Channing Tatum címkével jelölt bejegyzések

Captain America: The First Avenger

Michael Fassbender születésnapja révén illene az ő egyik filmjéről írnom, de amit láttam, arról már írtam, amit még nem láttam, arról nem tudnék… :D Újat nézni pedig sajna nem volt időm. Játszott ő viszont az X-Menben, ami akárhogy is nézzük, Marvel-film, szóljon tehát ez a bejegyzés arról a “Marvel-érdekeltségről”, amiről eddig – legalábbis itt a blogon – tőlem még nem olvashattatok. Indzsój. :)

2011. november 1.

A helyzet az, hogy ma már senki nem kíváncsi harisnyás szuperhősökre. Egész egyszerűen eljárt felettük az idő.

Captain America: The First Avenger plakátPersze nem ez az egyetlen oka annak, hogy ez minden idők legrosszabb Marvel-filmje. Sejtettem, hogy rossz, de hogy ennyire, az még engem is meglepett.
Kezdjük ott, hogy a két órából kb. fél óra értékelhető és ebben benne van az utolsó pár perc (onnantól, hogy Rogers felébred), a stáblista és a stáblista utáni jelenet is. Azóta, hogy 2008-ban Tony Stark színre lépett aligha van esélye bárkinek is felülmúlni az ő sikerét. Ő egy igazi, tökös szuperhős, olyasvalaki, aki abszolút elképzelhető a mai világban, akire a hibái ellenére fel lehet nézni, aki miatt a kissrácok Vasember-maszkra cserélték a hálóvetőjüket. (Wolverine-ről ne beszéljünk, ő kicsit más kategória és még mindig tök menő: Halloweenkor gyerekek százai növesztenek miatta szakállat és karmokat.)
A Marvel is tudja jól, hogy Starkot nem fogják felülmúlni, mivel azonban hősünket már megfizetni sem nagyon tudják (vagy nem akarják), ezért legalább megpróbálni illene valami hasonlót összerakni, mert 2013 után nem fognak tudni mit kezdeni a nyámnyila szőkéikkel, de nem. Na jó, a ‘Thor‘ nagyon szép, nagyon látványos lett, és Loki nagyon vagány benne, de negatív szereplő köré meg nem nagyon lehet franchise-t építeni.

A Captain America stábjának legnagyobb baklövése egyértelműen a főszereplő személye. Chris Evanst alapvetően csípem, semmi gond vele, tényleg, Fáklyaként egyenesen imádtam a ‘Fantastic 4′-ban (eleve miért játszik két különböző Marvel-hőst ugyanaz a színész?! fel nem tudom fogni..), de ide felpumpálták, lett belőle egy totálisan karaktertelen, szőke pojáca, akiről az embernek két dolog jut eszébe: az hogy “jó” és az, hogy “szőke”. Ez persze nem az ő hibája, egész egyszerűen nem való erre a szerepre. Különbenis (de ez már a karakterre vonatkozik) nehéz olyasvalakivel azonosulni, akinek nincsenek hibái, nemigaz? Ezért is tértek át anno Stan Lee-ék (meg a DC-ék és gondolom mások is) az emberszerű, esendőbb hősökre.
(SPOILER) Steve azt mondja, hogy még berúgni sem tud. Akármennyit ihat, ha szomorú vagy bármi baja van, ami miatt az emberek általában elmennek berúgni, ő még erre sem képes. Ezzel szemben Stark egy alkoholista zseni. (SPOILER VÉGE)
Kivel könnyebb azonosulni? Kiért könnyebb rajongani? Kire könnyebb felnézni? Arra aki szimplán jó vagy arra, aki elkövet hibákat, de felül tud kerekedni rajtuk? Naugye. Persze mit tehetnek az alkotók? Nagyon átírni nem fogják a karaktert, de azért egy karakteresebb-karizmatikusabb színészt igazán találhattak volna erre a szerepre.

Nekem a forgatókönyv sem tetszett, totál fantáziátlan az egész. Van már száz hasonló film, legfeljebb valaki más a főszereplő. Az egész úgy néz ki, mintha a ‘Star Wars’-t ültették volna át a második világháború idejére/helyszíneire. Vannak itt droidok, van egy főgonosz (éppen csak az nem derül ki róla, hogy ő Steve apja), van itt erdőben motorosüldözés meg ilyen lézer szerű valamivel lövöldözés… csak a Star Wars kb. 30 évvel ezelőtt még újnak számított. A film első felében egyébként nem történik semmi. De tényleg semmi, így akár át is ugorhatjuk, elég megnézni a trailert. Aztán azért már történik valami, de az a valami is hasonlóan unalmas, mint az első egy óra, és nevetségesen kiszámítható. Mikor kimondták, hogy “kozmikus kocka” én elnevettem magam, totál idiótán hangzik, pedig nem kéne annak hangzania, de itt egyszerűen nem hittem el. Nem úgy, mint pl. a ‘Thor’ esetében, aminek a világa totál beszippantja az embert. (Hozzá kell azért tennem, hogy azt IMAX-ben néztük, ezt meg csak itthon az előbb.)
Soha nem voltam Amerika Kapitány fan, lehet, hogy szükségem lenne egy jó kis agymosásra ahhoz, hogy az legyek, de a mostani fejemmel nem tudok mit kezdeni vele. Ennek megfelelően csak az új Avengersből ismerem a történetét, de annak sok köze nincs a filmbelihez. A képregényben a barátnőjének semmi köze a katonasághoz, a haverjával még öreg korában is találkozik, és nem tűnik akkora nyálboynak, mint itt.

Ahogy az lenni szokott nincs olyan (vagy legalábbis ritka), hogy valami csak rossz legyen, itt is vannak tehát jó pillanatok. Pl. egy-két jópofa szöveg vagy mikor Rogers reklámarcként működik és egy ilyen revüszerűséggel járja az országot, de a film vége is ötletes meg, hogy a gyerekek Amerika kapitány képregényeket vesznek. :) (És azok a magazinok a valódi első szám borítóját kapták.) A színészek általában tetszettek, Hugo Weavingről csak szuperlatívuszokban tudnék írni, annyira tökéletes Red Skullként. Aztán itt van Tommy Lee Jones (megintcsak szuperlatívuszok), Toby Jones, Samuel L. Jackson vagy éppen Stanley Tucci. Talán az utóbbi lett mégis a kedvenc, kár hogy ilyen kis szerepe van csak. Jópofa Rogers szedett-vedett csapata, Howard Stark azonban nem tudott felnőni fia hírnevéhez. Csak majmolta őt. Ő is nőcsábászkodik, de ez egyáltalán nem illik hozzá, olyan, mint valami úrigyerek, aki egyébként úgy táncol, ahogy más fütyül neki. Vicces akar lenni, de nem nagyon sikerül, menő akar lenni, de nem nagyon sikerül, a pornós bajusz totál ciki, de nem Dominic Cooper hibája, hogy Stark csak Tony gyenge utánzata lett. A Peggy-t játszó színésznő tipikusan olyan karakter, mint a 40-es évek amerikai katonafeleségei, viszont nem szép, akkorák a mellei, mint két hatalmas görögdinnye, mégsem nőies. Szóval ő sem volt éppen a legjobb választás. (Kiváncsi vagyok amúgy, hogy a második világháborúban hány nő, fekete és ázsiai harcolt az amerikai seregben.) A Stark Expo, ami akkor még valami világkiállítás, ha jól emlékszem, de már úgy néz ki, mint a későbbi Stark Expo nagyon tetszett, de egyébként is nagyon jók a díszletek, a jelmezek, és jó, hogy ennyire különbözőek korunk szuperhősei, az Avengers pont ettől lehetne majd jó. Lehetne – aztán majd meglátjuk.

Érdemes érdekességeket olvasgatni (rengeteg minden van itt és itt), már csak akkor is, ha az ember kínjában akar mosolyogni, hogy mennyi jó ötletet vetettek el Marvelék. Mondjuk azt, hogy ki legyen a főszereplő vagy azt, hogy milyen szuperhősök cameozzanak. Az előbbire több jó ötletük is volt, többek közt Sam Worthington, Garrett Hedlund, Channing Tatum, Jensen Ackles vagy Ryan Phillippe. Bármelyikük jobb lett volna Chris Evans helyett, aki egyébként többször elutasította a felkérést, mégis rábeszélték… vicces viszont, hogy Will Smith is szóba jött, mint lehetséges Steve Rogers. XD Peggy szerepére meg ott volt Keira Knightley, de ugye (sajnos) nem ő lett.
Teljesen logikusan cameozott volna Wolverine (hiszen ő harcolt a 2. világháborúban) és Magneto (mert ő meg fogolytáborban volt), de sajnos X-Menék jogai nem a Disney-nél vannak. Pedig ez nem volt hülye ötlet.
A “Stark Expo”-n a piros ruhában lévő emberke az android Human Torch, akinek felújított változatát néhány éve Evans a ‘Fantastic 4′-ban alakította. Azt a technikát pedig, amit Stark a kiállításon bemutat később Tony tökéletesítette, mint repülés-stabilizátor (azt hiszem így hívja), az van a kezébe építve.
Aztán. Hallhatunk Wilhelm sikolyt, de ez IMDb nélkül is feltűnt :) viszont ha már ők említik, nem hagyom ki én sem.
A SHIELD-ügynöknő a végén (aki bemegy Steve-hez, mikor felébred) Peggy unokája.
“Istenek” címszó alatt a viking istenekre, Thorékra gondolnak. De hogy adhatta nekik Loki a kockát, ha a Thor napjainkban játszódik és nem a második világháború előtt? Vagy nem ő adta oda?
(SPOILER)
A film végén a kocka Starkhoz kerül, és az arról készített leírást találja meg az ‘Iron Man 2′-ben Tony, és arra mondja, hogy felfedezett egy új elemet, tehát a kocka ereje tartja életben őt, így már minden világos ^_^ (SPOILER VÉGE)
Viszont a kérdés még mindig kérdés, hogy mi köze Lokinak napjainkban a kockához?
Steve pajzsa a képregényben vibranium-adamantium ötvözetből készült, de a filmesek kihagyták az adamantiumot, nehogy szegény mozinézők azt higgyék, hogy ez utalás Wolverine-re… -_-’ Agyameldobom. És akkor mi van, ha azt hiszik?! Legalább örülnek, hogy feltűnt nekik, hogy ugyanaz a fém… Sokkal zavarbaejtőbb (legalábbis én fennakadtam rajta), hogy Stark azt mondja, a vibranium a legritkább fém a világon, erősebb az acélnál stb, hiszen az X-Menben nagyjából ugyanezeket mondják az adamantiumra.

Totálisan irreális az IMDb-n az a 7-es átlag – biztos sok birka amcsi szavazott -, mert iszonyú erőltetett a film, Evans nagyon nem jó erre a szerepre, nagyon elcsépelt korszakban játszódik, lopott ötletekkel, nagyon elcsépelt forgatókönyv alapján, és egész egyszerűen nem üti meg azt a szintet, amit a Marvel (és a Batmannel a DC) az utóbbi években “meghatározott”, elvárhatóvá tett. Viszont tény, hogy egy-két apróságra nagyon is odafigyeltek (Starkék kütyüi).
Kellett ez a film, hogy felvezessék a ‘The Avengers’-t, értem én, de önmagában semmi értelme, totálisan fölösleges, inkább olvassátok a képregényeket! Persze az Avengers előtt illik megnézni, úgyhogy a hardcore Marvel-fanok nézzék meg, a többiek ráérnek valami unalmas estén, ha éppen huszadszorra adja le az RTL klub. 4/10.

Amerika Kapitány: Az első bosszúálló (Captain America: The First Avenger)
amerikai sci-fi akciófilm, 124 perc, 2011

rendezte: Joe Johnston
forgatókönyv: Christopher Markus, Stephen McFeely, Joe Simon & Jack Kirby (képregény)
szereplők: Chris Evans, Hayley Atwell, Sebastian Stan, Tommy Lee Jones, Hugo Weaving, Dominic Cooper, Richard Armitage, Stanley Tucci, Samuel L. Jackson, Toby Jones, Neal McDonough
IMDb: Captain America: The First Avenger


The Vow

Nézzük, mi történik akkor, ha egy rakat rossz színészt szerződtetünk egy kiszámítható, helyenként klisés-giccses filmbe, aztán csapjuk még hozzá a varázsmondatot is.

The Vow plakátErről aztán lehet hideget, meleget. De tényleg. Én személy szerint nagyon vártam, mert imádom Channing Tatumot, de sajnos csak most jutottam el odáig, hogy meg is nézzem. Tudom, hogy borzalmasan rossz színész, de egyszerűen annyira jól néz ki és annyira aranyosan mosolyog és annyira szimpatikus, hogy nem tudom nem szeretni azért, mert “mellesleg” tehetségtelen. A ‘Step Up’ óta egyébként sokat fejlődött, igaz, soha nem lesz belőle se Ryan Gosling, sem pedig Robert Downey Jr.

Leo szinte egyazegyben a ‘The Notebook’ Goslingja (egyébként egy borzasztóan szerethető karakter), Rachel McAdams pedig kb. ugyanazt játsza, mint akkor. Tatum karaktere kb. minden nő álma, nagyon ritka, hogy egy pasi ilyen legyen. Goslingon (Noah) kívül Jake Gyllenhaal jutott még eszembe (Jamie – Love and Other Drugs), a különbség igazából annyi, hogy míg ők ketten remek színészek, Chan hát… nem az. De ezt már írtam. (Adam Sandler is eszembe juthatott volna, de ő már csak utólag jutott…)

McAdamst nem kedvelem különösebben, általában idegesítő libákat játszik, és ha minden igaz, az életben is valami hasonló. Itt viszont néha nagyon szép. Alapvetően nem az. Alapvetően Tatum is tök ronda, valamiért mégis szexi. Mondom ezt úgy, hogy a szálkás izmok tetszenek. Mikor valaki úgy néz ki, mint egy nagyranőtt csecsemő (mint most Tatum), az nagyon nem jön be. Remélem le fog fogyni vagy csinál magával valamit, és akkor egy fokkal mégjobb lesz ránézni. Azért azt ismeritek, remélem, hogy:

Channing Tatum mém

Mondhatnám azt is, hogy ezzel a sráccal totál nonszensz a sztori, de persze már Goslinggal a ‘The Notebook’ is az volt.

Gyanítom, én vagyok az utolsó, aki látja ezt a filmet, úgyhogy nem kell leírnom, miről szól. Igazából nem lenne ez rossz. Csak hát valamiért mégis az. Sokszor vettem észre magamon, hogy unatkozom. Szinte csak azok a jelenetek érdekeltek, mikor a srác mosolyog vagy nevet vagy éppen egy szál semmiben flangál. Jó, azért McAdams kék szemeibe, telt ajkaiba és szabályos fogaiba is bele lehet zúgni. Néha. Ez talán inkább az operatőr érdeme. Vannak nagyon jó, nagyon aranyos, nagyon szuper jelenetek (meg olyan is, ami szerintem véletlen volt, aztán benne hagyták, mert jól sikerült), az ember egy csomó ötletet meríthet ezekből, és – ha akarja – átültetheti a saját kapcsolatába. Van pár ilyen, ami nekem is megtetszett, de pl. Downeyéktól is lehet tanulni, mert nekik is vannak jópofa ill. hasznos “praktikáik”. :)

Az ötlet jó, tetszik, hogy igaz szerelemről szóló filmeket is lássunk, és elgondolkodjunk pár dolgon, de ezt sokkal, de sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni. (Ráadásul kicsit unalmas már, hogy mostanában mindig a nő a rossz, a férfiak meg angyalok.) A két főszereplőnek nulla köze van egymáshoz, egyáltalán nem illenek össze. Szép, szép, de unalmas és kiszámítható a cselekmény.
A csajt utáltam, és nem is értettem, a srác mit eszik rajta (tudom, tudom, változott az évek során, és ő már az “új verzióba” szeretett bele, de akkoris). Paige rettentő goromba, csodálkoztam is, hogy Leo ilyen sokáig bírja kifakadás nélkül. Aztán vannak itt jótanácsokat osztogató barátok meg gonosz család, akik annyira nem is gonoszok meg helyzetet kihasználó ex, aki annyira nem is akarja kihasználni a helyzetet (senki ne dőljön be a trailernek!).

A szinkron ahogy az lenni szokott, katasztrofális. Kár, hogy nem felirattal játszák, hiszen Tatum testénél már csak a hangja jobb, így jó lett volna őt hallani. Nem nagyon tudok mit írni… A doktornő szimpi volt. :D Ha jobb lenne, azt mondanám, a férfiaknak is meg kellene nézniük (sok pasinak tetszik amúgy, mármint azok alapján, amiket olvastam).
Sokan mondják, hogy milyen fantasztikus a színészi játék, hogy mennyire romantikus és váratlan és mittudomén ez az egész (nem tudom, ők mit láttak). ‘The Notebook’ és ’50 First Dates’ pepitában, egyszer-kétszer meg lehet nézni, néha még nekem is könnyes lett a szemem (nem sírtam, annyira azért nem jó), mert megint a sráccal tudtam azonosulni meg együttérezni, de sajnos ebben több volt, mint amit aztán kihoztak belőle. 6/10.

Fogadom (The Vow)
amerikai-brazil-francia-ausztrál-angol-német romantikus dráma, 104 perc, 2012

rendezte: Michael Sucsy
forgatókönyv: Jason Katims, Abby Kohn, Stuart Sender, Marc Silverstein
szereplők: Rachel McAdams, Channing Tatum, Jessica Lange, Sam Neill, Jessica McNamee, Wendy Crewson, Tatiana Maslany, Lucas Bryant, Scott Speedman, Joey Klein, Joe Cobden, Jeananne Goossen, Dillon Casey, Shannon Barnett, Lindsay Ames
IMDb: The Vow


Love and Other Drugs

Ha stílszerű akarnék lenni, akkor most a ‘Valentine’s Day’-ről írnék, de azt anno még moziban láttam, és nem írtam róla, mostanában pedig nem volt időm újranézni. Írhatnék persze a ‘New York, I Love You’-ról is, amiről egyébként tavaly írtam is, de nem annyira jó film, hogy ezt ajánljam mára; ezt viszont, ami sokak szerint egyébként a ‘Sweet November’ és az ‘A Walk to Remember’ keveréke bátran javaslom bárkinek, aki szereti a jó filmeket.

2011. február 7.

És akkor a mai szösszenet. Ezt a filmet azoknak ajánlom, akik már-bármikor-valaha megkérdezték tőlem, hogy milyen filmet csinálnék, ha csinálnék. Ilyet.

Love and Other Drugs plakátEnnyi szexjelenetet két órába belesűrítve azt hiszem, moziban még nem láttam. De valószínűleg mozin kívül sem. Kezdjük ott, hogy a magyar cím ‘Szerelem és más drogok’ ismételten a filmet-meg-nem-néző, intelligens magyar fordítók fejéből pattant ki, merthogy ez a cím helyesen sokkal inkább így hangzana: “Szerelem és más gyógyszerek”, esetleg “orvosságok”. Csak hát ki nézne meg egy olyan filmet, amiben gyógyszerekről van szó?! Naugye. (Tudom, tudom, lehet drognak nevezni a gyógyszereket, de akkoris…)

Aki romantikus vígjátékra számít, az már most hessegesse el a gondolatot, mert itt azért messze nem erről van szó – persze így eladható. Kellemes társaságban, gyanútlanul ültem be a moziba. Így a vizsgák után mindketten egy kis butulásra vágytunk, nem akartunk gondolkodni, és komoly filmbe vágni a kritikai érzékünket. Mellélőttünk. :D
A ‘Love and Other Drugs’ olyan film, ami egy nem-hálivúdi témát próbál hálivúdiként elmesélni. Hogy mivan? oO Igen. (SPOILER) Adott egy nőcsábász srác és egy nagyon beteg lány. (SPOILER VÉGE) Oké, ez nem volt igazi spoiler, de én még ennyit sem tudtam a filmről, csak a két főhős nevét, és a film címét.
Klasszikus ámerikáj forgatókönyv, eszméletlen kezdés (sokszor újranézném, ha lehetne), inciting incident meg mindenféle akadályok, minden plot point a helyén, ahogyan azt tanítják (tanultuk), a végén ugyan nem repülőtéren rohangálnak, de majdnem, és persze mindenki boldog. Bírtam a mellékszereplőket is, de a karakterek kidolgozottságával csak a két tesó-srác esetében voltam megelégedve. A zene semmi izgalmas, a fényelést viszont imádtam.

Oliver Platt-et alig ismertem fel oO Ismerős volt, de valahogy másra emlékeztem. Megöregedett :( Bennem még a szakállas Porthos-kép élt róla. Anne Hathaway-t a Neveletlen hercegnő (The Princess Diaries) óta imádom, ha mást nem is, sírni mindenképpen tud. (SPOILER) Na, nem vagyok gonosz, tényleg bírom őt és szerintem nagyon jól alakította a beteg lányt. Minduntalan Michael J. Fox jutott róla eszembe… (SPOILER VÉGE)

És akkor dobpergéééés.. nézzük, kibe lett ma szerelmes Zsófi: de hát ki más is lehetne az úriember, mint Jake Gyllenhaal!!! :D Azt kell mondjam, kikupálódott a srác oO Nem is kicsit! Először a Holnaputánban (The Day After Tomorrow) láttam még hat éve. Kis nyálas kölyök volt, és nagyon nem tetszett, most meg bár “csak” srácot játszott, 30 éves létére férfinak néz ki. És ezt kevesekre mondom. Tényleg NAGYON kevesekre mondom. Pláne nem ilyen fiatalokra. Nem annyira kedveltem őt a ‘Brokeback Mountain’-ben, mert ott Heath Ledger volt a lényeg, de szerettem pl. a ‘Zodiac’-ban. El kell ismernem.. egy újabb színész, akinek illene végigpörgetnem a filmográfiáját. (Nem lesz nehéz, mert még csak 24 filmje van, ha épp ráérek, kb. két napba telik, mert párat már láttam.) Leginkább a mosolyába zúgtam bele. Csibészes. Aztán a kék szemeibe meg a bőre színébe (bár ez inkább a világosító, mintsem az ő érdeme) meg a vállaiba (ez pedig valószínűleg a ‘Prince of Persia’ érdeme – ezt amúgy a játék alapján csinálták? :D Még nem láttam, de pótolom, ahogy tudom).

Ez van… Chan Tatum és a ‘Dear John’ óta rá kellett jönnöm, hogy még élvezetesebb úgy filmet nézni, ha nem csak a színészi teljesítményt, hanem az “esztétikai élményt” is szem előtt tartjuk :) Összességében nálam 7/10.

Szerelem és más drogok (Love and Other Drugs)
amerikai romantikus vígjáték, 112 perc, 2010

rendezte: Edward Zwick
forgatókönyv: Charles Randolph, Edward Zwick, Marshall Herskovitz, Jamie Reidy (könyv)
szereplők: Jake Gyllenhaal, Anne Hathaway, Oliver Platt, Hank Azaria, Josh Gad, Gabriel Macht, Judy Greer
IMDb: Love and Other Drugs


Dear John

Az utóbbi hetekben sokat hallgattam a ‘Dear John’ soundtrackjét, főleg a “Paperweight“-et és a “Think of Me“-t. Utóbbi az egyik kedvenc klipem az összes létező klip közül. A dal is nagyon szép, de a klip valami fantasztikus. Az ötlet és a kivitelezés egyaránt. Ha jól emlékszem, a ‘50/50‘-t néztem moziban, mikor levetítették Rachel McAdams és Channing Tatum új filmjének előzetesét. Ez lesz a ‘The Vow‘, amit nálunk kb. három és fél hét múlva kezdenek majd játszani a mozik (előbb, mint az USA-ban), és amit nagyon szeretnék megnézni valakivel, és amiről aztán eszembe jutott a ‘Dear John’ is. Anno, mikor láttam a filmet, akkor ismertem meg Schuyler Fisket, és mióta hétfőn elkövettem egy kisebb butaságot, azóta szinte csak ez a dala megy:

Alapvetően nem szeretem a nagyon romantikus-nyálas-csöpögős filmeket, de azért előfordul, hogy egyik-másik a kedvencemmé lesz. Ilyen ez is, amit még 2010 végén (december 28-án) láttam. Akkor még egy kicsit másképp írtam, de nem akartam változtatni a szövegen, úgyhogy “olyan, amilyen”, de fogadjátok szeretettel :)

2010. december 29.

Wow oO Lehet többet adni, mint 10/10? :D Ismét egy méltatlanul alulértékelt filmet láthattam.

Dear John plakátSemmit nem vártam tőle, mert gagyi, béna, nyálasnak tűnt a plakát meg a címe alapján (pedig a cím nagyon jól jelképezi az egész sztorit, hangulatot, mindent, csak nem úgy, ahogy én azt a plakát alapján gondoltam). Szerencsére az előzetest csak… utólag néztem meg :) Naszóval: úgy meglepett, hogy csak na!! :)

Gyönyörű képek, fantasztikus zene, ügyes színészek… nem vagyok oda egyikükért sem, és alig ismerem őket, csak egy-két filmjüket láttam, de le a kalappal Channing Tatum és Amanda Seyfried előtt. Volt egy-két olyan jelenet, hogy csak néztem :o Természetesen Richard Jenkins is nagyon ott volt. Az jutott eszembe, hogy kb. olyan, mint egy Hemingway-regény. Persze ő nem pontosan így írta volna meg, de azért a hangulata olyan. Sokak számára egyébként lassúnak, hosszúnak tűnhet, de megéri “végigszenvedni” (már akinek szenvedés). Állítólag nagyon nem olyan, mint a könyv. Még nem olvastam, de nagyon dícsérik. Meglátjuk. (Nicholas Sparks: Kedvesem – nem tudom, ki volt az az elmeháborodott, aki így fordította a címet, ezzel végülis az egésznek csupán csak a lényege veszett el.)

Glen Hansard egyik dalát is hallhatjuk (aki szereti az akusztikus zenét, annak ismerős lehet a neve), de egyébként is főleg akusztikus zenére kell számítani. A csajsziról eszembe jutott Alona Tal és a Leverage ‘Studio Job‘-ja (se3ep6) :) a háborús jelenetekről meg néhány beállításról pedig a Green Day “Wake Me Up When September Ends” klipje/kisfilmje.

Amiért viszont kár… nagyon elszúrták a végét :S Még legalább egy jelenet kellett volna vagy az utolsót valahogy máshogy… ahhoz képest, amilyen jól kezdődik és amilyen jó a film végig, annyira kiábrándító a befejezése :S

(Aki fiúnak/férfinak érzi magát, ezt ne olvassa, de nem hagyhatom ki: CT nem csak hogy szép pasi, de a hangjától totálisan el lehet olvadni XD )

Kellett egy kis idő, mire ezt le tudtam írni, mert rögtön a film után csak addig jutottam el, hogy “wow” ^^

Kedves John! (Dear John)
amerikai romantikus dráma, 108 perc, 2010

rendezte: Lasse Hallström
forgatókönyv: Jamie Linden, Nicholas Sparks (regény)
szereplők: Channing Tatum, Amanda Seyfried, Richard Jenkins, Henry Thomas, Keith Robinson, Scott Porter
IMDb: Dear John


%d bloggers like this: