The Girl Next Door

Ez volt az első film, amiben láttam Emile Hirsch-t még valamikor… hát.. nem tegnap. Tekintve, hogy ma 27 éves és hogy pár napja egy ismerősöm a kedvenc filmjei közt említette, úgy gondoltam, újra megnézem.

Ahhoz képest, hogy milyen régen láttam és hogy Hirsch mennyire nem érdekelt akkor még, rengeteg mindenre emlékeztem, sőt, majdnem mindenre. Hozzáteszem, ezúttal az unrated verziót néztem. A különbség nem a hosszában van (igaz, két perccel hosszabb a másiknál), inkább a ruhákban, szövegben, egyes beállításoknál figyelhető meg. Ha valakit érdekel, itt megtalálhatja őket.

Ja, azt, hogy a magyar cím honnan jött, nem tudom, mert a filmhez sok köze nincs.

Nem szeretnék túl sokat írni róla, mert ezt aztán tényleg mindenki látta már, és nem akarok senkit untatni, inkább csak egy-két dolgot emelnék ki.
Nem lehet sok rosszat mondani rá, igazából talán csak két dolgot, sajnos az viszont bőven elég. Egyrészt borzasztó unalmas, másrészt nagyon amatőrnek hat. Mégis azt mondom, hogy érdemes megnézni, mert ugyan ez csak egy tinivígjáték, és Emile Hirsch még csak 17 éves volt a forgatáskor, de már itt látszik, milyen tehetséges (és persze a történet mondanivalója is aranyos). A bamba arckifejezését nem lehet megunni, és az ember elolvad attól, ahogy a lányra néz. A kedvenc jelenetem az, mikor be van állva, még a “vacsora” előtt. Egyszerűen annyira jól játszik, hogy azokat a képsorokat nem lehet csak egyszer megnézni. Sokszor eszembe jutott az ‘Into the Wild’, egy-egy beállításról, arckifejezéséről, gesztusáról, hanglejtéséről vagy éppen erről a részről. Most vettem csak észre, hogy mennyire emlékeztet arra, aki a napokban említette nekem ezt a filmet. Külsőre egyáltalán nem hasonlítanak, de a gesztusaik meg ahogy beszélnek az igen. :)
A lány (Elisha Cuthbert) nagyon szép, főleg a haja tetszett nekem, meg pl. a rajza (amit tényleg a színésznő rajzolt) meg ahogy az elején megszivatja a srácot. Apropó, a rendező szerette volna, ha Hirsch szőrtelen mellkassal forgat, de ő nemet mondott, mondván nem hajlandó leborotválni a férfiasságát (“I did not wanna shave off my manhood”). Azokat pedig, akik esetleg örülnek, hogy pucéron láthatják őt sajnos el kell keserítenem. Mivel még csak 17 volt, dublőrrel forgattak. De ha valakit érdekel, az ‘Into the Wild’ egyik jelenetében látható. (Mondjuk elég laza a srác, mert mikor azt a jelenetet vették fel, fagypont körüli volt a hőmérséklet.)
Timothy Olyphant itt inkább hasonlít Ace Venturára, mint mondjuk az ‘I Am Number Four’-beli önmagára. Szimpi egyébként a karakter, de közel sem nevezhető éppen vonzónak.
Meg voltam róla győződve, hogy az Elit alakító Chris Marquette valójában Miles Teller, mert annyira hasonlított itt a filmben Tellerre – aztán megnéztem a stáblistát. Persze a koruk sem stimmel, de sebaj. :D Az ő karaktere is tetszett egyébként meg a másik srác is jópofa.

Kár, hogy ilyen unalmas, és helyenként klisés, mert van benne néhány nagyon jó jelenet és nagyon jó szöveg, amikért érdemes megnézni. Nem hiányzott volna sok, hogy egy igazán felejthetetlen film legyen. Na persze, amint az ábra is mutatja végül mégis az lett. :) 7/10

Szüzet szüntess (The Girl Next Door)
amerikai romantikus vígjáték, 110 perc, 2004

rendezte: Luke Greenfield
forgatókönyv: David Wagner, Brent Goldberg, Stuart Blumberg
szereplők: Emile Hirsch, Elisha Cuthbert, Timothy Olyphant, James Remar, Chris Marquette, Paul Dano, Amanda Swisten, Sung Hi Lee, Jacob Young, Brian Kolodziej, Brandon Irons, Ulysses Lee
IMDb: The Girl Next Door

Charlie St. Cloud

2011. április 1.

“Nice to meet you, Zac Efron!”

Avagy hajózzunk bele a festett naplementébe. Zac Efron a valószínűtlenül kék szemei és a fogkrémreklámba illő mosolya ellenére (vagy éppen ezért?) egész jól megállja a helyét akkor is, ha nem kell énekelnie. Sőt. Jobban. A film bizarr (ijesztő?), giccses, kissé felszínes, de azt mondanám, ha nem is túl kifinomult angolsággal: “worth a watch”. Egyszer legalábbis. Többször nem biztos, hogy megnézném, legfeljebb egy-egy jelenetet.

Merthogy Dave Franco le sem tagadhatná, hogy Franco-vér folyik az ereiben, és bár valóban hasonlít Zac Efronra, azért a nevetése igencsak egyedülálló, mondhatni utánozhatatlan. (Gyanítom, annak számít még a Franco-famíliában is.) A “sapkája” egyébként rém idiótán néz ki, és úgy egyébként sem vagyok biztos abban, hogy a jelmeze hiteles, viszont az utolsó jelenete… szíven ütött, na. Akkor azért sok minden kiderült. Mármint, hogy nem minden az, aminek látszik. Ugyan csak egy cameo-szerep volt az övé, de a Franco-öcsi rendesen helyt állt. Ennyitől persze még nem lesz jó színész, de van remény. (Tudtátok, hogy castingolták a Twilight-ba? Mostmár ő is azt mondja, “hálaazégnek, hogy nem kapta meg” a szerepet. Nem lep meg.)

Charlie Tahan nagyon ari kis kölök, és ügyes is, szóval szerettük. De Ray Liottat is szerettük. A csaj (Amanda Crew) nem volt semmi extra, tette a dolgát. Valójában senki nem volt semmi extra, és ebből a témából is ki lehetett volna hozni többet, de azért tetszett.
Nem tudom igazán, hova sorolnám, de a “romantikus dráma” (magyarul, inglisben odaírták, hogy “fantasy”, ami eggyel közelebb visz az igazsághoz, de) azért nem a legtökéletesebb meghatározás. Talán maradnék csak a drámánál.

Efron és Franco mindenképpen pozitív csalódás voltak, aztán majd meglátjuk, mi lesz belőlük, ha nagyok lesznek. :) Valahol 6-7 közt, de dönteni kellett, úgyhogy Davy mosolya miatt legyek inkább jófej. 7/10.

Charlie St. Cloud halála és élete (Charlie St. Cloud)
amerikai-kanadai romantikus dráma, 99 perc, 2010

rendezte: Burr Steers
forgatókönyv: Craig Pearce, Lewis Colick, Ben Sherwood (regény)
szereplők: Zac Efron, Charlie Tahan, Amanda Crew, Augustus Prew, Donal Logue, Kim Basinger, Ray Liotta, Dave Franco, Matt Ward, Miles Chalmers, Jesse Wheeler
IMDb: Charlie St. Cloud

Animal House

2011. április 17.

A maga idejében Amerikában kultfilm, nálunk – értelemszerűen – betiltották. Minden “egyetemistás film” őse remek színészekkel, szuper zenével és azóta is (sikertelenül) utánozni próbált humorral és karakterekkel.

Üdítő látni a fiatal Kevin Bacont, még akkor is, ha csak apró szerepe volt (nálam ő a top5 színész egyike). Eric “Vidra” Stratton egy tökjó karakter, nagyon imádtam. :D Megnéztem, hogy néz ki most az őt játszó Tim Matheson… hááát.. rá sem ismerek. De a filmben nagyon helyes volt meg tényleg szuper a karakter. Mondjuk a többiek is. 9/10.

A filmben szereplő Otis Day and the Knights zenekar csak a film kedvéért jött létre (a Temptations mintájára, ott egy Otis Williams volt), de aztán valódi zenekar lettek. :) Olyannyira, hogy működnek még most is. És elhangzik az egyik kedvenc nótám “all time”, kiváló feldolgozás, talán a legismertebb mind közül:

Az eredetijét meg lehet hallgatni itt, de feldolgozta pl. a Beatles, illetve a Green Day is. De biztos még sokan. Én a Temptations-től ismerem. Az ő verziójukat nem találtam meg, de a róluk készült filmben lévőt (ami egyébként egyike a kedvenc filmjeimnek) igen, ez itt az.

(Elég kiborító volt, hogy a film közben félóránként kétszer volt reklám, és szánalmas, hogy James Belushit írtak a szereplőkhöz John Belushi helyett… grat Tv2.)

Party zóna (Animal House)
amerikai vígjáték, 109 perc, 1978

rendezte: John Landis
forgatókönyv: Harold Ramis, Douglas Kenney, Chris Miller
szereplők: Tom Hulce, Stephen Furst, Mark Metcalf, Mary Louise Weller, Martha Smith, James Daughton, Kevin Bacon, John Belushi, Douglas Kenney, Chris Miller, Bruce Bonnheim, Karen Allen, James Widdoes, Tim Matheson, Peter Riegert, Bruce McGill, Joshua Daniel, Donald Sutherland, John Vernon
IMDb: Animal House

The Basketball Diaries

A Thor kapcsán vettem észre, hogy tavaly áprilisi bejegyzések nem nagyon vannak, úgyhogy gondoltam, előszedek egy-két ilyet is, csak, hogy lássátok, hogy akkor is írtam. :D

2011. április 8.

Nem rossz, DiCaprio is ügyes volt (és még kinézett valahogy), jól is ábrázolták ezt a drogos-utcakölyök témát… de számomra unalmas volt a film és drogos témában is vannak sokkal jobb alkotások. Vagyis inkább azt mondanám, hogy túl lassú. A mesélős részről pedig az ‘A Guide to Recognizing Your Saints’ jutott eszembe. Mivel az a régebbi, lehet, hogy innen vették az ötletet (vagy bármi más hasonló filmből, nem tudom :) ).
Mindenesetre érdekes volt újra a 21 éves DiCapriót látni, és a fiatal Marky Markot (24), utóbbira alig ismertem rá :) Pedig így jobban megnézve azért olyan sokat nem változott. Leo sokkal inkább. Megint azon járt az agyam – ahogy szinte minden filmjénél -, hogy ki tudná jobban, hitelesebben eljátszani ezt a karaktert. Oké, hogy jól játszott, de nem tudom, egyszerűen nem tudok nem arra gondolni, mikor őt látom, hogy kit kellett volna helyette…

A kedvenc karakterem Reggie volt, a színész pedig valahonnan nagyon ismerőőős… Ernie Hudson, hát persze, “Criminal Minds” XD de több hasonló sorozatban is feltűnt egy-egy rész erejéig (pl. “Bones”). Szerepelt továbbá a ‘Ghostbusters’-ben (igen, lesz harmadik rész), és az egyik kedvenc filmemben, a ‘The Cowboy Way’-ben is. (Haragudtam Jimre, hogy egyáltalán nem volt hálás Reggie-nek… pedig ő totál önzetlen és jófej volt vele. Aztán persze ott ült ő is a közönségben, de hát akkoris.) Feltűnt még Brittany és Cynthia Daniel is, akik rég elfeledett gyermekkorom egyik kedvenc sorozatának főszereplői voltak, nevezetesen a “Sweet Valley High”-é :)

Ugyan sokan nagyon szeretik ezt a filmet, de nálam csak 6/10-et ér.

Egy kosaras naplója (The Basketball Diaries)
amerikai életrajzi dráma, 102 perc, 1995

rendezte: Scott Kalvert
forgatókönyv: Jim Carroll (regény), Bryan Goluboff
szereplők: Leonardo DiCaprio, Lorraine Bracco, James Madio, Patrick McGaw, Mark Wahlberg, Ernie Hudson
IMDb: The Basketball Diaries

Easy A

Így utólag azt mondom, hogy ez a film megérdemelt volna egy hosszabb bejegyzést, pl. tetszett benne az is, hogy a lánynak milyen jó a kapcsolata a szüleivel, de sajna már nem emlékszem rá olyan részletesen, hogy többet tudjak írni róla :( Ettől függetlenül nézzétek meg, mert Emma Stone kortársai egyik (ha nem a) legjobb színésznője és ez tipikusan egy olyan történet, amit mindenkinek – de főleg az ifjabb korosztálynak, gondolok itt a tinikre – érdemes látnia.

2011. szeptember 5.

Óóó, ez nagyon tetszett :) Noname színészek egy jópofa filmben (aminek még értelme is van, nem csak valami agyatlan vígjáték). Tavaly ez volt Taylor Swift kedvence vagyis nagyon odavolt érte, mikor látta :)

A tanárbácsi volt a Pókember valahanyadik részében a Homokember, viszont Todd szerepére találhattak volna “megnyerőbb külsejű” srácot is, mondjuk Andrew Garfieldot, ő abszolút illett volna a karakterhez :) Azért nem adok neki jobbat, mert valszeg nem lesz egy maradandó élmény számomra, de ha valaki szereti a tinifilmeket, annak (egyszer) érdemes megnéznie. (Ahogy pl. a ‘Charlie Bartlett’-et is, de az nálunk szerintem nem volt soha túl népszerű, pedig nagyon szuper film.) Ja és a narrációt is szerettem. 8/10.

Könnyű nőcske (Easy A)
amerikai romantikus vígjáték, 92 perc, 2010

rendezte: Will Gluck
forgatókönyv: Bert V. Royal
szereplők: Emma Stone, Penn Badgley, Amanda Bynes, Dan Byrd, Thomas Haden Church, Patricia Clarkson, Cam Gigandet, Lisa Kudrow, Malcolm McDowell, Aly Michalka, Stanley Tucci
IMDb: Easy A

The Slaughter Rule

2011. november 29.

A ‘The Slaughter Rule’ kétségtelenül egy érdekes film. Mindazonáltal sajnos csak addig jut el, hogy feltegye a kérdéseit, hogy zavarba hozza a nézőt, hogy bemutasson egy időszakot (vagy inkább életszakaszt), de addig már nem, hogy valódi válaszokat adjon, és a befejezés is csak látszólag megnyugtató, mert nem jutunk el sehova. A történet valahonnan elindul, de szinte ugyanoda érkezik.

Bármit írnék, spoiler lenne (lesz is), de talán nem a történet a lényeg, hanem inkább az, ahogyan azt elmesélik. Egyébként múlt hétfőn (nov. 21.) láttam, szóval már nem annyira friss az élmény, de igyekszem összeszedni a gondolataimat.
Több helyen olvastam már, hogy “Ryan Gosling meleg focistát alakított”. Általában erről a filmről beszélnek, hiszen tudtommal másban nem játszott focistát (amerikai fociról van szó természetesen), a kérdés már csak az, hogy vajon honnan szedték, hogy meleg? Nem mintha baj lenne, ha azt játszana, sőt… éppen csak nem azt játszik :) Hát vagy én vagyok süket és vak.

De inkább kezdjük az elején. Ez a Smith-ikrek (Alex és Andrew J.) második közös filmje (ők írták és rendezték), díjazták őket a Santa Fe-i és a Stockholmi Filmfesztiválon, a filmet jelölték John Cassavetes-díjra, de a Sundance Zsűri Nagydíjára is. (Nem akkora csoda, hogy a színészek még csak jelölést sem kaptak, David Morse számomra zavarbaejtő volt, egy évvel azelőtt pedig Gosling igencsak learatta azokat a bizonyos babérokat a ‘The Believer’-rel, és ebben a filmben nem múlja felül önmagát, ahogy talán azóta sem nagyon sikerült neki.)
Nem akarok senkit elrettenteni, de egyrészt nem túl könnyű beszerezni a filmet (még DVD-n sem, mert ha jól tudom, amcsi kódolású verziója van csak), és összekalózkodni sem volt egy leányálom, másrészt nincs hozzá semmilyen felirat, viszont legalább nem is beszélnek benne túl érthetően. Én sem értettem mindent, így pár dolognak külön utána is néztem, de azért a képek/színészi játék kompenzálják a szöveget, tehát nagyjából lehet sejteni, hogy miről is van szó.

Miről is van szó? A film címét nem igazán sikerült megfejtenem… talán annyit akar jelenteni, hogy ne alázzák meg egymást? Vagy pont, hogy igen? Valami ilyesmi, de tuti nem (csak) a sportra vonatkozik.
Eredetileg “mercy rule”-ként (“irgalom-szabály”) használják a kifejezést a gonoszabb vagy csúnyább “slaughter rule” (“mészárlás-szabály”) helyett. (Megkérdeztem egy “szakértőt”, de nincs magyar megfelelője.) Ez a szabály annyit tesz, hogy a baseballban, softballban, amerikai fociban, jégkorongban, “rendes” fociban ha az egyik csapat a játék bizonyos pontjától (pl. második félidő kezdetétől kezdve a meccs során bármikor) meghatározott előnyre tesz szert (valahány pont), akkor befejezik a meccset, hogy a vesztes csapat ne szégyenüljön meg “olyan nagyon”. Ez a felnőtteknél (legalábbis az USA-ban) már nincs, általában csak a gimis meccseknél, egyes sportágaknál még a főiskolai bajnokságokban is, de ez ritkább.
Számomra úgy tűnt (bár ezt pont nem értettem annyira), hogy az edző arra tanítja vagy buzdítja a csapatát, hogy erre hajtsanak, hogy amennyire csak lehet, alázzák meg az ellenfelet. A film csúcspontjai közé tartoznak azok a jelenetek (számomra legalábbis több ilyen volt), mikor Ryan elkezdi kiabálni (és a többiek folytatják), hogy “You got that renegade pride? – Yes, woo! – You got that renegade pride! – Good God, yes, woo! – When I say renegade, you say pride! – Renegade! – Pride! – Renegade! – Pride! – Renegade! Renegade! – Pride! – You got that renegade pride!” Ésígytovább. Nézzétek meg:

Annyira jó :) Ezt órákig tudnám hallgatni.

Senkit ne tévesszen meg a sok hó, nem Alaszkában vagyunk. A történet napjainkban (kb. tíz éve), egy kitalált montanai kisvárosban, Blue Springsben játszódik, középpontjában egy végzős sráccal, Roy Chutney-val (Ryan Gosling). Roy egy ranchon nőtt fel, nem igazán jó a kapcsolata az anyukájával, és már évek óta nem látta az apját. Egyszercsak azt a hírt kapja, hogy az apja öngyilkos lett, nem sokkal később pedig kirakják a gimis focicsapatból. Eztán összejön egy Skyla (Clea DuVall) nevű pultos lánnyal, és érdeklődni kezd iránta a kenyerét újságárusként kereső edző, Gideon Ferguson (David Morse). Gidnek van egy (szó szerint) renegát focicsapata (Renegades), és mivel látta már Royt játszani, és tudja, hogy kirakták az iskolai csapatból, meghívja a saját csapatába. Roy a legjobb barátját, Tracy Two Dogs-t (Eddie Spears), akivel addig is csapattársak voltak, magával viszi ebbe a csapatba, persze még egyikük sem tudja, mi vár rájuk…
(Ez pedig már tényleg SPOILER) Pletykák keringenek ugyanis arról, hogy Gid nem éppen hetero, ráadásul kissé még pedofil is, magyarul, hogy a pártfogásába vett srácoktól némi viszonzást vár. Volt egy srác, akit állítólag megölt (ő maga balesetként meséli el, de nem igazán derül ki, mi az igazság), és Roy nagyon emlékezteti erre a srácra. Hát mit ne mondjak, őszintének tűnik a félelem és az undor Ryan Gosling szemében, mikor a fickó először hozzáér. (Bizony még Cal Lightmant is megtévesztené.) Abban a jelenetben elég erőszakosan megöleli a hapsi a srácot, beleszagol a hajába, ami valljuk be, elég ijesztő lehet, aztán mikor Roy “kiszabadul” azt kiabálva, hogy “hozzám ne érjen!”, Gid azt magyarázza neki, hogy a sportolók ölelkeznek meg pacsiznak, és hogy ő csak úgy érezte, hogy a srácnak kell egy ölelés. Persze Roy teljesen kiakad, hogy ez azért nem olyan volt, mint ahogyan a sportolók ölelkeznek, és ne merje mégegyszer. Gideon meg azt mondja neki, hogy ugyan már bízzon benne egy kicsit.
Van mégegy nagyon hatásos jelenet (angolul azt mondanám, hogy “intense”, de ez magyarul nem nagyon fedi le, amit szerintem angolul jelent), amikor Tracy megsérül és Roy teljesen kikel magából: jól lealázza Gidet, aki szó szerint “elkapja a tökét” és mindennek elmondja a srácot (Gosling persze üvölt közben), és azt mondja neki, hogy hát pedig ő bízott benne, és nem gondolta, hogy ilyen és hogy elvárta volna, hogy Roy is bízzon őbenne stb.

Gidnek egyébként van egy kb. vele egykorú barátja, aki Royjal szemben igencsak féltékeny megnyilvánulásokat produkál. Olyan, mintha eredetileg az edző és ez a barátja szeretők lettek volna, de szerintem ez csak a látszat.
Gid (akárcsak ez a barátja) hajléktalannak tűnik, teljesen egyedül van, nincs neki tényleg senkije, se feleség, se gyerek, és a film során elmondja Roynak azt is, hogy még soha nem csókolózott, nem ismeri a szerelmet sem, tehát feltételezhető, hogy mindig is egyedül volt, és egyáltalán nem biztos, hogy a cselekedeteinek köze van a szexualitáshoz. Csak hát mit lát a külső szemlélő? Azt, hogy itt egy fura, látszólag homeless pasas, aki előszeretettel haverkodik fiatal fiúkkal… Royban (és az előtte lévő srácban) azt látja, hogy ő lehet az, aki enyhítheti a magányát, akit barátként/testvérként/fiaként kezelhet.
Roy pedig egy olyan országban, olyan vidéken nevelkedett, ahol a cowboyok férfiasak, a kocsmában csak úgy vedelik a sört meg a whisky-t, ahol egy férfi nem sírhat, ahol az erőszak és a kiabálás megoldás lehet a konfliktusokra. De ő igazából még csak egy gyerek, és azt hiszi, hogy a világ tényleg így működik, pláne most, hogy meghalt az apja, nincs kire felnéznie, de neki kell férfinak lennie. Testvére nincs, az anyukájával nincs jóban, a csapatból kirúgták… hasonlóan egyedül van, mint Gideon. Ráadásul kamasz, akinek amúgyis mostanában kéne felnőtté válnia, aki először lesz szerelmes, de nem igazán meri kimutatni az érzéseit, nem nagyon tudja még hova tenni a kapcsolatokat, nem nagyon tud mit kezdeni azzal, hogy “bizalom”, és elutasít mindenféle érzelmes-érzelgős megnyilvánulást, mert az férfiatlan, arról nem is beszélve, hogy Gidet mindenki meleg pedonak tartja, és ha vele barátkozik, őt is megbélyegzik (de mi van, ha végül kiderül, hogy nem is a lányok érdeklik igazán? az pláne “tragédia”). Ugyanakkor mégis szüksége van egy barátra, egy apafigurára, akitől tanulhat, akire felnézhet, valakire, aki nem egykorú vele… Amellett, hogy ugye van barátnője, az edzővel való kapcsolatát követhetjük nyomon meg ezt az úgymond útkeresését. Valószínűleg nem arról van szó, hogy bármelyikük is homoszexuális lenne, de tény, hogy sem ez, sem pedig az ellenkezője nem derül ki egyértelműen, tehát az sem kizárt, hogy azok. (Szerintem nem azok, de ez csak az én véleményem.)

Nagyon jó kis country-zenét hallhatunk, még a “Silver Wings”-t is. Gosling és Duvall pedig tök jót táncolnak az egyik jelenetben (de van szexjelenetük is, ha ez inkább vonz valakit :D ). Nagyon helyesek együtt egyébként, nekem borzasztóan tetszett a lány játéka, kár, hogy nem lett híresebb. A színészek amúgyis tetszettek, ha valaki szereti a szép fiúkat, akkor javaslom Tracy-t – ha a fiatal Eddie Spears a fiatal Ryan Gosling mellé állna, nem lenne túl egyszerű választani közülük :) Elvégre Spears sziú indián, és hát elég jóképű :P (Ma már nem az, de gyerekként az volt.)
David Morse is nagyon jó, sokan dícsérték is, de ahogy már írtam, a karaktere számomra zavarbaejtő és ijesztő.

Feltűnően amatőr film. Olyan bakikat csináltak, mint pl.: Royt (és a Renegades-t) a régi csapattársai lebuzizzák egy étteremben, amit ő eleinte tűr is, de aztán végül természetesen úgy reagál, hogy nekiesik a legnagyobb arcú srácnak. A lényeg nem is ez, hanem, hogy megsérül a keze, eltörik az orra és lesz egy szép nagy monoklija. Először a bal kezén van a kötés, de egy vágással később már a jobbon, a sérülései pedig hosszú ideig megvannak, kivéve mikor lefekszik a barátnőjével. Előtte is megvan a monoklija meg az orrán a tapasz, meg utána is, éppen csak közben feledkeztek meg róla. Meglehet, hogy eredetileg hamarabbra tervezték azt a jelenetet, csak akkor nem tudom, hogy hogy képzelték a többi sorrendjét :) Persze az is lehet, hogy Gosling oda simán csak jobban nézett ki lila foltok nélkül, mint összeverve. A bakik említése mellett jár a riszpekt is, elsősorban a félbevágott szarvasos jelenet miatt, mert az tényleg gyönyörű. (Nem kell megijedni, nem a szarvas van félbevágva, hanem a jelenet :D ) De nekem a stáblista is tetszett – onnantól, hogy Roy kisétál abból a nagy épületből, amiről viszont nem mondom meg, hogy milyen épület.

Hiába érdekes az alapötlet, a megvalósítás miatt összességében sajnos felejthető film, persze akik szeretik az amatőr művészfilmeket, azok nyugodtan megnézhetik, akárcsak a Gosling-fanatikusok, mert ugyan nem jobb, mint bármikor máskor, de egy-két jelenetben azért elég nagyot alakít. 6/10.

(The Slaughter Rule)
amerikai filmdráma, 112 perc, 2002

rendezte: Alex Smith, Andrew J. Smith
forgatókönyv: Alex Smith, Andrew J. Smith
szereplők: Ryan Gosling, David Morse, Clea DuVall, Eddie Spears, David Cale, Kelly Lynch
IMDb: The Slaughter Rule