Only You

2011. február 7.

Nem akarok ennyire elfogult lenni. Nem akarok ennyire elfogult lenni.. Nem akarok ennyire elfogult lenni… de az vagyok a feneegyemeg! :D
Erősen spoileres szösszenet következik. Csak saját felelősségére olvassa, aki olvassa.

Kezdhetném úgy, hogy awww *_* És ezzel össze is foglaltam a következő sorokat. :)
Pozitívum, hogy bár ’94-es a film, kedvenc főhősünk arcán nyoma sincs a heroinnak. Vagy nagyon jó volt a sminkes vagy épp tiszta volt az úriember (lehetséges lenne?). Na de.
A film igazából annyira nem jó. Közel két óra, és nagyon lassú. Alig történik valami. Az első egy órában Marisa Tomei (a neve nem véletlenül Faith!) üldözi Robert Downey Jr.-t, aki egy pillanatra sem jelenik meg. A második egy órában pedig Downey üldözi őt. A vége persze hepiend. Mivel elvileg főszereplő, de közben mégsem szerepel annyit RDJr, eleve nem adhatok neki max pontot, de ez szerintem érthető is. :D

Az egész egy tündérmese, bár inkább a srác “felőli része”, mert hogy a csaj totál zakkant, az biztos… mikor már ott van a pasi!!! (Úristen, azok a csókjelenetek! Halihó színészek, rendezők, ezekből tanuljatok!! Így kell smárolni, nem úgy, mint a Barátok köztben! :) ) Szóval mikor már ott van a pasi, letelt az egy óra, ami dögunalom volt addig, míg Robert meg nem jelent… akkor a csaj egész egyszerűen eldobja magától! Ilyen nincs! És ott van Billy Zane (bah…), és inkább ő tetszik neki, mint az ifjú Tony Stark?! Ne már! Szerintem nincs az a nő a Földön, aki elkövetne egy ilyen cserét. XD
Oké, ha Johnny Deppről lenne szó, akkor talán… de így… pff..

A srác karaktere pont az, akiről szerintem minden lány álmodik (nem írok inkább nőt, mert ők már nem hisznek az ilyesmiben szerintem, így nem is álmodoznak), és a filmben amikor ő van a képen, folyamatosan megvan ez az “awww” élmény. Igen, elfogult vagyok, és minden filmjében újra beleszeretek, de szerintem ez rajongás nélkül is meg van (csajok, tegyetek egy próbát!).
A szinkron nem rossz (annyira), Selmeczi Roland követte el bájdövéj, de mindenképp meg akarom nézni majd eredeti nyelven (az ő jeleneteit), mert úgy az igazi.

(Ha véletlenül valaki ismer valakit, aki pont úgy néz ki, mint Bobby 29 évesen, és egyébként jellemre is olyan, akkor légyszi mutasson már be neki! :D Ha esetleg belém zúgna, és úgy csókolna, mint itt a filmben a srác, akkor meg még hozzá is megyek. XD )

Ezt muszáj idéznem. Van egy jelenet, mikor a főszereplő csaj barátnőjének magyarázza, hogy mennyire szereti a főszereplő csajt, és ilyen baromi nagy átéléssel, őszintén, csillogó kutyaszemekkel magyaráz. Na, és a monológ végén megszólal a barátnő, hogy “Ez tényleg romantikus…” majd hozzáteszi: “Ez is hazugság?” :D Hát én lefordultam a székről, úgy röhögtem! Nagyon nagy volt! :)

A ‘Letters to Juliet’ (2010) egyébként szinte ugyanez a sztori csak picit másképp.

Igen, tudom, ebbe most nem túl sok szakmai dolgot írtam, és meg lehet kövezni, de totálisan értelmetlen lenne elemezni a filmet, mert annyira kis bugyuta az egész. A zenék jók, a “stáblista-dalt” viszont elénekeltettem volna Downey-val. Összességében 7/10.

“My theory is that all men should get jerseys. On the front they write liars and on the back they write whatever their real name is. I married a liar. Why? Because I married a man.” – ez magyarul valahogy úgy hangzott, hogy “A férfiaknak kéne egy póló. Az elejére azt írnánk, hogy “hazudós”, a hátuljára pedig a nevüket. Az igazit. Én is egy hazudóshoz mentem feleségül. Miért? Mert férfihoz mentem.” :)

Csak veled (Only You)
amerikai romantikus vígjáték, 115 perc, 1994

rendezte: Norman Jewison
forgatókönyv: Diane Drake
szereplők: Marisa Tomei, Robert Downey Jr., Bonnie Hunt, Joaquim de Almeida, Fisher Stevens, Billy Zane, Adam LeFevre, John Benjamin Hickey, Siobhan Fallon
IMDb: Only You

Life as We Know It

2011. május 16.

Ezt sem tegnap óta terveztem megnézni.
Kicsit hosszú az a két óra, és bármennyire is egyedi a körítés (a barátaik halála után a két főszereplőnek kell felnevelnie az árván maradt kislányt), a film mégiscsak annyiról szól, mint sok száz másik azelőtt. Adott két nagyon szép ember, akik nem csípik egymást, aztán mégis egymásba szeretnek. A lány szét van zuhanva, mert bármennyire is igyekszik, mégsem bírja egyedül a strapát, a pasiba meg az összes létező csaj bele van zúgva, amit ő persze a végsőkig ki is használ.

Hogy ne borzolják nagyon a kedélyeket, nincs egy tisztességes csókjelenet sem a filmben, csak amolyan tegyünkúgyminthaösszeérneaszánk módon. Nem is akkora baj, elvégre minden romantikus vígjátékban így van ez (igen, unalmas is). Romantika van, dráma van, szerelmi háromszög szintén meg nagyon gáláns úriemberek. Nevetni nem nagyon sikerült rajta, csak elvétve, bár a kislány nagyon cuki, és vannak humoros jelenetek, azért vígjátéknak nem nevezném. Van viszont a kedvencem: repülőtérre autózás és rohanás és jajmárfelszálltagép. Ez nem maradhat ki egy tisztességes limonádéból, bár tény, hogy esetenként vonatra cserélik a repülőt.

Katherine Heigl-t (miért is tagadjam?) nagyon szeretem, Josh Duhamelről pedig tudom a nevét, és hogy ő volt Dorian Gray, amit még nem láttam, de állítólag nagyon rossz film. (Ja közben utánanéztem, játszott a ‘Transformers’-ben és a ‘Win a Date with Tad Hamilton!’-ban is, valszeg az utóbbiból ismerős inkább a neve, nekem legalábbis.)
Mindketten tetszettek, sőt még a zene is jó, különösebben kirívó probléma nincs, legfeljebb az, hogy tényleg ez a sokezredik a sorban, és hogy szerintem a ‘How to Lose a Guy in 10 Days’ nagyon magasan veri az összes ilyen jellegű filmet, de említhetném a ‘The Ugly Truth’-ot is, amiben szintén Heigl kisasszony alakít hasonlót, azzal a különbséggel, hogy ott Gerard Butleré a macsó szerep.

Nem jobb, mint az átlag (egyszer meg lehet nézni), de azt hiszem, Duhamelt sokan elfogadnák a gyerekük apjaként (legalábbis a karakterét tekintve), mert amellett, hogy jól néz ki, maximálisan jól áll neki a kisbaba, és tud is vele bánni, és nekem Messer érzelmeit is tökjól átadta, szóval adok neki egy… hm hm mennyi legyen… hogy az IMDb-ről idézzek “I laughed, I cried, I wanted more…”, de azért egyefene, egy 7/10-est megérdemel.

Ilyen az élet (Life as We Know It)
amerikai vígjáték, 114 perc, 2010

rendezte: Greg Berlanti
forgatókönyv: Ian Deitchman, Kristin Rusk Robinson
szereplők: Katherine Heigl, Josh Duhamel, Josh Lucas, Alexis Clagett, Brynn Clagett, Brooke Clagett, Hayes MacArthur, Christina Hendricks
IMDb: Life as We Know It

Your Highness

2011. augusztus 13.

“Nem akarok vívni veled, egyedül szoktam.” :D

Gyakorlatilag azóta várom epekedve ezt a filmet, hogy megismertem James Francot. Látva, hogy a főszereplő Danny McBride lesz (Pineapple Express, Tropic Thunder, Due Date), még annál is jobban érdekelt. És végre! Annak ellenére, hogy ígérték, hogy mozikba kerül nálunk is, külföldi sikertelensége semmissé tette a magyar premier dátumát… Aztán a héten megjelent DVD-n, amiről Lettinek köszönhetően tudomást is szereztem, ez pedig egyet jelentett azzal, hogy “lélekszakadva rohantam a boltba megvenni”. A moziverziót így nem is láttam, így arról nem tudok írni, “megelégedtem” az “unrated” változattal. És nem bántam meg.

Hozzá kell tennem, a várakozásaimat nem múlta felül. De túlságosan azért alul sem. A rendezőt nem tartom valami nagyra, sőt. A ‘Pineapple Express’ is egy béna film, és őszintén szólva meglep, hogy az elkövetkező évekre 15 új filmet bíztak rá David Gordon Greenre. Fel nem tudom fogni, mire föl. Persze meglehet, hog nem ő a ludas, hanem a forgatókönyvírók, de csakcsak kéne legyen neki is beleszólása a dolgokba… Vagy nem?

Mellesleg várható volt, hogy ez lesz “az év legpocsékabb filmje”, a szó lehető legjobb értelmében. Ha van neki olyan. Merthogy ez a film tényleg nagyon, nagyon rossz. És nem is érdemes nagy elvárásokkal nekifogni. Ha az ember tudja, mit várhat, akkor élvezni fogja. A közel két óra így pikk-pakk el is telt. Ők az új Monty Python – mondhatnánk. És nem is tévednénk nagyot, de hát nem lehetnek olyan jók, mint az eredeti, így a film is csak halvány utánzata lett a ‘Gyalog galopp’-nak (Monty Python and the Holy Grail). Nem visítottam a röhögéstől, de kevés olyan perc volt, hogy nem mosolyogtam volna. A ‘Your Highness’ tulajdonképpen paródiája az ilyen epikus, hősös-lovagos kalandoknak. Ki lehetett volna hozni belőle többet? Igen. És akkor várnám a második részt. Így is megérdemelne egy második-harmadik részt, mert ez egy olyan jellegű film, de szerintem bukott akkorát, hogy az alkotók ne gondolkozzanak ilyesmin. Sajnos. Végre egy alkotás, amiben (a Star Wars óta először) nem idegesített Natalie Portman, amiben imádtam az idióta Danny McBride-ot (őt amúgy mindig), és amiben James Franco egy valóságos tündérmackó volt.

Ha már paródia, akkor kell hogy kapcsolódjanak hozzá eredeti művek. Nem biztos, hogy mindent észrevettem és az is lehet, hogy párat csak én magyarázok bele, de szerintem: Gyűrűk Ura, X-Men, Mátrix, Men In Black, Star Wars, (127 óra,) Titkok könyvtára, Indiana Jones, Eastwicki boszorkányok, Rapunzel meséje, Hegylakó, Excalibur-legenda, Minotaurus-mítosz, Odüsszeia (a nimfákkal, küklopsszal stb) és még a Shrek-et is mondhatnám.
Ami először eszembe jutott róla az, hogy “amikor az okos hülyéskedik”. James Franco katasztrofálisan énekel, az angol akcentusa is borzalmas, a mosolya ellenállhatatlan, fennkölt szavai hatására pedig egyenesen könny szökik az ember szemébe.
A sztori röviden annyi, hogy Fabious (James Franco) a menő srác, ő a trónörökös, akinek minden sikerül, aki sárkányokkal és szörnyekkel harcol nap, mint nap, akit imádnak a nők, és aki megmenti tornyából a szépséges Belladonnát (Zooey Deschanel), hogy aztán feleségül vegye. Öccse, a béna, hasznavehetetlen, kényelmes, kissé szexmániás, kissé drogos, kissé mindenkit utáló és bátyját irigylő Thadeous (Danny McBride), aki mikor Belladonnát a sötét úr, Leezar (Justin Theroux) elrabolja nem éppen önként, de útra kel szolgálójával (Courtney – Rasmus Hardiker), bátyjával, Fabiousszal, az ő lovagjaival és szolgálójával, Julie-val (Toby Jones). Az izgalmas kalandokat ígérő küldetés során komoly nehézségekkel találják szembe magukat, de a végére Thadeous igazi férfivá és szerető testvérré érik. Az eleinte kissé unszimpatikus figurát jellemfejlődése teszi igazán szerethetővé, persze a “fura” stílusát nem “növi ki”, de erre nincs is szükség. A kaland során találkoznak Isabellel is (Natalie Portman), aki még Fabiousnál is inkább megtestesíti mindazt, amivé Thadeous válni szeretne. Természetesen sikerül megmenteniük Belladonnát, hazatérve pedig az egész királyság hősként ünnepli őket.

Nem is én lennék, ha nem említeném meg Boremont-ot, aki Fabious egyik lovagja és legjobb barátja. Merthogy Damian Lewis egy nem kicsit sármos, a világító zöld szemeivel és fehér bőrével tipikus vörös srác, aki második ránézésre nagyon emlékeztet Hugh Laurie-ra :) Ő lenne az, meg mégegyszer és megint, de jobb azért ha van szakálla, mert túl magas az álla.
A főszereplőket nagyon szeretem (kivéve Portmant), és remélem sokszor fogom még látni őket. James Francot, ha igaz, jövőhéten, de Danny McBride-ot és Zooey Deschanelt is szívesen nézném-hallgatnám még sokszor. Színésznőket amúgy ritkán szeretek, de Zooey azon kevesek közé tartozik, akiket nagyon is.

Egyébként az egész film szuper jól van összerakva. Egy rossz szava nem lehet senkinek sem a zenére, sem a díszletekre, sem a jelmezekre, sem a beszédstílusra, persze minden direkt gagyinak hat, de az csak a humor része. (Írországban forgatták egyébként, James Franco pedig New York és a forgatás helyszíne közt ingázott, mert közben egyetemre is jár, és ha valaki, hát ő nem hagyna ki egy órát sem. Első a tanulás.)
A rendezés, vágás, operatőri munka is abszolút rendben van, egy-kétszer voltak csak zavaró dolgok, ami már nem tudom, hogy a vágás miatt volt vagy beállítás miatt, de mindegy is. Kell azért gyomor hozzá, mert vannak gusztustalan részek, de pl. az élénkpiros, kamerára is fröccsenő, víz állagú “vér” kifejezetten vicces.

Látszik tehát, hogy profi munka, profi színészekkel, és Danny McBride egy alapvetően vicces fickó (ő a forgatókönyvíró is), de sajnos nem üt akkorát, amekkorát kellene neki, egy film esetében pedig nem a szándék a fontos, hanem ugye a végeredmény. Mindenesetre Franco és McBride rajongóinak szerintem kötelező darab. Objektíven nézve tényleg eggyel kevesebbet ér (meg tudom amúgy érteni azokat is, akiknek egyáltalán nem tetszik), de igyekeztem félretenni az agyamat, és tényleg nem unatkoztam, és tényleg tetszett. 7/10.

Király! (Your Highness)
amerikai kalandfilm, 102 perc, 2011

rendezte: David Gordon Green
forgatókönyv: Danny McBride, Ben Best
szereplők: Danny McBride, James Franco, Zooey Deschanel, Natalie Portman, Damian Lewis, Justin Theroux, Rasmus Hardiker, Toby Jones, Charles Dance
IMDb: Your Highness

The Soloist

És akkor elkezdeném a downey-s posztokat is. Az elején általában rövideket írtam, meg nem is olyan értelmeseket, mint a mostaniak, de azért megosztom veletek, maximum később írok újat/jobbat, ha lesz időm.
Ahogy azt már említettem, a kis szösszeneteim jelentős része elveszett, így ezek helyett is megpróbálok alkalomadtán újat írni. Sajnos ez nem most lesz, mert rettenetesen lefoglal a suli, még filmeket nézni sincs időm. Vagy legalábbis alig.

Na de akkor. Ezt írtam anno másfél évvel ezelőtt. A csöpögés miatt pedig nem beszólni! :D

2010. november 15.

An incredibly, amazingly gifted actor… Robert Downey Jr.

BUT

valami hiányzik mégis. Szuper színészek, szép színek, tetszik a rendezés, szép a zene (csak kicsit hosszú az a majd’ két óra). Amikor elkezdődött, és lezúzta a fél arcát (nem nagy spoiler, látszik akármelyik fotón), akkor azt mondtam, hogy na! Ez jó lesz. Aztán végül tényleg… jó is volt, de nekem ugyanaz a karakter, mint az ‘A Guide to Recognizing Your Saints’-ben ill. annak a tahó változata. Jamie Foxx ügyes, csak a figura kissé idegesítő. Moziban azért megnéztem volna, kár, hogy nem játszották. Adok neki egy 7/10-et monnyuk. Ja, és természetesen kötelező darab. Sőt, tán nem is egyszer.

P.S. Ez pedig egy jó kis interjú Downey-val.

A szólista (The Soloist)
amerikai-angol-francia életrajzi dráma, 117 perc, 2009

rendezte: Joe Wright
forgatókönyv: Susannah Grant, Steve Lopez (könyv)
szereplők: Jamie Foxx, Robert Downey Jr., Catherine Keener, Tom Hollander, LisaGay Hamilton
IMDb: The Soloist

Young Adam

2011. szeptember 17.

Nagyjából a második percben jöttem rá, hogy már láttam ezt a filmet. Ami egyébként nem meglepő, hiszen Ewan McGregorról van szó, csak a címét valahogy nem kapcsoltam össze vele.
Na persze ez sem túl meglepő: egyetlen Adam sincs benne, és a készítők sem tudtak választ adni arra, miért is ez a címe. :D Talán Cathie gyerekét hívták volna így – mondták ők. Egy másik teória szerint, amit egy szemfüles IMDb-kommentelőtől loptam a regény írója, Alexander Trocchi nagy Hobbes-rajongó volt, aki ugye valami olyasmit vallott, hogy az ember legbelül gonosz, csak a társadalmi konvencióknak “behódolva” fojtja ezt el magában. Hobbes erre gyakran a bibliai Ádámot, mint erkölcs nélküli embert hozta példának. Aztán van, aki azt mondja, hogy a kérdés nem az, ki a Young Adam, hanem hogy ki az Old Adam? És Ádám, aki az első ember volt, ő az old, és onnantól kezdve minden ember – hiszen ő az ősünk – “Young Adam”, vagyis a bűnös ember. Vagy valami ilyesmi. (Ezúttal igyekszem az ateista megjegyzéseimet mellőzni.) Akármi is legyen a magyarázat, nyilván van köze a Bibliához, és nyilván van köze a bűnösséghez meg az erkölcstelenséghez – jobban mondva az erkölcsnélküliséghez, mert a kettő nem ugyanaz -, de szerintem címtől függetlenül lehet ezt jónak és rossznak is tartani.

A film egy srácról szól, mi több, egy igencsak szexmániás srácról szól (írói válságában nem nagyon tud mit kezdeni magával), aki ugyan vágyik a boldogságra (amit egyébként a szexualitás révén sem kap meg), de képtelen bármit is érezni, képtelen vállalni tettei következményeit, és ha véletlenül érezni kezd valamit vagy felelősséget kellene vállalnia, azonnal menekülőre fogja.
Igazából bárki lehet “Young Adam”, a főhős az átlagembert testesíti meg, ebbe a kategóriába pedig ha tetszik, ha nem, mindannyian beletartozunk. Mi jut róla először eszünkbe? Úgy értem, akkor mikor már kezd körvonalazódni, hogy miről is van szó. Az, hogy gyáva. De bizonyos helyzetekben mindenki az.

A történet leírását ezúttal mellőzöm, mert az könnyen nagyon spoileres lenne, és nem akarom “lelőni a poént”, hátha valaki inkább megnézné és rájönne magától. Érdemes. (A lap alján viszont van egy jó kritika “Relentless character study of a man on the run” címmel.)

Utáljuk a főhőst? Hát naná! Egyrészt mert nagyon jó a karakter, mert tükröt tart elénk, mert olyan oldalát látjuk, amilyenünk nekünk is van, csak ki a fene szeret ezzel szembenézni? Senki. Másrészt meg mert Ewan McGregor az egyik legjobb színész a világon. És hiteles. Ha ezt ma újraforgatnák, Ryan Gosling kapná a szerepet. És ez csak most tűnt fel. Hogy mennyi hasonlóság van kettejük közt. Egy pillantással, egy mosollyal, egy arcizom-rándulással tudnak kifejezni annyi mindent! (Amúgy a jó színészek ilyenek :D ) Joe is az a keveset beszélős fajta, mint Driver. (Egyébként McGregor bármit el tud játszani, csak nem olyan karakteres az arca, mint pl. Goslingé. Csodálkozom, hogy szuperhős még nem volt :) ) Az is érdekes, hogy ő nem éppen az a szexisten-típus. Sőt. De itt annyira vonzó és izgató, mint talán semelyik másik filmjében. Elhiszed neki, hogy minden nőt megkap. Illetve, hogy minden nő őt akarja. Nem azért, mert olyan hihetetlenül jól néz ki (de nem is csúnya), hanem mert “van benne valami”. Ennek ellenére mégsem egy macsó, sokkal inkább jut eszünkbe róla az, hogy… khm. hímringyó. De tudom, hogy ilyet nem szabad leírni, szóval vegyétek úgy, hogy nem írtam le.

Ewan McGregor egyébként híres arról, hogy szereti levenni a ruháit (ilyen adottságokkal persze az ellenkezője lenne furcsa). És ezt úgy kell érteni, ahogy mondom. Hogy alig-alig van olyan filmje, amiben ne látnánk ruha nélkül. És még mielőtt bárki a fejéhez kapna, hogy hát persze, hát ezért szeretem őt annyira! Nem. Nem ezért. 10-11 évesen, mikor megszerettem, nem különösebben érdekeltek a meztelen férfiak. :D Sőt, a Trainspotting kész horror volt! :)))
Eredetileg a ‘Young Adam’-nek szerintem az amerikai verzióját láttam, mert nem emlékszem rá, hogy pucér lett volna, az amerikai cenzúra pedig nem kímélte a filmet. Ezen McGregor persze fel is volt háborodva annak idején rendesen, hiszen nem akarta megfosztani az amerikai rajongókat a férfiasságától. :’D “It does amuse me, the horrific violence that comes out of American cinema. But someone’s cock is too much. If I’d blown away 5,000 people with a semiautomatic machine gun, that would be fine. But I showed my penis.” – mondta ezt akkor. Egyébként igaza van. Mindenféle erőszak lehet, meztelen nők gátlástalanul, de egy pucér férfival már nem tudnának megbírkózni az amerikai mozilátogatók. Elég álszentül hangzik, nemde? A cikk így folytatódik: “If you want to see my penis, you’ll have to fly to Britain” – “tette hozzá segítőkészen” X’D Ma már persze repjegyre sem kell költeni.

Pertnernői a rémálmaimban-ne-jöjjön-elő-csúnya Tilda Swinton (Tarr Béla ‘A Londoni férfi’ c. filmjének főszereplője), aki tényleg nagyon-nagyon csúnya, és sajnos őt is elég sokat látjuk ruha nélkül, az viszont kétségtelen, hogy remek színésznő; illetve Emily Mortimer, akit én személy szerint Ryan Gosling mellől ismerek (Lars and the Real Girl), és ő is nagyon szuper, sőt, véleményem szerint még ruhátlanul sincs vele probléma.
Vannak más nők is, de ők a fontosabbak.

Magyar feliratot nem találtam, de az angol is éppen elég sok helyen tér el a színészek által mondott szövegtől. Nem tudom, milyen speckó skót kifejezéseket használnak, de úgy általában ritkán értettem, amit mondtak. Az akcentusuk is nagyon durva (hiába szeretem Ewan McGregort, ha “skótul” akarna beszélgetni, aligha értenénk meg egymást), Ella-t értettem a legkevésbé, de Joe és Cathie sem semmik. Művészet úgy mondani a T-betűt, ahogy McGregor mondja. :) Jó, azért ha eléggé hegyeztem a fülem, akkor értettem, de a felirat nélkül esélyem sem lett volna.

Ha valaki meg akarja nézni, az számítson “mocsokra” (egy szénszállító hajón dolgoznak) és sok szexre. De ne az amerikai rózsaszín fajtára… Illetve arra, hogy elég kiszámítható a film. Meg elég lassú is. Vagy vontatott. Viszont jók a karakterek, nagyon szuperek a színészek, nagyon jó a zene, a környezet pedig jellegzetesen skót. Maga a film nem túl szerethető, de nagyon erős a hangulatteremtésben, ami miatt érdemes megnézni. Aki szereti a kilencvenesévek brit filmjeit, az szerintem nem fog csalódni.
Mikor először láttam, hatost adtam neki, de most úgy gondolom 7/10. Vagy valahol a kettő közt.

Kieg. 1.: Csak kifelejtettem valamit :)
Van benne egy jelenet, mikor McGregor lezseren, zsebre tett kézzel csókolja meg a nőt. Ha másért nem, ezért mindenképp érdemes megnézni :)

Kieg. 2. (2012. április 10.): A trailer tök spoileres…

Young Adam
brit-francia filmdráma, 98 perc, 2003

rendezte: David Mackenzie
forgatókönyv: Alexander Trocchi (regény), David Mackenzie
szereplők: Ewan McGregor, Tilda Swinton, Peter Mullan, Emily Mortimer, Jack McElhone
IMDb: Young Adam

Camille

2011. május 15.

Erről kb ennyi jutott eszembe: weird.

És hogy minek kell mindig gagyinak hangzó magyar címeket adni?! “Camille – Egy halhatatlan szerelem története”, úgy értem mi szükség feltüntetni a címben, hogy miről szól a film, ha eredetileg nincs ott ilyesmi? A másik meg, hogy a film 2007-es, és nálunk tavaly februárban jelent meg. DVD-n. Ami érdekes, hogy moziban szinte sehol nem játszották, filmfesztiválokon ugyan szerepelt (Cannes-ban pl), de még az USA-ban is csak 2009-ben jelent meg. Mi értelme úgy filmet csinálni, ha nem reklámozzák szinte sehol?

Számomra indokolatlan Silas (James Franco) hozzáállása az elején. Nem tudom, hogy túljátszotta-e vagy eleve így találták ki, Camille (Sienna Miller) reakcióiból ítélve az utóbbi a helyes megfejtés. Ettől függetlenül szerintem Silas mindenre túl hevesen reagál, amit nem is tudtam igazán hova tenni. Annyira sajnáltam szegény lányt, hogy ilyen bunkó vele… aztán még az volt fura, hogy mindent, ami velük történik szinte természetesnek fognak fel. Persze, megkérdezi Camille, hogy “de hát hogy lehet ez?”, de Silas elintézi egy “nem tudom”-mal, és elfogadják a helyzetet olyannak, amilyen, nem is próbálnak igazán tenni ellene. Én biztos megpróbálnék, és egyszerűen nem hinném el azt, ami történik, képtelen lennék felfogni. Kicsit aztán túl hirtelen változnak, szóval a karakterfejlődés lehetett volna lassabb, és sok dolgot indokolatlannak és értelmetlennek vélek, ami a srác viselkedését illeti.

A színészek egyébként tetszettek, mindketten igyekezték a legtöbbet kihozni a kissé setesuta karaktereikből. Az elején nagyon jól lehet azonosulni a lánnyal, aztán igazából mindkettejükkel. Franco nagyon szép, a mosolya, a tekintete… huh… pedig vele mindig sok problémám van, de itt most nem volt. Millernek is a könnybe lábadt szemei… megható az egész, na.

Szuper a plakát, jó a zene, érdekes a történet, nagyon szép, ahogy kibontakozik a szerelmük. Kellemesen szomorú film irigyelnivaló érzelmekkel. Nagyon fura úgy ahogy van, valahogy másképp kellett volna.. B kategóriás roadmovie-nak és egyszernézhetőnek mondanám, viszont a két főszereplőt tényleg nagyon szerettem. 7/10.

Camille – Egy halhatatlan szerelem története (Camille)
amerikai-angol kalandfilm, 94 perc, 2007

rendezte: Gregory Mackenzie
forgatókönyv: Nick Pustay
szereplők: Sienna Miller, James Franco, David Carradine, Scott Glenn, Ed Lauter, Patricia Yeatman
IMDb: Camille

Flyboys

2011. május 14.

“- Mit meséltek?
– Hogy szerencsét hoz, ha megvakarom a fejed.”

Ez a James Franco egy igazi hős. :’) Sejtettem, hogy halhatatlan, de hogy ennyire. :D Érdekes, hogy sok filmjében alakítja ezt a vagány szépfiút, és jól is áll neki, de annyira ellentétes azzal, amit egyébként csinál.. bárki azt hihetné, hogy tényleg egy ilyen szép-szép, de nem annyira okos fiatalemberről van szó.

Annyira bután tud nézni, hogy az már szinte fáj, és úgy tartja a száját, mint a franciák, mikor beszélnek. Olvastam egy ilyet, amiben az volt – többek közt -, hogy “Ezt az érzésünket csak erősíti a Heath Ledger-rel könnyen összekeverhető James Franco…” Hogy mivan??? Köze nincs a kettőnek egymáshoz, még csak nem is hasonlítanak! Ha bárki össze tudja őket keverni.. nos.. minden elismerésem az övé. Az egyik egy szőke ausztrál, a másik egy barna portugál, az előbbinek hegyesebb az álla, keskenyebbek az ajkai, ugyanakkor szélesebb a szája, a fülükről, a szemöldökükről és úgy általában a stílusukról nem is beszélve. Persze lehet találni egy-két fotót, amin hasonlítanak :D Pl. ez vagy ez, de pl. itt nekem sokkal szembetűnőbbek a különbségek, mint a hasonlóságok.
Na de mindegy. Nekem még nem sikerült összekevernem őket, de majd még próbálkozom. :D

Volt egy déjà vu-m is a film közben, és spoiler következik. Egy srácnak beszorul a keze, Dzsémsz odamegy, és levágja a kezét XD Nem cicózik sokat, csak rácsap egy fegyvernek látszó tárggyal. (Igen, a ‘127 óra‘ jutott eszembe nekem is.) Spoilervége.

A film egyébként szép, bár a karakterek egyszerűek. Franco szeme karrierje során sokadszorra lábad könnybe – gondolom megint eszébe jutott szegény macskája, aki meghalt -, és aki csak ezt a filmet látta tőle, az ordítva menekül a többi elől, mert khm… nem éppen az jut eszünkbe róla elsőre, hogy ejjha, mekkora színész ez a gyerek! :D Nagyon nem tudom átérezni a fájdalmát, amikor sír. Néha igen, de általában nem. Az okait megértem, de ő maga nem adja át nekem annyira az érzést. Mindig a macskája jut eszembe, és nevethetnékem támad, ha ránézek, mikor pityereg. :$ Kiabálni, dühöngeni nagyon tud, azt szeretem (ugyan ebben a filmben nem teszi, de pl. a ‘Sonny‘-ban igen), de a sírása valahogy nem tetszik, ezért ilyenkor mindig elbizonytalanodom, hogy tényleg jó színész-e vagy sem. Szerencsére van néhány olyan filmje, ami bizonyítja az előbbit.
Aranyos azért, ahogy a francia lánnyal próbál szót érteni, és mutogat kézzel-lábbal. Akkor még nem volt olyan természetes, hogy mindenki tud angolul. Ma már bezzeg… az ufók is, és a skandináv istenek is (lásd ‘Thor‘), és mindennemű elszigetelt lények is a Földön vagy azon kívül tudnak angolul. Változik a világ. :D

A szereplők úgy összességében jók, a karakterek lehetnének összetettebbek, de annyi van belőlük, hogy valahol megértem, hogy nem foglalkoztak ilyesmivel. A repülős jelenetek szépek nagyon, csak ritkán feltűnő a CGI, a papírrepülők kész életveszély… Nem értek a háborús dolgokhoz, és úgy általában nem értem, mi értelme háborúzni, ok nélkül legyilkolni a másikat, de ha tényleg ilyen kis béna repcsik voltak, háááát… biztos nem mertem volna beülni. A manővereik állítólag nem túl realisztikusak, ehhez nem tudok hozzászólni. A német gépek elég jól néznek ki (bár szintén állítólag nem voltak ennyire pirosak), és az egyik pilótájuk szimpatikus is. A francia oldalról nekem Martin Henderson (a “veterán” pilóta) karaktere tetszett legjobban, meg ő maga is szimpi. Akik látták a ‘The Ring’-et, tudják, kiről beszélek (Noah), én nem láttam.
A fekete srácot tudnám még kiemelni (Abdul Salis), ja és persze Jean Renot se felejtsük el. Viszont Tyler Labine-nel nyáron találkozunk még a ‘Rise of the Planet of the Apes’-ben (a főszereplő ott szintén Franco). Szóval igazán rossz vagy zavaró dolgot nem tudnék említeni, talán azt, hogy a díszletek túl díszletszerűek, a ruhák pedig nagyon jelmezszerűek, ez zavart valamennyire, meg talán kicsit bénák a párbeszédek. Az viszont, hogy két órás, igazából fel sem tűnt, szóval nem tűnt hosszúnak, és külön örültem a nem hálivúdi befejezésnek. Pozitívuma még, hogy úgy általában az első világháborúról nem sok film készült.

Lényeg a lényeg. Egyszer meg lehet nézni. Szórakoztató film, de túl sok meglepetést ne várjunk se a színészektől, se a történettől. Viszonylag kiszámítható a dolog, de azért szerintem leköti a figyelmet. Jó.. hazudnék, ha azt mondanám, nem jutott eszembe a repülős jeleneteknél, hogy mit bénáznak itt, Tony Stark fél perc alatt leszedné az ellent, de ez most nem az a film volt.
Kb. egy szintre tenném az ‘Annapolis‘-szal, ráadásul ugye ugyanabban az évben készültek. Franco karaktere hasonlít ahhoz, bár ott legalább van egy kis jellemfejlődés, amit itt nem nagyon vettem észre vagy legalábbis nagyon minimális volt, ha volt egyáltalán. (Más karaktereknél lényegesen észrevehetőbb.) Jól áll neki azonban a cowboy szerep épp úgy, mint a tengerész-lét, jó nézni, ahogy lovagol és persze ahogy mosolyog. :) 7/10.

Flyboys – Égi lovagok (Flyboys)
amerikai-angol filmdráma, 140 perc, 2006

rendezte: Tony Bill
forgatókönyv: Phil Sears, Blake T. Evans, David S. Ward
szereplők: James Franco, Jean Reno, Christien Anholt, David Ellison, Abdul Salis, Martin Henderson, Kyle Hensher-Smith, Keith McErlean, Jennifer Decker
IMDb: Flyboys

Spider-Man trilogy

Spider-Man

2011. április 16.

Hahaha, hát ahhoz képest, hogy nem csípem Tobey Maguire-t ez nem rossz. :)
Mindenesetre annak örülök, hogy nem itt láttam először James Francot. XD Jó neki ez a beesett arc, meg nagyon tetszik a szája, amikor beszél, de azért most, 9 évvel később sokkal sármosabb meg jobb meg ügyesebb, meg szerencsére a szerepei is jobbak. :) Tudom, a James Dean előbb volt… és ott nagyon szuper is, itt meg kisebb volt a szerepe…

Mindegy. Jól összerakott kis film ez, bár Green Goblin olyan kis gagyi. Viszont Willem Dafoe-t szeretem nagyon, szóval már csak miatta is érdemes volt megnézni (valszeg kevés nála csúnyább pasi van amúgy). Pókember meg a kedvenc szuperhősöm volt kicsiként, szóval illett tényleg már. És vagány is – kivéve, mikor látom az arcát, mert Tobey… jajj -_-’

8/10

Pókember (Spider-Man)
amerikai sci-fi akciófilm, 121 perc, 2002

rendezte: Sam Raimi
forgatókönyv: Stan Lee & Steve Ditko (képregény), David Koepp
szereplők: Tobey Maguire, Willem Dafoe, Kirsten Dunst, James Franco, Cliff Robertson, Rosemary Harris, J.K. Simmons, Elizabeth Banks, Stan Lee
IMDb: Spider-Man

~o~

Spider-Man 2

2011. április 20.

Azért az első nekem jobban tetszett. Ez sem rossz, de nem biztos, hogy újra megnézném.
A színészek jók, Alfred Molinát is bírtam, egyedül Kirsten Dunsttal nem vagyok – még mindig – kibékülve. Annyira hosszú a film, mintha az első felét évekkel ezelőtt láttam volna, nemigen tudnám felidézni, mi volt benne…
A “grafikája” nem tetszett, pl. mikor Pékember ugrál meg Doc Ock kalimpál a karjaival. Bármelyik számítógépes játékban valóságosabbak a dolgok, mint itt. Az első részben valahogy jobban oldották ezt meg. Itt szinte láttam a blueboxot (vagy green, a színét nem láttam :) ).

Frank Jameso is volt majdnem olyan jó, mint ikertestvére, James Franco, de semmi extra. Tény, hogy nincs is túl nagy szerepe. Emily Deschanelnek valamivel kisebb szerep jutott, mint a Bonesban XD (recepciós, ha valaki nem emlékszik), viszont legnagyobb örömömre egy liftben tartózkodott a Pókicával Mikey, azaz Hal Sparks, akit nagyon csípek (kár, hogy már vége a “Queer as Folk”-nak :( ), és az a liftes volt az egyik legjobb jelenet :)

Tudtátok, hogy Tobey-srác épp forgat, készülődik egy filmje, illetve 11 másikra “le van foglalva”? (Az IMDB szerint legalábbis.) Nem semmi a gyerek. Majd ha mazochista leszek, lehet, hogy elkezdem nézni a filmjeit. XD

7/10

Pókember 2. (Spider-Man 2)
amerikai kalandfilm, 127 (135) perc, 2004

rendezte: Sam Raimi
forgatókönyv: Stan Lee & Steve Ditko (képregény), Alfred Gough, Miles Millar, Michael Chabon, Alvin Sargent
szereplők: Tobey Maguire, Kirsten Dunst, James Franco, Alfred Molina, Rosemary Harris, J.K. Simmons, Donna Murphy, Daniel Gillies, Cliff Robertson, Ted Raimi, Elizabeth Banks, Emily Deschanel, Stan Lee
IMDb: Spider-Man 2

~o~

Spider-Man 3

2011. április 21.

Hát ez is mi volt már?
Túl sok dráma, túl sok fölösleges infó, túl sok ellenfél, túl sok “húúú meg hááá de nagyon imádunk Pókarc”, de legalább megint olyan érzésem volt, mintha workprintet néznék. Csak tudnám, miért. Fele ilyen hosszan is bőven elég lett volna az élményből.

New Goblin végre jófej, kapunk egy nagy adag Franco-smile-t, az úriember szépen ki is gyúrta magát (egy évvel az Annapolis után vagyunk), és végre van annyi szerepe, hogy játszhasson is, ne csak melózzon. Rengeteget változott a második rész óta, és manapság is nagyjából így néz ki, ha megborotválkozik, csak most megint kicsit kezd beesni az arca, az izmai is eltűntek és az egész krapek valahogy karakteresebb lett.

Nem tudom, hogy voltam képes tegnap/ma négy és fél órán át Tobey Maguire-t nézni, de hogy az elkövetkezendő években látni sem akarom, az biztos. :D

5/10

Pókember 3. (Spider-Man 3)
amerikai akciófilm, 139 perc, 2007

rendezte: Sam Raimi
forgatókönyv: Sam Raimi, Ivan Raimi, Alvin Sargent, Stan Lee & Steve Ditko (képregény)
szereplők: Tobey Maguire, Kirsten Dunst, James Franco, Thomas Haden Church, Topher Grace, Bryce Dallas Howard, Rosemary Harris, J.K. Simmons, James Cromwell, Theresa Russell, Dylan Baker, Bill Nunn, Bruce Campbell, Elizabeth Banks, Ted Raimi, Perla Haney-Jardine, Willem Dafoe, Cliff Robertson, Stan Lee
IMDb: Spider-Man 3

Shame

Nagyon-nagyon-nagyon nehéz, és még annál is nehezebb helyzetben vagyok. Nem tudom, mit írhatnék erről. Kezdjük talán ott, hogy a Művészben nagyon szép a mozijegy. Ez persze nem újdonság. Írhatnám azt is, hogy – amennyire láttam – teltház volt, persze más mozik már nem is nagyon vetítik. Írhatnám azt is, hogy valószínűleg rajtunk kívül ezt már mindenki látta. Vagy, hogy Clooney-nak igaza volt. Végül, de nem utolsó sorban pedig talán azt kéne írnom, hogy…

Csalódtam. Talán azért, mert túl rég óta vártam, talán azért, mert túl jó volt az előzetese (a 18+-os), talán azért, mert nagyra tartom Michael Fassbendert, talán azért, mert egy szexmániás fickóról szóló filmben az ember szexet akar látni. Vagy talán azért, mert kapásból tudok két (ha nagyon akarom, négy vagy öt) olyan filmet mondani, ami hasonlít rá, és ami hatással volt rám. Fene tudja.

Nem részletezem, miről szól, ismeri mindenki, szeretetre, intimitásra képtelen, kielégíthetetlen-szexmániás főhősünkhöz egyszercsak beállít az érzelmileg labilis húga. Ennél persze nem nagyon szól többről, legalábbis számomra nem, így ha akarnám se tudnám túlzásba vinni a részletezést. Gratula az operatőrnek és a zeneszerzőnek, még a rendezőnek is, de ez így ebben a formában nekem kevés.
A két színész persze jó, de szerintem nem kiemelkedő, bőven láttam már másoktól is, tőlük is jobbat. Sejthető, hogy a karaktereknek nem volt éppen felhőtlen a gyermekkora, de engem érdekelne, hogy mégis mi az a “szörnyűség”, ami ilyenné tette őket. (És az is, hogy mi volt a rendező célja ezzel a filmmel.) Nem rossz, ezt egy szóval nem mondom, jó ez. Csak egy hét múlva Fassbender brutál-szexuális kisugárzásán kívül másra aligha fogok emlékezni belőle. Carey Mulligan egyébként szépen énekel, és van benne néhány kifejezetten jó jelenet, de engem érdekelt volna még Marianne (Nicole Beharie), aki talán az egyetlen normális figura, hiszen pl. Brandon főnöke, David (James Badge Dale) is éppen olyan undorító és beteg ember, mint Brandon vagy Sissy. Nem pont úgy persze, de az. Ráadásul David még idegesítő is.
Tetszett pl. az a jelenet, mikor Brandon a bárban kiprovokálja, hogy megverjék. Nem az a rész, hanem előtte, amit (és ahogyan) a csajnak mond. Utána a gúnyolódása számomra erőltetett volt. Tetszett az is, mikor lemegy futni vagy mikor Sissy rányit vagy mikor beszélgetnek a mese közben vagy mikor megijeszti Marianne-t. Vagy amikor “elkapja” a főni által kiszemelt szőke csajt. És persze az előzetesben is látható metrós jelenet.
(SPOILER) Nem tetszett viszont az, hogy kiszámítható a vége. Pontosabban Sissy viselkedése kiszámítható. A telefon után, miközben az utolsó szexjelenetet látjuk, teljesen egyértelmű, mi történik. Persze az embernek egy pillanatra átsuhan az agyán, hogy a metrónak köze van a dologhoz, de az túl elcsépeltnek hatna. A telefonhívás miatt nem lehetett már azt csinálni, hogy ne legyen semmi, csak az ijedtség. Ha nem lett volna a telefon, hanem csak az ijedtség (persze akkor miért ijedt volna meg?), akkor a legvégén valszeg ülve marad, ami ugye azt sugallná, hogy megváltozik. Nem tudjuk, hogy mi a vége, mert nyitva hagyták, hogy lehessen rajta agyalni. (Jó viszont, hogy ki van festve a csaj, látszik, hogy már várta a srácot.) Az ember szeretné azt hinni, hogy nem megy utána, és látszik, hogy megvan benne a vágy, hogy normális legyen, de szerintem nem tud az lenni. (SPOILER VÉGE)

Összességében érdekes film, de nem tudok okosat mondani, mert engem nem érintett meg annyira, mint amennyire szerettem volna.

Na de mostmár elárulom, mik jutottak eszembe róla. Elsőként a ‘Keane’. Az a baj, hogy a kettőt összehasonlítva Damian Lewis totálisan lejátszotta Fassbendert, utóbbi – őszintén szólva – számomra nem is igazán hiteles, és a ‘Keane’ kb. egyetlen szexjelenete sokkal hatásosabb, mint ebben bármelyik.
Másodszor a ‘Shadows & Lies’, amit én előszeretettel emlegetek mindenféle szituációban, mert annyira erős hangulata van, annyira jó a zenéje, annyira jó felvételek vannak benne, hogy ha valaki egyszer megnézi, szerintem sosem felejti el. Nem a világ legjobb filmje, sőt, de hangulatilag nagyon “ott van”. A ‘Shame’-be egyazegyben vettek át belőle jeleneteket, beállításokat, (akárcsak a ‘Keane’-ből), ezért számomra ez eleve nem lehetett túl eredeti. Sztorit tekintve persze az, de hangulatilag egyáltalán nem.
(SPOILER) Aztán. ‘Never Let Me Go’ ugye Andrew Garfield mikor kiszáll a kocsiból… itt meg az esős, földreülős jelenet. Sorry, Michael, ezesetben Andrew játszott le totálisan. Nekem egyébként ez a jelenet sugallta leginkább, hogy megvan benne a vágy a változásra, csak képtelen rá. Szerintem nem is elsősorban a húga miatt van kiborulva, hanem azért, mert hiába akarja, nem tudja őszintén azt érezni, amit kellene. Persze lehet, hogy tévedek, de nekem ez volt az érzésem. (SPOILER VÉGE)
A szex-szel kapcsolatban természetesen elsősorban az ‘In the Cut’ és Mark Ruffalo valamint a ‘Sonny’ és James Franco jutottak eszembe (ide lehet még sorolni esetleg a ‘Young Adam’-et Ewan McGregorral vagy a ‘Two Girls and a Guy’-t Robert Downey Jr-ral). Fassbender nagyon jól néz ki, tök jó a kisugárzása, de számomra nem sikerült felülmúlnia egyik itt említett úriembert sem. Talán Francoval van egy szinten.

Nem akarom nagyon lehúzni, mert nem rossz, de nem adok neki jobbat, mert idegesített, hogy majd’ minden jelenetről eszembe jutott egy másik film. 7/10.

Kieg.: Aki meg tudja nekem mondani, mi az a rajzfilm, amit néznek, az kap egy virtuális pacsit. Tudom, hogy tudnom kéne, mi az, mert borzasztó ismerős volt, de egyszerűen képtelen vagyok rájönni…

Shame – A szégyentelen (Shame)
angol filmdráma, 101 perc, 2011

rendezte: Steve McQueen
forgatókönyv: Abi Morgan, Steve McQueen
szereplők: Michael Fassbender, Carey Mulligan, James Badge Dale, Nicole Beharie, Lucy Walters, Elizabeth Masucci
IMDb: Shame

The Girl Next Door

Ez volt az első film, amiben láttam Emile Hirsch-t még valamikor… hát.. nem tegnap. Tekintve, hogy ma 27 éves és hogy pár napja egy ismerősöm a kedvenc filmjei közt említette, úgy gondoltam, újra megnézem.

Ahhoz képest, hogy milyen régen láttam és hogy Hirsch mennyire nem érdekelt akkor még, rengeteg mindenre emlékeztem, sőt, majdnem mindenre. Hozzáteszem, ezúttal az unrated verziót néztem. A különbség nem a hosszában van (igaz, két perccel hosszabb a másiknál), inkább a ruhákban, szövegben, egyes beállításoknál figyelhető meg. Ha valakit érdekel, itt megtalálhatja őket.

Ja, azt, hogy a magyar cím honnan jött, nem tudom, mert a filmhez sok köze nincs.

Nem szeretnék túl sokat írni róla, mert ezt aztán tényleg mindenki látta már, és nem akarok senkit untatni, inkább csak egy-két dolgot emelnék ki.
Nem lehet sok rosszat mondani rá, igazából talán csak két dolgot, sajnos az viszont bőven elég. Egyrészt borzasztó unalmas, másrészt nagyon amatőrnek hat. Mégis azt mondom, hogy érdemes megnézni, mert ugyan ez csak egy tinivígjáték, és Emile Hirsch még csak 17 éves volt a forgatáskor, de már itt látszik, milyen tehetséges (és persze a történet mondanivalója is aranyos). A bamba arckifejezését nem lehet megunni, és az ember elolvad attól, ahogy a lányra néz. A kedvenc jelenetem az, mikor be van állva, még a “vacsora” előtt. Egyszerűen annyira jól játszik, hogy azokat a képsorokat nem lehet csak egyszer megnézni. Sokszor eszembe jutott az ‘Into the Wild’, egy-egy beállításról, arckifejezéséről, gesztusáról, hanglejtéséről vagy éppen erről a részről. Most vettem csak észre, hogy mennyire emlékeztet arra, aki a napokban említette nekem ezt a filmet. Külsőre egyáltalán nem hasonlítanak, de a gesztusaik meg ahogy beszélnek az igen. :)
A lány (Elisha Cuthbert) nagyon szép, főleg a haja tetszett nekem, meg pl. a rajza (amit tényleg a színésznő rajzolt) meg ahogy az elején megszivatja a srácot. Apropó, a rendező szerette volna, ha Hirsch szőrtelen mellkassal forgat, de ő nemet mondott, mondván nem hajlandó leborotválni a férfiasságát (“I did not wanna shave off my manhood”). Azokat pedig, akik esetleg örülnek, hogy pucéron láthatják őt sajnos el kell keserítenem. Mivel még csak 17 volt, dublőrrel forgattak. De ha valakit érdekel, az ‘Into the Wild’ egyik jelenetében látható. (Mondjuk elég laza a srác, mert mikor azt a jelenetet vették fel, fagypont körüli volt a hőmérséklet.)
Timothy Olyphant itt inkább hasonlít Ace Venturára, mint mondjuk az ‘I Am Number Four’-beli önmagára. Szimpi egyébként a karakter, de közel sem nevezhető éppen vonzónak.
Meg voltam róla győződve, hogy az Elit alakító Chris Marquette valójában Miles Teller, mert annyira hasonlított itt a filmben Tellerre – aztán megnéztem a stáblistát. Persze a koruk sem stimmel, de sebaj. :D Az ő karaktere is tetszett egyébként meg a másik srác is jópofa.

Kár, hogy ilyen unalmas, és helyenként klisés, mert van benne néhány nagyon jó jelenet és nagyon jó szöveg, amikért érdemes megnézni. Nem hiányzott volna sok, hogy egy igazán felejthetetlen film legyen. Na persze, amint az ábra is mutatja végül mégis az lett. :) 7/10

Szüzet szüntess (The Girl Next Door)
amerikai romantikus vígjáték, 110 perc, 2004

rendezte: Luke Greenfield
forgatókönyv: David Wagner, Brent Goldberg, Stuart Blumberg
szereplők: Emile Hirsch, Elisha Cuthbert, Timothy Olyphant, James Remar, Chris Marquette, Paul Dano, Amanda Swisten, Sung Hi Lee, Jacob Young, Brian Kolodziej, Brandon Irons, Ulysses Lee
IMDb: The Girl Next Door