tehát érteni azokat is, akik nem szeretik ezt a filmet, de én olyan hangulatban néztem, és úgy néztem, hogy bejött nagyon. Az IMDb-n olvastam az imént egy jó kommentet. (Nem másolom be teljesen, de itt a link.) Az utolsó sora ez, és egyet is értek vele:
“This movie is not for anyone looking for a “fun weekend rent”. If you rent this, be prepared to have your values and your emotions challenged.”

10/10

Nevem Sam (I Am Sam)
amerikai filmdráma, 132 perc, 2001

rendezte: Jessie Nelson
forgatókönyv: Kristine Johnson, Jessie Nelson
szereplők: Sean Penn, Michelle Pfeiffer, Dakota Fanning, Dianne Wiest, Loretta Devine, Richard Schiff, Laura Dern
IMDb: I Am Sam

The Believer

2011. szeptember 4.

A filmet “az Amerikai Náci Párt egyik oszlopos tagja, Daniel Burros valódi története ihlette. Burros a ’60-as években öngyilkosságot követett el, miután a sajtó leleplezte zsidó származását.”

Ez nem egy “based on a true story”-film, de létező személy ihlette. A főhős, Danny Balint zsidó, akiben – röviden összefoglalva – túl sok olyan kérdés merült fel a vallását illetően, amikre nem kapott választ, ennek hatására pedig neonáci lett. Nem szívesen futnék össze vele az utcán, elég ijesztő figura.
Persze közben kiderül, hogy neki is vannak érzései, és bámulatos, mennyire tiszteli a zsidóság úgymond jelképeit, elsősorban ugye a Tórát. A “bámulatos”-t arra értem, ahogy a színész játsza, tényleg nagyon hiteles – náciként is, zsidóként is -, a film végkifejlete pedig már-már törvényszerű.

A rendezés bőven hagy némi kívánnivalót maga után, de olyan helyeken forgattak, ahova egyébként nem kaptak engedélyt, szóval a nagy kapkodáshoz (beállás-pakolás) képest nem nevezném azért annyira rossznak. A zene pedig kifejezetten jó. (Ja, és a stáblista alatt is beszélnek még, úgyhogy ha valaki esetleg megnézi, ne kapcsolja ki amint elkezdődik.)

Érdekes dolgokat mond Danny, sok mindent hülyeségnek tartok belőle, de a film is azt sugallja, hogy nincs igazán értelme annak amit mond illetve hogy ő maga sem hisz benne igazán. Sokkal inkább hisz abban, amit a film vége fele mond a náciknak.
Bírálja a zsidókat a passzivitásukért, ugyanakkor bizonyos helyzetekben (mikor a csaj azt mondja neki, hogy tartson beszédet stb), ő ugyanannyira passzív, mint az, akiket bírál. Holott mondhatna nemet, de nem teszi. Akkor mosolyodtam el, hogy “Danny, te is ugyanezt csinálod”, de a karakter is kb. akkor ébredt rá arra, hogy bizonyos helyzetekben ő is gyenge és hogy az, amit a nácikkal kapcsolatban mond igaz a zsidókra is és fordítva.

Az ötlet jó volt, Gosling nagyon szuper (lassan mondhatnám, hogy “as always”), Summer Phoenix-t most láttam először (igen, River, Joaquin, Rain és Liberty húga), Billy Zane ellenszenves volt, mint mindig (és ez enyhe kifejezés), örültem viszont Garret Dillahuntnak, akinek kisebb szerepe volt csak, de láttam már a ‘Criminal Minds’-ban, és megszerettem a ‘Life’-ban, szóval tökjó volt viszontlátni :) Na de a lényeg, több volt ebben a filmben, mint amit aztán kihoztak belőle.

Ja, és ki ne felejtsem :) A mondanivalója az (innentől 18-askarika), hogy azok a férfiak részesítik előnyben az orális szexet, akik nem eléggé férfiak ahhoz, hogy a farkukkal elégítsenek ki egy nőt, és azért van szükségük a szopásra, mert félnek a behatolástól. Köszi, Danny, mostmár ezt is tudom ;) (Amúgy tényleg van ebben valami.)

Az utolsó jelenetet nem értettem, de az egyik Port.hu-s kommentelőnek kell igazat adjak (SPOILER): “Szerintem nagyon jó film, és nagyon jól bemutatja a belső konfliktusokat. Érdekesek a párbeszédek, és a viták is. A vége valóban elég homályos, de értelmezhető. A filmben gyakran visszatér egy gyerekkori kép, amikor a Mória földjén történtekről vitatkozott a főszereplő a tanárával. Ott Danny azt állította, hogy a még gyermek Izsák nem érthette, hogy mi történt vele, és ez súlyos lelki sérülést okozhatott neki. Mivel Ábrahám volt aki az első szövetséget megkötötte Istennel, ezért Izsák egyetlen (szeretett) gyermekként tovább örökítette ezt a lelki sérülést a teljes zsidóságra (Izsákot tekintik “Izráel apjának”, aki Sárától született, de volt egyébbként valóban még egy fia Ábrahámnak Ismáel, aki Hágártól született, és akit az iszlám hívők Mohamed elődjeként tisztelnek). Danny halála után, ő maga lesz az aki a tanárának a szájába ad egy elfogadható választ, miszerint Izsák valóban “meghalt”, amikor az apja fel akarta áldozni, azonban “újjászületett” (és ezt valóban nagyon sokféleképp lehetne értelmezni). A filmben Danny-t csak úgy lehetett látni visszaemlékezéseiben, hogy lefelé rohan a lépcsőn (menekülve zsidó mivoltától), viszont halála után felfele fut a lépcsőn (érdekes, hogy a filmbeli visszaemlékezései során sem jutott soha ki az épületből, és felfele se éri el a célját).
A filmben többször is felmerül, hogy mennyire van szüksége a zsidóknak Istenre, amire nincs igazán válasz a filmben (hisz ez nem egy teológiai film), viszont az utolsó mondat egy sor kérdést hagy nyitva, sőt újakat nyit meg, miszerint a régi tanítója megkérdezi, hogy hova megy, mert ahova megy ott semmit nem talál.” – valóban erről van szó, és a filmben Danny kb. maga Izsák (ezt a kommenttől függetlenül gondoltam így, de vajmi keveset tudok a zsidóságról egyébként). (SPOILER VÉGE)

A fekete-fehér képzelgéseket kissé fölöslegesnek éreztem, egyszer még elment, de többször minek? Szerintem érthető ezek nélkül is, hogy Danny így látja a történetet (elég volt a szemét mutatni, mikor hallgatta a “mesét”).
Szerintem attól még, hogy valaki megkérdőjelezi a vallásának az értelmét nem áll át szükségszerűen a másik oldalra ill. nem kellene ennyire túlzásokba esnie. A vége amúgy nagyon giccses, de hát így lett belőle pozitív hős. Vagy mi. 8/10.

Kieg. 1.: Amikor ehhez hasonló filmeket nézek (úgy értem olyanokat, amik elgondolkodtatnak, amik valamiféle “szellemi táplálékot” jelentenek), akkor mindig átfut az agyamon, hogy azok, akik csak a szórakoztatást várják a filmektől vagy akik egyáltalán nem néznek filmeket vagy csak egyfajta műfajt néznek, azok hogy tudnak élni ezek nélkül? Olvasnak vajon annyit vagy a mindennapi életükben éri őket ennyi és ilyen impulzus, hogy megkapják ezeket a gondolatokat, hogy feltegyék magukban azokat a kérdéseket, amik az ilyen jellegű filmek kapcsán fogalmazódnak meg a nézőben..?
Mostanában nézegettem ezeket a cikkeket hogy nálunk forgat Hugh Jackman, és az egyik alatt volt egy kommentár, amiben azt írta aki írta, hogy ő azt sem tudja, ki ez, és ő büszke is erre, nem érdekli a bulvár, nem néz tv-t, filmeket, viszont sokat olvas és megtanult két nyelvet, és mindenkinek ezt kellene tennie – gratulálok, aki járt iskolába, az valószínűleg megtanult két nyelvet. Szóval szerintem az, ha valaki nem tudja, ki az a Hugh Jackman (de mondhatnék más nagy színészt is), nos.. inkább ciki, mint menő. Ha egy utolsó celebről lenne szó, azt mondom, jól van öreg, nem ismered a bulvárt, és totál igazad van, de ő azért sokkal inkább a “művész” kategória, mint a celeb. Mindegy, csak eszembe jutott.
Vannak bugyuta filmek – néha kell az olyan is – meg vannak igazán rossz és értéktelen filmek, de azért van sok olyan, amiket mindenkinek illene vagy legalábbis ajánlott (lenne) megnéznie. Most nem konkrétan erre mondom (annyira azért nem jó), hanem általában. Szóval nem értem őket…

Kieg. 2.: “Not to discriminate against budgets, I feel that independent films tend to ask more questions and don’t pretend to know as much as the bigger films, which tend to think they know everything.” /Ryan Gosling/
Akkor viszont tessék visszatérni a független filmekhez, ne legyél kockahasú szépfiú idióta vígjátékokban. (De akcióhős se.) Köszi.

Kieg. 3. (2012. január 6.): Úgy, hogy már szinte minden filmjét láttam, nyugodt szívvel jelenthetem ki, hogy ez Ryan Gosling életének egyik (ha nem A) legnagyobb alakítása.

A hitetlen (The Believer)
amerikai dráma, 102 perc, 2001

rendezte: Henry Bean
forgatókönyv: Henry Bean, Mark Jacobson
szereplők: Ryan Gosling, Billy Zane, Theresa Russell, Summer Phoenix, Ronald Guttman
IMDb: The Believer