Being Flynn

Nem direkt, viszont premier előtt volt szerencsé(tlensége)m látni a címben említett filmet. Egyébként totál hálás vagyok, hogy el lettem rángatva moziba, és különbenis be kéne fejeznem azt a másik három félkész irományomat, ami van… erre tessék, kezdhetek bele egy újba. :)

Az ég világon semmit nem tudtam erről, tegnap lettem meghívva, ránéztem a film adatlapjára: Robert De Niro – oké, jöhet. Kb. ennyi ismeretem volt róla, tehát ne várjon tőlem senki olyasmit, hogy majd összehasonlítom a könyvvel, mert sajna nem.

De Nirot senkinek nem kell bemutatnom, a világ egyik legnagyobb színészéről van szó, aki az utóbbi időben ugyan csak kisebb szerepekben, de nagyokat alakított (Limitless, New Year’s Eve), most azonban főszereplő, sőt, harminchat év után ismét taxisofőr. Ennek ellenére nem meglepő, hogy alig-alig játszák ezt a filmet, úgy értem, a világon alig.
Travis Bickle és Jonathan Flynn közt van is némi hasonlóság, aki látta a ‘Taxi Driver’-t, annak azért nem kell részleteznem, aki pedig nem látta… az nézze meg! MOST!! És miután megnézte, rögtön nem lesz szüksége az én unalmas összehasonlítgatásomra.

(SPOILER)
Szóval. A történet röviden annyi, hogy a főhősünk, Nick (Paul Dano) 18 év után találkozik a magát briliáns írónak tartó apjával, aki ugyan a 18 év alatt csak levelek formájában lépett kapcsolatba vele, most viszont segítségre van szüksége – ugyanis mindenét elvesztette. Nicknek megvan a maga baja – nem is kevés –, és el kell döntenie, hogy ahogy annakidején az apja kilépett az ő életéből, hagyja-e ő is úgy magára az apját, vagy tegye-e félre a sérelmeit és segítsen rajta.
Sejtjük, hogy végül hogy dönt a srác, de azért el is kell jutnia addig a döntésig. Egyrészt úgy érzi, hogy az anyja (Julianne Moore) miatta halt meg, másrészt nem akar olyanná válni, mint az apja. És aztán pont emiatt indul el ő is a lejtőn. Hozzáteszem, elég ijesztően. Rögtön eszembe jutott a ‘The Basketball Diaries‘, de aztán ahhoz képest komoly hiányérzetem volt itt. Nagyon keveset látunk az ő tönkremenéséből, és túl gyorsan hozza rendbe az életét. (Szép viszont mikor “feloldozást nyer”, mikor Jon azt mondja, szavakkal nem lehet ölni.) Az apjához való hozzáállása egyébként emlékeztetett Steve Lopez és Nathaniel Ayers kapcsolatára (The Soloist), mert ugye látva a “feladat” komolyságát, Lopez is majdnem meghátrált. Sőt, az utcáról helyenként eszembe jutott a ‘Shadows & Lies’, Jon életviteléről pedig a ‘Keane’.
(SPOILER VÉGE)

A színészekre egyáltalán nem lehet panaszunk (sőt, a karakterekre sem, bár tény, hogy több volt bennük..), Julianne Moore itt egyszerűen gyönyörű, de a Nick “nem-barátnőjét” alakító Olivia Thirlby is (Juno, New York, I Love You, No Strings Attached), aki engem kicsit emlékeztet Anne Hathaway-re. És persze jól is játszanak. Feltűnik Lili Taylor, aki az igazi Nick felesége, rajta kívül pedig egy rakat ismerős arc. Itt van pl. Wes Studi, mint a hajléktalanszálló vezetője. Ő ugye cherokee indián, és olyan filmekben szerepelt, mint a ‘Dances with Wolves’, a ‘The Last of the Mohicans’, a ‘Heat’ vagy akár az ‘Avatar’. Aztán itt van Victor Rasuk (Stop-Loss), Eddie Rouse (Pineapple Express) és két olyan színész, akiken egész végig agyaltam, hogy honnan ismerem őket… Nem titok, hogy az IMDb ezúttal is nagy segítségemre volt. Az egyikük a Nick lakótársát alakító Chris Chalk (a drogdíler srác), de totál idióta vagyok, hogy nem jutott eszembe… ő Tom Walker a “Homeland”-ben. A másik pedig maga Nick, vagyis Paul Dano, akiről meggyőződésem volt, hogy valami szemüveges nerd-gyereket alakított valahol… Aztán mikor megláttam, dobtam egy hátast, hogy mekkora idióta vagyok, hiszen azt a filmet ráadásul nemrég néztem újra: ‘The Girl Next Door‘. Láttam viszont a ‘Fast Food Nation’-ben is még “anno jómúltkor” moziban, megnézem majd a ‘Looper’-ben, és jókat olvastam a ‘Little Miss Sunshine’-ról is, szóval ott is (de játszott még többek közt a ‘Cowboys & Aliens’-ben is). Egyáltalán nem néz ki jól, de ahogy mondani szokás “van benne valami”. Pláne ezzel a passzív-agresszív karakterrel… igazi kis pszichopatának tűnik – vagyis lehetne az.
De Niro meg ugye De Niro.

A baj az a filmmel elsősorban, hogy túl rövid idő alatt akar túl sokat mesélni. Ráadásul a végét úgy összecsapták, hogy “öröm nézni”. Most az apa a főszereplő vagy a fiú? Érdekelt volna még engem a srác lecsúszása-talpraállása, a kapcsolata a lánnyal, az apa élete, de többet játszhattak volna a nézőpontokkal is. Az elején az apa kezd narrálni, aztán a szót átveszi a fiú, lehetett volna ezt még fokozni bőven, és akkor nem bántam volna azt sem, ha két-kétésfél órás. Ha jó. De sajna így nem az.

Dráma, de nem kell megijedni, van azért benne egy adag humor is (pl. a legvége vagy a lakótársak személye). Ráadásul bárkivel megtörténhet hasonló, ami persze annyira már nem vicces. Nem mondom, hogy ajánlom, de azt sem, hogy nem. Egyszer meg lehet nézni, de senki nem hal bele, ha nem látja. Volt ebben lehetőség, kár, hogy nem használták ki. 6/10, mert a szándék megvolt, és ugye a színészek is.. de ennél jobbat nem adhatok.

Hazai bemutató: 2012. április 19.

Mocsokváros utcáin (Being Flynn)
amerikai filmdráma, 102 perc, 2012

rendezte: Paul Weitz
forgatókönyv: Paul Weitz, Nick Flynn (könyv)
szereplők: Robert De Niro, Paul Dano, Julianne Moore, Olivia Thirlby, Wes Studi, Eddie Rouse, Steve Cirbus, Lili Taylor, Victor Rasuk, Liam Broggy, Chris Chalk, Michael Gibson, Thomas Middleditch
IMDb: Being Flynn

Limitless

Ha pedig már Bradley Cooper… Tavaly az egyik legnagyobb kedvencem a ‘Limitless’ volt.

2011. június 6.

“Ez Zsófinak biztos tetszene” – gondolhatná tulajdonképpen akármelyik ismerősöm, aki megnézi ezt a filmet. Merthogy miről szól? ÍKÚRÓL, IQ-ról. Olyan rövid ez a kifejezés, hogy nem lehet elég hatásosan leírni :D INTELLIGENCIA. Így jobb. Mondjuk nem csak erről szól. Mert az IQ mellett lesz egy rakat más skillje is a srácnak. Aztán van benne egy kis sci-fi, szép színek és soksoksok gyönyörű premierplán Bradley Cooper szeméről. Az ember azt hinné, hogy ennyi elég is ahhoz, hogy nekem tetszen. Nos. Tényleg elég :D

Elérendő céljaim listájára pedig felfirkantottam a következőt: BluRay lejátszó birtoklása. Merthogy amit néztem, az egy BRRip, amihez egyébként lassú a gépem, de ez tömörített verzió (nem 6, csak két és fél gigás file), és ez futott is szépen, akadás nélkül, Bradley Cooper szeme pedig szikrázott, a narancssárga narancssárga, a kék pedig kék volt, az éles éles, a homályos pedig homályos, és a hanggal is meg vagyok elégedve, a monitorom pedig szinte könyörög, hogy még még ilyet! Gyönyörű tényleg :) Moziban sem szebb, csak a vászon nagyobb :)

Kb. a film feléig nem tudtam elfogadni, hogy ez lehetséges, mármint az, hogy aki ennyire intelligens és művelt, mint Eddie az sikeres és erős és boldog lehet. Mert ugye minél intelligensebb valaki, annál többet gondolkodik “az élet nagy dolgain” és annál hajlamosabb mindenféle mentális betegségre is, depresszióra, skizofréniára, ilyesmire, és ettől nem is tudtam elvonatkoztatni. Már-már úgy voltam vele, hogy inkább hagyom, alszom egyet, és befejezem, ha felkeltem, de aztán valami megváltozott, és elfogadtam, hogy ő ilyen, hogy tényleg sikerülhet az, amit ő véghezvisz (nyilván nem, mert senkinek nincs ezer feletti IQ-ja egyébként), de végül mégis magukkal ragadtak az események. Picit sajnálom is, hogy nem moziban néztem.

Nem tudom, milyen egy akcióthriller, ez elvileg az, én nem láttam annak. Izgalmas és pörgős, és van benne csihipuhi meg lövöldözés, és szerencsére csak egy nagyon minimális romantikus mellékszál (subplot, írnám, ha fel akarnék vágni), humor… na az nincs benne. Vagy legalábbis minimális. Írták páran, hogy nem értik, hogy miért takarít ki, de ez nem nehéz szerintem. Muszáj, hogy minden rendben legyen, hogy rendszerezve legyenek a dolgok, hogy tisztaság legyen, ami amúgy nem feltétlenül függ össze az intelligenciával, de szerintem azért van hozzá köze. Asszem nekem is ez lenne az első dolgom. Meg ha rend van és tisztaság, az nem emlékezteti arra, hogy egyébként milyen lusta és mennyire elhagyta magát, és sokkal könnyebb úgy jól teljesíteni, ha az ember el tud jutni az egyik faltól a másikig vagy éppen a szekrénytől az ablakig. (Nálam egyelőre helyszűke miatt óriási a kupi, na meg a lustaság, igen… és érzem, hogy nem is vagyok 100%-os, aminek biztos van köze ehhez, de jövőhét hétvégére már esélyes, hogy “át leszek költözve” ^^ és akkor szép rend lesz.)

A főszereplő egyébként nem szimpatikus (csak az elején és a legvégén). Mármint nem a színész, hanem a karakter, mert egy pénzhajhász p*cs, egy nagyon okos valaki, de az az irritáló fajta, akit megrészegít a siker. (SPOILER) Hollywoodi film lévén a befejezés is hollywoodi, holott elbírt volna egy kevésbé pozitív végkicsengést is. (SPOILER VÉGE)
Robert De Niro is feltűnik a filmben, ő az a kategória, mint mondjuk Jack Nicholson vagy Anthony Hopkins vagy Al Pacino, hogy nem írok róla nagyon külön, mert úgyis tudjuk, hogy milyen zseniális, csalódást pedig itt sem okoz, sőt. Nagyon szimpatikus, mikor mosolyog :)

Bradley Cooper ezzel szemben továbbra sem győzött meg, nem láttam valós félelmet a szemében, sem igazi meglepődést, ugyanakkor néha kifejezetten tetszett. Mondjuk ő sem method-actor, lehet, hogy ennyi csak vele a problémám, persze az is lehet, hogy simán nem jó színész (sokak szerint viszont az), azt hiszem, talán Hugh Jackmant szívesebben láttam volna ebben a szerepben, és talán hitelesebb is lett volna ő. Eredetileg egyébként Shia LaBeouf-öt szerződtették, de megsérült egy autóbalesetben, ezért Cooper helyettesítette. Shia-t szeretjük, főleg, amióta láttam, hogy valóban ért ahhoz, amit csinál, és ő valszeg jobb színész is, mint BC, de szerintem túl fiatal lett volna. Más nem jut eszembe, hogy ki játszhatott volna helyette…
Tetszik, amikor Eddie magyaráz, bár kissé gyorsan, ami ugyan szükségszerű, de néha újra kellett néznem egy-két ilyet, mert nem bírtam felfogni a hadarását, és volt, hogy csak a feliratot néztem, a képet magát nem is. Vicces volt viszont, hogy hol hosszabb, hol rövidebb volt a borostája, akár egy jeleneten belül is változott :D A film végére aztán teljesen meg is borotválkozott, és akkor eszembe jutott, mikor először láttam, a ‘Jack & Bobby’-ban. Ott nézett ki így, és poén volt sok év után újra látni azt, akit anno “megismertem”. (Jó szövege volt, meg jófej srác volt úgy általában. Itt egy kis ízelítő. 0-2:10-ig kb.)

Ő egyébként az egyik executive producer is, mármint Bradley Cooper, a film meg persze “based on a novel”, csak hogy ismét azzal vádolhassuk Hollywoodot, hogy nem tudnak újat kitalálni. Alan Glynn “The Dark Fields” című regénye állítólag jobb, mint a film, főleg, mert nem hollywoodi. Egyelőre nem tudom, hogy érdekel-e, bár az újonnan feltámadt sci-fi éhségem könnyen elképzelhető, hogy megveteti velem, de már megint ott tartok, hogy rengeteg könyvet el szeretnék olvasni, annyit, hogy annyi szabadidő nincs is a világon… lehet, kéne egy ilyen bogyeszt szerezni valahonnan, hogy én is gyorsan tudjak olvasni :D
(SPOILER) Ezt a könyvet írja meg amúgy a filmben Eddie, a címe pedig az, hogy “Illuminating the Dark Fields”, de csak egy pillanatig mutatják, szóval nem tudom, hogy feltűnt-e bárkinek is. (SPOILER VÉGE)

Furcsák voltak nekem az ilyen “nem valódi” dolgok, tehát mikor betűk vagy számok veszik őt körül meg mikor egyszerre “többen van” egy jelenetben, ott én mindig fakítottam volna az alteregóin, hogy az éppen aktuális legyen kiemelve, persze ez nem biztos, hogy bárkit is zavar, talán csak én vagyok túl szőrszálhasogató. Jó a zene, jó minden, az operatőri és vágói munka egyszerűen kifogástalan, a bakikkal semmi bajom nem volt, olyannyira, hogy fel sem tűnt, hogy mit mondanak sokan bakinak, mert ha már elfogadjuk, hogy ilyen lehetséges, akkor igazából logikai bukfencek nincsenek is – vagy csak nekem nem tűntek fel :) (Az, hogy egyszer el van borulva egy szék, aztán meg áll rendesen az más kérdés, olyan mindenhol előfordul :) ) Az operatőrről még annyit (akkor is, ha ez csak grafika), hogy mikor “végigrohannak” a városon a kamerával… azta! Gyönyörűszép. Egészen addig, míg kiírták a címét, kb. tátva volt a szám :D Nagyon szuperül indul. És ahogy a színekkel játszanak nagyon ötletes. (Szürke és színes. Eszembe jutott róla a ‘Howl’.)

Rég óta vártam a filmet, de csak mert a kékszemű játszik benne, amúgy nem tudtam, miről szól, direkt nem is néztem utána (csak mielőtt elkezdtem nézni), és azt sem tudom mondani, hogy felül- vagy alulmúlta-e a várakozásaimat, mert nem voltak várakozásaim :D Nagyon tetszett. 9/10.

Csúcshatás (Limitless)
amerikai sci-fi/akcióthriller, 105 perc, 2011

rendezte: Neil Burger
forgatókönyv: Leslie Dixon, Alan Glynn (regény)
szereplők: Bradley Cooper, Robert De Niro, Abbie Cornish, Andrew Howard, Anna Friel, Johnny Whitworth
IMDb: Limitless

New Year’s Eve

Az első két valódi bejegyzés kapcsolódjon még a tavalyi évhez illetve a szilveszterhez, az egyik a témája miatt, a másik pedig azért, mert tegnap láttam. A régebbi írásaim elejére odaírom az eredeti dátumot, hogy a fogalmazás ne tűnjön a kelleténél furábbnak.

2011. december 28.

Nem vagyok egy sírós típus, persze előfordul, hogy a szokásosnál könnyebben elérzékenyülök, de ez sok mindentől függ. Arra viszont kínosan ügyelek, hogy nyilvános helyen (a mozi sötétje is annak számít) nehogy elsírjam magam, de arra is, hogy az ilyen “filmkritikák” (meg az átlag fészbúk-posztok) ne legyenek a szükségesnél személyesebbek. Ez most egy kicsit mégis blogjellegű lesz.

Tegnap egy barátnőmmel karácsonyoztunk, ennek keretében néztük meg a filmet is. Ő korábban már kérdezte, hogy minek örülnék egy bizonyos üzletből, és hát nagyjából annyit mondtam, hogy fülbevalónak, ő meg mondott több dolgot is, de a hajráf volt az első, úgyhogy úgy gondoltam, legyen az. Na erre ő is azt adott nekem. Mondtam, hogy de hát én soha nem hordok hajráfot (utoljára kb. 9-10 éves koromban hordtam és nem csak azért mert szimplán leszoktam róla, hanem mert közben szemüveges lettem, és a kettő nem éppen kompatibilis, mondhatni baromi kényelmetlen együtt), erre persze az volt a válasza, ami nekem akkor, mikor a szülinapjára fülbevalót adtam, hogy “akkor majd mostantól fogsz”. Semmi kedvem nem volt egyébként ehhez a filmhez, mert sok rosszat hallottam/olvastam róla, és különbenis egészen máshol járt az agyam: egy elég fontos levelet vártam ugyanis. Tudtam, hogy mi lesz benne, mégis reménykedtem az ellenkezőjében.

A film – amúgy – abszolút kellemes csalódás volt, olyan ügyesen hozták össze benne a szálakat, hogy arra nem is számítottunk. Találgattunk pedig, de az elméleteink rendre megdőltek. Ez tipikusan az a film (mint amilyen a ‘Valentine’s Day’ is volt tavaly), ami (többé-kevésbé) az igényesebb filmekbe (már) nem kellő színészek/sztárok gyűjtőtégelye, magyarul öngyilkosság túl nagy elvárásokkal beülni rá. És mégis. Majdnem telt ház volt. (Jó, ez annyira nem meglepő, a meglepő az lenne, ha egy művészfilmen lenne telt ház.) Viszont aki teheti, eredeti nyelven nézze, mert a magyar szinkron nem szimplán rossz, hanem ez a szinkronizálás legalja. De tényleg. Katasztrofális.

Tetszett a stáblista, mert a szereplőket “szekvenciánként” sorolták fel, utolsó néhány jelenet gyanánt pedig bakikat meg vicces semmiségeket vágtak össze. (Zene)

Michelle Pfeiffer barna hajjal is felismerhető, és jó ugyan, de elájulva nem voltam. A főnökét alakító John Lithgow-t pedig még az eredeti ‘Footloose’-ból ismerem. Se nem szeretem se nem nem-szeretem, csak gondoltam megemlítem. Zac Efron nagyon tetszett, de fel nem tudom fogni, miért műttette meg az orrát, így jó időbe telik, mire rájövök, hogy őt látom. Azért ennek ellenére elég szépen kikupálódott, bár az ő karakteréhez simán el tudtam volna képzelni mondjuk Shia LaBeouf-öt. Robert De Niroról túl sokat nem is érdemes, egyértelműen ő az egyik legjobb (amúgy is, de ebben a filmben is). Halle Berry még mindig gyönyörű, Alyssa Milanot pedig elég rég láttam már. Cuki itt is. Jessica Biel állandó szereplője az ennyire kommersz filmeknek, Seth Meyers pedig azoknak lehet ismerős, akik néznek SNL-t (én nem vagyok köztük, legfeljebb akkor nézem, ha valaki nagy kedvencem a host). Katherine Heigl csillaga is leáldozóban lehet, ha már ő is ilyen filmben szerepel, itt ráadásul nincs is nagy szerepe, és nem is alakított valami nagyot, pedig tőle azért várnék valamiféle teljesítményt (lehet persze, hogy csak a szinkron rontott sokat rajta, majd ha olyanom lesz, megnézem eredeti hanggal). Kellemes meglepetés volt Bon Jovi, aki ugye nem a filmszerepeiről híres, de hozta a kötelezőt és hiába öreg már, hát mégiscsak ő Jon Bon Jovi. Ashton Kutchert nagyjából egy tehetségtelen nullának tartom, itt valahogy mégis tetszett, aranyos, szimpatikus, mosolygós, és a fekete szemeibe egészen beleszerettem. A karaktere is jó és ő is jó, egyszómintszáz jó volt ránézni. Mivel nem nézek Glee-t, Lea Michele-t most hallottam először, ráadásul az “all time” kedvenc népdalomat, az ‘Auld Lang Syne’-t is énekelte, amit nemhogy elénekelni, de meghallgatni sem tudok meghatódás nélkül, ő meg aztán úgy énekelte, mint egy angyal. (A film zenéje tőle függetlenül is jó.) Apró szerepben feltűnik James Belushi is, és sajnos kevésbé apró szerepben a még mindig nagyon ronda Sarah Jessica Parker. Sokak örömére Josh Duhamelt is láthatjuk, de a karaktere túl nagy tehetséget nem igényel, a ‘Life As We Know It’-ban sokkal inkább tetszett, mint itt. Hilary Swanket a ‘Boys Don’t Cry’ óta szeretem, és De Niron kívül talán rajta látszott még, hogy ő valóban színész, itt is nagyon tetszett (a fogait leszámítva pedig borzasztóan emlékeztet Susan Downey-ra). Garry Marshall kabalafigurája Hector Elizondo, ugyanis az összes filmjébe beleteszi (ő volt pl. a ‘The Princess Diaries’-ban Joe), és ő is a valódi színészek táborát erősíti. Végül de nem utolsó sorban pedig az egyik forgatás alkalmával Matthew Broderick látogatta meg kedves nejét, Sarah Jessica Parkert, a rendező pedig felkiáltott, hogy “hé, anno te is szerepeltél filmekben”, és azon nyomban meginvitálta egy cameora. (SPOILER) Nem akarom lelőni a poént, úgyhogy csak így mondom, hogy mi a filmbeli neve: Mr. Buellerton, és aki ezen nem nevet fel hangosan (ahogy mi tettük, de rajtunk kívül ez mintha senki másnak nem lett volna poén) az tekintse műveletlennek magát, és igyekezzen pótolni eme hiányosságát, mert az ő cameoja, ráadásul ebben a formában a készítők egyik legnagyobb ötlete volt. (SPOILER VÉGE)

Mint film könnyen nevezhető nem jónak, hanem rossznak, ám ha valaki fogékony a giccsre, az Amerika-őrületre (New York, Times Square, hazájukat szolgáló katonák, amerikai álom, miegyebek) és szereti az ilyen hangulatfilmeket (vagy legalábbis hagyja magát beszippantani), az jól fog szórakozni. Minden apró történetnek van valami kis tanulsága, helyenként (pl. Hilary Swank szájából) érzelmes-értékes sorok hangzanak el, az ember hol nevet, hol elérzékenyül. Ahhoz, hogy évvégi hangulatba kerüljünk tökéletes.

Visszatérve a “blogjellegre”. Egészen addig jól bírtam a filmet, míg a “várva-várt levél” meg nem érkezett (néha csekkoltam a facebookot mobilon, tudom, bunkó dolog film közben, de kíváncsi voltam), és pont Hilary Swank beszélt, rám meg akkora hatással volt az a levél és a film így együttvéve, hogy hát… rég törtem össze ennyire. Fura, és engem is meglepett, és nem érdekel, ha ezt olvassa a levél írója (bár nem hinném, hogy olvassa, tehát mindegy), meg aztán lehet, hogy túl is reagáltam a dolgot (sőt, biztos így van), de attól kezdve nem nagyon tudtam visszatartani a könnyeimet, bármilyen meghatóbb rész jött a filmben. Aztán ott volt az a dal is, szóval… Úgy voltam vele, hogy a (Supernem) koncertre sem megyek, aztán végül mentem, és nem bántam meg. A M1K basszgitárosa meg totál emlékeztet a Herculesből Jasonra :) de a másik gitáros meg az énekes is helyesek voltak.

Ki ne hagyjam Robert Downey Jr-t! A Times Square-en volt egy óriási Sherlock Holmes 2 plakát, amit többször mutatnak, úgyhogy még egy film, amivel kapcsolatban leírhatom a nevét :)

Nehéz lenne elmondani a sztorit, mert tényleg sok apróságból tevődik össze, és nem is tudtam most kifejezetten objektíven nézni, ezért lehet, hogy nem ér annyit, de 7/10.

Szilveszter éjjel (New Year’s Eve)
amerikai romantikus vígjáték, 118 perc, 2011

rendezte: Garry Marshall
forgatókönyv: Katherine Fugate
szereplők: Halle Berry, Jessica Biel, Jon Bon Jovi, Abigail Breslin, Chris ‘Ludacris’ Bridges, Robert De Niro, Josh Duhamel, Zac Efron, Hector Elizondo, Katherine Heigl, Ashton Kutcher, Seth Meyers, Lea Michele, Sarah Jessica Parker, Michelle Pfeiffer, Til Schweiger, Hilary Swank, Sofia Vergara
IMDb: New Year’s Eve