2011. augusztus 13.
“Nem akarok vívni veled, egyedül szoktam.” :D
Gyakorlatilag azóta várom epekedve ezt a filmet, hogy megismertem James Francot. Látva, hogy a főszereplő Danny McBride lesz (Pineapple Express, Tropic Thunder, Due Date), még annál is jobban érdekelt. És végre! Annak ellenére, hogy ígérték, hogy mozikba kerül nálunk is, külföldi sikertelensége semmissé tette a magyar premier dátumát… Aztán a héten megjelent DVD-n, amiről Lettinek köszönhetően tudomást is szereztem, ez pedig egyet jelentett azzal, hogy “lélekszakadva rohantam a boltba megvenni”. A moziverziót így nem is láttam, így arról nem tudok írni, “megelégedtem” az “unrated” változattal. És nem bántam meg.
Hozzá kell tennem, a várakozásaimat nem múlta felül. De túlságosan azért alul sem. A rendezőt nem tartom valami nagyra, sőt. A ‘Pineapple Express’ is egy béna film, és őszintén szólva meglep, hogy az elkövetkező évekre 15 új filmet bíztak rá David Gordon Greenre. Fel nem tudom fogni, mire föl. Persze meglehet, hog nem ő a ludas, hanem a forgatókönyvírók, de csakcsak kéne legyen neki is beleszólása a dolgokba… Vagy nem?
Mellesleg várható volt, hogy ez lesz “az év legpocsékabb filmje”, a szó lehető legjobb értelmében. Ha van neki olyan. Merthogy ez a film tényleg nagyon, nagyon rossz. És nem is érdemes nagy elvárásokkal nekifogni. Ha az ember tudja, mit várhat, akkor élvezni fogja. A közel két óra így pikk-pakk el is telt. Ők az új Monty Python – mondhatnánk. És nem is tévednénk nagyot, de hát nem lehetnek olyan jók, mint az eredeti, így a film is csak halvány utánzata lett a ‘Gyalog galopp’-nak (Monty Python and the Holy Grail). Nem visítottam a röhögéstől, de kevés olyan perc volt, hogy nem mosolyogtam volna. A ‘Your Highness’ tulajdonképpen paródiája az ilyen epikus, hősös-lovagos kalandoknak. Ki lehetett volna hozni belőle többet? Igen. És akkor várnám a második részt. Így is megérdemelne egy második-harmadik részt, mert ez egy olyan jellegű film, de szerintem bukott akkorát, hogy az alkotók ne gondolkozzanak ilyesmin. Sajnos. Végre egy alkotás, amiben (a Star Wars óta először) nem idegesített Natalie Portman, amiben imádtam az idióta Danny McBride-ot (őt amúgy mindig), és amiben James Franco egy valóságos tündérmackó volt.
Ha már paródia, akkor kell hogy kapcsolódjanak hozzá eredeti művek. Nem biztos, hogy mindent észrevettem és az is lehet, hogy párat csak én magyarázok bele, de szerintem: Gyűrűk Ura, X-Men, Mátrix, Men In Black, Star Wars, (127 óra,) Titkok könyvtára, Indiana Jones, Eastwicki boszorkányok, Rapunzel meséje, Hegylakó, Excalibur-legenda, Minotaurus-mítosz, Odüsszeia (a nimfákkal, küklopsszal stb) és még a Shrek-et is mondhatnám.
Ami először eszembe jutott róla az, hogy “amikor az okos hülyéskedik”. James Franco katasztrofálisan énekel, az angol akcentusa is borzalmas, a mosolya ellenállhatatlan, fennkölt szavai hatására pedig egyenesen könny szökik az ember szemébe.
A sztori röviden annyi, hogy Fabious (James Franco) a menő srác, ő a trónörökös, akinek minden sikerül, aki sárkányokkal és szörnyekkel harcol nap, mint nap, akit imádnak a nők, és aki megmenti tornyából a szépséges Belladonnát (Zooey Deschanel), hogy aztán feleségül vegye. Öccse, a béna, hasznavehetetlen, kényelmes, kissé szexmániás, kissé drogos, kissé mindenkit utáló és bátyját irigylő Thadeous (Danny McBride), aki mikor Belladonnát a sötét úr, Leezar (Justin Theroux) elrabolja nem éppen önként, de útra kel szolgálójával (Courtney – Rasmus Hardiker), bátyjával, Fabiousszal, az ő lovagjaival és szolgálójával, Julie-val (Toby Jones). Az izgalmas kalandokat ígérő küldetés során komoly nehézségekkel találják szembe magukat, de a végére Thadeous igazi férfivá és szerető testvérré érik. Az eleinte kissé unszimpatikus figurát jellemfejlődése teszi igazán szerethetővé, persze a “fura” stílusát nem “növi ki”, de erre nincs is szükség. A kaland során találkoznak Isabellel is (Natalie Portman), aki még Fabiousnál is inkább megtestesíti mindazt, amivé Thadeous válni szeretne. Természetesen sikerül megmenteniük Belladonnát, hazatérve pedig az egész királyság hősként ünnepli őket.
Nem is én lennék, ha nem említeném meg Boremont-ot, aki Fabious egyik lovagja és legjobb barátja. Merthogy Damian Lewis egy nem kicsit sármos, a világító zöld szemeivel és fehér bőrével tipikus vörös srác, aki második ránézésre nagyon emlékeztet Hugh Laurie-ra :) Ő lenne az, meg mégegyszer és megint, de jobb azért ha van szakálla, mert túl magas az álla.
A főszereplőket nagyon szeretem (kivéve Portmant), és remélem sokszor fogom még látni őket. James Francot, ha igaz, jövőhéten, de Danny McBride-ot és Zooey Deschanelt is szívesen nézném-hallgatnám még sokszor. Színésznőket amúgy ritkán szeretek, de Zooey azon kevesek közé tartozik, akiket nagyon is.
Egyébként az egész film szuper jól van összerakva. Egy rossz szava nem lehet senkinek sem a zenére, sem a díszletekre, sem a jelmezekre, sem a beszédstílusra, persze minden direkt gagyinak hat, de az csak a humor része. (Írországban forgatták egyébként, James Franco pedig New York és a forgatás helyszíne közt ingázott, mert közben egyetemre is jár, és ha valaki, hát ő nem hagyna ki egy órát sem. Első a tanulás.)
A rendezés, vágás, operatőri munka is abszolút rendben van, egy-kétszer voltak csak zavaró dolgok, ami már nem tudom, hogy a vágás miatt volt vagy beállítás miatt, de mindegy is. Kell azért gyomor hozzá, mert vannak gusztustalan részek, de pl. az élénkpiros, kamerára is fröccsenő, víz állagú “vér” kifejezetten vicces.
Látszik tehát, hogy profi munka, profi színészekkel, és Danny McBride egy alapvetően vicces fickó (ő a forgatókönyvíró is), de sajnos nem üt akkorát, amekkorát kellene neki, egy film esetében pedig nem a szándék a fontos, hanem ugye a végeredmény. Mindenesetre Franco és McBride rajongóinak szerintem kötelező darab. Objektíven nézve tényleg eggyel kevesebbet ér (meg tudom amúgy érteni azokat is, akiknek egyáltalán nem tetszik), de igyekeztem félretenni az agyamat, és tényleg nem unatkoztam, és tényleg tetszett. 7/10.
Király! (Your Highness)
amerikai kalandfilm, 102 perc, 2011
rendezte: David Gordon Green
forgatókönyv: Danny McBride, Ben Best
szereplők: Danny McBride, James Franco, Zooey Deschanel, Natalie Portman, Damian Lewis, Justin Theroux, Rasmus Hardiker, Toby Jones, Charles Dance
IMDb: Your Highness
A ‘Star Trek’ Kirk kapitánya (az ifjabb Kirk apja), azaz Chris Hemsworth az a fajta Thor, akit minden lánynak érdemes megnézni *_* Olvadozás garantálva. Már a Star Trekben sem volt csúnya, csak alig volt pár jelenete.
A film maga tíz szegmensből áll. (Eredetileg kettővel több volt, és szerepelt benne Kevin Bacon és Goran Visnjic is, valamint az egyiket Scarlett Johansson rendezte, de az első bemutató után ezeket kivágták.) Érdekesek a karakterek, és a különböző történetek szereplői némileg össze is kapcsolódnak, bár nem annyira, mint azt várnánk. Csodálatosak a színészek, az operatőrök remek munkát végeztek, és a zenét is nagyon eltalálták. Szerintem mint szórakoztató film nemigen állja meg a helyét, de mint műalkotás teljesen rendben van.
Nézem, miket írtak róla itt a Flixter oldalán, és látom, hogy azt jelöltem eredetileg, hogy nem érdekel a film. Nem is csoda. Gondolom láttam a trailert moziban, és annyira borzalmas volt, hogy csak na. Csak hát annyian áradoztak a főhős úr fantasztikus tehetségéről meg erről a karakterről, én meg unatkoztam, szóval úgy gondoltam, why not?
A balett nem érdekel. Persze, a balerinák messziről nőiesek, de természetellenes, amit művelnek, tönkreteszik a lábukat. (Portman lábán ezt egyébként hiányoltam, mert aki már rég óta balettozik, annak bizony nem egy körme van beszakadva, meg a lábformája sem épp ilyen.) Ettől persze még lehetne jó. Nem teljesen értettem, hogy miért kell ennyire túldramatizálni egy szerepet. Mintha az ilyesmi csak egy alkalomra szólna. Ha így lenne, bizony hullanának a színészek-táncosok-énekesek. Nem volt sem túl valóságos, sem pedig túl elvont. Vagyis én nem éreztem. E.T.A. Hoffmann-szerű volt, ahogy Kolozsi László is írta (
