Sonny

2011. április 19.

…avagy James Franco, ahogy nem akarod látni.

Ahhoz képest, mennyire dícsérik sokan, ritka sz*r ez a film. Nicolas Cage bebizonyította, hogy nem csupán színészként, de rendezőként is egy nagy nulla. Ezúton gratulálok neki! Nem csodálkozom, hogy ez a film volt az első és egyben utolsó rendezése is. Bízzunk benne, hogy ezen nem óhajt egyhamar változtatni.

A zenét Clint Mansell jegyzi, és vannak is benne jó pillanatok, de meg sem közelíti pl. a ‘Requiem for a Dream’-et. James Franco magyarhangja Lux Ádám, azaz a Gyilkos elmékből Hotch. Annyira fura volt Francot Hotch hangján megszólalva hallani :D Eredeti nyelven néztem természetesen, de belehallgattam a magyarba is, ha már egyszer DVD. Mellesleg totál nem érte meg megvenni.

Az ember azt hinné, hogy ez a film szól valamiről. Nem akarom lelőni a poént, de senki ne kergesse magát hiú ábrándokba. Az egész undorító, visszataszító, és nem úgy, mint a ‘Trainspotting’, mert azt a néző meg akarja nézni és drukkol a főhősnek. Ez meg olyan, hogy mia..?! És nem érted, hogy tulajdonképpen miért is nem csinál semmit a srác? Az anyja idegesítő, a “melói” undorítóak, a történéseknek se eleje se vége…

Eleve nem hiszed el, hogy James Franco – aki egy kurvát alakít amúgy – valaha katona volt. Olyan vékony, hogy kb. az alkarom akkora, mint neki a felkarja, pedig én sem vagyok egy kövér gyerek ami a csuklómat és környékét illeti. Az Annapolis az más, oda nagyon szépen kigyúrta magát, és itt is szép, na de katona? Ne röhögtessetek már… Egy pisztolyt nem bírna el. Egyébként ijesztően jól játszik, már amennyire ez a semmilyen karakter kibontakozni hagyja. A hunyorgása, fintorgása, a kifakadásai-őrjöngései nagyon ott vannak. Az egész lényéből árad, hogy mennyire undorodik ettől a létformától – de azt nem vártam volna, hogy az első csalódás után feladja. Reménykedtem, hogy majdcsak történik valami… de nem.

Egyébként amikor éppen nem egyszál törölközőben borotválkozik (az amúgy is tökéletesen sima állát borotválja mindig), akkor vagy “dolgozik” vagy őrjöng vagy “Francosan néz”, de legalább ezt jól csinálja.

A “szerelmi szál” szinte a film elején kezdődik, nincs romantikus egymásbaszeretés, sokatmondó pillantások meg udvarlás… és nem is érződik, hogy szerelmesek lennének. Szexelnek egyet, és bumm, elvileg ők a legszerelmesebb pár a világon. Elvileg. Semmi értelme az egésznek. A lánnyal közös jelenetei gusztustalanul giccsesek és kiszámíthatóak.

Elvileg hasonló lenne pl. a ‘Trainspotting’-hoz. A srác ki akar törni. Elvileg. Gyakorlatilag sosem tudjuk meg, mit akar. Akar-e egyáltalán valamit. Kezd-e egyáltalán valamit az életével. A karakterek sekélyesek, a történet… miket beszélek? Történet tulajdonképpen nincs is, de legalább kiszámítható. A rengeteg színnel nem tudom, mi volt a cél, mert a nyomorukba nem illik, ehhez az egész sztorihoz nem illik.. ellentétnek kevés, tehát még csak az sincs, hogy ettől azt érzed, hogy nekik még sokkal rosszabb, mint amilyennek egyébként látszik. Öncélú az egész. Unalomig ismételt káromkodások meg szex – nem éppen az élvezhető fajtából -, számomra hiteltelen, teátrális alakítások, gagyi szöveg és oda nem illő furcsán-giccses-színes díszletek.

Értemén, hogy független film. De azért túlzásokba esni nem kéne. Franco tényleg mindent megpróbált. És ha Danny Boyle rendezte volna, igazán remek lehetett volna, mert az alapötlet, és Sonny egyik-másik megnyilvánulása piszok jó. De sajnos ez kevés, mert bár Franco tényleg gyönyörű (vagy “szép”, kinek mi), maga a film teljességgel élvezhetetlen. 3/10

Sonny
amerikai filmdráma, 110 perc, 2002

rendezte: Nicolas Cage
forgatókönyv: John Carlen
szereplők: James Franco, Brenda Blethyn, Harry Dean Stanton, Mena Suvari, Seymour Cassel, Brenda Vaccaro, Josie Davis, Nicolas Cage
IMDb: Sonny

Spider-Man trilogy

Spider-Man

2011. április 16.

Hahaha, hát ahhoz képest, hogy nem csípem Tobey Maguire-t ez nem rossz. :)
Mindenesetre annak örülök, hogy nem itt láttam először James Francot. XD Jó neki ez a beesett arc, meg nagyon tetszik a szája, amikor beszél, de azért most, 9 évvel később sokkal sármosabb meg jobb meg ügyesebb, meg szerencsére a szerepei is jobbak. :) Tudom, a James Dean előbb volt… és ott nagyon szuper is, itt meg kisebb volt a szerepe…

Mindegy. Jól összerakott kis film ez, bár Green Goblin olyan kis gagyi. Viszont Willem Dafoe-t szeretem nagyon, szóval már csak miatta is érdemes volt megnézni (valszeg kevés nála csúnyább pasi van amúgy). Pókember meg a kedvenc szuperhősöm volt kicsiként, szóval illett tényleg már. És vagány is – kivéve, mikor látom az arcát, mert Tobey… jajj -_-’

8/10

Pókember (Spider-Man)
amerikai sci-fi akciófilm, 121 perc, 2002

rendezte: Sam Raimi
forgatókönyv: Stan Lee & Steve Ditko (képregény), David Koepp
szereplők: Tobey Maguire, Willem Dafoe, Kirsten Dunst, James Franco, Cliff Robertson, Rosemary Harris, J.K. Simmons, Elizabeth Banks, Stan Lee
IMDb: Spider-Man

~o~

Spider-Man 2

2011. április 20.

Azért az első nekem jobban tetszett. Ez sem rossz, de nem biztos, hogy újra megnézném.
A színészek jók, Alfred Molinát is bírtam, egyedül Kirsten Dunsttal nem vagyok – még mindig – kibékülve. Annyira hosszú a film, mintha az első felét évekkel ezelőtt láttam volna, nemigen tudnám felidézni, mi volt benne…
A “grafikája” nem tetszett, pl. mikor Pékember ugrál meg Doc Ock kalimpál a karjaival. Bármelyik számítógépes játékban valóságosabbak a dolgok, mint itt. Az első részben valahogy jobban oldották ezt meg. Itt szinte láttam a blueboxot (vagy green, a színét nem láttam :) ).

Frank Jameso is volt majdnem olyan jó, mint ikertestvére, James Franco, de semmi extra. Tény, hogy nincs is túl nagy szerepe. Emily Deschanelnek valamivel kisebb szerep jutott, mint a Bonesban XD (recepciós, ha valaki nem emlékszik), viszont legnagyobb örömömre egy liftben tartózkodott a Pókicával Mikey, azaz Hal Sparks, akit nagyon csípek (kár, hogy már vége a “Queer as Folk”-nak :( ), és az a liftes volt az egyik legjobb jelenet :)

Tudtátok, hogy Tobey-srác épp forgat, készülődik egy filmje, illetve 11 másikra “le van foglalva”? (Az IMDB szerint legalábbis.) Nem semmi a gyerek. Majd ha mazochista leszek, lehet, hogy elkezdem nézni a filmjeit. XD

7/10

Pókember 2. (Spider-Man 2)
amerikai kalandfilm, 127 (135) perc, 2004

rendezte: Sam Raimi
forgatókönyv: Stan Lee & Steve Ditko (képregény), Alfred Gough, Miles Millar, Michael Chabon, Alvin Sargent
szereplők: Tobey Maguire, Kirsten Dunst, James Franco, Alfred Molina, Rosemary Harris, J.K. Simmons, Donna Murphy, Daniel Gillies, Cliff Robertson, Ted Raimi, Elizabeth Banks, Emily Deschanel, Stan Lee
IMDb: Spider-Man 2

~o~

Spider-Man 3

2011. április 21.

Hát ez is mi volt már?
Túl sok dráma, túl sok fölösleges infó, túl sok ellenfél, túl sok “húúú meg hááá de nagyon imádunk Pókarc”, de legalább megint olyan érzésem volt, mintha workprintet néznék. Csak tudnám, miért. Fele ilyen hosszan is bőven elég lett volna az élményből.

New Goblin végre jófej, kapunk egy nagy adag Franco-smile-t, az úriember szépen ki is gyúrta magát (egy évvel az Annapolis után vagyunk), és végre van annyi szerepe, hogy játszhasson is, ne csak melózzon. Rengeteget változott a második rész óta, és manapság is nagyjából így néz ki, ha megborotválkozik, csak most megint kicsit kezd beesni az arca, az izmai is eltűntek és az egész krapek valahogy karakteresebb lett.

Nem tudom, hogy voltam képes tegnap/ma négy és fél órán át Tobey Maguire-t nézni, de hogy az elkövetkezendő években látni sem akarom, az biztos. :D

5/10

Pókember 3. (Spider-Man 3)
amerikai akciófilm, 139 perc, 2007

rendezte: Sam Raimi
forgatókönyv: Sam Raimi, Ivan Raimi, Alvin Sargent, Stan Lee & Steve Ditko (képregény)
szereplők: Tobey Maguire, Kirsten Dunst, James Franco, Thomas Haden Church, Topher Grace, Bryce Dallas Howard, Rosemary Harris, J.K. Simmons, James Cromwell, Theresa Russell, Dylan Baker, Bill Nunn, Bruce Campbell, Elizabeth Banks, Ted Raimi, Perla Haney-Jardine, Willem Dafoe, Cliff Robertson, Stan Lee
IMDb: Spider-Man 3

Murd3r 8y Num8ers

2011. december 4.

Ez az a film, ami úgy kezdődik, hogy Michael Pitt és Ryan Gosling rituálisan megöngyilkolják magukat, ugye?

Két gimis srác elköveti a tökéletes gyilkosságot. Vagyis. A majdnem tökéletest. Justin (Michael Pitt) filozófus-alkat, elég fura figura elég fura gondolatokkal. Valószínűleg nem sokan barátkoznának vele szívesen. Ezzel szemben Richard (Ryan Gosling) egy népszerű srác, aki bárkit el tud bűvölni. Olyan márkájú cuccokban jár, amikről az átlagember még csak nem is hallott, menő kocsija van, minden mozdulata stílusos, még ahogy rágyújt, az is, és van benne valami… valami hátborzongató. Valami ijesztő. Kár is tagadni, hogy Goslingnak mennyire jól áll a pszichopata-szerep.

A film címe annyit jelent, hogy nagyon precízen, lépésről lépésre megtervezték a gyilkosságot és ez egy hasonló témájú Police-dal címe is. A két srác ihletője Leopold és Loeb, kedvenc filozófusuk pedig ugyanaz: Nietzsche.

Látszólag klasszikus a felállás, az egyikük a főnök, a másiknak van agya. Igazából persze mindketten nagyon intelligensek.
Annyira nem is lenne rossz ez a film, ha nem lenne akármelyik ‘Gyilkos elmék’ rész jobb nála. A színészekre nem nagyon lehet panasz, de bizony két óra sok abból, amit Hotch, Morgan, Dr. Reid és a többiek háromnegyed óra alatt oldanak meg – hetente.
Ryan Gosling ráadásul rosszul is lett, mikor a gyilkosságot vették fel, szóval nem is igazi pszichopata :D A játéka nem rossz, de nem is kiemelkedő, sokszor játszott már hasonló karaktert (igaz, főleg később, de azokat hamarabb láttam). Azért bírom őt nagyon, mert remekül játszik az arcával, nem fogja vissza magát. Van egy-két jelenet, amikor a keze is remeg, de olyan a szituáció, hogy simán el tudom képzelni, hogy pl. azt nem játszotta meg – vagy ha mégis, akkor tényleg nagyon ügyes. Ja és olyan “remekül” táncol, mint mondjuk a ‘Half Nelson’-ban vagy a ‘Remember the Titans’-ben, közben pedig Iron Maident visít. Ha már zene: emlékeim szerint hallottam az ‘Angel from Montgomery’-t is, de lusta vagyok megkeresni, leírást pedig nem találtam róla, így lehet, hogy csak odahallucináltam.

A többi színészről csak annyit, hogy Ben Chaplinnek éppúgy semmi köze Charles Chaplinhez, mint Michael Pittnek Brad Pitthez, Chaplin viszont nagyon emlékeztet Joaquin Phoenix-re. Valószínűleg nem ismerős senkinek a Ray-t alakító (2006-ban elhunyt) Chris Penn, legalábbis ebben a formájában, mert igencsak meghízott a ‘Footloose’-hoz képest. Neki viszont van köze Sean Pennhez: az öccse volt ugyanis. Nem érhet véget úgy ez a poszt, hogy ne említeném meg, mennyire “működik a kémia” Sandra Bullock és Ryan Gosling közt. Alig van közös jelenetük, de úgy néznek egymásra…
Annál több közös jelenete van Goslingnak Pitt-tel. És köztük is működik. (Pitt is nagyon jól játszik, de számomra visszataszító a karaktere.) Nyilvánvaló, hogy van valamiféle furcsa szexuális vonzalom Justin és Richard közt – Ryan azt nyilatkozta később, hogy csodálkozott, hogy nem csókolóztak, mert bőven el tudta volna képzelni azt is, de aki látott már Gyilkos elméket, az tudja, hogy azért ez nem így működik. Nem melegek, tehát mégsem lehet köztük “olyan” kapcsolat, hanem ezt a vonzódásukat vagy vágyukat úgy élik ki, hogy közösen megölnek valakit. Egészen addig, míg tervezik, működik is a dolog. Viszont miután megvolt a gyilkosság, széthullik a kapcsolatuk, mert nem tudnak mit kezdeni ezzel a vonzalommal, ami nem barátság, hanem valami egészen más, és ami muszáj, hogy manifesztálódjon valamilyen formában. Csak nem találják meg a módját. Elvesztik az egymás iránti bizalmukat, és míg a történet elején legalább egymásra számíthatnak, a végére teljesen egyedül maradnak.

Nehéz erre bármi okosat mondani. Az ötlet jó, megnéztem, pipa, de nem ígérem, hogy holnap még emlékezni fogok rá. Érdekes maga a gyilkosság, hogy hogy találták ki, és hogyan valósították meg, a nyomozás viszont egy kliséhalmaz, a történet pedig annyira kiszámítható és unalmas… hogy csak na. Van egy lelkisérült nyomozó, aki nincs jóban a főnökével, aztán egy nap új társat kap, egy kezdőt, és vele kell valahogyan megoldania egy megoldhatatlan ügyet. Jó darabig sötétben tapogatóznak, aztán egyszercsak mindenre rájönnek. Eljátszák a szokásos “a társad már beszélt” dolgot (a fogoly dilemmája vagy mi ennek a neve?), a film végén még egy-két kisebb csavar, hogy ne unatkozzunk annyira, de én egy krimitől/thrillertől többet várok. (Vagy mondjuk legalább egy fikarcnyival igényesebb CGI-t.) A srácok viszont tényleg jók. 5/10.

Kísérleti gyilkosság (Murder by Numbers)
amerikai thriller, 120 perc, 2002

rendezte: Barbet Schroeder
forgatókönyv: Tony Gayton
szereplők: Ryan Gosling, Michael Pitt, Sandra Bullock, Ben Chaplin, Agnes Bruckner, Chris Penn, R.D. Call
IMDb: Murder by Numbers

The Slaughter Rule

2011. november 29.

A ‘The Slaughter Rule’ kétségtelenül egy érdekes film. Mindazonáltal sajnos csak addig jut el, hogy feltegye a kérdéseit, hogy zavarba hozza a nézőt, hogy bemutasson egy időszakot (vagy inkább életszakaszt), de addig már nem, hogy valódi válaszokat adjon, és a befejezés is csak látszólag megnyugtató, mert nem jutunk el sehova. A történet valahonnan elindul, de szinte ugyanoda érkezik.

Bármit írnék, spoiler lenne (lesz is), de talán nem a történet a lényeg, hanem inkább az, ahogyan azt elmesélik. Egyébként múlt hétfőn (nov. 21.) láttam, szóval már nem annyira friss az élmény, de igyekszem összeszedni a gondolataimat.
Több helyen olvastam már, hogy “Ryan Gosling meleg focistát alakított”. Általában erről a filmről beszélnek, hiszen tudtommal másban nem játszott focistát (amerikai fociról van szó természetesen), a kérdés már csak az, hogy vajon honnan szedték, hogy meleg? Nem mintha baj lenne, ha azt játszana, sőt… éppen csak nem azt játszik :) Hát vagy én vagyok süket és vak.

De inkább kezdjük az elején. Ez a Smith-ikrek (Alex és Andrew J.) második közös filmje (ők írták és rendezték), díjazták őket a Santa Fe-i és a Stockholmi Filmfesztiválon, a filmet jelölték John Cassavetes-díjra, de a Sundance Zsűri Nagydíjára is. (Nem akkora csoda, hogy a színészek még csak jelölést sem kaptak, David Morse számomra zavarbaejtő volt, egy évvel azelőtt pedig Gosling igencsak learatta azokat a bizonyos babérokat a ‘The Believer’-rel, és ebben a filmben nem múlja felül önmagát, ahogy talán azóta sem nagyon sikerült neki.)
Nem akarok senkit elrettenteni, de egyrészt nem túl könnyű beszerezni a filmet (még DVD-n sem, mert ha jól tudom, amcsi kódolású verziója van csak), és összekalózkodni sem volt egy leányálom, másrészt nincs hozzá semmilyen felirat, viszont legalább nem is beszélnek benne túl érthetően. Én sem értettem mindent, így pár dolognak külön utána is néztem, de azért a képek/színészi játék kompenzálják a szöveget, tehát nagyjából lehet sejteni, hogy miről is van szó.

Miről is van szó? A film címét nem igazán sikerült megfejtenem… talán annyit akar jelenteni, hogy ne alázzák meg egymást? Vagy pont, hogy igen? Valami ilyesmi, de tuti nem (csak) a sportra vonatkozik.
Eredetileg “mercy rule”-ként (“irgalom-szabály”) használják a kifejezést a gonoszabb vagy csúnyább “slaughter rule” (“mészárlás-szabály”) helyett. (Megkérdeztem egy “szakértőt”, de nincs magyar megfelelője.) Ez a szabály annyit tesz, hogy a baseballban, softballban, amerikai fociban, jégkorongban, “rendes” fociban ha az egyik csapat a játék bizonyos pontjától (pl. második félidő kezdetétől kezdve a meccs során bármikor) meghatározott előnyre tesz szert (valahány pont), akkor befejezik a meccset, hogy a vesztes csapat ne szégyenüljön meg “olyan nagyon”. Ez a felnőtteknél (legalábbis az USA-ban) már nincs, általában csak a gimis meccseknél, egyes sportágaknál még a főiskolai bajnokságokban is, de ez ritkább.
Számomra úgy tűnt (bár ezt pont nem értettem annyira), hogy az edző arra tanítja vagy buzdítja a csapatát, hogy erre hajtsanak, hogy amennyire csak lehet, alázzák meg az ellenfelet. A film csúcspontjai közé tartoznak azok a jelenetek (számomra legalábbis több ilyen volt), mikor Ryan elkezdi kiabálni (és a többiek folytatják), hogy “You got that renegade pride? – Yes, woo! – You got that renegade pride! – Good God, yes, woo! – When I say renegade, you say pride! – Renegade! – Pride! – Renegade! – Pride! – Renegade! Renegade! – Pride! – You got that renegade pride!” Ésígytovább. Nézzétek meg:

Annyira jó :) Ezt órákig tudnám hallgatni.

Senkit ne tévesszen meg a sok hó, nem Alaszkában vagyunk. A történet napjainkban (kb. tíz éve), egy kitalált montanai kisvárosban, Blue Springsben játszódik, középpontjában egy végzős sráccal, Roy Chutney-val (Ryan Gosling). Roy egy ranchon nőtt fel, nem igazán jó a kapcsolata az anyukájával, és már évek óta nem látta az apját. Egyszercsak azt a hírt kapja, hogy az apja öngyilkos lett, nem sokkal később pedig kirakják a gimis focicsapatból. Eztán összejön egy Skyla (Clea DuVall) nevű pultos lánnyal, és érdeklődni kezd iránta a kenyerét újságárusként kereső edző, Gideon Ferguson (David Morse). Gidnek van egy (szó szerint) renegát focicsapata (Renegades), és mivel látta már Royt játszani, és tudja, hogy kirakták az iskolai csapatból, meghívja a saját csapatába. Roy a legjobb barátját, Tracy Two Dogs-t (Eddie Spears), akivel addig is csapattársak voltak, magával viszi ebbe a csapatba, persze még egyikük sem tudja, mi vár rájuk…
(Ez pedig már tényleg SPOILER) Pletykák keringenek ugyanis arról, hogy Gid nem éppen hetero, ráadásul kissé még pedofil is, magyarul, hogy a pártfogásába vett srácoktól némi viszonzást vár. Volt egy srác, akit állítólag megölt (ő maga balesetként meséli el, de nem igazán derül ki, mi az igazság), és Roy nagyon emlékezteti erre a srácra. Hát mit ne mondjak, őszintének tűnik a félelem és az undor Ryan Gosling szemében, mikor a fickó először hozzáér. (Bizony még Cal Lightmant is megtévesztené.) Abban a jelenetben elég erőszakosan megöleli a hapsi a srácot, beleszagol a hajába, ami valljuk be, elég ijesztő lehet, aztán mikor Roy “kiszabadul” azt kiabálva, hogy “hozzám ne érjen!”, Gid azt magyarázza neki, hogy a sportolók ölelkeznek meg pacsiznak, és hogy ő csak úgy érezte, hogy a srácnak kell egy ölelés. Persze Roy teljesen kiakad, hogy ez azért nem olyan volt, mint ahogyan a sportolók ölelkeznek, és ne merje mégegyszer. Gideon meg azt mondja neki, hogy ugyan már bízzon benne egy kicsit.
Van mégegy nagyon hatásos jelenet (angolul azt mondanám, hogy “intense”, de ez magyarul nem nagyon fedi le, amit szerintem angolul jelent), amikor Tracy megsérül és Roy teljesen kikel magából: jól lealázza Gidet, aki szó szerint “elkapja a tökét” és mindennek elmondja a srácot (Gosling persze üvölt közben), és azt mondja neki, hogy hát pedig ő bízott benne, és nem gondolta, hogy ilyen és hogy elvárta volna, hogy Roy is bízzon őbenne stb.

Gidnek egyébként van egy kb. vele egykorú barátja, aki Royjal szemben igencsak féltékeny megnyilvánulásokat produkál. Olyan, mintha eredetileg az edző és ez a barátja szeretők lettek volna, de szerintem ez csak a látszat.
Gid (akárcsak ez a barátja) hajléktalannak tűnik, teljesen egyedül van, nincs neki tényleg senkije, se feleség, se gyerek, és a film során elmondja Roynak azt is, hogy még soha nem csókolózott, nem ismeri a szerelmet sem, tehát feltételezhető, hogy mindig is egyedül volt, és egyáltalán nem biztos, hogy a cselekedeteinek köze van a szexualitáshoz. Csak hát mit lát a külső szemlélő? Azt, hogy itt egy fura, látszólag homeless pasas, aki előszeretettel haverkodik fiatal fiúkkal… Royban (és az előtte lévő srácban) azt látja, hogy ő lehet az, aki enyhítheti a magányát, akit barátként/testvérként/fiaként kezelhet.
Roy pedig egy olyan országban, olyan vidéken nevelkedett, ahol a cowboyok férfiasak, a kocsmában csak úgy vedelik a sört meg a whisky-t, ahol egy férfi nem sírhat, ahol az erőszak és a kiabálás megoldás lehet a konfliktusokra. De ő igazából még csak egy gyerek, és azt hiszi, hogy a világ tényleg így működik, pláne most, hogy meghalt az apja, nincs kire felnéznie, de neki kell férfinak lennie. Testvére nincs, az anyukájával nincs jóban, a csapatból kirúgták… hasonlóan egyedül van, mint Gideon. Ráadásul kamasz, akinek amúgyis mostanában kéne felnőtté válnia, aki először lesz szerelmes, de nem igazán meri kimutatni az érzéseit, nem nagyon tudja még hova tenni a kapcsolatokat, nem nagyon tud mit kezdeni azzal, hogy “bizalom”, és elutasít mindenféle érzelmes-érzelgős megnyilvánulást, mert az férfiatlan, arról nem is beszélve, hogy Gidet mindenki meleg pedonak tartja, és ha vele barátkozik, őt is megbélyegzik (de mi van, ha végül kiderül, hogy nem is a lányok érdeklik igazán? az pláne “tragédia”). Ugyanakkor mégis szüksége van egy barátra, egy apafigurára, akitől tanulhat, akire felnézhet, valakire, aki nem egykorú vele… Amellett, hogy ugye van barátnője, az edzővel való kapcsolatát követhetjük nyomon meg ezt az úgymond útkeresését. Valószínűleg nem arról van szó, hogy bármelyikük is homoszexuális lenne, de tény, hogy sem ez, sem pedig az ellenkezője nem derül ki egyértelműen, tehát az sem kizárt, hogy azok. (Szerintem nem azok, de ez csak az én véleményem.)

Nagyon jó kis country-zenét hallhatunk, még a “Silver Wings”-t is. Gosling és Duvall pedig tök jót táncolnak az egyik jelenetben (de van szexjelenetük is, ha ez inkább vonz valakit :D ). Nagyon helyesek együtt egyébként, nekem borzasztóan tetszett a lány játéka, kár, hogy nem lett híresebb. A színészek amúgyis tetszettek, ha valaki szereti a szép fiúkat, akkor javaslom Tracy-t – ha a fiatal Eddie Spears a fiatal Ryan Gosling mellé állna, nem lenne túl egyszerű választani közülük :) Elvégre Spears sziú indián, és hát elég jóképű :P (Ma már nem az, de gyerekként az volt.)
David Morse is nagyon jó, sokan dícsérték is, de ahogy már írtam, a karaktere számomra zavarbaejtő és ijesztő.

Feltűnően amatőr film. Olyan bakikat csináltak, mint pl.: Royt (és a Renegades-t) a régi csapattársai lebuzizzák egy étteremben, amit ő eleinte tűr is, de aztán végül természetesen úgy reagál, hogy nekiesik a legnagyobb arcú srácnak. A lényeg nem is ez, hanem, hogy megsérül a keze, eltörik az orra és lesz egy szép nagy monoklija. Először a bal kezén van a kötés, de egy vágással később már a jobbon, a sérülései pedig hosszú ideig megvannak, kivéve mikor lefekszik a barátnőjével. Előtte is megvan a monoklija meg az orrán a tapasz, meg utána is, éppen csak közben feledkeztek meg róla. Meglehet, hogy eredetileg hamarabbra tervezték azt a jelenetet, csak akkor nem tudom, hogy hogy képzelték a többi sorrendjét :) Persze az is lehet, hogy Gosling oda simán csak jobban nézett ki lila foltok nélkül, mint összeverve. A bakik említése mellett jár a riszpekt is, elsősorban a félbevágott szarvasos jelenet miatt, mert az tényleg gyönyörű. (Nem kell megijedni, nem a szarvas van félbevágva, hanem a jelenet :D ) De nekem a stáblista is tetszett – onnantól, hogy Roy kisétál abból a nagy épületből, amiről viszont nem mondom meg, hogy milyen épület.

Hiába érdekes az alapötlet, a megvalósítás miatt összességében sajnos felejthető film, persze akik szeretik az amatőr művészfilmeket, azok nyugodtan megnézhetik, akárcsak a Gosling-fanatikusok, mert ugyan nem jobb, mint bármikor máskor, de egy-két jelenetben azért elég nagyot alakít. 6/10.

(The Slaughter Rule)
amerikai filmdráma, 112 perc, 2002

rendezte: Alex Smith, Andrew J. Smith
forgatókönyv: Alex Smith, Andrew J. Smith
szereplők: Ryan Gosling, David Morse, Clea DuVall, Eddie Spears, David Cale, Kelly Lynch
IMDb: The Slaughter Rule