The Men Who Stare at Goats

És vissza a régebbi szösszenetekhez… :)

2011. szeptember 8.

Dzsízasz krájszt! Na, ez film! Nem egyszer visítva röhögtem. Eleinte nagyon furának, bénának tűnt, de aztán a főhőssel együtt kezdtem én is beleélni magam, és dzsízasz… :’D Ez a film vagy nagyon nagyon jó vagy szörnyen rossz. Hosszú hosszú oldalakon keresztül lehetne elemezni – ettől most megkímélek mindenkit, akit érdekel, olvasson utána.
Ilyen színészek, hogy aszongya Ewan McGregor, George Clooney (őt nem szeretem, de ide illett), Jeff Bridges és Kevin Spacey! És az egész filmben nincs egy darab nő sem, nincs szerelmi szál meg semmi ilyesmi. (Oké, az elején mutatják Bob feleségét, de nagyon kicsi szerepe van.)

Nem tűnik egy nagy cuccnak, de akkora szövegek vannak benne, hogy már sírtam. És mikor Clooney magyarázza McGregornak, hogy kik azok a jedik meg hogy léteznek jedik, hát azt hittem, eldobom az agyam, és McGregor így néz, hogy “Tényleg?! Nemmondod?!”, kiváncsi vagyok, hányszor röhögte el magát a felvétel közben, mert szerintem így is látszik rajta párszor, hogy mikor jedikről van szó, és ő a szkeptikus a filmben, majd’ elneveti magát. Persze lehet, hogy csak én láttam bele. :) Szenzációsan narrál, egyértelműen a ‘Kiss Kiss Bang Bang’ Harry-jére emlékeztet, meg úgy általában a filmre, csak itt McGregor alakítja Downey-t és Clooney lett Val Kilmer. Aztán mikor Clooney a halálos érintésről beszél… :’D :D :D És azok a sivatagi utak is.. :))) De Jeff Bridges-nek is remekül állt ez a karakter. Ja és Kevin Spacey-t ki ne hagyjam! Mekkora arc már azzal a bogárral :D
Hát ez kész. Nagyon jól szórakoztam.

Kb. úgy kell elképzelni, hogy a Monty Python találkozott Douglas Adamsszel (ilyen valóban volt egyébként, sőt), elmentek Woodstockba LSD-zni, virágot szedni meg énekelni, közben megismerték Yodát, hazafele pedig a buszban megnézték a ‘Kiss Kiss Bang Bang’-et. Aztán ebből csináltak egy filmet. Najó.. előbb még írtak egy könyvet. Ami igaz történet. Mármint a könyv, amiből a film készült.
Nem egyértelmű, hogy 1-es vagy 10-es, talán mindkettő egyszerre, de legyen inkább 9/10.

Kecskebűvölők (The Men Who Stare at Goats)
amerikai-angol vígjáték, 94 perc, 2009

rendezte: Grant Heslov
forgatókönyv: Peter Straughan, Jon Ronson
szereplők: George Clooney, Ewan McGregor, Jeff Bridges, Kevin Spacey, Stephen Lang, Robert Patrick, Waleed Zuaiter, Stephen Root
IMDb: The Men Who Stare at Goats

The Descendants

George Clooney-val mindig bajban vagyok. Nem szeretem, de mégis mindig adok neki egy esélyt, hogy talán majd most. Aztán minden egyes alkalommal zavarba ejt. Nem tudok mit kezdeni vele. Tényleg ennyire rossz színész? Vagy csak a filmjei nem jók? Vagy az én ízlésemmel nem stimmel valami? Az nem lehet, hogy a filmjei nem jók, hiszen nem egy közülük nagyon tetszett, és még azt is meg merem kockáztatni, hogy egyik-másikat kedvencnek nevezzem. Őt magát mégsem tudom hova tenni.

Erről kb. annyit tudtam, hogy szép a plakátja meg, hogy szerepelnek benne gyerekek is, és persze, hogy kaptak érte egy pár díjat meg jelölést (és Clooney-é lesz az Oscar is). Jól indul egyébként, abszolút ígéretes a dolog, bár a hangsúly nem épp azon van, ami a cím is (hiába vonatkoztathatjuk a címet az unokatesókra és a gyerekekre egyaránt). Az első kb. fél óra abszolút tetszett, aztán kezdett ellaposodni a dolog, közeledvén a másfél órához pedig egyre jobban untam. Igazán kár érte.

(SPOILER) Egészen röviden arról van szó, hogy Matt King (George Clooney) családja örökölt egy nagyobb földterületet hawaii őseiktől, és hiába élnek így is elég jól, a családból többen úgy gondolják, hogy el kéne adni ezt a földet valakinek, aki majd házakat meg szállodát meg mittudoménmit épít oda, lényeg, hogy kb. annyi pénz folyna be az üzletből, hogy életük végéig nem kellene dolgozniuk. Az unokatesók közösen döntenek, de a végső döntés és a szerződés aláírásának joga Matté. Közben azonban egy vízisí baleset következtében Matt felesége kómába kerül, így az örökség-biznisz és a munkája (ügyvédként dolgozik) mellett két lányának nevelése is a “nyakába szakad”.
Közben kiderül, hogy a felesége megcsalta, mi több, már a váláson jártak a gondolatai. Némi önemésztés és vívódás után Matt úgy dönt, hogy megkeresi a szeretőt, hiszen neki is joga van tudni, mi a helyzet a nővel, és neki is joga van elbúcsúzni tőle.

Erőssége a filmnek elsősorban a környezet – hiszen aránylag kevés történet játszódik Hawaii-on -, gyönyörű helyeket láthatunk pálmafákkal meg sok-sok vízzel, és a zene is nagyon tetszett, sok jelenet tényleg szép és megható, de mivel nem ismerjük meg az anyukát, a szereplők reakciói nem tudnak hitelesek lenni, a srác szerepét nem igazán értettem, a karakterek nem valami szerethetőek (Matt egyenesen idegesítő a férfiatlanságával), gazdagok és önzők, csak a saját problémáikkal vannak elfoglalva, az egyik munkamániás, a másik bunkó, a harmadik egy önpusztító kamasz… és sorolhatnám. Pl. ott van az a jelenet, mikor Matt este a sráccal beszélget… aztán hogy otthagyja már?! Nem ez lenne a normális.. Felcsillant a szemem, hogy na ezért kellett a srác! Aztán mégsem.
Nem tudom, kinek jutott eszébe, hogy ez vígjáték. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor nevettem vagy mosolyogtam a két óra alatt. Az, hogy a gyerekek káromkodnak vagy hogy a srác milyen egy érzéketlen paraszt, az számomra nem vicces. Teljesen jogos, ahogy a nagyfater kiüti. Amikor Julie úgymond kikel magából a kórteremben és Matt kitessékeli, na az komikus.
Nem igazán tetszett pl. a rendezés. Amikor Matt érzésein lenne a hangsúly, miért mutatnak mindenki mást? Mondjuk az a jelenet, mikor futva elindul, az tetszett. Meg a film eleje, mikor elkezd mesélni.

A színészek közül egyedül az Alexandrát játszó Shailene Woodley-t tudnám kiemelni, de Clooney-n kívül sajnos mindenkinek elég kicsi szerepe van. Hogy mi a tanulság? Ne menj vízisíelni? Vagy ha mész, akkor megfelelő felszereléssel? Esetleg az, hogy még a gazdagoknak is lehetnek problémáik? Vagy az, hogy értékeljük amink van addig míg lehet? (Legyen az akár az örökségünk, akár valaki, akit szeretünk.) Vagy az, hogy a megbocsátás fontosabb annak, aki megbocsát, mint annak, akinek megbocsátanak?
Nekem talán elsősorban az, hogy ne legyek ennyire önző, mint itt akármelyik szereplő. A legutolsó jelenet jó. Azt sugallja, hogy elindult valamiféle változás, hogy talán kicsit elkezdenek majd odafigyelni egymásra. (SPOILER VÉGE)

Összességében azt mondanám, hogy egyszer meg lehet nézni, tényleg jó a zene, szépek a helyszínek, vannak benne jó jelenetek, de egyáltalán nem biztos, hogy egy hét múlva is emlékezni fogok rá. Ha valaki szeret sírni, ha valaki szeret szomorú lenni meg szereti a hosszú-lassú, kiszámítható, felesleges subplottal rendelkező, nem a lényegre fókuszáló filmeket, az átlagos színészi alakításokat és/vagy az öregedő, helyenként bicegő, papucs, anyámasszonykatonája George Clooney-t, azoknak ajánlom. A többiek meg keressenek valami mást. Nagyon-nagyon kár érte, mert tényleg benne volt a lehetőség – de legalább a plakát szép. 6/10.

Hazai bemutató: 2012. február 16.

Utódok (The Descendants)
amerikai vígjáték/dráma, 115 perc, 2011

rendezte: Alexander Payne
forgatókönyv: Alexander Payne, Nat Faxon, Jim Rash, Kaui Hart Hemmings (regény)
szereplők: George Clooney, Shailene Woodley, Amara Miller, Nick Krause, Patricia Hastie, Matthew Lillard, Judy Greer
IMDb: The Descendants

The Ides of March

2011. december 13.

Szeretjük az Oscar-szezont, hát még az Oscar-várományos filmeket, mert ezekhez ilyenkor hamarabb hozzájuthatunk, mint az átlag magyar mozilátogató. Azt viszont szeretném leszögezni, hogyha ez a film egyáltalán jelölést kap, azon nagyon meg fogok lepődni.

Persze ki tudja, mi lesz, hiszen “amióta világ a világ” nem az kapja az arany szobrocskát, aki megérdemelné, szóval akár még bármi is lehet. Ha ezt a filmet nézzük, akkor aki semmiképpen nem érdemelné meg, az George Clooney. Totálisan hiteltelen ebben a szerepben, többször csak néztem, hogy “mivan?!”, de Quiet Ryan sem igazán érdemelné meg, mert nem tíz évvel ezelőttöt írunk. Paul Giamatti elég jó volt, Evan Rachel Wood elég jó volt, Marisa Tomei nem tudom, hogy miért volt ott… az egyetlen, akinek talán díjat adnék, ha tényleg csak ez a film lenne, az Philip Seymour Hoffman. Ő persze már kapott (és rengeteg más elismerést is), de itt is egyértelművé válik, hogy nem véletlenül. (Ráadásul a ‘Moneyball’-ban is játszott, úgyhogy azt végülis nem tartom kizártnak, hogy esetleg egy “supporting role” Oscart bezsebel valamelyikért.) Azok egyébként a legütősebb jelenetek, melyekben ő és Gosling szerepelnek. Különösen az a bizonyos beszélgetés abban a bizonyos szobában.

A címválasztás tökéletes. Bevallom őszintén, én abban a hitben voltam, hogy ennek a filmnek a főszereplője George Clooney, szóval csodálkoztam, hogy végülis nem ő az, de nem mondom, hogy nem örültem neki :) Mert mi a cím? (És tekintsünk el a magyar “A hatalom árnyékában” címtől, mert az… na jó, nem is minősítem inkább.) Tehát március idusa. Hmm, hmm… mi is történt március idusán? “Et tu mi fili, Brute?” – rémlik, ugye?!

Főhősünk Stevie, avagy Stephen Meyers, egy undorítóan tehetséges (emellett idealista) sajtós, akit széles e világon bárki szívesen alkalmazna, a hozzánk hasonló kis csirkék meg csak néznek kerek szemekkel, hogy vajon ők mikor lesznek ilyen jók. (Soha.) Az ember már azt hinné, hogy az elnökválasztásról és egyéb választásról nem lehet még egy bőrt lehúzni (pláne amióta mindenki egy Matt Damon-típusú elnökjelöltről álmodozik), de úgy tűnik, hogy lehet még.
Az első fél-háromnegyed óra üresjárat. Teljesen fölösleges és értelmetlen párbeszédekkel, felejthető helyzetekkel, minimális információmennyiséggel. Végig az volt az érzésem, hogy ezt.. és ezt.. és ezt… sőt még ezt is.. már láttam valahol. És így kb. soroltam a filmeket magamban, hogy mit hol. (Pl. mikor Molly-val ül az étteremben, na szerintem Bradley Cooper ugyanott-ugyanúgy ült az ő “csajával” a Limitlessben.) Teljesen nyilvánvaló, hogy Clooney-éknak volt egy jó ötletük, amit szerettek volna megvalósítani, csak az önmagában nem töltötte volna ki a játékidőt, ezért megtoldották plusz egy órával. Mert mikor a film első felét végigszenvedjük, akkor kezdenek beindulni a dolgok. Nagyjából egy óra környékén “robban a bomba”, mi meg örülhetünk, hogy “na végre valami”.

Nem akarok nagyon spoileres lenni, úgyhogy csak pár dolog. (A történetet nem mondom el, nézzétek meg!)
Ezt már sokszor mondtam, de fogom is még, hogy Ryan Goslingnak a rosszfiú szerep áll legjobban. Itt ugyan alapvetően nem rosszfiú, de van benne némi abból a pszicho-gyerekből, akit annyira bírok. A mimikája (vagy épp annak hiánya), a tekintete, a szótlansága… hátborzongató. Ha lenne egy film, amiben másfél órán keresztül csak nézne a kamerába, és nem csinálna semmi mást az simán 10/10-es lenne. Ugyanakkor néha a szájába adnak olyan szövegeket meg olyan jeleneteket írnak neki, amikkel nem tudok mit kezdeni, mert egész egyszerűen rosszak. De nagyon. Hülyén néz ki bennük, az egész szituáció totál idióta, mint pl. abban a jelenetben, amikor hülyét csinál belőle a csaj. (Ez eléggé az elején van és a trailerben is látható.) Nem értettem, hogy azt most miért?! Vagy miért így? Oké, szivassa meg, lehet azt viccesen is, de ez nem vicces, ez béna.
Tökéletes viszont pl. az a tükröződés az ablaküvegen, amikor telefonál. Jut eszembe, feltűnt már, hogy milyen furán fogja a telefont? Nem emlékszem, hogy más filmben is így fogja-e, de itt nagyon feltűnő volt, és – legalábbis nekem – rendkívül szokatlan.
Szokatlan az is, hogy nem az Apple-t, hanem a Dell-t “reklámozzák”, de borzasztóan tetszett az a kép (vagy beállítás), mikor a hatalmas amerikai zászló előtt áll. Az tényleg nagyon jól ki lett találva. (SPOILER) Vagy pl. az, mikor a kocsiban ül. A szakadó esőben a szélvédőn keresztül látjuk, és könnybe lábad a szeme. Elég klisésen hangzik, de nagyon meghatóra-szépre sikerült. Akkortájt derül ki, hogy mégis van szíve.

Három kedvenc jelenetem lett. Ez az esős, a szobában beszélős, mikor Paul (PSH) mesél neki és az, mikor az étteremben ül a lánnyal. A sok közelitől az annyira intim lett, hogy a néző szinte zavarba jön, hogy neki tulajdonképpen nem is kéne ennyire közel lennie és nem is szabadna hallania ezt a beszélgetést.
Van benne pár vicces rész is, pl. a nyakkendős dolog, de az szinte biztos, hogy totál kiakadnék, ha Ryan szex közben Clooney-t nézné a tv-ben :S

Ez a sztori amúgy nagy rémálmom: egyet hibázol, és összeomlik az életed. Megaláznak, mindenki elfordul tőled, és nem igazán tudsz mit tenni, mert a többiek okosabbak nálad. Totál ijesztő.
Úgy tűnik, hogy szívtelen, gerinctelen a srác, de ez csak a látszat. A körülmények teszik azzá. Mondjuk ha nem lenne ennyire törtető, és inkább kiszállna, akkor szimpatikus lenne. Így nem az, de az autós, aztán a legutolsó jelenet elég sok mindent elmond róla. Jót is, rosszat is. (SPOILER VÉGE)

Amikor vége lett, az ötlött fel bennem, hogy “ennyi?”, hiszen alig történik valami. Mésfél óra alatt majdnem semmi nem történik. Ami igen, az többnyire jól ki van találva, de azért ez elég kevés. Betekintést nyerünk a politika és a média világába, de sajnos ez a fajta viselkedés a hétköznapi életben is nagyon sokakra jellemző.
Lehetett volna jobb. Egyszer meg lehet nézni, de túl mély nyomot nem hagy az emberben. Hacsak egy valami nem: Ryan Gosling tekintete örökre belénk ég. 6/10.

Hazai bemutató: 2012. január 26.

Kieg. 1. (2012. január 22.): A film magyar plakátja nagyon durva. Sokat mond “kicsiny országunkról”. Sajnos.
Ha valaki jó, politikával kapcsolatos, Clooney által rendezett filmre kíváncsi, nézze meg a ‘Good Night, and Good Luck.’-ot!
Kieg. 2. (2012. január 24.): Csak hogy ne érje szó a ház elejét: premier előtti vetítésen volt szerencsém moziban is megtekinteni a filmet, és mindenkit arra buzdítok, hogy tegye ezt meg! Ryan Goslingnak nagyon, de nagyon jól áll a nagyvászon, másodszorra átláthatóbb volt az egész, egyértelműbbek voltak az összefüggések, a színek, a tükröződések, a beállítások vásznon igazán szépek, és különben is szeretek moziba járni. (Dícséret a forgalmazónak, hogy felirattal vetítik, kevésbé dícséret magáért a feliratért, de ez szinte általános, úgyhogy ma már semmi nem lep meg.) Ha először moziban láttam volna, talán 7/10-et adtam volna. Nem jó, de nem is rossz, azért talán érdemes kétszer is megnézni.

A hatalom árnyékában (The Ides of March)
amerikai filmdráma, 101 perc, 2011

rendezte: George Clooney
forgatókönyv: George Clooney, Grant Heslov, Beau Willimon
szereplők: Ryan Gosling, George Clooney, Philip Seymour Hoffman, Paul Giamatti, Evan Rachel Wood, Marisa Tomei
IMDb: The Ides of March