2011. szeptember 15.
Hmm… Timothy Olyphant – what should I say? :P
Na de kezdjük inkább az elején. Nyár elején nyertem egy könyvet az Alexandra egyik játékán. Pittacus Lore: A negyedik. Semmit nem tudtam róla, csak annyit, hogy valamiféle sci-fi és hogy van belőle film is. A borítón egy világító kezű srác. Egész jó kép. Természetesen a film plakátja. Pittacus Lore egyébként nem létezik, a könyv egyik.. mondjuk úgy, hogy szereplőjének a neve ez, de nem igazán szereplő ő, inkább csak szó van róla. Az írók James Frey és Jobie Hughes, és minden bizonnyal nagy rajongói az X-Mennek, a Gyűrűk urának, az Avatarnak, a vámpíroknak valamint a Star Warsnak. Mondhatnám azt is, hogy nincs új a nap alatt.
A könyv nagyon frappánsan kezdődik, in medias res, ahogy az okosok mondják, és elég sokáig megőrzi a titokzatosságát. Minden pontosan akkor derül ki, amikor épp ki kell neki, szóval elég jól fel van építve. Tiniknek vagy gyerekeknek készült alapvetően, tehát egy felnőtt ne várjon tőle túl sokat, engem mindenesetre olyannyira lekötött és annyira élveztem, hogy két nap alatt el is olvastam a háromszázötvenvalahány oldalt. Lehetett volna ez egy nap is, csak kedd este itt ragadtam a gépnél, és aztán már nem fejeztem be, de a kétszázadik oldalig azért eljutottam. A karakterek egyszerűek, de nem is éreztem különösebben, hogy jobban kidolgozottnak kellene lenniük. Lesz még öt része, ha igaz, bőven van még idő a részletesebb leírásra. Van az “új fiú a suliban”, van a szemüveges, csillagászat és ufo-mániás “geek”, van a “suli legszebb csaja”, meg van a “menő srác a suliban”, aki a focista haverjaival piszkálja a geekeket, és az új fiút is, mert az szemet vetett a csajára. Mondjuk ami azt illeti, inkább a csaj vetett szemet az új fiúra, de ez részletkérdés.
A könyv ellen szól még az egyszerű, nem túl változatos nyelvezete, és hogy 100 oldallal simán lehetne rövidebb, mert helyenként ellaposodik, és olyan részletesen írja le a harcot, hogy az ember már-már ásítozik unalmában. De ezt leszámítva tényleg jó, szóval ajánlom bárkinek, aki szereti az ilyen szuperhősös sztorikat, emlékszik még rá, hogy ő is volt gyerek, és egy kis kikapcsolódásra vágyik két “szakirodalom” jellegű olvasmány közt.
(Innentől SPOILER)
Az új fiú, vagyis főhősünk egy “védő” (Garde), ami csak azért lényeges, mert ő harcos lenne Lorienen, azon a bolygón, ahonnan az “őrzőjével” (Cêpan) eljöttek, csak még kicsi. Eredetileg őrzők irányítják a bolygót, de harcolni nemigen tudnak, nincsenek különleges képességeik, a védők pedig tulajdonképpen a hadsereg. Minden védőnek van egy őrzője, aki neveli őt és vigyáz rá, míg ki nem fejlődnek a különleges képességei. “Neveli” alatt azt kell érteni, hogy megtanítják őket az ún. “tálentumaik” (angolul örökségeik, Legacies) használatára, tehát vannak rendesen szüleik, őket nem helyettesíti az őrző.
A bolygójukat megtámadták, és csak néhányan tudtak elmenekülni, de őket is üldözik a rosszfiúk. Az egyik ilyen páros Negyedik és az őrzője, Henri. (“Anri”, mert francia neve van.)
Ennél többet a történetről nem is árulok el, csak vázoltam az alapszituációt.
Nézzük akkor a filmet. Merthogy voltam olyan naiv, hogy ahogy letettem a könyvet, rávetettem magam a filmre. Nem kellett volna.
Kezdjük ott, hogy a színészválasztás valami pocsék, azonnal kirúgnám a castingost/rendezőt, és az életben többet nem dolgoznék vele/velük. Merthogy. A könyv szereplői gimnazisták. Negyedik (John) 15 éves, Sarah 14, Sam is olyan 14-15 (róla nem mondják ki egyértelműen), Mark pedig 17-18 (végzősnek mondják, míg Sarah kilencedikes, John pedig tizedikes). A színészek ehhez képest nemcsak hogy 20-25 évesek, de véletlenül sem hasonlítanak a könyvben leírtakra, de ha nagyon erősen koncentrálok is képtelen vagyok 15-nek látni azt a 22 évest. Legalább gyerekarcúbbak lennének, de nem.
Egyedül a Markot játszó srácról hiszem el, hogy 17-18, de inkább a játéka miatt. Mondjuk ha nagyon akarom, arcra sem rossz, igaz, a könyv alapján nem ilyennek képzeltem. És sajnos nagyon kevés szerepet adtak neki a filmben. Jake Abelt egyébként a “Life”-ban láttam először és már ott is tetszett (elsősorban játékát tekintve, de egyébként is emlékeztet a fiatal Kevin Baconre), úgyhogy nem kizárt – vagy legalábbis remélem, hogy nem kizárt – hogy hallunk még felőle, már csak azért is, mert három filmje is készülőben van :) (A borostát pedig kötelezővé kellene tenni.)
Sam is tetszett, korban ő stimmel egyedül, de nagyon hiányoltam a szemüveget és a Nasa-s pólót róla. Mondjuk talán túl “cuki” ahhoz, hogy geek legyen. Sokkal inkább kellett volna neki játszania a főszerepet szerintem. Az ausztrál srácnak elég fura neve van (Callan McAuliffe), de őt is szívesen megnézném másban is. A könyv keveset foglalkozik az apjával, a film szinte egyetlen pozitívuma, hogy több szerepet írtak neki (az apjának). Ami viszont negatívum, hogy egy csomó olyan jelenete van Samnek, ami valójában Marké kellene, hogy legyen.
A Sarah-t alakító Dianna Agron tényleg szép lány, “mindössze” tíz évvel kellene fiatalabbnak lennie, hogy passzoljon a karakteréhez. Egy dolgot utáltam benne nagyon. Hogy barnák a szemei. A lorinokat eléggé vonzza a kék szín, és a lány szeme is kék, amit milliószor kiemelnek, nemigaz, hogy egy kontaktlencsét nem bírtak a szemébe tuszkolni, ha már mindenképp őt kellett választani. Apropó lorinok. A filmben John azt mondja, hogy a lorinok csak egyszer lesznek szerelmesek. Éppen csak azt nem mondja, hogy csak lorinba lehetnek azok…
Hatodik a könyvben egy hosszú, fekete hajú, kreol bőrű dél-amerikai lány. A filmben Teresa Palmer játsza őt. No comment. Ráadásul nagyon hasonló karakterű csaj, mint a Sarah-t alakító lány. Két egyforma színész egy filmben – hacsak nem ikertestvéreket alakítanak – elég nagy öngól.
És akkor elérkeztünk a főszereplőhöz. Rémálmaimban ne jöjjön elő Alex Pettyfer szögletes, széles álla, vastag szája és hatalmas, elálló bal füle. Ő volt a legnagyobb csalódás mind közül. Az hagyján, hogy tehetségtelen, mert egyefene, egy ilyen filmnél elnézem, ha az. De legalább egy helyes, nem pedig egy agyatlan menőcsávónak kinéző valakit választottak volna! És a karakter is… abszolút az ellentéte a könyvbelinek. A könyvben egy visszahúzódó kissrác van, aki megbújik a sarokban, és nincsenek barátai. Sam az egyetlen barátja, ráadásul egyidősek. Erre a filmben meg teljesen úgy viselkedik, mint aki csak kihasználja szegény kissrácot. Meg az a buli az elején. Mintha ő lenne a legnépszerűbb fiú Floridában. Ne már…
Na, és végre a kedvencem :P Timothy Olyphantnak inkább csak a nevét ismerem, mint a filmjeit, de igazából ő volt az egyetlen (meg a kiskutya *_* ), aki miatt azt mondom, hogy nem volt teljesen elvesztegetett idő, amit ezzel a nemistudommineknevezzemmel töltöttem. Ő sem mentette meg sajnos a filmet, de legalább nem fordult fel a gyomrom. Olyphant alakítja John Cêpanját, Henrit. Öt okból utáltam a karakterét.
1. Miért “Henry”-nek ejtik a nevét “Anri” helyett? Rém idegesítő volt.
2. A film elején John elmondja, hogy Henri egy harcos, aki arra hivatott, hogy megvédje őt. Azt hittem, eldobom az agyam. Henri pont, hogy nem harcos!
3. Miért egy ilyen fiatal színészt választottak erre a szerepre?
4. Miért van csak ilyen kicsi szerepe?
5. Miért halasztják meg a film felénél? oO
Azt sem értettem, John miért ilyen agresszív, és miért verekszik össze Henrival??? Szép is lenne, ha a gyerekek ebből tanulnának: apuci nem ért veled egyet vagy nem enged el az esti buliba? Ess neki, és verd meg jól, abból majd tanul! Érdekes.
A színészeken kívül már csak a cselekményvezetéssel, történettel, a regényhűséggel, a készítők mérhetetlen amatörizmusával és a CGI-vel volt bajom. Asszem.
Odáig rendben van, hogy egy film nem lehet pontosan olyan, mint egy könyv. Ezzel nincs is semmi baj. Tényleg. De hogy a legapróbb dolgokat minek megváltoztatni? Gondolok itt arra, hogy latino helyett egy hófehér bőrű, szőke csaj alakítja Hatodikat. Vagy Sam ruhái vagy a focisták ruhái. Ők focisták, nem szimplán taplók! A könyvben mindig a focis dzsekijükben vannak, a filmben ennek nyoma sincs. Vagy hogy tavaszi karnevál van a filmben… a könyvben Halloween meg hálaadás meg TÉL. Nem tavasz. Tél.
Vagy hogy világít a kard. Vagy a “faházikó”, amiben John és Henri laknak. Vagy hogy a srácnak meghalt az anyukája. Azt mondja, hogy a szülei nem házasodtak össze és azért nincs velük az anyukája. WTF?! (Ez csak EGYETLEN MONDAT!) Vagy hogy Henri a könyvben olyan jó lövész, hogy egyetlen lövéssel leteríti a rosszfiúkat, de a filmben beléjük ereszt egy tárat… hol van itt az őrző eleganciája és profizmusa? Miért lövöldöznek ilyen nevetségesen gagyi fegyverekkel a mogadoriak? Miért nem nyitják ki a ládát? Miért nem mondanak semmit arról, hogy John és Henri kicsodák, honnan jöttek, miért csinálják azt, amit csinálnak? John miért nem tud ezekről? Szekálja Henrit, hogy az nem mond el neki semmit, de hát a könyvben elmond neki mindent! A kezdetektől tudja, hogy mi az ábra. Sőt. Henri gyakorol vele, fejlesztik a képességeit… erről miért nincs egy árva szó sem a filmben? Pedig a könyvet olvasva lelki szemeim előtt láttam amint gyakorolnak, ahogy fejlődik a srác, és ezt olyan jól el lehet sütni a filmekben. Minek kellett rendőröket beletenni a filmbe? Hatodikat már az elején látjuk. Minek? Hogy nehogy meglepetésként érjen valami? Egyáltalán miért gyújtogat és miért van ennyire elszállva magától? A mogadoriakat szintén már a film elejétől kezdve látjuk. Mi a fene értelme van ennek?! Teljesen kiszámítható lesz ettől az egész. A “szörnyecskéik” meg totál bénán néznek ki. Fantázia az sehol…
(SPOILER VÉGE)
Egyébként kiváncsi vagyok, hogy aki nem olvasta a könyvet, az mit ért a filmből. Mert én ugyan hozzáképzeltem egy csomó mindent, de mivel a dolog lényegét nem mondják el, így nem tudom, mennyire élvezhető önmagában a film. Ez vicces amúgy, tényleg csak a fontos dolgok maradnak ki. Minden lényegtelen hülyeséggel telerakják, egy csöpögős, romantikus kaki lesz, de az, hogy mi a célja ennek az egésznek meg hogy miért is ő a negyedik… csak a lényeg veszik el. Végig olyan érzésem volt a film alatt, mintha a készítők nem olvasták volna el a könyvet, mintha valaki csak felvázolta volna nekik a sztorit, aztán azt csináltak, amit nem szégyelltek.
Henri karaktere lett a kedvencem. A könyvben is, bár ott mindenkiben volt valami szerethető, de a filmben mindenképp ő. Timothy Olyphant meg kicsit fiatal, de vele véletlenül beletrafáltak a castingosok. Jól is játszik meg illik is a karakterhez, csak túl kevés jelenet jutott neki.
A könyv önmagában tehát egyszerű, de “olvastatja magát”, tényleg nehéz letenni, a filmet azonban teljesen fölösleges volt elkészíteni. Illetve ha jól csinálták volna, nem lett volna fölösleges, de így…
Pár szó a zenéről. Mert legalább a zene jó (helyenként). Ebben a filmben hallottam először a ‘Rolling in the Deep’-et, amit abszolút jó helyre tettek, itt a jelenet:
De meglepő módon az egyik kedvenc country-dalom is benne van. (Ebben a klipben sokkal szívesebben látnám Shia LaBeouföt, mert hasonló karakter, de nem olyan nyálas, mint ez a srác XD )
Ha a könyvet osztályoznom kellene, akkor – figyelembe véve, hogy nem egy komoly műről van szó, csak egy meséről – mondjuk 7-est vagy 8-ast adnék neki. A Micimackó azért jobb :) Mondjuk az annyira nem is mese.
A film viszont… Henri, a kiskutya és Sam apja miatt 2/10. “Vígasztalásul” itt van még egy kép Henriról :)
Kieg. (2012. március 6.): Nem én lennék (ma már), ha nem említeném meg a BA-feldolgozást Adele dalával kapcsolatban. Nem ez a legjobb coverjük, de hála Danielnek, nagyon jó benne a dob.
A negyedik (I Am Number Four)
amerikai sci-fi akciófilm, 109 perc, 2011
rendezte: D.J. Caruso
forgatókönyv: Alfred Gough, Miles Millar, Marti Noxon, Jobie Hughes & James Frey (regény)
szereplők: Alex Pettyfer, Timothy Olyphant, Teresa Palmer, Dianna Agron, Callan McAuliffe, Kevin Durand, Jake Abel, Jeff Hochendoner, Patrick Sebes, Greg Townley, Reuben Langdon, Emily Wickersham
IMDb: I Am Number Four
