Horrible Bosses

Ha már bolondok napja, akkor jöjjön egy elég bolond film. :D

2011. augusztus 9.

HÁT EZ!! Mekkora már?! X’D És a közönség is jó volt, visítva röhögtek. :D Nem túlzott, aki azt mondta, hogy az év vígjátékáról van szó, merthogy ez bizony így van! Simán veri a ‘The Hangover’… második részét :D Az elsővel meg kb. egy szinten van.
A karakterek hasonlóak egyébként: van a totálhülye (Dale/Charlie Day – Alan/Zach Galifianakis), aztán akinek x kattantsága van, itt pl. a csajozás, a Másnaposoknál ugye, hogy minden cikis dolog vele történik (Kurt/Jason Sudeikis – Stu/Ed Helms) és az, akinek még agya is van (Nick/Jason Bateman – Phil/Bradley Cooper). És mindkét esetben az utóbbi a szőkekékszemű… ^_^ Arra már nem emlékszem, hogy a Másnaposokban narrál-e valaki, de itt Nick – nem tudom, ez számít-e bármit is. :)

Jók nagyon a színészek – a főszereplők -, de a mellékszereplők is szuperek. Colin Farrell mint a ‘Tropic Thunder’ Tom Cruise-a, egyazegyben az a karakter, még külsőre is – ugyeugye? Jennifer Anistonnak nagyon jól áll ez a nimfomán szerep, Kevin Spacey sosem tűnt normálisnak (már a ‘Se7en’-ben sem XD ), Jamie Foxx zseniális úgy ahogy van, aztán megjelenik kedvenc ‘Freaks & Geeks’-srácom, John Francis Daley, aki egyben az egyik forgatókönyvírója is a filmnek… aztááán… itt van még Donald Sutherland, akiről nem is kell mondanom semmit, Ioan Gruffudd, aki ugye Mr. Fantasztikus a Fantasztikus négyesből :) Valamint!! Isaiah Mustafa, azaz akinek a marketing ötösömet köszönhetem ebben a félévben, vagyis az Old Spice Guy. :D Úúúúgy örültem neki. Nem voltam 100%-ig biztos benne, hogy ő az, de erre van a stáblista. :P

Tényleg nagyon jó élmény volt, tökéletes lezárása a napnak. (Amúgy kinél van a mozijegyem? Gyűjtöm őket, szóval akinél van egy fölösleges, az az enyém, ki ne dobjátok!!!) Nem csak a röhögés miatt, hanem a ‘Hancock’-ból ill. ‘A farm ahol élünk’-ből ismert úriember miatt is, merthogy olyan kék szemei vannak, hogy csak így néztem… ♥_♥ Ahogy kacsint, na az meg gyilkos.. XD Ezek után borzasztó kíváncsi vagyok a ‘The Change-Up‘-ra, amit ugyan elég gyenge filmnek tartanak így négy nappal a premier után, de kitudja?! Jaigen… Jason Batemanről van szó természetesen :P
“Hát nem egy Bradley Cooper” – hogy Dani haveromat idézzem, de azért.. nem rossz.

Lehet, hogy csak nyolcast ér, de tényleg nagyon-nagyon tetszett, úgyhogy hirtelen felindulásból 9/10.

Kieg.: Nem írtam fentebb, hogy az alapötlet nagyon jó, a színészválasztás is tényleg jó volt (csak Nick és Kurt túl hasonló karakterek, pont mintha Bradley Cooper és Ryan Reynolds lenne egy filmben, ahogy lesznek is majd.) És voltak olyan pillanatok, mikor unatkoztam, ezért is nem 10/10.

Förtelmes főnökök (Horrible Bosses)
amerikai vígjáték, 98 (ext.: 106) perc, 2011

rendezte: Seth Gordon
forgatókönyv: Michael Markowitz, John Francis Daley, Jonathan M. Goldstein
szereplők: Jason Bateman, Jason Sudeikis, Charlie Day, Kevin Spacey, Jennifer Aniston, Colin Farrell, Jamie Foxx, Donald Sutherland, John Francis Daley, Julie Bowen, Ioan Gruffudd, Isaiah Mustafa
IMDb: Horrible Bosses

The Men Who Stare at Goats

És vissza a régebbi szösszenetekhez… :)

2011. szeptember 8.

Dzsízasz krájszt! Na, ez film! Nem egyszer visítva röhögtem. Eleinte nagyon furának, bénának tűnt, de aztán a főhőssel együtt kezdtem én is beleélni magam, és dzsízasz… :’D Ez a film vagy nagyon nagyon jó vagy szörnyen rossz. Hosszú hosszú oldalakon keresztül lehetne elemezni – ettől most megkímélek mindenkit, akit érdekel, olvasson utána.
Ilyen színészek, hogy aszongya Ewan McGregor, George Clooney (őt nem szeretem, de ide illett), Jeff Bridges és Kevin Spacey! És az egész filmben nincs egy darab nő sem, nincs szerelmi szál meg semmi ilyesmi. (Oké, az elején mutatják Bob feleségét, de nagyon kicsi szerepe van.)

Nem tűnik egy nagy cuccnak, de akkora szövegek vannak benne, hogy már sírtam. És mikor Clooney magyarázza McGregornak, hogy kik azok a jedik meg hogy léteznek jedik, hát azt hittem, eldobom az agyam, és McGregor így néz, hogy “Tényleg?! Nemmondod?!”, kiváncsi vagyok, hányszor röhögte el magát a felvétel közben, mert szerintem így is látszik rajta párszor, hogy mikor jedikről van szó, és ő a szkeptikus a filmben, majd’ elneveti magát. Persze lehet, hogy csak én láttam bele. :) Szenzációsan narrál, egyértelműen a ‘Kiss Kiss Bang Bang’ Harry-jére emlékeztet, meg úgy általában a filmre, csak itt McGregor alakítja Downey-t és Clooney lett Val Kilmer. Aztán mikor Clooney a halálos érintésről beszél… :’D :D :D És azok a sivatagi utak is.. :))) De Jeff Bridges-nek is remekül állt ez a karakter. Ja és Kevin Spacey-t ki ne hagyjam! Mekkora arc már azzal a bogárral :D
Hát ez kész. Nagyon jól szórakoztam.

Kb. úgy kell elképzelni, hogy a Monty Python találkozott Douglas Adamsszel (ilyen valóban volt egyébként, sőt), elmentek Woodstockba LSD-zni, virágot szedni meg énekelni, közben megismerték Yodát, hazafele pedig a buszban megnézték a ‘Kiss Kiss Bang Bang’-et. Aztán ebből csináltak egy filmet. Najó.. előbb még írtak egy könyvet. Ami igaz történet. Mármint a könyv, amiből a film készült.
Nem egyértelmű, hogy 1-es vagy 10-es, talán mindkettő egyszerre, de legyen inkább 9/10.

Kecskebűvölők (The Men Who Stare at Goats)
amerikai-angol vígjáték, 94 perc, 2009

rendezte: Grant Heslov
forgatókönyv: Peter Straughan, Jon Ronson
szereplők: George Clooney, Ewan McGregor, Jeff Bridges, Kevin Spacey, Stephen Lang, Robert Patrick, Waleed Zuaiter, Stephen Root
IMDb: The Men Who Stare at Goats

The United States of Leland

2011. október 31.

És akkor a 2003-as film, amihez ma volt szerencsém – és jaj, de kár, hogy nem előbb -, vagyis a ‘The United States of Leland’. Elsősorban azoknak ajánlom, akiknek tetszett az ‘Into the Wild’, pontosabban akiknek tetszett az, amit Chris mondott, mikor a kocsmában Wayne-nel beszélgetnek, mielőtt azt kiabálják, hogy “society, society”. Merthogy ez a film nagy vonalakban olyan, mintha Chris mondatait fejtené ki. Christ ezúttal nem Emile Hirsch, hanem Ryan Gosling alakítja, a neve pedig Leland P. Fitzgerald.

A rendező, Matthew Ryan Hoge nevéhez össz-vissz két film köthető, melyek forgatókönyveit is ő írta, és részemről – meg még sokak részéről – lenne igény arra, hogy folytassa. Ha a rendezést nem is, de a forgatókönyvírást/ötletelést mindenképp. Az IMDb-n a Leland átlaga 7.1 (Porton 8.3), ami azért elmond valamit. Ha mást nem, azt, hogy érdemes megnézni. Már a film címe is nagyon találó, amit sikerült a magyar forgalmazóknak úgy lefordítaniuk, hogy annak lehetőleg semmi köze ne legyen a történet, a mondanivaló (és az eredeti cím) lényegéhez, így lett ez: A fiatalkorú.

Messze nem tökéletes, sok benne az üresjárat, a felesleges(nek tűnő) jelenetek, lassú, és egyes jelenetekre sokkal nagyobb figyelmet kellett volna fordítani. Nem elfáradni a film végére. Nem pont a film végén (mert az jó lett), hanem valamivel előtte van egy jelenet, mikor kosárlabdáznak, és szinte fizikai fájdalmat okoz, hogy mennyire, de mennyire nem lett jól megcsinálva. Ha leírnám, konkrétan miről van szó, az spoiler lenne, így nem teszem, de ha az ‘Into the Wild’-ra gondolunk, és mondjuk annak az utolsó jelenetére, hogy az milyen drámaira sikerült, akkor ide egy ahhoz hasonló Sean Penn kellett volna, mint aki ott volt, és aki tudott volna rendezni egy olyan hatású jelenetet. Nem olyat, csak olyan ötleteset, érzelmeset, szépet. Érdekes, hogy más jelenetekben viszont nagyon is sikerült elérni ezt a hatást. Mikor Leland Pearllel beszélget vagy mikor Becky-vel kiabál vagy mikor Mrs. Calderonról beszél… Az érdem persze nem csak a rendezőé, hanem Ryan Goslingé is. Ilyen erős szöveget írni ennek a karakternek… hát le a kalappal. Aztán ezeket úgy elmondani, ahogy Gosling tette… hihetetlen. Vannak emberek, akiknek nagyon szeretem a hangját és a beszédstílusát. Ő is ezek közé tartozik. Minden elismerésem azé, aki kibírja ezt a filmet meghatódás ill. könnyek nélkül.

Ryanre egyszerűen nincsenek is szavak :) A karakter kicsit emlékeztet a két évvel későbbire (‘Stay’ – Henry Letham), de ő nem szuicid hajlamú és nem is pszichopata, ennek ellenére úgy tűnik, mintha lenne valami kattantsága. Ahogy pedig a száját tartja… :) És a kicsi Lelandet játszó kisfiú is úgy tartja a száját, irtó aranyos :) Közben kiderül, hogy miért tűnik úgy, mintha nem lenne normális, és nagyon szépen ki van találva, hogy mikor mit tudjunk meg róla. Eleinte talán ijesztő, de végeredményben egy borzasztóan szerethető karakter Leland. Persze lehet őt utálni azért, amit elkövetett, de meg is lehet érteni, hogy miért tette.

Nagyon sok a szereplő, a legtöbb karakter ezért nincs is nagyon kidolgozva, sőt.. ezért úgy érezhetjük, hogy túl sok problémát sűrítettek ebbe az alig több, mint másfél órába, és hogy majdnem minden probléma megmaradt a vázlat szintjén – hogy végig csak a felszínt kapargatjuk. Néztem volna két-kétésfél órán keresztül is, ha megcsinálták volna úgy, hogy tökéletes legyen.

Pár szó a színészekről ill. a karakterekről: Don Cheadle-t valószínűleg mindenki ismeri az ‘Iron Man 2′-ből, nekem itt is nagyon tetszett. Ő Pearl Madison, a tanár (a Port.hu nem tudom milyen megfontolásból írja pszichiáternek), aki annyit beszélget Lelanddel, és aki annyit tanul tőle, mint senki más azok közül, akik ismerték. Ő az első és az egyetlen, akit érdekel a fiú – sem a szülei, sem a barátai, sem a barátnője, senki nem figyelt rá soha igazán.
Jena Malone – akit az ‘Into the Wild’ Carine McCandless-eként/narrátoraként ismerhetünk elsősorban – alakítja Becky Pollard-ot. Ryan Goslingon kívül ő az egyetlen, aki kiemelkedik még a színészek közül, de mikor először megláttam, azt hittem Evan Rachel Wood az.
Chris Klein karaktere (Allen Harris) nagyon szimpatikus, ő teszi a legtöbbet a barátnője családjáért, és érthetőek a motivációi.
A barátnője Julie Pollard (Becky nővére), és a karakter ugyan nem rossz, de az őt alakító Michelle Williams a leggyengébb láncszem az egész filmben. Az hagyján, hogy csúnya és tehetségtelen, de teljességgel karaktertelen is – pedig egy színész akkor jó igazán, ha könnyen felismerhető, ha van rajta/benne valami, ami nincs meg minden szomszédlányban/szomszédsrácban. Sejtem én, hogy neki mit kellett volna játszania, mert a körülötte lévők úgy játszottak, hogy abból ki lehetett találni, de szegénykém jobban járna (és főleg mi jobban járnánk), ha abbahagyná a színészkedést, mert ez nagyon nem neki való. És nem ez az első film, amiben láttam.
Sokan vannak még, közülük – végül, de nem utolsó sorban – Kevin Spacey-t említeném, aki már megint “gonosz” karaktert alakít, Leland apját (Albert T. Fitzgerald), és nincs is sok jelenete, de nagyon jól csinálja. Mondjuk nem nagyon kellett megerőltetnie magát :)

A zenét egyébként mintha A.R. Rahman vagy Michael Brook írta volna. Van pl. egy téma, ami elsősorban a 127 óra zenéjére emlékeztetett (persze mindkét említett film későbbi, mint ez).
Sajnálom, hogy nem lett olyan jó ez a film, amilyet a mondanivalója, a történet, a főhős megérdemelt volna. Nagyon hiányoltam a szép színeket, hiányzott innen egy nagyon profi operatőr és egy tehetséges vágó. Többször éreztem azt, hogy Gosling arcát akarom látni, nem azét, akihez beszél, mert nem az volt éppen érdekes, akihez beszélt, hanem ő. Pl. mikor Becky-vel “kiabált” az jutott eszembe, hogy ha ők csinálták volna az ‘Into the Wild’-ot is, tuti lekövetik a kő útját, amivel Emile Hirsch kacsázik – Sean Penn (ill. Eric Gautier) ezzel szemben nem a kő, csak a srác felé fordította a kamerát.
Ennek ellenére valószínűleg nem most láttam utoljára.

Az ötlet, a főhős, a szájába adott szöveg és Ryan Gosling játéka hibátlan, és ajánlom mindenkinek, aki szemet tud hunyni a tökéletlenség felett, akinek van szíve, aki nyitott egy kis filozofálásra és arra, hogy boldogabb életet éljen, mint amilyet él. 8/10.

Kieg.: Azóta láttam újra, mert volt a tv-ben, és a szinkron enyhén szólva… nem jó. Gosling eredeti hangját nemigen lehet visszaadni magyarul.

A fiatalkorú (The United States of Leland)
amerikai filmdráma, 108 perc, 2003

rendezte: Matthew Ryan Hoge
forgatókönyv: Matthew Ryan Hoge
szereplők: Ryan Gosling, Don Cheadle, Jena Malone, Chris Klein, Kevin Spacey, Lena Olin, Michelle Williams
IMDb: The United States of Leland