Nem direkt, viszont premier előtt volt szerencsé(tlensége)m látni a címben említett filmet. Egyébként totál hálás vagyok, hogy el lettem rángatva moziba, és különbenis be kéne fejeznem azt a másik három félkész irományomat, ami van… erre tessék, kezdhetek bele egy újba. :)
Az ég világon semmit nem tudtam erről, tegnap lettem meghívva, ránéztem a film adatlapjára: Robert De Niro – oké, jöhet. Kb. ennyi ismeretem volt róla, tehát ne várjon tőlem senki olyasmit, hogy majd összehasonlítom a könyvvel, mert sajna nem.
De Nirot senkinek nem kell bemutatnom, a világ egyik legnagyobb színészéről van szó, aki az utóbbi időben ugyan csak kisebb szerepekben, de nagyokat alakított (Limitless, New Year’s Eve), most azonban főszereplő, sőt, harminchat év után ismét taxisofőr. Ennek ellenére nem meglepő, hogy alig-alig játszák ezt a filmet, úgy értem, a világon alig.
Travis Bickle és Jonathan Flynn közt van is némi hasonlóság, aki látta a ‘Taxi Driver’-t, annak azért nem kell részleteznem, aki pedig nem látta… az nézze meg! MOST!! És miután megnézte, rögtön nem lesz szüksége az én unalmas összehasonlítgatásomra.
(SPOILER)
Szóval. A történet röviden annyi, hogy a főhősünk, Nick (Paul Dano) 18 év után találkozik a magát briliáns írónak tartó apjával, aki ugyan a 18 év alatt csak levelek formájában lépett kapcsolatba vele, most viszont segítségre van szüksége – ugyanis mindenét elvesztette. Nicknek megvan a maga baja – nem is kevés –, és el kell döntenie, hogy ahogy annakidején az apja kilépett az ő életéből, hagyja-e ő is úgy magára az apját, vagy tegye-e félre a sérelmeit és segítsen rajta.
Sejtjük, hogy végül hogy dönt a srác, de azért el is kell jutnia addig a döntésig. Egyrészt úgy érzi, hogy az anyja (Julianne Moore) miatta halt meg, másrészt nem akar olyanná válni, mint az apja. És aztán pont emiatt indul el ő is a lejtőn. Hozzáteszem, elég ijesztően. Rögtön eszembe jutott a ‘The Basketball Diaries‘, de aztán ahhoz képest komoly hiányérzetem volt itt. Nagyon keveset látunk az ő tönkremenéséből, és túl gyorsan hozza rendbe az életét. (Szép viszont mikor “feloldozást nyer”, mikor Jon azt mondja, szavakkal nem lehet ölni.) Az apjához való hozzáállása egyébként emlékeztetett Steve Lopez és Nathaniel Ayers kapcsolatára (The Soloist), mert ugye látva a “feladat” komolyságát, Lopez is majdnem meghátrált. Sőt, az utcáról helyenként eszembe jutott a ‘Shadows & Lies’, Jon életviteléről pedig a ‘Keane’.
(SPOILER VÉGE)
A színészekre egyáltalán nem lehet panaszunk (sőt, a karakterekre sem, bár tény, hogy több volt bennük..), Julianne Moore itt egyszerűen gyönyörű, de a Nick “nem-barátnőjét” alakító Olivia Thirlby is (Juno, New York, I Love You, No Strings Attached), aki engem kicsit emlékeztet Anne Hathaway-re. És persze jól is játszanak. Feltűnik Lili Taylor, aki az igazi Nick felesége, rajta kívül pedig egy rakat ismerős arc. Itt van pl. Wes Studi, mint a hajléktalanszálló vezetője. Ő ugye cherokee indián, és olyan filmekben szerepelt, mint a ‘Dances with Wolves’, a ‘The Last of the Mohicans’, a ‘Heat’ vagy akár az ‘Avatar’. Aztán itt van Victor Rasuk (Stop-Loss), Eddie Rouse (Pineapple Express) és két olyan színész, akiken egész végig agyaltam, hogy honnan ismerem őket… Nem titok, hogy az IMDb ezúttal is nagy segítségemre volt. Az egyikük a Nick lakótársát alakító Chris Chalk (a drogdíler srác), de totál idióta vagyok, hogy nem jutott eszembe… ő Tom Walker a “Homeland”-ben. A másik pedig maga Nick, vagyis Paul Dano, akiről meggyőződésem volt, hogy valami szemüveges nerd-gyereket alakított valahol… Aztán mikor megláttam, dobtam egy hátast, hogy mekkora idióta vagyok, hiszen azt a filmet ráadásul nemrég néztem újra: ‘The Girl Next Door‘. Láttam viszont a ‘Fast Food Nation’-ben is még “anno jómúltkor” moziban, megnézem majd a ‘Looper’-ben, és jókat olvastam a ‘Little Miss Sunshine’-ról is, szóval ott is (de játszott még többek közt a ‘Cowboys & Aliens’-ben is). Egyáltalán nem néz ki jól, de ahogy mondani szokás “van benne valami”. Pláne ezzel a passzív-agresszív karakterrel… igazi kis pszichopatának tűnik – vagyis lehetne az.
De Niro meg ugye De Niro.
A baj az a filmmel elsősorban, hogy túl rövid idő alatt akar túl sokat mesélni. Ráadásul a végét úgy összecsapták, hogy “öröm nézni”. Most az apa a főszereplő vagy a fiú? Érdekelt volna még engem a srác lecsúszása-talpraállása, a kapcsolata a lánnyal, az apa élete, de többet játszhattak volna a nézőpontokkal is. Az elején az apa kezd narrálni, aztán a szót átveszi a fiú, lehetett volna ezt még fokozni bőven, és akkor nem bántam volna azt sem, ha két-kétésfél órás. Ha jó. De sajna így nem az.
Dráma, de nem kell megijedni, van azért benne egy adag humor is (pl. a legvége vagy a lakótársak személye). Ráadásul bárkivel megtörténhet hasonló, ami persze annyira már nem vicces. Nem mondom, hogy ajánlom, de azt sem, hogy nem. Egyszer meg lehet nézni, de senki nem hal bele, ha nem látja. Volt ebben lehetőség, kár, hogy nem használták ki. 6/10, mert a szándék megvolt, és ugye a színészek is.. de ennél jobbat nem adhatok.
Hazai bemutató: 2012. április 19.
Mocsokváros utcáin (Being Flynn)
amerikai filmdráma, 102 perc, 2012
rendezte: Paul Weitz
forgatókönyv: Paul Weitz, Nick Flynn (könyv)
szereplők: Robert De Niro, Paul Dano, Julianne Moore, Olivia Thirlby, Wes Studi, Eddie Rouse, Steve Cirbus, Lili Taylor, Victor Rasuk, Liam Broggy, Chris Chalk, Michael Gibson, Thomas Middleditch
IMDb: Being Flynn
Erről aztán lehet hideget, meleget. De tényleg. Én személy szerint nagyon vártam, mert imádom Channing Tatumot, de sajnos csak most jutottam el odáig, hogy meg is nézzem. Tudom, hogy borzalmasan rossz színész, de egyszerűen annyira jól néz ki és annyira aranyosan mosolyog és annyira szimpatikus, hogy nem tudom nem szeretni azért, mert “mellesleg” tehetségtelen. A ‘Step Up’ óta egyébként sokat fejlődött, igaz, soha nem lesz belőle se Ryan Gosling, sem pedig Robert Downey Jr.
A nyertesek listája megtalálható egyébként (többek közt) pl. a 
Na jó, az előbb hazudtam, nem csak emiatt néztem meg. Sam Worthington nem tartozik a kedvenc színészeim közé, totálisan közömbös színészként és pasiként is, és Jamie Bell sem az esetem, azonban khm… itt van Anthony Mackie, akiről úgy gondolom, hogy ha valamiben szerepet vállal, akkor az valószínűleg nem véletlen. Ergo már ő kellő motiváció volt, hogy beüljek a moziba, persze egyáltalán nem volt baj (sőt), hogy érdekesnek ígérkezett a sztori.
Már csak azért is érdekes számomra az idei díjátadó, mert néhány kedvenc színészem is jelölt: Ryan Gosling, Joseph Gordon-Levitt, Damian Lewis, Michael Fassbender, Zooey Deschanel…
