Lucky You

2010. november 17.

Már Curtis Hanson neve elég lehet, hogy valakit érdekeljen a ‘Lucky You’. Jó kis country zene, feszültségfokozás gyanánt csendek, és egy nagy pókerverseny. Nem ez az első ilyen film, de egynek jó. Sok a stáblistában a “himself”: valódi pókerjátékosok szerepelnek benne.

Hosszúnak tartom a két órát, a nyitójelenet nagyon jópofa, a golfos rész is, de amiért igazán megéri megnézni, az az utolsó kb. 20 perc. Sajnos sok fölösleges és unalmas dolog van benne, helyenként túl szájbarágós (fölösleges háromszor elmondani, amit egyébként látok a képen is szerintem). Drew Barrymore-t személy szerint nem tartom valami sokra (és ez most sem változott), Eric Bana-t szeretem ugyan, de elég átlagos színész, megcsinálja amit kell, de valahogy semmi pluszt nem ad hozzá. Robert Downey Jr. egyetlen jelenetben szerepelt, de simán lejátszotta őt. Nem azért, mert fanatikus vagyok, vagy ilyesmi, de hát na.. tényleg. És aki nagyon nagyon nagyon: Robert Duvall. Zseniális.

A karakterek amúgy jók, bár nekem a csaj nem hiányzott volna belőle túlságosan. Apa és fia kapcsolata szépen ki van bontva, az tetszett. Meg a vietnámi-mexikói krapek is. :) (Kelvin Han Yee)

Ez is olyan film, ami moziban mutatna jól igazán, jót tenne neki a vászon (nekem nem rémlik, hogy lett volna nálunk, de nem tudom). Összességében 6/10.

Szerencse dolga (Lucky You)
amerikai filmdráma, 124 perc, 2007

rendezte: Curtis Hanson
forgatókönyv: Eric Roth, Curtis Hanson
szereplők: Eric Bana, Drew Barrymore, Robert Duvall, Phyllis Somerville, Horatio Sanz, Joey Kern, Debra Messing, Delaine Yates, Mykel Shannon Jenkins, Charles Martin Smith, Robert Downey Jr., Saverio Guerra, Kelvin Han Yee
IMDb: Lucky You

Life

A ‘Your Highness‘-ben nagyon megtetszett Damian Lewis, így elkezdtem az ő filmjeit is megkeresgetni, elsőként egy sorozatot, mert nagyon dícsérték. Ezzel kapcsolatban három szösszenetet írtam akkor, amit most meg is osztok veled/veletek, és remélhetőleg fogok majd más sorozatokról is írni, mert van egy-kettő, amit láttam tavaly és megérdemelnének pár sort. Amiben perpill Lewist egyébként látni lehet, az a “Homeland”, de szabadidő híján igencsak lemaradtam vele, úgyhogy van mit pótolnom… na de majd ha eljutok odáig, talán erről is teszek említést egy kicsit bővebben. Most viszont “Life”.

2011. augusztus 13.

“Life” pilot, hmm… 9/10, csak maradjon is ilyen.

A főszereplő egy rendőr, Charlie Crews (Damian Lewis), aki 12 évig ült börtönben ártatlanul (nem nagy spoiler, mert ez a film első két-három percében kiderül). Alapvetően jó ember, de hogy ennyi ideig volt elzárva a külvilágtól az kissé őrültté tette. Kb. olyasmi, mint a Gyilkos elmékből Hotch a felesége elvesztése után plusz Dr. House. Szóval egy nagyon jó karakter, aki folyton gyümölcsöt eszik, és szegénynek nem sok köze van a technikai dolgokhoz, sem a mobiltelefonokhoz, sem az új autókhoz, sem az internethez, ráadásul rengetegen szekálják a múltja miatt, mert a szemükben bűnös, még akkor is, ha nem az.

A sorozat sajna csak két évadot élt meg, de az IMDb-n 8.5 csillagot kapott, ami nem tudom, hogy számít-e, de úgy tűnik, érdemes lesz megnézni.

.

2011. augusztus 14.

“Life” – első évad: ✔

Damian Lewis egyszerűen zseniális. Zse-ni-á-lis! Nem csinál semmi extrát, de azt úgy… hogy tanítani kellene.

Kétségtelenül Charlie Crews a legtökösebb zsaru, akit valaha hátán hordott.. Los Angeles. A rendőrök Dr. House-a, akibe a sorozatban feltűnő kb. minden nő szerelmes (sőt, ember a talpán, aki ellen tud állni neki), aki olyan dolgokra költi a pénzét, ami senki másnak nem jutna eszébe, aki annyi gyümölcsöt eszik, hogy az valami hihetetlen, aki az “Internet for Idiots” c. könyv segítségével próbál lépést tartani a technikai fejlődéssel, aki egy ujjal gépel (ez elég viccesen néz ki), aki mindenre rácsodálkozik, és aki legalább akkora leleménnyel jön rá az összefüggésekre, mint Dr. Reid. Emellett persze gond nélkül lecsap bárkit, ha arról van szó, és úgy mossa ki magát a kakiból, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Ő a létező világ Batmanje, sőt, nőügyei miatt talán inkább Tony Starkja, aki mellett természetesen mindig ott van “hű inasa”, aki nem Jarvis, de még csak nem is Alfred, hanem: Ted.

És ez a sorozat megérne egy misét, bár talán többet is, mert tényleg nagyon jól van összerakva. Úgy értem, két nap alatt egy évadot lenyomni úgy, hogy közben bőven volt más dolgom is, szerintem nem is olyan rossz teljesítmény. Ez nem az én érdemem, hanem a készítőké, akiknek sikerült egy ilyen addiktív, ám sajnos méltatlanul elhanyagolt rendőrsztorit alkotniuk.

Az aktuális ügyek nem mindig a legérdekesebbek, sőt, talán túlságosan is alá vannak rendelve Charlie “ügyének”, és van pár technikai dolog, ami nem tetszik mindig, de a karakterek szuperek és úgy nagy átlagban tökjó az egész. 9/10.

.

2011. augusztus 23.

“Life”: ✔

Hát hogy lehet így vége egy sorozatnak?! Aztamindenit.. :)

Ez már kicsit lassabban ment, mint az első és nem csak azért, mert egész héten dolgoztam, hanem azért is, mert kétszer olyan hosszú, mint az. Amit egyáltalán nem bántam, sőt ^_^

(Kicsit SPOILERes.)
A második évad első fele elég lapos, mintha a forgatókönyvírók elvesztették volna a kreativitásukat. Charlie Crews rendszerint mond valami vicceset az aktuális epizód elején és végén, de ami közte van az teljességgel felejthető. Aztán valahogy mégis összeszedték magukat azok az írók, és az évad második felére sikerült igen jó részeket összehozniuk. Charlie viszont megváltozott. Mondogatja a baromságait, viszont egyszercsak eltűnik a “nagy szerelme”, aki iránt ezzel egyidőben el is veszíti az érdeklődését, eltűnik az a nő is, aki belé volt szerelmes, nem csajozik, alig-alig eszik gyümölcsöt (eleinte majd’ minden részben van valami olyan gyümölcs, amiről azelőtt még csak nem is hallottam soha, aztán ezek valahogy elmaradoznak), és már csak említés szintjén marad meg (“kérdezd meg, Nevikov szereti-e a narancsot” vagy “a társam sok gyümölcsöt eszik”), de már nem eszik folyton. Az első évad az újdonság erejével hat, a második viszont túl tökéletes (gondolom több pénzt kaptak rá), modoros, nekem a “Lie to Me” jutott róla eszembe, és az, hogy sokkal inkább elkezdtek a külsőségekre adni, mint a tartalomra. Persze, szép az, mikor kránra tesszük a kamerát, de amúgy minek?

És valahogy mindenki olyan jófej lesz. Valahogy mindenkiről kiderül, hogy csak a főrosszfiú tartotta sakkban őket és igazából nem is rosszak. Az idegesítő kapitány is szerethetővé válik (ez nem feltétlenül rossz, de szerintem kicsit túl nyálasra vették a figurát az ő esetében). Az egész egy nagy összeesküvés és csak bonyolódik és bonyolódik és bonyolódik… és mindennek a közepe Charlie Crews, minden miatta történik. Ő tulajdonképpen egy szuperhős: Tony Stark rendőrnek öltözve. Vagy hát talán több is nála.

Aztán a főszereplő csaj terhes lesz, de a sorozatban nem akartak neki gyereket, így egy időre eltávolítják a főszereplői körből. Közben Crews új társat kap, akinek ugyan nincsenek autisztikus megnyilvánulásai, de kiköpött Dr. Reid – csak a női mása. Baromi intelligens, eidetikus memóriája van (“villámolvas” is), emellett persze mindig vidám és gyönyörű. Nem túl életszerű. :) Crews pedig közben egyre agresszívabb, hiába a zen, látszik a tekintetén, hogy puszta kézzel meg tudna ölni bárkit bármikor. Ahogyan azt meg is teszi.

Az utolsó két rész viszont olyan izgalmas, hogy csak na! :) Aztán mikor azt hittem, hogy vége, akkor szerencsére kiderült, hogy mégsem (volt még pár perc), pedig kezdtem azt hinni, hogy úgy zárják le, hogy soha ne is lehessen folytatni – de hát ez is Hollywood. Kicsit eltúlozták a végét, túl klisés lett, de abszolút kárpótol az évad első felének ellaposodásáért.
(SPOILER VÉGE)

Ahogy a sorozat kezdődött és ahogy végződött, 9/10-et ér. A köztes részek pedig olyan 6-8/10-et. A karakterek nagyon jók, a főhős eszméletlen jól ki van találva és szerepét a tökéletes színészre osztották. A többi színész is nagyon jó a szerepében, csak a gyilkosságokat túl egyszerű megoldani, nem is túl érdekesek, egyre több karakter lép színre, a “fő szál” pedig egyre csak bonyolódik míg végül az egésznek nem lesz semmi értelme.

Azért Charlie Crews egész jól elviszi a sorozatot (de egy egészestés játékfilm is jól állna neki), szóval ha valaki el tud vonatkoztatni a bénaságoktól (amik amúgy közben nem feltűnőek, csak végiggondolva) és vevő egy ilyen jellegű karakterre, az biztos nem bánja meg, ha megnézi. Én a magam részéről sajnálom, hogy nem folytatták tovább.

Életfogytig zsaru (Life)
amerikai krimisorozat, 45 perc (32 rész), 2007-2009

rendezte: Daniel Sackheim, Peter Markle, David Straiton, Elodie Keene, Adam Arkin, John Behring, Frederick King Keller, Paul McCrane
forgatókönyv: Rand Ravich, Marjorie David, Jonathan Shapiro, Wendy Calhoun, Scott M. Gimple, Far Shariat, Melissa Scrivner, Joe Hortua
szereplők: Damian Lewis, Sarah Shahi, Adam Arkin, Brent Sexton, Donal Logue, Brooke Langton, Robin Weigert, Jennifer Siebel Newsom, Victor Rivers, Jessy Schram, William Atherton, Christina Hendricks, Garret Dillahunt
IMDb: Life

Camille

2011. május 15.

Erről kb ennyi jutott eszembe: weird.

És hogy minek kell mindig gagyinak hangzó magyar címeket adni?! “Camille – Egy halhatatlan szerelem története”, úgy értem mi szükség feltüntetni a címben, hogy miről szól a film, ha eredetileg nincs ott ilyesmi? A másik meg, hogy a film 2007-es, és nálunk tavaly februárban jelent meg. DVD-n. Ami érdekes, hogy moziban szinte sehol nem játszották, filmfesztiválokon ugyan szerepelt (Cannes-ban pl), de még az USA-ban is csak 2009-ben jelent meg. Mi értelme úgy filmet csinálni, ha nem reklámozzák szinte sehol?

Számomra indokolatlan Silas (James Franco) hozzáállása az elején. Nem tudom, hogy túljátszotta-e vagy eleve így találták ki, Camille (Sienna Miller) reakcióiból ítélve az utóbbi a helyes megfejtés. Ettől függetlenül szerintem Silas mindenre túl hevesen reagál, amit nem is tudtam igazán hova tenni. Annyira sajnáltam szegény lányt, hogy ilyen bunkó vele… aztán még az volt fura, hogy mindent, ami velük történik szinte természetesnek fognak fel. Persze, megkérdezi Camille, hogy “de hát hogy lehet ez?”, de Silas elintézi egy “nem tudom”-mal, és elfogadják a helyzetet olyannak, amilyen, nem is próbálnak igazán tenni ellene. Én biztos megpróbálnék, és egyszerűen nem hinném el azt, ami történik, képtelen lennék felfogni. Kicsit aztán túl hirtelen változnak, szóval a karakterfejlődés lehetett volna lassabb, és sok dolgot indokolatlannak és értelmetlennek vélek, ami a srác viselkedését illeti.

A színészek egyébként tetszettek, mindketten igyekezték a legtöbbet kihozni a kissé setesuta karaktereikből. Az elején nagyon jól lehet azonosulni a lánnyal, aztán igazából mindkettejükkel. Franco nagyon szép, a mosolya, a tekintete… huh… pedig vele mindig sok problémám van, de itt most nem volt. Millernek is a könnybe lábadt szemei… megható az egész, na.

Szuper a plakát, jó a zene, érdekes a történet, nagyon szép, ahogy kibontakozik a szerelmük. Kellemesen szomorú film irigyelnivaló érzelmekkel. Nagyon fura úgy ahogy van, valahogy másképp kellett volna.. B kategóriás roadmovie-nak és egyszernézhetőnek mondanám, viszont a két főszereplőt tényleg nagyon szerettem. 7/10.

Camille – Egy halhatatlan szerelem története (Camille)
amerikai-angol kalandfilm, 94 perc, 2007

rendezte: Gregory Mackenzie
forgatókönyv: Nick Pustay
szereplők: Sienna Miller, James Franco, David Carradine, Scott Glenn, Ed Lauter, Patricia Yeatman
IMDb: Camille

Spider-Man trilogy

Spider-Man

2011. április 16.

Hahaha, hát ahhoz képest, hogy nem csípem Tobey Maguire-t ez nem rossz. :)
Mindenesetre annak örülök, hogy nem itt láttam először James Francot. XD Jó neki ez a beesett arc, meg nagyon tetszik a szája, amikor beszél, de azért most, 9 évvel később sokkal sármosabb meg jobb meg ügyesebb, meg szerencsére a szerepei is jobbak. :) Tudom, a James Dean előbb volt… és ott nagyon szuper is, itt meg kisebb volt a szerepe…

Mindegy. Jól összerakott kis film ez, bár Green Goblin olyan kis gagyi. Viszont Willem Dafoe-t szeretem nagyon, szóval már csak miatta is érdemes volt megnézni (valszeg kevés nála csúnyább pasi van amúgy). Pókember meg a kedvenc szuperhősöm volt kicsiként, szóval illett tényleg már. És vagány is – kivéve, mikor látom az arcát, mert Tobey… jajj -_-’

8/10

Pókember (Spider-Man)
amerikai sci-fi akciófilm, 121 perc, 2002

rendezte: Sam Raimi
forgatókönyv: Stan Lee & Steve Ditko (képregény), David Koepp
szereplők: Tobey Maguire, Willem Dafoe, Kirsten Dunst, James Franco, Cliff Robertson, Rosemary Harris, J.K. Simmons, Elizabeth Banks, Stan Lee
IMDb: Spider-Man

~o~

Spider-Man 2

2011. április 20.

Azért az első nekem jobban tetszett. Ez sem rossz, de nem biztos, hogy újra megnézném.
A színészek jók, Alfred Molinát is bírtam, egyedül Kirsten Dunsttal nem vagyok – még mindig – kibékülve. Annyira hosszú a film, mintha az első felét évekkel ezelőtt láttam volna, nemigen tudnám felidézni, mi volt benne…
A “grafikája” nem tetszett, pl. mikor Pékember ugrál meg Doc Ock kalimpál a karjaival. Bármelyik számítógépes játékban valóságosabbak a dolgok, mint itt. Az első részben valahogy jobban oldották ezt meg. Itt szinte láttam a blueboxot (vagy green, a színét nem láttam :) ).

Frank Jameso is volt majdnem olyan jó, mint ikertestvére, James Franco, de semmi extra. Tény, hogy nincs is túl nagy szerepe. Emily Deschanelnek valamivel kisebb szerep jutott, mint a Bonesban XD (recepciós, ha valaki nem emlékszik), viszont legnagyobb örömömre egy liftben tartózkodott a Pókicával Mikey, azaz Hal Sparks, akit nagyon csípek (kár, hogy már vége a “Queer as Folk”-nak :( ), és az a liftes volt az egyik legjobb jelenet :)

Tudtátok, hogy Tobey-srác épp forgat, készülődik egy filmje, illetve 11 másikra “le van foglalva”? (Az IMDB szerint legalábbis.) Nem semmi a gyerek. Majd ha mazochista leszek, lehet, hogy elkezdem nézni a filmjeit. XD

7/10

Pókember 2. (Spider-Man 2)
amerikai kalandfilm, 127 (135) perc, 2004

rendezte: Sam Raimi
forgatókönyv: Stan Lee & Steve Ditko (képregény), Alfred Gough, Miles Millar, Michael Chabon, Alvin Sargent
szereplők: Tobey Maguire, Kirsten Dunst, James Franco, Alfred Molina, Rosemary Harris, J.K. Simmons, Donna Murphy, Daniel Gillies, Cliff Robertson, Ted Raimi, Elizabeth Banks, Emily Deschanel, Stan Lee
IMDb: Spider-Man 2

~o~

Spider-Man 3

2011. április 21.

Hát ez is mi volt már?
Túl sok dráma, túl sok fölösleges infó, túl sok ellenfél, túl sok “húúú meg hááá de nagyon imádunk Pókarc”, de legalább megint olyan érzésem volt, mintha workprintet néznék. Csak tudnám, miért. Fele ilyen hosszan is bőven elég lett volna az élményből.

New Goblin végre jófej, kapunk egy nagy adag Franco-smile-t, az úriember szépen ki is gyúrta magát (egy évvel az Annapolis után vagyunk), és végre van annyi szerepe, hogy játszhasson is, ne csak melózzon. Rengeteget változott a második rész óta, és manapság is nagyjából így néz ki, ha megborotválkozik, csak most megint kicsit kezd beesni az arca, az izmai is eltűntek és az egész krapek valahogy karakteresebb lett.

Nem tudom, hogy voltam képes tegnap/ma négy és fél órán át Tobey Maguire-t nézni, de hogy az elkövetkezendő években látni sem akarom, az biztos. :D

5/10

Pókember 3. (Spider-Man 3)
amerikai akciófilm, 139 perc, 2007

rendezte: Sam Raimi
forgatókönyv: Sam Raimi, Ivan Raimi, Alvin Sargent, Stan Lee & Steve Ditko (képregény)
szereplők: Tobey Maguire, Kirsten Dunst, James Franco, Thomas Haden Church, Topher Grace, Bryce Dallas Howard, Rosemary Harris, J.K. Simmons, James Cromwell, Theresa Russell, Dylan Baker, Bill Nunn, Bruce Campbell, Elizabeth Banks, Ted Raimi, Perla Haney-Jardine, Willem Dafoe, Cliff Robertson, Stan Lee
IMDb: Spider-Man 3

Into the Wild

Bizony sok víz lefolyt a Dunán, mióta először láttam az ‘Into the Wild’-ot. Sokkal többet tudok azóta a főhősről is, filmeket láttam, könyveket olvastam vele kapcsolatban. Tudom, hogy nem önmagában a civilizációval volt baja, de nem akartam változtatni az eredeti írásomon. Azóta imádom Eddie Veddert, és ez a kedvenc filmem. Christopher Johnson McCandless 1968. február 12-én született.

2011. március 12.

“A tenger csak erős hullámokat kínál, és néha az esélyt, hogy erősnek érezd magad. (…) fontos az életben, nem feltétlenül erősnek lenni, csak azt érezni…”

A film két és fél órás, de közben szinte repül az idő. Nekem egyáltalán nem volt unalmas. Amikor már pont elég lenne valamiből, akkor annak vége is lesz, és sodródunk a következő állomás felé…
(Aki nem szereti a spoilereket ill. nem látta még a filmet, ne olvasson tovább!)

.

.

(Tényleg ne!)

.

.

.

(Én szóltam.)

.

.

Sean Penn sokszor a kép szélére tette a “történést”, ahogy azt Scott McCloudnál is olvastam, hogy érdemes, de másnál eddig még nem vettem észre (vagy csak nem figyeltem eléggé). Így jobban figyelünk a részletekre – és tényleg. Nagyon jó a zene, nem csodálom, hogy ennyien szeretik Eddie Veddert, és Andris hangja tényleg hasonlít az övéhez :) 2007-es a film, de a színek, a zene, a beállítások a ’80-as, ’90-es éveket idézik. Hangulat. Életérzés. Iszonyú jól eltalálták azt a korszakot, amikor játszódik a történet.
A ’127 Hours’ is hasonlóan kezdődik. Gondolok itt a zenére. Nekem rögtön annak az eleje ugrott be, leszámítva azt, hogy ott ugye főleg dobok, csörgő-zörgő hangszerek vannak, itt pedig gitár. (Meglepne, ha Danny Boyle előzőleg nem látta volna ezt.)

Emile Hirsch remek színész. Nem egy szép gyerek, nem is vagyok túlzottan oda érte, de el kell ismerni, hogy tehetséges. (Fogjuk is látni most majd egy pár filmben.) És a szakáll (érzésem szerint nem a sajátja volt, de nem tudom) jótékonyan hatott a megjelenésére – ha lehet így fogalmazni. Néha ahogy beszél, nagyon emlékeztet valakire. Nem jöttem rá, kire.
A többi karakter és megformálóik is teljesen rendben vannak szerintem. Nem volt hiányérzetem vagy ilyesmi. Kapunk viszont egy adagot az (amerikai) álszentségből. Kiváncsi vagyok, valójában hány 22 éves srác mondja egy 16 éves lánynak, hogy “bocs, de nem”. Viszont ha úgy vesszük, nem baj, ha egy film jó példát mutat, sőt. (Főleg, ha egyébként már mindenhonnan ömlik a szemét.)

Chris elmenekült a civilizációból, mégsem tudott mit kezdeni vele, a vadonban megteremtette a saját kis civilizációját. Szüksége volt tűzre, vízre (“zuhanyzóra”); nem tudta kiiktatni a pénzt, mert az eszközök, amiket be kellett szereznie mind-mind pénzbe kerültek; szüksége volt olyan információkra (pl hogyan kell húst füstölni), amikre egyedül, magától nem valószínű, hogy rájött volna. És persze a könyvekre, a művészet, pláne a szépirodalom pont egy olyan dolog, ami a civilizált társadalomra jellemző. Az állatok és a fák nem írnak verseket, nem is törődnek ilyesmivel. Neki ez mégis lételeme volt.

Önző volt, éppúgy mint Aron Ralston (tény, hogy a motivációjuk más, ahogy a velük történt események is). Elhagyta a családját, és nem csak őket, mindenkit, aki szerette. Egy rakás jó emberrel találkozott, akik kötődtek hozzá, de ő nem kötődött senkihez, simán otthagyta őket. Arra nem gondolt, hogy a szülei, a testvére majd’ belehalnak a fájdalomba, hogy azt sem tudják él-e, hal-e?! Keresett valamit, a boldogságot, de mindenki azt keresi, nemigaz? Csak ő kissé extrém módon. Nem ítélem el, meg lehet érteni őt is, de attól még sok mindenben nem értek vele egyet.. Tragédia – és a sors iróniája is egyben -, hogy pont mikor megtalálta, amit keresett, már nem volt esélye élni a tudással.

Abszolút váratlan volt számomra a film vége, mert nem néztem utána, hogy ki ez a srác. Jobb is volt így szerintem. 10/10

Út a vadonba (Into the Wild)
amerikai filmdráma, 148 perc, 2007

rendezte: Sean Penn
forgatókönyv: Sean Penn, Jon Krakauer (könyv)
szereplők: Emile Hirsch, Marcia Gay Harden, William Hurt, Jena Malone, Brian H. Dierker, Catherine Keener, Vince Vaughn, Kristen Stewart, Hal Holbrook, Zach Galifianakis, Jim Gallien, Leonard Knight, Carine McCandless
IMDb: Into the Wild

Christopher McCandless
(1968. 02. 12. – 1992. 08. 18.)

Boy A

2011. május 29.

Ez az a fajta angol ti. amit az angol tinik használnak, amit a legkevésbé értek, ha erről a nyelvről van szó. A felnőtteket jobban megértem, de őket sem mindig. Christian Bale esetében biztos voltam abban, hogy amerikai színészről van szó, aztán kiderült, hogy walesi (csak jó az akcentusa), Andrew Garfieldnál is valami hasonló a helyzet, bár ő születését tekintve tényleg amerikai. Amit tudtam is, de a ‘Never Let Me Go’ és a ‘Boy A’ arra késztettek, hogy újragondoljam a dolgot – az eredmény pedig: az akcentusát nem tanulta, hanem “lett” neki, tekintve, hogy Angliában nőtt fel (és hogy az anyukája is angol).

Hogy a film címe mit jelent, nem tudom anélkül elárulni, hogy ne villogjon a spoiler-lámpa, bár mivel az angol anyanyelvűeknek ez eleve egyértelmű, lehet nem akkora titok az a spoiler. A kiskorú bűnözőket szokták úgy nevezni – elsősorban a média miatt, mert az eredeti nevük nem jelenhet meg -, hogy Boy A, B… vagy Child A, B, és így különböztetik meg őket.

Ez a film, ahogy sok másik is, adaptáció, méghozzá a brit Jonathan Trigell ‘Boy A’ című regényének filmváltozata. Bár a regény fikciós, sokakban felmerült – az esetet ismerve és a filmet megnézve szerintem is jogosan -, hogy a regény alapjául egy 1993-ban, két tízéves fiú által elkövetett gyilkosság története szolgál. Akit érdekel, itt olvashat róla, de elég felkavaró. Teljesen más filmen látni ilyesmit, mint elolvasni úgy, hogy tudod, hogy igaz… Ha mindenképpen kötni akarjuk a megtörtént esethez, akkor filmünk főszereplője nem is a Boy A, hanem a Boy B.

(Innentől SPOILER következik.) Philip – akiről nagyon hamar kiderül, így végülis nem árulok el vele túl nagy titkot – meghal. Állítólag öngyilkos lett. Szerintem nem lett az. A srác elég nyilvánvalóan szociopata volt (aki megnézi a filmet, látni fogja), akik köztudottan nem éreznek semmiféle bűntudatot. Sőt, az öngyilkosság sem jellemző rájuk (bár amennyire tudom, a pszichopatákra sem, lehet persze vitatkozni, hogy a kettő ugyanaz-e vagy sem, szerintem nem teljesen, de a hozzáértők sem tudják egyértelműen eldönteni). Ebből kifolyólag valószínűleg nem ölte meg magát lelkiismeretfurdalás vagy ilyesmi miatt, sokkal inkább segített neki ebben valaki (vagy valakik), mert a gyerekgyilkosokat állítólag a dutyiban sem kedvelik annyira. De ez csak az én véleményem.
A történet a tettestársról, Jackről szól, a kérdés pedig az: “Who decides who gets a second chance?”
Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal sem, hogy oly sok másik mellett ez a film sem került nálunk soha a mozikba, de legalább még DVD-n sem jelent meg. Meglepő? Nem.

Eléggé nyilvánvaló, hogy a ‘Boy A’ vége nem lehet más, csak az, ami. Ami nekem nem tetszett, hogy mit nevez meg kiváltó okként a film. Mert az üldözés nem lehet ok, és szerintem a srác nem jut el odáig sem, hogy azt mondhassuk, az üldözés az “az utolsó csepp a pohárban”. Miért nem a rendőrségre megy? Ilyen esetben az lenne az első dolgom. Egyértelmű, hogy ígyis úgyis eljutna odáig, és bár a könyvet nem ismerem, gyanítom, hogy így is történik, de a film nem mutatja meg. Talán több történés kellett volna, de nem tudom.

Ugyan több karakter van, de végeredményben egyszereplős műről beszélhetünk. Andrew Garfield vajon játszhatott volna jobban? Jó kérdés.. Mert szerintem nagyon szuper (és nem csak szerintem, mert ugye díjazták is), abszolút át tudtam érezni, amit kellett, ez mégsem volt elég nekem ahhoz, hogy teljesen indokoltnak érezzem a film végét. Hosszú nagyon, de mégsem elég. Nincs nagyon ötletem, hogy hogy lehetett volna jobban megoldani… Ő egyébként nagyon profi már abban, hogy “hogy alakítsunk lelkisérült srácokat”, ehhez képest Peter Parker bőrébe bújnia biztos teljesen más élmény volt. Jut eszembe, a fiúk pókemberest játszanak :) Vicces. A mellékszereplők is jók amúgy, Peter Mullan különösen (a ‘Trainspotting’-ból lehet ismerős pl), na meg persze a gyerekek. (SPOILER VÉGE)

Azért én sajnálom azokat, akik elvből nem néznek “szomorú” filmeket. Mert ismerek ilyet, nem is egyet. Elképesztően sok “lélektáplálékról” maradnak le. Gondolom ők ilyen jellegű könyveket sem olvasnak. Persze ez mindenkinek a saját döntése, és nem is ítélek el senkit, de ezek nélkül én személy szerint biztos, hogy kevesebb lennék.
Ez a film azon ritkaságok közé tartozik, amiket (bár a XXI. században csináltak) tényleg érdemes megnézni. Nagyon is. És senki ne az értékelésemből induljon ki, mert ez most inkább a megvalósításnak szól, ami azonban vajmi keveset von le a történet valódi értékéből.

Tehát. Számomra kicsit lassú/hosszú volt ez a közel két óra, és bár AG-t imádtam (meg a színeket), ha rajta vagy a történeten múlna, maximumot is kapna (és megértem, ha sokak szerint 10/10-es), de most nem tudok neki jobbat adni. A tegnap látott ‘Never Let Me Go’ egy fokkal nagyobb hatással volt rám. 7/10.

(Boy A)
angol filmdráma, 106 perc, 2007

rendezte: John Crowley
forgatókönyv: Jonathan Trigell (regény), Mark O’Rowe
szereplők: Andrew Garfield, Peter Mullan, Katie Lyons, Skye Bennett, Alfie Owen
IMDb: Boy A

Lars and the Real Girl

2011. szeptember 7.

Ez egy egészen különleges és szokatlan történet. Bevallom, vígjátékra számítottam, de ugye nem az. Bizarr és szomorú és szép, és teljesen különbözik azoktól, amiket eddig Ryan Gosling főszereplésével láttam. Nyoma sincs a szépfiúnak, de egy nagyon helyes, kedves, szerethető figurát alakít. Egyáltalán nem áll jól neki, ha ilyen pufók, de ezt a karaktert nehéz lenne másképp elképzelni.
Elképesztően aranyos, amikor énekel, és aztán amit a macival tesz, meg az egész, ahogy Biancával bánik, egyszerűen annyira hiteles… Ezek a hosszú pislogások meg a mosolya, a görnyedt hát… Egész végig eszembe sem jutott, ki a színész, persze tudtam, hogy ő az, de talán most először volt az, hogy meg tudtam feledkezni arról, hogy a színészt látom (a ‘Stay’ volt még hasonló).

Az összes szereplő nagyon jó, a lehető legmegfelelőbb színészeket választották, bár legtöbbjük teljesen ismeretlen (legalábbis számomra). Emily Mortimer (Ewan McGregorral játszott a ‘Young Adam’-ben) mikor elcsukló hangon kiabál Goslinggal.. nem semmi jelenet. Paul Schneider meg (‘Water for Elephants’) egy sármos fickó, nagyon emlékeztet valakire, de meg nem mondom, kire (Dylan McDermott-ra talán?). Kelli Garner (‘London’, Chris Evansszel) is abszolút hiteles ebben a kisvárosi környezetben, őszintén szólva más jellegű filmben nem is igazán tudnám elképzelni. A doktornőre érdemes még figyelni, ő is nagyon jó, név szerint Patricia Clarkson (ő talán a legismertebb: ‘Easy A’, ‘Dogville’, ‘Vicky Cristina Barcelona’, ‘Jumanji’ és a ‘One Day’ lesz a legújabb).

A zenét mintha a Simsből vették volna, és a házak is olyanok, mintha ott tervezték volna meg őket :) Mondjuk ha úgy vesszük, kicsit maga Bianca is olyan, mintha a játékból lépett volna elő. Feltűnt még, hogy nagyon sötét, nagyon szürke végig. Persze lehet, hogy eredetileg a moziban nem volt ilyen, de ha mégis, akkor vihettek volna bele több színt. Ennek nyilván szürkének kell lennie, de pl. mikor a buli volt, akkor sem tűnt igazán színesnek, pedig lehetett volna élénkebb. Egyébként nem tudok rá igazán rosszat mondani, egyértelműen érdemes megnézni. 9/10.

“A great example how a little film can be huge.”

Plasztik szerelem (Lars and the Real Girl)
amerikai vígjáték/dráma, 106 perc, 2007

rendezte: Craig Gillespie
forgatókönyv: Nancy Oliver
szereplők: Ryan Gosling, Emily Mortimer, Paul Schneider, Kelli Garner, Patricia Clarkson
IMDb: Lars and the Real Girl