Lucky You

2010. november 17.

Már Curtis Hanson neve elég lehet, hogy valakit érdekeljen a ‘Lucky You’. Jó kis country zene, feszültségfokozás gyanánt csendek, és egy nagy pókerverseny. Nem ez az első ilyen film, de egynek jó. Sok a stáblistában a “himself”: valódi pókerjátékosok szerepelnek benne.

Hosszúnak tartom a két órát, a nyitójelenet nagyon jópofa, a golfos rész is, de amiért igazán megéri megnézni, az az utolsó kb. 20 perc. Sajnos sok fölösleges és unalmas dolog van benne, helyenként túl szájbarágós (fölösleges háromszor elmondani, amit egyébként látok a képen is szerintem). Drew Barrymore-t személy szerint nem tartom valami sokra (és ez most sem változott), Eric Bana-t szeretem ugyan, de elég átlagos színész, megcsinálja amit kell, de valahogy semmi pluszt nem ad hozzá. Robert Downey Jr. egyetlen jelenetben szerepelt, de simán lejátszotta őt. Nem azért, mert fanatikus vagyok, vagy ilyesmi, de hát na.. tényleg. És aki nagyon nagyon nagyon: Robert Duvall. Zseniális.

A karakterek amúgy jók, bár nekem a csaj nem hiányzott volna belőle túlságosan. Apa és fia kapcsolata szépen ki van bontva, az tetszett. Meg a vietnámi-mexikói krapek is. :) (Kelvin Han Yee)

Ez is olyan film, ami moziban mutatna jól igazán, jót tenne neki a vászon (nekem nem rémlik, hogy lett volna nálunk, de nem tudom). Összességében 6/10.

Szerencse dolga (Lucky You)
amerikai filmdráma, 124 perc, 2007

rendezte: Curtis Hanson
forgatókönyv: Eric Roth, Curtis Hanson
szereplők: Eric Bana, Drew Barrymore, Robert Duvall, Phyllis Somerville, Horatio Sanz, Joey Kern, Debra Messing, Delaine Yates, Mykel Shannon Jenkins, Charles Martin Smith, Robert Downey Jr., Saverio Guerra, Kelvin Han Yee
IMDb: Lucky You

Being Flynn

Nem direkt, viszont premier előtt volt szerencsé(tlensége)m látni a címben említett filmet. Egyébként totál hálás vagyok, hogy el lettem rángatva moziba, és különbenis be kéne fejeznem azt a másik három félkész irományomat, ami van… erre tessék, kezdhetek bele egy újba. :)

Az ég világon semmit nem tudtam erről, tegnap lettem meghívva, ránéztem a film adatlapjára: Robert De Niro – oké, jöhet. Kb. ennyi ismeretem volt róla, tehát ne várjon tőlem senki olyasmit, hogy majd összehasonlítom a könyvvel, mert sajna nem.

De Nirot senkinek nem kell bemutatnom, a világ egyik legnagyobb színészéről van szó, aki az utóbbi időben ugyan csak kisebb szerepekben, de nagyokat alakított (Limitless, New Year’s Eve), most azonban főszereplő, sőt, harminchat év után ismét taxisofőr. Ennek ellenére nem meglepő, hogy alig-alig játszák ezt a filmet, úgy értem, a világon alig.
Travis Bickle és Jonathan Flynn közt van is némi hasonlóság, aki látta a ‘Taxi Driver’-t, annak azért nem kell részleteznem, aki pedig nem látta… az nézze meg! MOST!! És miután megnézte, rögtön nem lesz szüksége az én unalmas összehasonlítgatásomra.

(SPOILER)
Szóval. A történet röviden annyi, hogy a főhősünk, Nick (Paul Dano) 18 év után találkozik a magát briliáns írónak tartó apjával, aki ugyan a 18 év alatt csak levelek formájában lépett kapcsolatba vele, most viszont segítségre van szüksége – ugyanis mindenét elvesztette. Nicknek megvan a maga baja – nem is kevés –, és el kell döntenie, hogy ahogy annakidején az apja kilépett az ő életéből, hagyja-e ő is úgy magára az apját, vagy tegye-e félre a sérelmeit és segítsen rajta.
Sejtjük, hogy végül hogy dönt a srác, de azért el is kell jutnia addig a döntésig. Egyrészt úgy érzi, hogy az anyja (Julianne Moore) miatta halt meg, másrészt nem akar olyanná válni, mint az apja. És aztán pont emiatt indul el ő is a lejtőn. Hozzáteszem, elég ijesztően. Rögtön eszembe jutott a ‘The Basketball Diaries‘, de aztán ahhoz képest komoly hiányérzetem volt itt. Nagyon keveset látunk az ő tönkremenéséből, és túl gyorsan hozza rendbe az életét. (Szép viszont mikor “feloldozást nyer”, mikor Jon azt mondja, szavakkal nem lehet ölni.) Az apjához való hozzáállása egyébként emlékeztetett Steve Lopez és Nathaniel Ayers kapcsolatára (The Soloist), mert ugye látva a “feladat” komolyságát, Lopez is majdnem meghátrált. Sőt, az utcáról helyenként eszembe jutott a ‘Shadows & Lies’, Jon életviteléről pedig a ‘Keane’.
(SPOILER VÉGE)

A színészekre egyáltalán nem lehet panaszunk (sőt, a karakterekre sem, bár tény, hogy több volt bennük..), Julianne Moore itt egyszerűen gyönyörű, de a Nick “nem-barátnőjét” alakító Olivia Thirlby is (Juno, New York, I Love You, No Strings Attached), aki engem kicsit emlékeztet Anne Hathaway-re. És persze jól is játszanak. Feltűnik Lili Taylor, aki az igazi Nick felesége, rajta kívül pedig egy rakat ismerős arc. Itt van pl. Wes Studi, mint a hajléktalanszálló vezetője. Ő ugye cherokee indián, és olyan filmekben szerepelt, mint a ‘Dances with Wolves’, a ‘The Last of the Mohicans’, a ‘Heat’ vagy akár az ‘Avatar’. Aztán itt van Victor Rasuk (Stop-Loss), Eddie Rouse (Pineapple Express) és két olyan színész, akiken egész végig agyaltam, hogy honnan ismerem őket… Nem titok, hogy az IMDb ezúttal is nagy segítségemre volt. Az egyikük a Nick lakótársát alakító Chris Chalk (a drogdíler srác), de totál idióta vagyok, hogy nem jutott eszembe… ő Tom Walker a “Homeland”-ben. A másik pedig maga Nick, vagyis Paul Dano, akiről meggyőződésem volt, hogy valami szemüveges nerd-gyereket alakított valahol… Aztán mikor megláttam, dobtam egy hátast, hogy mekkora idióta vagyok, hiszen azt a filmet ráadásul nemrég néztem újra: ‘The Girl Next Door‘. Láttam viszont a ‘Fast Food Nation’-ben is még “anno jómúltkor” moziban, megnézem majd a ‘Looper’-ben, és jókat olvastam a ‘Little Miss Sunshine’-ról is, szóval ott is (de játszott még többek közt a ‘Cowboys & Aliens’-ben is). Egyáltalán nem néz ki jól, de ahogy mondani szokás “van benne valami”. Pláne ezzel a passzív-agresszív karakterrel… igazi kis pszichopatának tűnik – vagyis lehetne az.
De Niro meg ugye De Niro.

A baj az a filmmel elsősorban, hogy túl rövid idő alatt akar túl sokat mesélni. Ráadásul a végét úgy összecsapták, hogy “öröm nézni”. Most az apa a főszereplő vagy a fiú? Érdekelt volna még engem a srác lecsúszása-talpraállása, a kapcsolata a lánnyal, az apa élete, de többet játszhattak volna a nézőpontokkal is. Az elején az apa kezd narrálni, aztán a szót átveszi a fiú, lehetett volna ezt még fokozni bőven, és akkor nem bántam volna azt sem, ha két-kétésfél órás. Ha jó. De sajna így nem az.

Dráma, de nem kell megijedni, van azért benne egy adag humor is (pl. a legvége vagy a lakótársak személye). Ráadásul bárkivel megtörténhet hasonló, ami persze annyira már nem vicces. Nem mondom, hogy ajánlom, de azt sem, hogy nem. Egyszer meg lehet nézni, de senki nem hal bele, ha nem látja. Volt ebben lehetőség, kár, hogy nem használták ki. 6/10, mert a szándék megvolt, és ugye a színészek is.. de ennél jobbat nem adhatok.

Hazai bemutató: 2012. április 19.

Mocsokváros utcáin (Being Flynn)
amerikai filmdráma, 102 perc, 2012

rendezte: Paul Weitz
forgatókönyv: Paul Weitz, Nick Flynn (könyv)
szereplők: Robert De Niro, Paul Dano, Julianne Moore, Olivia Thirlby, Wes Studi, Eddie Rouse, Steve Cirbus, Lili Taylor, Victor Rasuk, Liam Broggy, Chris Chalk, Michael Gibson, Thomas Middleditch
IMDb: Being Flynn

Grown Ups

2011. november 21.

Amikor Adam Sandler vagy Ben Stiller ír egy filmet, akkor már komoly bajok vannak… Nem, amúgy nem. Tök jó filmeket írnak. Lásd. Tropic Thunder (Ben Stiller és Robert Downey Jr. rajongóknak alap, ebből a szempontból én duplán “hátrányos helyzetű” vagyok :D ), Happy Gilmore (ez spec emlékeim szerint nem jó, de már Sandler írta), Big Daddy, You Don’t Mess with the Zohan (na ez a kettő viszont nagyon jó szerintem) és amiket még nem láttam, a Bucky Larson: Born to Be a Star valamint a Jack & Jill. Ez viszont. Hát nem is tudom.

Azt hiszem, ha filmírásról van szó, Adam Sandler egyrészt túl érzékennyé válik, másrészt mindenáron tanítani akar. Ez néha jó, néha nem. A ‘Big Daddy’-ben és a Zohanban jól működött, mert ugyan mindkettőt (az előbbit inkább) tekinthetjük tanmesének, nem ez volt a hangsúlyos, nem ennek volt alárendelve a történet. A Clicknek ugyan “csak” producere volt, de az is inkább a tanmese, mint a vígjáték kategória, ennek ellenére arra sem lehet panasz.

Dennis Dugan nagyon sokadszorra rendezi Sandlert, és kisebb szerepekben általában ő is feltűnik, pont ezért érthetetlen számomra, hogy a ‘Grown Ups’ (nálam legalábbis) miért nem működik. Lehet, hogy húsz-harminc év múlva azt mondom, hogy ez egy baromi jó film, hiszen egyértelműen nem az én korosztályomat célozza meg, hanem azokat, akik már régebb óta élnek házasságban és nevelik a gyerekeiket. Persze Adam Sandler is öregszik (45 éves), tehát valahol érthető, hogy ezt a filmet már inkább a saját korosztályának szánta (ahogy a korábbiakat meg az akkor vele egyidőseknek). Ami alapvetően nem is lenne baj. Szerepelnek benne gyerekek is, tehát gyanítom, őket is szeretné megszólítani, és talán sikerül is, de tíz éves meg elmúltam már, úgyhogy nem nagyon tudom megítélni, ők értik-e a mondanivalóját vagy ha nem, akkor számukra viccesek-e a filmben elhangzó (ill. történő) poénok. Nevettem párszor, néha fogtam a fejem, néha pedig konstatáltam, hogy igen, most jól a szánkba rágják, hogy hogy is kéne élnünk. Nem baj, ha jó példát mutatnak, csak ne ennyire szájbarágósan. Persze ha úgy fogjuk fel, hogy ez az egész egy paródia, a hasonló filmek paródiája, akkor semmi gond vele, akkor érthető, sőt.

Kapunk egy rakat karakterszínészt, köztük Rob Schneidert, akinek a filmjeit amúgy nem nagyon tudom elviselni, mert egy nagyon konkrét hangulat kell hozzájuk, ami nekem ritkán van, és az egyik kedvenc nőcsábászomat, David Spade-et (a “Rules of Engagement”-ben ő Russell). A poénok nagy része velük kapcsolatos, és úgy vagyok velük, ahogy egyébként a két színésszel, Schneider-nél fogom a fejem, Spade-nél meg nevetek. Utóbbi egyébként a Jack & Jill-ben is játszik, ami annyira nem meglepő, hiszen Sandlerrel nagyon jó barátok.
Ez a film pl. eredetileg a kilencvenes években készült volna, mert Rob Schneider, Chris Rock, David Spade, Adam Sandler és Chris Farley legjobb barátok voltak már akkor is, és ők játszották volna a főszereplőket, de Farley 1997-ben bekövetkezett halála miatt a filmből végül nem lett semmi – csak tavaly. Az eredetileg Farley-nak szánt szerepet Kevin James kapta, én őt is nagyon bírtam.
A főszereplő “öregfiúkon” kívül kapunk egy gyönyörű nőt, Salma Hayeket, akinek külön élvezet a mexikói akcentusát hallgatni, két valószínűtlenül hosszú lábú csajt, és egy csapat jópofa gyereket.

Vannak benne nagyon jó poénok is, amiken tényleg jót lehet röhögni, de nem viszik túlzásba, és az ún. altesti humor sem hiányozhat, de szerintem hatásosabb lett volna, ha a valódi poénokat “erőltetik”, és nem ezt a fajtát, mert erre általában nem vagyok vevő. (Szerencsére azért ebből aránylag kevés van.) Vannak benne jó zenék is, de nem fogom megvenni a CD-t, sokszor nagyon erőltetettek a vicces részek is és a tanmese-részek is, és ebből kicsit sok az a 102 perc.
Ez az a fajta film, amit ha egy unalmas estén a tv-t kapcsolgatva felfedezel, jó eséllyel nem fogsz tovább kapcsolgatni, és meg lehet nézni többször is, de mint művészi alkotásra, kár időt pazarolni rá. Sajnos. Viszont nagyon szeretem Adam Sandlert, és David Spade is bármikor le tud venni a lábamról a béna nőszerzési próbálkozásaival, úgyhogy rosszabbat nem adhatok, de jobbat se nagyon. 6/10.

P.S. Ezen a képen tényleg ők vannak, Spade milyen aranyos volt már :) (Mondjuk később sem lehetett rá rosszat mondani, csak azóta megöregedett.)

Nagyfiúk (Grown Ups)
amerikai vígjáték, 102 perc, 2010

rendezte: Dennis Dugan
forgatókönyv: Adam Sandler, Fred Wolf
szereplők: Adam Sandler, Kevin James, Chris Rock, Rob Schneider, David Spade, Salma Hayek Pinault
IMDb: Grown Ups

Tristan + Isolde

2011. április 22.

Unalmas, de végülis korrekt, szépen összerakott film. Német-cseh-angol-amerikai. Semmi nincs benne, amiért igazán érdemes lenne megnézni. Elég jók a ruhák, elég jók a színészek és szép a táj. Éppen csak az a plusz hiányzik belőle, ami miatt érdekes lenne. (Most arról nem beszélek, hogy köze nem volt az eredeti történethez, mert ez ezesetben majdnem lényegtelen, legalábbis számomra.)

Rufus Sewell-t szokták emlegetni, hogy ő milyen jó – és tényleg -, illetve, hogy James Franco totálisan tönkretette az élményt. Khm. Igen. De ez nem az ő hibája. Tristannak a rendező (Kevin Reynolds – Robin Hood: Prince of Thieves, The Count of Monte Cristo, Waterworld) a Melot-t játszó Henry Cavill-t szerette volna, de a stúdió azt mondta, hogy “a-a, kell nekünk egy olyan név, aki miatt a néző majd beül a moziba. Úgyis tavaly volt a Pókember, legyen ez a valaki James Franco.” Mert miért ne.
Kevés olyan karakter van, amiben hiteltelenebb lenne a srác, mint középkori angol lovagként. A szinkronhangja, Szabó Máté meg még egy lapáttal rátett. Ha ebben a szerkóban és ezzel a frizurával nem lenne Franco még elég nevetséges, majd a szinkron megoldja. Voltak itt könnyek (sokat kellett a halott macskájára gondolnia) meg hősszerelmes megnyilvánulások, meg egész szép izmok, tényleg ügyes volt meg szép, és becsülendő, hogy a szerep kedvéért vívni és lovagolni tanult. Na de az arca… és a csajszival sem volt egy hullámhosszon. Nagyon nem illettek össze. Bírom én őt, nem arról van szó, de ilyen szerepben nem akarom még egyszer látni. :D Tudom, a ‘Your Highness’-ben is lovag, de ott pont az a lényeg, hogy vicces legyen, ez pedig elvileg komoly film. A többi színész egyébként szerintem illett a karakteréhez.

A zene pedig nagyon szép:

Meg lehet nézni, de tényleg rossz ránézni Francora. Iszonyú nagy ballépés volt őt beletenni a filmbe. A stáblistában van viszont egy magyar operatőr. :) 6/10.

Trisztán és Izolda (Tristan + Isolde)
német-angol-cseh-amerikai kalandfilm, 125 perc, 2006

rendezte: Kevin Reynolds
forgatókönyv: Dean Georgaris
szereplők: James Franco, Sophia Myles, Rufus Sewell, David O’Hara, Mark Strong, Henry Cavill, Bronagh Gallagher, Ronan Vibert, Lucy Russell, JB Blanc, Graham Mullins, Leo Gregory, Dexter Fletcher
IMDb: Tristan + Isolde

The Vow

Nézzük, mi történik akkor, ha egy rakat rossz színészt szerződtetünk egy kiszámítható, helyenként klisés-giccses filmbe, aztán csapjuk még hozzá a varázsmondatot is.

Erről aztán lehet hideget, meleget. De tényleg. Én személy szerint nagyon vártam, mert imádom Channing Tatumot, de sajnos csak most jutottam el odáig, hogy meg is nézzem. Tudom, hogy borzalmasan rossz színész, de egyszerűen annyira jól néz ki és annyira aranyosan mosolyog és annyira szimpatikus, hogy nem tudom nem szeretni azért, mert “mellesleg” tehetségtelen. A ‘Step Up’ óta egyébként sokat fejlődött, igaz, soha nem lesz belőle se Ryan Gosling, sem pedig Robert Downey Jr.

Leo szinte egyazegyben a ‘The Notebook’ Goslingja (egyébként egy borzasztóan szerethető karakter), Rachel McAdams pedig kb. ugyanazt játsza, mint akkor. Tatum karaktere kb. minden nő álma, nagyon ritka, hogy egy pasi ilyen legyen. Goslingon (Noah) kívül Jake Gyllenhaal jutott még eszembe (Jamie – Love and Other Drugs), a különbség igazából annyi, hogy míg ők ketten remek színészek, Chan hát… nem az. De ezt már írtam. (Adam Sandler is eszembe juthatott volna, de ő már csak utólag jutott…)

McAdamst nem kedvelem különösebben, általában idegesítő libákat játszik, és ha minden igaz, az életben is valami hasonló. Itt viszont néha nagyon szép. Alapvetően nem az. Alapvetően Tatum is tök ronda, valamiért mégis szexi. Mondom ezt úgy, hogy a szálkás izmok tetszenek. Mikor valaki úgy néz ki, mint egy nagyranőtt csecsemő (mint most Tatum), az nagyon nem jön be. Remélem le fog fogyni vagy csinál magával valamit, és akkor egy fokkal mégjobb lesz ránézni. Azért azt ismeritek, remélem, hogy:

Mondhatnám azt is, hogy ezzel a sráccal totál nonszensz a sztori, de persze már Goslinggal a ‘The Notebook’ is az volt.

Gyanítom, én vagyok az utolsó, aki látja ezt a filmet, úgyhogy nem kell leírnom, miről szól. Igazából nem lenne ez rossz. Csak hát valamiért mégis az. Sokszor vettem észre magamon, hogy unatkozom. Szinte csak azok a jelenetek érdekeltek, mikor a srác mosolyog vagy nevet vagy éppen egy szál semmiben flangál. Jó, azért McAdams kék szemeibe, telt ajkaiba és szabályos fogaiba is bele lehet zúgni. Néha. Ez talán inkább az operatőr érdeme. Vannak nagyon jó, nagyon aranyos, nagyon szuper jelenetek (meg olyan is, ami szerintem véletlen volt, aztán benne hagyták, mert jól sikerült), az ember egy csomó ötletet meríthet ezekből, és – ha akarja – átültetheti a saját kapcsolatába. Van pár ilyen, ami nekem is megtetszett, de pl. Downeyéktól is lehet tanulni, mert nekik is vannak jópofa ill. hasznos “praktikáik”. :)

Az ötlet jó, tetszik, hogy igaz szerelemről szóló filmeket is lássunk, és elgondolkodjunk pár dolgon, de ezt sokkal, de sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni. (Ráadásul kicsit unalmas már, hogy mostanában mindig a nő a rossz, a férfiak meg angyalok.) A két főszereplőnek nulla köze van egymáshoz, egyáltalán nem illenek össze. Szép, szép, de unalmas és kiszámítható a cselekmény.
A csajt utáltam, és nem is értettem, a srác mit eszik rajta (tudom, tudom, változott az évek során, és ő már az “új verzióba” szeretett bele, de akkoris). Paige rettentő goromba, csodálkoztam is, hogy Leo ilyen sokáig bírja kifakadás nélkül. Aztán vannak itt jótanácsokat osztogató barátok meg gonosz család, akik annyira nem is gonoszok meg helyzetet kihasználó ex, aki annyira nem is akarja kihasználni a helyzetet (senki ne dőljön be a trailernek!).

A szinkron ahogy az lenni szokott, katasztrofális. Kár, hogy nem felirattal játszák, hiszen Tatum testénél már csak a hangja jobb, így jó lett volna őt hallani. Nem nagyon tudok mit írni… A doktornő szimpi volt. :D Ha jobb lenne, azt mondanám, a férfiaknak is meg kellene nézniük (sok pasinak tetszik amúgy, mármint azok alapján, amiket olvastam).
Sokan mondják, hogy milyen fantasztikus a színészi játék, hogy mennyire romantikus és váratlan és mittudomén ez az egész (nem tudom, ők mit láttak). ‘The Notebook’ és ’50 First Dates’ pepitában, egyszer-kétszer meg lehet nézni, néha még nekem is könnyes lett a szemem (nem sírtam, annyira azért nem jó), mert megint a sráccal tudtam azonosulni meg együttérezni, de sajnos ebben több volt, mint amit aztán kihoztak belőle. 6/10.

Fogadom (The Vow)
amerikai-brazil-francia-ausztrál-angol-német romantikus dráma, 104 perc, 2012

rendezte: Michael Sucsy
forgatókönyv: Jason Katims, Abby Kohn, Stuart Sender, Marc Silverstein
szereplők: Rachel McAdams, Channing Tatum, Jessica Lange, Sam Neill, Jessica McNamee, Wendy Crewson, Tatiana Maslany, Lucas Bryant, Scott Speedman, Joey Klein, Joe Cobden, Jeananne Goossen, Dillon Casey, Shannon Barnett, Lindsay Ames
IMDb: The Vow

Nyomtatásban is

Még nem írtam, de akkor most.

Február 25-én, a IV. Országos Linedance és Country Fesztiválra jelent meg a Country Magazin első száma, engem pedig az a megtiszteltetés ért, hogy írhattam egy country-val kapcsolatos filmről. A film nem más, mint a tavalyi Oscar-jelölt ‘Country Strong’ – Gwyneth Paltrow, Garrett Hedlund, Leighton Meester és Tim McGraw főszereplésével.

A kéthavonta megjelenő Country Magazint megtaláljátok a facebookon, ahol az infó-résznél a megrendelés menete is le van írva. Ugyanott – aki szeretne – elő is fizethet rá.

A filmről most tehát nem is írnék többet, keressétek a magazin 13. oldalán! :)

Reflektorfény (Country Strong)
amerikai zenés dráma, 117 perc, 2010

írta és rendezte: Shana Feste
szereplők: Gwyneth Paltrow, Tim McGraw, Garrett Hedlund, Leighton Meester
IMDb: Country Strong

The Basketball Diaries

A Thor kapcsán vettem észre, hogy tavaly áprilisi bejegyzések nem nagyon vannak, úgyhogy gondoltam, előszedek egy-két ilyet is, csak, hogy lássátok, hogy akkor is írtam. :D

2011. április 8.

Nem rossz, DiCaprio is ügyes volt (és még kinézett valahogy), jól is ábrázolták ezt a drogos-utcakölyök témát… de számomra unalmas volt a film és drogos témában is vannak sokkal jobb alkotások. Vagyis inkább azt mondanám, hogy túl lassú. A mesélős részről pedig az ‘A Guide to Recognizing Your Saints’ jutott eszembe. Mivel az a régebbi, lehet, hogy innen vették az ötletet (vagy bármi más hasonló filmből, nem tudom :) ).
Mindenesetre érdekes volt újra a 21 éves DiCapriót látni, és a fiatal Marky Markot (24), utóbbira alig ismertem rá :) Pedig így jobban megnézve azért olyan sokat nem változott. Leo sokkal inkább. Megint azon járt az agyam – ahogy szinte minden filmjénél -, hogy ki tudná jobban, hitelesebben eljátszani ezt a karaktert. Oké, hogy jól játszott, de nem tudom, egyszerűen nem tudok nem arra gondolni, mikor őt látom, hogy kit kellett volna helyette…

A kedvenc karakterem Reggie volt, a színész pedig valahonnan nagyon ismerőőős… Ernie Hudson, hát persze, “Criminal Minds” XD de több hasonló sorozatban is feltűnt egy-egy rész erejéig (pl. “Bones”). Szerepelt továbbá a ‘Ghostbusters’-ben (igen, lesz harmadik rész), és az egyik kedvenc filmemben, a ‘The Cowboy Way’-ben is. (Haragudtam Jimre, hogy egyáltalán nem volt hálás Reggie-nek… pedig ő totál önzetlen és jófej volt vele. Aztán persze ott ült ő is a közönségben, de hát akkoris.) Feltűnt még Brittany és Cynthia Daniel is, akik rég elfeledett gyermekkorom egyik kedvenc sorozatának főszereplői voltak, nevezetesen a “Sweet Valley High”-é :)

Ugyan sokan nagyon szeretik ezt a filmet, de nálam csak 6/10-et ér.

Egy kosaras naplója (The Basketball Diaries)
amerikai életrajzi dráma, 102 perc, 1995

rendezte: Scott Kalvert
forgatókönyv: Jim Carroll (regény), Bryan Goluboff
szereplők: Leonardo DiCaprio, Lorraine Bracco, James Madio, Patrick McGaw, Mark Wahlberg, Ernie Hudson
IMDb: The Basketball Diaries

Annapolis

Így visszagondolva úgy tűnik, kissé szigorú voltam ezzel a filmmel – persze az idő múlásával az emlékek megszépülnek. :) Talán eggyel jobbat azért adhattam volna, mert most úgy vagyok vele, hogy bármikor szívesen újranézném. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy attól még, mert nekem akkor, mikor láttam nem volt egy nagy szám másnak nyugodtan tetszhet, ismerek is olyat, akinek a kedvencei közt szerepel, szóval hajrá. Egy James Franco rajongónak meg alap. :)

2011. március 27.

Most erre mit mondjak? Kezdjük ott, hogy amit a port.hu-n írnak, az egy kamu. Mármint az a rész, hogy aszongya “Szembeszáll a könyörtelen Cole hadnaggyal, remélve, hogy így kivívhatja bajtársai szeretetét, felettese elismerését, és büszkévé teheti édesapját.” Aki ezt írta az gondolom nem látta a filmet, és valahonnan szerzett csak egy leírást, merthogy a dolog nem erről szól. De nem akarom lelőni a “poént”, hátha valaki meg akarja nézni.

James Franco elég szépen ki van gyúrva, és nagyon csini katonaként.. vagyis izé.. tengerészként, mert ugye nem minden katona tengerész. Szóval jól áll neki a fehér egyenruha meg a sapi meg a beesett kockaarc, hát még a kockás has, szóval ez a film nagyjából arról szól, hogy a közönség hölgy tagjai csorgathassák a nyálukat.

Egyébként van ez a srác (Dzsémsz vagy ahogy itt hívják Dzsék), akinek vannak ugyan álmai, de mindenkitől azt hallja, hogy egy lúzer, és azt, hogy nem az, úgy akarja bebizonyítani (többek közt), hogy mindent megold egyedül, nem fogadja el a segítséget senkitől, viszont elég agresszív, és minden beszólásra ugrik. Nem éppen klasszikus katona-jellem ugye. Nincs könnyű dolga, én is könnyen lőném főbe magam, ha soha senki nem dicsérne meg és folyton aláznának. Na de ő tökös gyerek, és jól megold mindent! Közben pedig nevetgélünk az apróbb poénokon, felszisszenünk a makacsságból fakadó “emberölésen” és csorgatjuk a nyálunk, sőt egy-két ponton esetleg még könnycseppet is morzsolunk (bevallom, most kibírtam e nélkül).

Szeretem az ilyen jellegű filmeket, amikor a kis senkiből szuperhős lesz, tanul valamit vagy tanítják, és tapasztalható némi személyiségfejlődés is, és itt nem csak arra gondolok, hogy milyen módszerekkel szedi fel a szükséges kilókat. (SPOILER Lúzer volt egyedül, de ő a legkirályabb arc, miután elfogadja mások segítségét. SPOILER VÉGE)
Monsieur Franco nem egyszer tartja úgy a száját, mintha franciául beszélne, jópofa XD Kapunk megint egy nagy adag Franco-mosolyt, ő viszont kaphatott volna egy kevésbé kockaarcú csajt “barátnőnek”, mert rossz volt ránézni szegény lányra.

A bosszú nem jó tanácsadó, segítsünk a gyengébbnek, álljunk ki a barátaink mellett, ne adjuk fel az álmainkat és higgyünk magunkban ha már más nem teszi (és/vagy vegyük már észre azt a kettő darab embert, aki mégis hisz bennünk). Nagyjából így lehetne összefoglalni a tanulságot. Ugye ilyen film is volt már éppen elég – ez is egy a sok közül -, a különbség az, hogy ezesetben azt is megtudjuk, hogy James Franco feneke fehér nadrágban is pont olyan jó, mint bármilyen más színű nadrágban.

Nem rossz film, de senki nem hal bele, ha nem látja. Dzsémsz mint színész kiváló (és hitelesebb, mint pl. a 127 órában, pedig itt még fiatal volt XD ); az őt támogató krapek, Burton hadnagy (aki Mark Wahlberg tesója egyébként, nevezetesen Donnie Wahlberg) szintén, és szimpi is volt; a “főellenség”, a nagydarab-fekete Cole hadnagy (Tyrese Gibson) az a fajta fickó, akinek önszántamból nem mennék a közelébe, nekem nagyon hiteles volt; a dagi srác (Vicellous Reon Shannon) jó arc, és nem nehéz együttérezni vele. :) viszont a kockaarcú lány (Jordana Brewster), mint kiképzőtiszt nekem teljes mértékben hiteltelen. Ki van zárva, hogy ő végig tudjon menni azon az akadálypályán, amin az elsősöknek kellett, és azt is nehezen nézem ki belőle, hogy tud boxolni. Jó, azt elhiszem, hogy bejön neki James XD
Jaj, még egy valaki… a tajvani srác huhúúúú de csúnya, és milyen gonosz oO Nem játszik rosszul, de a karakterét ejjdeutáltam. Aztán érdekes módon a film vége fele egyszercsak ő lesz az egyik legjobb fej – azt meg hogy? :D Kicsit baki-szagú a dolog, de nem szerepel olyan sokat, hogy igazán zavaró legyen az átváltozása.

Nem biztos, hogy mégegyszer megnézném, ebből is tizenkettő egy tucat, de egyszer megnézhető, van benne néhány okosság és nem utolsó sorban egy-két szemet gyönyörködtető, egyenruhás férfipasisrác. 5-ös lenne, de Dzsémsz kap egy pluszpontot, mert jófej vagyok: 6/10.

Kieg.: Hogy bírok ilyen sokat írni a semmiről? oO
Na aki nem szeretné végigolvasni (és valamilyen véletlen folytán ezt a részt olvassa először), annak a lényeg: James Franco ♥_♥ a film pedig semmi extra.
:D

Annapolis – Ahol a hősök születnek (Annapolis)
amerikai filmdráma, 108 perc, 2006

rendezte: Justin Lin
forgatókönyv: David Collard
szereplők: James Franco, Tyrese Gibson, Donnie Wahlberg, Vicellous Reon Shannon, Macka Foley, Jim Parrack, Brian Goodman, Billy Finnigan, Jordana Brewster, Katie Hein, Jimmy Lin, Charles Napier, Heather Henderson, Roger Fan, McCaleb Burnett, Wilmer Calderon
IMDb: Annapolis

New York, I Love You

2011. február 12.

A film valamivel több, mint másfél órás, és örülök, hogy nem moziban néztem, mert elképesztően lassú és – számomra legalábbis – igen unalmas volt. Tipikusan az a fajta alkotás, amit megnézetnének velünk filmklubon. :D
Állítólag francia-amerikai, én nem néztem utána, de nekem sokkal inkább Wong Kar-Wai jutott eszembe róla (meg úgy általában árasztotta magából ezt a keleties hangulatot annak ellenére, hogy ugye New Yorkban játszódik). Akinek tetszett a ‘Csungking expressz’ (Chongqing senlin, 1994) vagy mondjuk a ‘Szerelemre hangolva’ (Dut yeung nin wa, 2000), annak szerintem ez is tetszeni fog. Hangulat kell hozzá, de hogy miért most, Valentin-nap alkalmából mutatják be nálunk a mozik, azt nem tudom…

A film maga tíz szegmensből áll. (Eredetileg kettővel több volt, és szerepelt benne Kevin Bacon és Goran Visnjic is, valamint az egyiket Scarlett Johansson rendezte, de az első bemutató után ezeket kivágták.) Érdekesek a karakterek, és a különböző történetek szereplői némileg össze is kapcsolódnak, bár nem annyira, mint azt várnánk. Csodálatosak a színészek, az operatőrök remek munkát végeztek, és a zenét is nagyon eltalálták. Szerintem mint szórakoztató film nemigen állja meg a helyét, de mint műalkotás teljesen rendben van.

Ez a New York nem az a New York, amit mondjuk a CSI-ban látni meg általában a filmeken, sokkal hétköznapibb, a színek sem olyanok, amiket eddig megszokhattunk, és az egész valahogy… koszosnak tűnik. Ez így bután hangzik, de olyasmi talán, mint akár Budapest valami nyálkás-esős időben.

A rendezők közt szerepel Allen Hughes, akinek neve onnan lehet ismerős, hogy testvérével rendezte a ‘The Book of Eli’-t, illetve Natalie Portman is, akit meg ugye színésznőként ismerünk (ő szerepel is a filmben, de nem abban a részben, amit ő rendezett). A többi rendezőről még életemben nem hallottam, ezért nem is említem őket.
Nem úgy a színészekről! Bradley Coopert én még a ‘Jack & Bobby’-ból ismerem, az volt az első sorozat, amiben huzamosabb ideig szerepelt. Nekem ott nagyon tetszett (és kétségtelenül neki vannak a legszebb szemei a világon), és attól a figurától a ‘Másnaposok’ és egyéb idióta filmek általa játszott karakterei igencsak eltérnek. Jó színész ő, de komoly szerepeket tulajdonképpen nem is kap. Itt is elég keveset szerepel, de végre normális embert játszik. Khm.. nem tudom, vonz-e bárkit is ő ruha nélkül, de ha igen, akkor jelzem, hogy itt hmm… meg lehet nézni.
Hayden Christensenről csak annyit, hogy ha nem tudom, melyik karaktert játsza, valszeg fel sem ismerem, de tetszett. Orlando Bloomot a 2007-es Karib-tenger kalózai (Pirates of the Caribbean: At World’s End) óta nem is láthattuk – nem tudom, miért, de totál eltűnt. Ettől a filmtől sem lesz megint keresett, mert az ő része semmi extra szerintem…
Anton Yelchin, aki zseniális volt a Gyilkos elmékben, majd a ‘Charlie Bartlett’-ben – mégis a ‘Star Trek’ által vált ismertté – a CB után megint kamaszt játszik. Nagyon “cuki”, de ennyi. Chris Cooper és Robin Wright Penn pl. rettenetesen tetszettek nekem (őket remélem nem kell bemutatni, ha mégis kéne, inkább nézzetek utána), az ő jelenetük nagyon szuper. Felhívnám a figyelmet még a most 95 éves Eli Wallach-ra is, aki eddig 161 filmben szerepelt, köztük a ‘Hét mesterlövész’-ben is (1960).

A végére hagytam azonban a két “kedvencemet”. Ethan Hawke-ot köztudottan bírom, az egyik első élményem vele kapcsolatban az ‘Alive’ (1993) című film volt… leírni nem nagyon tudnám, nézzétek meg, elég durva, de szuper film. Ő játszott már sok másban (Gattaca, Before Sunrise, Great Expectations, Dead Poets Society stb), ez most nem is lényeges. A lényeges inkább az a monológ, amit elmond a filmben. Fiúknak ajánlom főleg, ha esetleg nem jut eszükbe semmi udvarlós szöveg, de szükség lenne rá, akkor próbálkozzanak valami ilyesmivel, hátha :D
A nagy meglepetés számomra egyértelműen Shia LaBeouf volt. Ifjú Indiana Jonesként vált világszerte ismertté (Indiana Jones and the Kingdom of the Crystal Skull), igaz, előtte feltűnt már pl. az általam borzalmasnak ítélt ‘A Guide to Recognizing Your Saints’-ben, aminek a magyar címét soha nem fogom megjegyezni (Őrangyallal, védtelenül), de ő játszotta “a fiatal Downeyt” :) Szóval itt van ez a srác, akiről maximum annyit hallunk, hogy már megint lefülelték gyorshajtásért vagy valami erőszakosabb cselekedetért, de ebben a filmben egyszercsak feltűnik, és kiderül róla, hogy színész. Drukkolok neki, hogy kapjon értelmes filmekben értelmes szerepeket, mert akár még lehet is belőle valaki.

Visszatérve a filmre. Filmeseknek és sok szabadidővel rendelkező embereknek ajánlom, meg azoknak, akik szeretik a sztárokat színészként is látni. Az átlag néző nem veszít semmit szerintem, ha nem látja, tehát túl sokat nem tesz hozzá az ember lelki fejlődéséhez. Legalábbis szerintem. 6/10.

Hazai bemutató: 2011. február 17.

Kieg. (2012. február 15.): Természetesen a leírtakon kívül több ismert színész is szerepel benne, Justin Barthát meg egész egyszerűen kifelejtettem, pedig ő is szerepelt a Másnaposokban :) A következő hasonló film a ‘Shanghai, I Love You’, és ugyan az értelmét nem látom ennek a sok “városszerető” filmnek, de majd meglátjuk, milyen lesz :)

New York, I Love You
francia-amerikai romantikus film, 103 perc, 2009

rendezte: Fatih Akin, Yvan Attal, Randall Balsmeyer, Allen Hughes, Shunji Iwai, Wen Jiang, Shekhar Kapur, Joshua Marston, Mira Nair, Natalie Portman, Brett Ratner
forgatókönyv: Hu Hong, Yao Meng, Israel Horovitz, Suketu Mehta, Shunji Iwai, Olivier Lécot, Jeff Nathanson, Xan Cassavetes, Stephen Winter, Anthony Minghella, Natalie Portman, Fatih Akin, Joshua Marston, Hall Powell, James C. Strouse, Yvan Attal
szereplők: Bradley Cooper, Justin Bartha, Andy Garcia, Hayden Christensen, Rachel Bilson, Natalie Portman, Irrfan Khan, Emilie Ohana, Orlando Bloom, Christina Ricci, Maggie Q, Ethan Hawke, Anton Yelchin, James Caan, Olivia Thirlby, Blake Lively, Drea de Matteo, Julie Christie, John Hurt, Shia LaBeouf, Ugur Yücel, Taylor Geare, Carlos Acosta, Jacinda Barrett, Qi Shu, Burt Young, Chris Cooper, Robin Wright, Eva Amurri Martino, Eli Wallach, Cloris Leachman
IMDb: New York, I Love You

Pineapple Express

2011. március 11.

LOL.

Arra gondoltam, hogy csak ennyit írok, de egyefene, kifejtem :D Ez a film! Szörnyű! Katasztrofális! Borzalmas! Ne is nézzétek meg XD Már kínomban röhögtem a sok hülyeségen, amit képesek voltak összehordani ebben a közel két órás én nem is tudom, milyen kategóriába sorolható (kb. zsékategóriás) “valakinek az őrült agymenése” filmben.

Nézem, miket írtak róla itt a Flixter oldalán, és látom, hogy azt jelöltem eredetileg, hogy nem érdekel a film. Nem is csoda. Gondolom láttam a trailert moziban, és annyira borzalmas volt, hogy csak na. Csak hát annyian áradoztak a főhős úr fantasztikus tehetségéről meg erről a karakterről, én meg unatkoztam, szóval úgy gondoltam, why not?
Enyhén spoileres szösszenet következik.

Amiért mindenképp érdemes megnézni, az James Franco öhm khm… “popsija”. De most komolyan :D Az egyik hapsi még mondja is neki, hogy “You need to sit your little sexy ass down and watch yourself get killed now.” A srác egy rasztának tűnő (legalábbis néhány megnyilvánulását tekintve, ami a magyar szövegből nem jön át, de aki tud angolul, és ismeri ezeket a kifejezéseket, az rájön), a nagymamáját imádó, zsidó (ha jól emlékszem, ezt sem mondják ki konkrétan, de a héber szavak egyértelműen utalnak rá), kissé melegnek látszó, nem túl magas IQ-val megáldott, de nagyon is szerethető drogdíler srác. Szóval olyasmi kicsit, mint maga a színész. Csak nem tart macskát. Bárkit megüt, lelő stb, de mindig bocsánatot kér meg megkérdezi az embert, hogy “de ugye jól vagy?” Ami azért elég vicces miután mondjuk szétver egy üveget valaki fején. Megveri egy nő… szegény XD És annyiszor ütik-rúgják tökön, hogy olyan nincs is :) Nem nők, férfiak, akik ugye egymást köztudottan nem szokták.
Van egy jelenet, amikor teljesen úgy beszél, mint az öccse abban a kisfilmben. (Ahogy pl. azt mondja Dave, hogy “you’re so hot”.) Egyazegyben, a hangsúly-hanglejtés, a hangja, az arckifejezése… Van tőle utalás pl. a Star Warsra. Sok dolog emlékeztet vagy utal konkrétan más filmekre, más szerepeire, de ahogy ez lenni szokott, biztos nem értettem mindent.

Seth Rogent nem ismerem, bár ő is játszott már pár filmben (pl. a ‘The Green Hornet’-ben ő a főszereplő, ami talán megy még a mozikban, mert elég új). Jó ő is, de a karaktere nem túl szimpi. Aztán itt van Danny McBride, aki a ‘Tropic Thunder’-ből lehet ismerős, ő volt a robbantós krapek, játszott a ‘Due Date’-ben is (nem emlékszem rá, hogy mit, csak olvastam az előbb), illetve Natalie Portman, James Franco és Zooey Deschanel (‘(500) Days of Summer’) mellett ő lesz az egyik főszereplője a hamarosan mozikba kerülő ‘Your Highness’-nek (jobb helyeken április, nálunk csak július.. jellemző). Na ő egy olyan (szintén) drogdílert játszik, akit lehetetlen eltenni láb alól. A főgonosz Gary Cole-t is bírjuk, de nekem róla (is) egy kisfilm jut eszembe, mikor Dave Franco-t próbálja katonai módszerekkel megnevelni és segíteni neki abban, hogy barátnőt szerezzen. Kicsit vicces, nézzétek meg.

Az egész film egy paródia, az akciófilmek és szerintem önmaga paródiája is. Rémesen rossz, unalmas is, gagyi is, de valahol azért mégis jó. Olyasmi akar lenni, mint a ‘Tropic Thunder’, ami vállaltan egy szar film, de az egyik legjobb és legmegunhatatlanabb szar film, amit valaha csináltak. Nem értem teljesen, egyáltalán miért készült ez, mert a TT volt 2008 nyarának legütősebb vígjátéka, a PE pedig ugyanakkor jelent meg (nálunk egy hónappal később), így esélye sem volt, hogy jó legyen, tényleg nem vágom, ha már mindenképpen akartak csinálni egy ilyet, akkor miért pont a másikkal egyszerre… no mindegy. Egyszer nézhető, de senki semmit nem veszít, ha nem látja, mert jobbat kap a TT-től vagy a Jay és Néma Bob “sorozattól”, és reméljük jobb lesz a ‘Your Highness’ is. Majd kiderül.
James Franco hátsójának és felejthetetlen mosolyának köszönhetően nálam 6/10.

Kieg. (2012. február 11.): Danny McBride természetesen Lonnie-t játszotta a ‘Due Date’-ben, nem is értem, miért nem emlékeztem rá, pedig jól megveri Petert :D A ‘Tropic Thunder’-ben meg Cody-nak hívták, és azóta is szeretem, és Seth Rogent is több filmben láttam már azóta, mióta ezt írtam, úgyhogy már őt is ismerem, és lesz is még róla szó, mert azóta már volt pl. a ‘Your Highness’ is, amit nálunk végül mégsem mutattak be.

Ananász expressz (Pineapple Express)
amerikai vígjáték, 111 (117) perc, 2008

rendezte: David Gordon Green
forgatókönyv: Seth Rogen, Evan Goldberg, Judd Apatow
szereplők: Seth Rogen, James Franco, Danny McBride, Kevin Corrigan, Craig Robinson, Gary Cole, Rosie Perez, Ed Begley Jr., Nora Dunn, Amber Heard, Joe Lo Truglio, Bill Hader
IMDb: Pineapple Express