Only You

2011. február 7.

Nem akarok ennyire elfogult lenni. Nem akarok ennyire elfogult lenni.. Nem akarok ennyire elfogult lenni… de az vagyok a feneegyemeg! :D
Erősen spoileres szösszenet következik. Csak saját felelősségére olvassa, aki olvassa.

Kezdhetném úgy, hogy awww *_* És ezzel össze is foglaltam a következő sorokat. :)
Pozitívum, hogy bár ’94-es a film, kedvenc főhősünk arcán nyoma sincs a heroinnak. Vagy nagyon jó volt a sminkes vagy épp tiszta volt az úriember (lehetséges lenne?). Na de.
A film igazából annyira nem jó. Közel két óra, és nagyon lassú. Alig történik valami. Az első egy órában Marisa Tomei (a neve nem véletlenül Faith!) üldözi Robert Downey Jr.-t, aki egy pillanatra sem jelenik meg. A második egy órában pedig Downey üldözi őt. A vége persze hepiend. Mivel elvileg főszereplő, de közben mégsem szerepel annyit RDJr, eleve nem adhatok neki max pontot, de ez szerintem érthető is. :D

Az egész egy tündérmese, bár inkább a srác “felőli része”, mert hogy a csaj totál zakkant, az biztos… mikor már ott van a pasi!!! (Úristen, azok a csókjelenetek! Halihó színészek, rendezők, ezekből tanuljatok!! Így kell smárolni, nem úgy, mint a Barátok köztben! :) ) Szóval mikor már ott van a pasi, letelt az egy óra, ami dögunalom volt addig, míg Robert meg nem jelent… akkor a csaj egész egyszerűen eldobja magától! Ilyen nincs! És ott van Billy Zane (bah…), és inkább ő tetszik neki, mint az ifjú Tony Stark?! Ne már! Szerintem nincs az a nő a Földön, aki elkövetne egy ilyen cserét. XD
Oké, ha Johnny Deppről lenne szó, akkor talán… de így… pff..

A srác karaktere pont az, akiről szerintem minden lány álmodik (nem írok inkább nőt, mert ők már nem hisznek az ilyesmiben szerintem, így nem is álmodoznak), és a filmben amikor ő van a képen, folyamatosan megvan ez az “awww” élmény. Igen, elfogult vagyok, és minden filmjében újra beleszeretek, de szerintem ez rajongás nélkül is meg van (csajok, tegyetek egy próbát!).
A szinkron nem rossz (annyira), Selmeczi Roland követte el bájdövéj, de mindenképp meg akarom nézni majd eredeti nyelven (az ő jeleneteit), mert úgy az igazi.

(Ha véletlenül valaki ismer valakit, aki pont úgy néz ki, mint Bobby 29 évesen, és egyébként jellemre is olyan, akkor légyszi mutasson már be neki! :D Ha esetleg belém zúgna, és úgy csókolna, mint itt a filmben a srác, akkor meg még hozzá is megyek. XD )

Ezt muszáj idéznem. Van egy jelenet, mikor a főszereplő csaj barátnőjének magyarázza, hogy mennyire szereti a főszereplő csajt, és ilyen baromi nagy átéléssel, őszintén, csillogó kutyaszemekkel magyaráz. Na, és a monológ végén megszólal a barátnő, hogy “Ez tényleg romantikus…” majd hozzáteszi: “Ez is hazugság?” :D Hát én lefordultam a székről, úgy röhögtem! Nagyon nagy volt! :)

A ‘Letters to Juliet’ (2010) egyébként szinte ugyanez a sztori csak picit másképp.

Igen, tudom, ebbe most nem túl sok szakmai dolgot írtam, és meg lehet kövezni, de totálisan értelmetlen lenne elemezni a filmet, mert annyira kis bugyuta az egész. A zenék jók, a “stáblista-dalt” viszont elénekeltettem volna Downey-val. Összességében 7/10.

“My theory is that all men should get jerseys. On the front they write liars and on the back they write whatever their real name is. I married a liar. Why? Because I married a man.” – ez magyarul valahogy úgy hangzott, hogy “A férfiaknak kéne egy póló. Az elejére azt írnánk, hogy “hazudós”, a hátuljára pedig a nevüket. Az igazit. Én is egy hazudóshoz mentem feleségül. Miért? Mert férfihoz mentem.” :)

Csak veled (Only You)
amerikai romantikus vígjáték, 115 perc, 1994

rendezte: Norman Jewison
forgatókönyv: Diane Drake
szereplők: Marisa Tomei, Robert Downey Jr., Bonnie Hunt, Joaquim de Almeida, Fisher Stevens, Billy Zane, Adam LeFevre, John Benjamin Hickey, Siobhan Fallon
IMDb: Only You

The Ides of March

2011. december 13.

Szeretjük az Oscar-szezont, hát még az Oscar-várományos filmeket, mert ezekhez ilyenkor hamarabb hozzájuthatunk, mint az átlag magyar mozilátogató. Azt viszont szeretném leszögezni, hogyha ez a film egyáltalán jelölést kap, azon nagyon meg fogok lepődni.

Persze ki tudja, mi lesz, hiszen “amióta világ a világ” nem az kapja az arany szobrocskát, aki megérdemelné, szóval akár még bármi is lehet. Ha ezt a filmet nézzük, akkor aki semmiképpen nem érdemelné meg, az George Clooney. Totálisan hiteltelen ebben a szerepben, többször csak néztem, hogy “mivan?!”, de Quiet Ryan sem igazán érdemelné meg, mert nem tíz évvel ezelőttöt írunk. Paul Giamatti elég jó volt, Evan Rachel Wood elég jó volt, Marisa Tomei nem tudom, hogy miért volt ott… az egyetlen, akinek talán díjat adnék, ha tényleg csak ez a film lenne, az Philip Seymour Hoffman. Ő persze már kapott (és rengeteg más elismerést is), de itt is egyértelművé válik, hogy nem véletlenül. (Ráadásul a ‘Moneyball’-ban is játszott, úgyhogy azt végülis nem tartom kizártnak, hogy esetleg egy “supporting role” Oscart bezsebel valamelyikért.) Azok egyébként a legütősebb jelenetek, melyekben ő és Gosling szerepelnek. Különösen az a bizonyos beszélgetés abban a bizonyos szobában.

A címválasztás tökéletes. Bevallom őszintén, én abban a hitben voltam, hogy ennek a filmnek a főszereplője George Clooney, szóval csodálkoztam, hogy végülis nem ő az, de nem mondom, hogy nem örültem neki :) Mert mi a cím? (És tekintsünk el a magyar “A hatalom árnyékában” címtől, mert az… na jó, nem is minősítem inkább.) Tehát március idusa. Hmm, hmm… mi is történt március idusán? “Et tu mi fili, Brute?” – rémlik, ugye?!

Főhősünk Stevie, avagy Stephen Meyers, egy undorítóan tehetséges (emellett idealista) sajtós, akit széles e világon bárki szívesen alkalmazna, a hozzánk hasonló kis csirkék meg csak néznek kerek szemekkel, hogy vajon ők mikor lesznek ilyen jók. (Soha.) Az ember már azt hinné, hogy az elnökválasztásról és egyéb választásról nem lehet még egy bőrt lehúzni (pláne amióta mindenki egy Matt Damon-típusú elnökjelöltről álmodozik), de úgy tűnik, hogy lehet még.
Az első fél-háromnegyed óra üresjárat. Teljesen fölösleges és értelmetlen párbeszédekkel, felejthető helyzetekkel, minimális információmennyiséggel. Végig az volt az érzésem, hogy ezt.. és ezt.. és ezt… sőt még ezt is.. már láttam valahol. És így kb. soroltam a filmeket magamban, hogy mit hol. (Pl. mikor Molly-val ül az étteremben, na szerintem Bradley Cooper ugyanott-ugyanúgy ült az ő “csajával” a Limitlessben.) Teljesen nyilvánvaló, hogy Clooney-éknak volt egy jó ötletük, amit szerettek volna megvalósítani, csak az önmagában nem töltötte volna ki a játékidőt, ezért megtoldották plusz egy órával. Mert mikor a film első felét végigszenvedjük, akkor kezdenek beindulni a dolgok. Nagyjából egy óra környékén “robban a bomba”, mi meg örülhetünk, hogy “na végre valami”.

Nem akarok nagyon spoileres lenni, úgyhogy csak pár dolog. (A történetet nem mondom el, nézzétek meg!)
Ezt már sokszor mondtam, de fogom is még, hogy Ryan Goslingnak a rosszfiú szerep áll legjobban. Itt ugyan alapvetően nem rosszfiú, de van benne némi abból a pszicho-gyerekből, akit annyira bírok. A mimikája (vagy épp annak hiánya), a tekintete, a szótlansága… hátborzongató. Ha lenne egy film, amiben másfél órán keresztül csak nézne a kamerába, és nem csinálna semmi mást az simán 10/10-es lenne. Ugyanakkor néha a szájába adnak olyan szövegeket meg olyan jeleneteket írnak neki, amikkel nem tudok mit kezdeni, mert egész egyszerűen rosszak. De nagyon. Hülyén néz ki bennük, az egész szituáció totál idióta, mint pl. abban a jelenetben, amikor hülyét csinál belőle a csaj. (Ez eléggé az elején van és a trailerben is látható.) Nem értettem, hogy azt most miért?! Vagy miért így? Oké, szivassa meg, lehet azt viccesen is, de ez nem vicces, ez béna.
Tökéletes viszont pl. az a tükröződés az ablaküvegen, amikor telefonál. Jut eszembe, feltűnt már, hogy milyen furán fogja a telefont? Nem emlékszem, hogy más filmben is így fogja-e, de itt nagyon feltűnő volt, és – legalábbis nekem – rendkívül szokatlan.
Szokatlan az is, hogy nem az Apple-t, hanem a Dell-t “reklámozzák”, de borzasztóan tetszett az a kép (vagy beállítás), mikor a hatalmas amerikai zászló előtt áll. Az tényleg nagyon jól ki lett találva. (SPOILER) Vagy pl. az, mikor a kocsiban ül. A szakadó esőben a szélvédőn keresztül látjuk, és könnybe lábad a szeme. Elég klisésen hangzik, de nagyon meghatóra-szépre sikerült. Akkortájt derül ki, hogy mégis van szíve.

Három kedvenc jelenetem lett. Ez az esős, a szobában beszélős, mikor Paul (PSH) mesél neki és az, mikor az étteremben ül a lánnyal. A sok közelitől az annyira intim lett, hogy a néző szinte zavarba jön, hogy neki tulajdonképpen nem is kéne ennyire közel lennie és nem is szabadna hallania ezt a beszélgetést.
Van benne pár vicces rész is, pl. a nyakkendős dolog, de az szinte biztos, hogy totál kiakadnék, ha Ryan szex közben Clooney-t nézné a tv-ben :S

Ez a sztori amúgy nagy rémálmom: egyet hibázol, és összeomlik az életed. Megaláznak, mindenki elfordul tőled, és nem igazán tudsz mit tenni, mert a többiek okosabbak nálad. Totál ijesztő.
Úgy tűnik, hogy szívtelen, gerinctelen a srác, de ez csak a látszat. A körülmények teszik azzá. Mondjuk ha nem lenne ennyire törtető, és inkább kiszállna, akkor szimpatikus lenne. Így nem az, de az autós, aztán a legutolsó jelenet elég sok mindent elmond róla. Jót is, rosszat is. (SPOILER VÉGE)

Amikor vége lett, az ötlött fel bennem, hogy “ennyi?”, hiszen alig történik valami. Mésfél óra alatt majdnem semmi nem történik. Ami igen, az többnyire jól ki van találva, de azért ez elég kevés. Betekintést nyerünk a politika és a média világába, de sajnos ez a fajta viselkedés a hétköznapi életben is nagyon sokakra jellemző.
Lehetett volna jobb. Egyszer meg lehet nézni, de túl mély nyomot nem hagy az emberben. Hacsak egy valami nem: Ryan Gosling tekintete örökre belénk ég. 6/10.

Hazai bemutató: 2012. január 26.

Kieg. 1. (2012. január 22.): A film magyar plakátja nagyon durva. Sokat mond “kicsiny országunkról”. Sajnos.
Ha valaki jó, politikával kapcsolatos, Clooney által rendezett filmre kíváncsi, nézze meg a ‘Good Night, and Good Luck.’-ot!
Kieg. 2. (2012. január 24.): Csak hogy ne érje szó a ház elejét: premier előtti vetítésen volt szerencsém moziban is megtekinteni a filmet, és mindenkit arra buzdítok, hogy tegye ezt meg! Ryan Goslingnak nagyon, de nagyon jól áll a nagyvászon, másodszorra átláthatóbb volt az egész, egyértelműbbek voltak az összefüggések, a színek, a tükröződések, a beállítások vásznon igazán szépek, és különben is szeretek moziba járni. (Dícséret a forgalmazónak, hogy felirattal vetítik, kevésbé dícséret magáért a feliratért, de ez szinte általános, úgyhogy ma már semmi nem lep meg.) Ha először moziban láttam volna, talán 7/10-et adtam volna. Nem jó, de nem is rossz, azért talán érdemes kétszer is megnézni.

A hatalom árnyékában (The Ides of March)
amerikai filmdráma, 101 perc, 2011

rendezte: George Clooney
forgatókönyv: George Clooney, Grant Heslov, Beau Willimon
szereplők: Ryan Gosling, George Clooney, Philip Seymour Hoffman, Paul Giamatti, Evan Rachel Wood, Marisa Tomei
IMDb: The Ides of March

Crazy, Stupid, Love.

Ha már említettem a ‘Drive’-ot, akkor el is kezdeném az egyik filmográfiát, ami annyit jelent, hogy van néhány színész, akiknek az összes filmjét láttam vagy tervezem megnézni. Nem Ryan Gosling az első, de idén nagyon felkapott lett, ráadásul hamarosan megérkezik hozzánk a legújabb filmje, a ‘The Ides of March’ – amiről már írtam, de a közzétételével még várok -, úgyhogy ezek apropóján kezdjük azzal a filmmel, amit tavaly először láttam vele kapcsolatban.

Gyerekkoromban néztem a ‘Young Hercules’-t, és 2007 augusztusában (moziban) láttam a ‘Fracture’-t, de akkoriban még nem írtam filmekről. Mindkettőt nagyon szerettem, érdekesség viszont, hogy a ‘Fracture’ valahogy elfelejtődött, aztán később hiába emlékeztem a történetre (és arra, hogy milyen szuper volt a film), egyszerűen képtelen voltam rájönni, hogy mi volt ez és kik voltak a szereplők (“volt egy idősebb, híres színész és egy tehetséges fiatal srác”). Aztán tavaly nyár végén az egyik barátnőmmel megnéztük a ‘Crazy, Stupid, Love.’-ot, benne Ryan Goslinggal, aki “nagyon ismerős volt valahonnan” és rögtön el is kezdett érdekelni. A filmjeit böngészve rá kellett jönnöm, hogy az évek során rengetegszer “kaptam esélyt” arra, hogy a kedvenc színészeim közé kerüljön, hiszen egy rakat olyan filmben szerepelt, amiket meg szerettem volna nézni, de aztán amik valahogy mégis kimaradtak. Ilyen volt pl. a ‘Stay’ vagy a ‘Half Nelson’ is. A ‘Crazy, Stupid, Love.’ után pár nappal (pakolás közben) ráadásul a kezembe akadt egy mozijegy, amit évek óta nem láttam: Törés. A Corvinban néztük. Véletlenek márpedig nincsenek, vagyis minden jel arra utalt, hogy nekem foglalkoznom kell ezzel a sráccal…

2011. augusztus 31.

Premier előtti vetítésen jártunk – ami nem is baj, mert ezért a filmért nemigen adnék ki pénzt.
Nincs nagyon ingerenciám most sokat írni, szóval röviden: Ryan Gosling ♥.♥ és megnéztem IMDb-n a filmjeit, mert nem nagyon érdekelt eddig, és csak pár filmet tudtam, amiben szerepelt, és mit tudtam meg?! XD Ő volt az ifjú Hercules :D Annyira imádtam azt a sorozatot :) Ő volt a legnyálasabb, mondjuk a 13 éves fejemnek mindhárom srác tetszett (ő legkevésbé), de míg a másik kettő jól megcsúnyult (bár így elnézve akkor sem voltak túl szépek :) ), ő azért egész szépen kikupálódott.

A film maga nem túl izgalmas, jópofa és néha kifejezetten tetszett (amikor az összes szereplőt bepakolták a kertbe talán az leginkább) és nevettem is, de nekem túl hosszú volt, nem egyszer unatkoztam is közben, Kevin Bacon ráadásul egy szerencsétlen hülyét alakított, de ez a szerep annyira de annyira nem illik hozzá… Gosling karaktere viszont jó volt. Néhány mondatából ítélve olvasott Csernust :) Ja és kb. ugyanaz a kategória ő is, mint Cooper és Ryan Reynolds. Nem vagyok túl összeszedett most :) Szóval még annyit Jacobról, hogy volt egy olyan pillanat, mikor egyedül volt a lakásában, és azt gondoltam, “úristen, ez a srác de magányos lehet!”, aztán jött a csaj :)

Egyik színészt sem szeretem kifejezetten (kivéve Kevin Bacont, mert őt nagyon), persze bajom sincs velük, de igazán nagyot ebben szerintem egyikük sem alakít. Azért ha valaki szereti valamelyiküket, akkor érdemes megnézni. Marisa Tomeit pl. csíptem benne meg Emma Stone is szimpi volt. Julianne Moore-ról pedig folyton Mark Ruffalo jut eszembe :$
Mondjuk ha valakit érdekel Ryan Gosling félmeztelenül, akkor mindenképpen ajánlom :) Hogy is mondjam.. látszik rajta, hogy oda jár gyúrni, ahova Bradley Cooper :D És mikor levette az ingjét, szabályosan hallani lehetett, ahogy a teremben ülő nőknek elakad a lélegzete :D Később ahogy elmondta a “big move”-ját.. nos, elég bénának tűnt és nevetséges volt, de igaza van, ez szerintem is mindenkinél beválik :)

A moziból kijövet hetest adtam volna neki, de közben átgondoltam, és ha a 127 órának csak 8-ast adtam, akkor (annak ellenére, hogy az IMDb-n 7.9 az átlaga) ez nem lehet hetes és ha itthon néztem volna, nem biztos, hogy tetszett volna, meg Letti is elég meggyőző, meg ez nem is igazán vígjáték, szóval hirtelen felindulásból 7, de más filmekhez viszonyítva inkább csak 6/10.

Őrült, dilis, szerelem. (Crazy, Stupid, Love.)
amerikai romantikus vígjáték, 118 perc, 2011

rendezte: Glenn Ficarra, John Requa
forgatókönyv: Dan Fogelman
szereplők: Steve Carell, Ryan Gosling, Julianne Moore, Emma Stone, Analeigh Tipton, Jonah Bobo, Joey King, Marisa Tomei, Beth Littleford, John Carroll Lynch, Kevin Bacon, Liza Lapira, Josh Groban
IMDb: Crazy, Stupid, Love.