Rise of the Planet of the Apes

Először is: nagyon boldog szülinapot, James Franco!!! ^_^ Merthogy ma 34 éves, és ugye ennek örömére Franco-napot illik tartani.
Tavaly az én egyik szülinapi ajándékom ő maga volt, pontosabban a bejegyzés címe. Az más kérdés, hogy a film nem tetszett, de ha már szülinap, akkor hozzuk össze az övét meg az enyémet. Ráadásul ez az utolsó olyan bejegyzés Franco-filmmel kapcsolatban, amit tavaly írtam. Van egy-két filmje, amit ugyan láttam, még nem írtam róla, de idővel majd pótlom őket. Remélem. No de. Kettőspont:

2011. augusztus 19.

Tény, hogy lehetne rosszabb is. Bár sokkal rosszabb aligha. Azon túl, hogy kb. halálra untam magam közben, és pillanatokkal előbb mondtam a barátnőmnek, hogy épp mi fog következni még James Franco is alig szerepelt benne.

Tény, ami tény. Andy Serkis nagyon jó, ezt nem is vitatja senki. De hogy James Francoból hogy csináltak olyan pasit, aki semelyik porcikámat nem mozgatja meg..? Rejtély. Értemén ezalatt, hogy nem villogtak szivecskék a szememben így: ♥_♥ Pedig őt látva ez lenne a normális. Túl erős a kontraszt. Látszik minden pórusa, totál barna az egész srác. Persze tudom, portugál, na de ez mégiscsak túlzás. És az sem normális, hogy így fénylik a bőre. (Szabin volt a sminkes tán?) Jó, a mosolyától elolvadtam, de akárhogy nézhet ki, a Franco-mosoly akkor is ellenállhatatlan.

Hogy minek kellett bele a csaj egyáltalán, azt meg nem is értem. A szinkron katasztrofális. Franco szájáról könnyű olvasni, így próbáltam az angol szöveget az ő hangjával odaképzelni – úgy egész elviselhető volt.
A trailernél többet egyébként ne várjon senki. Nem mondom, hogy nem lehet megnézni. Vagy hogy nincsenek benne jó pillanatok. De ez a film konkrétan azért készült, hogy megmutassák, igazi majmok nélkül is lehet forgatni; hogy Andy Serkis milyen remek “karakterszínész”, de ha már emberekből csinálunk CGI-majmot, akkor illene rendesen megfizetni azt a céget, aki az utómunkát végzi, mert kis túlzással egy számítógépes játéknak élethűbb a grafikája.

Hogy mégis miért érdemes megnézni? Na ez jó kérdés. Mondjuk azért, hogy lássuk Andy Serkist majomként. Oké. Mondjuk azért, hogy lássuk, Tom Felton milyen szépen kikupálódott. :P Bár ő gyereknek is helyes volt. Vagy hogy megnézzük a 127 óra előtti James Francot. (Merthogy ennek forgatása előbb volt annál, csak itt sokkal több utómunkára volt szükség.) Ja és persze szép a Golden Gate híd.
Sokszor logikátlan, túl kiszámítható, nem hiszem el, hogy az emberek ennyire buták lennének. Lebutították nagyon őket, hogy a makik még okosabbnak tűnjenek. Egészen az utolsó néhány percig teljesen értelmetlen, hogy miért is lázadoznak. Az pedig, hogy “szétzúzzák a civilizációt” elég durva túlzás. Néhány kocsit meg épületet szétzúznak, de a városnak kb. 2 napba telik mindent feltakarítani és rendbehozni.

Igazán őszintén szerintem csak azok élvezik ezt a filmet, akiknek ha eggyel kevesebb IQ-juk lenne, ki lennének ültetve a kertbe. A vicc viszont az, hogy a “híres” stáblista utáni jelenet meg olyan, hogy agy nélkül nem érti meg az ember, hogy miről van szó. Őszintén szólva első látásra nekem sem esett le, csak mikor barátnőm elmondta. Akkor jött a “jatényleg”.
Meg lehet nézni. Nem arról van szó, hogy nem. De tényleg erre van igény? Tényleg ez kell az embereknek?! “Egyszerű, mint egy kavics.” – nekem ez jutott eszembe először.
Mozijegyet nem ér – legfeljebb azt az 5-10 percnyi ráfordítást, míg megkeressük a torrentet és letöltjük a filmet… Kisebb jóindulattal 4/10.

Ezt pedig négy koronggal 15 lépésből. Nekem elsőre 16 lett, kettővel később 15. Sok sikert! :)

A majmok bolygója: Lázadás (Rise of the Planet of the Apes)
amerikai sci-fi akciófilm, 105 perc, 2011

rendezte: Rupert Wyatt
forgatókönyv: Rick Jaffa, Amanda Silver
szereplők: James Franco, Freida Pinto, Andy Serkis, John Lithgow, Tyler Labine, Brian Cox, Tom Felton
IMDb: Rise of the Planet of the Apes

Captain America: The First Avenger

Michael Fassbender születésnapja révén illene az ő egyik filmjéről írnom, de amit láttam, arról már írtam, amit még nem láttam, arról nem tudnék… :D Újat nézni pedig sajna nem volt időm. Játszott ő viszont az X-Menben, ami akárhogy is nézzük, Marvel-film, szóljon tehát ez a bejegyzés arról a “Marvel-érdekeltségről”, amiről eddig – legalábbis itt a blogon – tőlem még nem olvashattatok. Indzsój. :)

2011. november 1.

A helyzet az, hogy ma már senki nem kíváncsi harisnyás szuperhősökre. Egész egyszerűen eljárt felettük az idő.

Persze nem ez az egyetlen oka annak, hogy ez minden idők legrosszabb Marvel-filmje. Sejtettem, hogy rossz, de hogy ennyire, az még engem is meglepett.
Kezdjük ott, hogy a két órából kb. fél óra értékelhető és ebben benne van az utolsó pár perc (onnantól, hogy Rogers felébred), a stáblista és a stáblista utáni jelenet is. Azóta, hogy 2008-ban Tony Stark színre lépett aligha van esélye bárkinek is felülmúlni az ő sikerét. Ő egy igazi, tökös szuperhős, olyasvalaki, aki abszolút elképzelhető a mai világban, akire a hibái ellenére fel lehet nézni, aki miatt a kissrácok Vasember-maszkra cserélték a hálóvetőjüket. (Wolverine-ről ne beszéljünk, ő kicsit más kategória és még mindig tök menő: Halloweenkor gyerekek százai növesztenek miatta szakállat és karmokat.)
A Marvel is tudja jól, hogy Starkot nem fogják felülmúlni, mivel azonban hősünket már megfizetni sem nagyon tudják (vagy nem akarják), ezért legalább megpróbálni illene valami hasonlót összerakni, mert 2013 után nem fognak tudni mit kezdeni a nyámnyila szőkéikkel, de nem. Na jó, a ‘Thor‘ nagyon szép, nagyon látványos lett, és Loki nagyon vagány benne, de negatív szereplő köré meg nem nagyon lehet franchise-t építeni.

A Captain America stábjának legnagyobb baklövése egyértelműen a főszereplő személye. Chris Evanst alapvetően csípem, semmi gond vele, tényleg, Fáklyaként egyenesen imádtam a ‘Fantastic 4′-ban (eleve miért játszik két különböző Marvel-hőst ugyanaz a színész?! fel nem tudom fogni..), de ide felpumpálták, lett belőle egy totálisan karaktertelen, szőke pojáca, akiről az embernek két dolog jut eszébe: az hogy “jó” és az, hogy “szőke”. Ez persze nem az ő hibája, egész egyszerűen nem való erre a szerepre. Különbenis (de ez már a karakterre vonatkozik) nehéz olyasvalakivel azonosulni, akinek nincsenek hibái, nemigaz? Ezért is tértek át anno Stan Lee-ék (meg a DC-ék és gondolom mások is) az emberszerű, esendőbb hősökre.
(SPOILER) Steve azt mondja, hogy még berúgni sem tud. Akármennyit ihat, ha szomorú vagy bármi baja van, ami miatt az emberek általában elmennek berúgni, ő még erre sem képes. Ezzel szemben Stark egy alkoholista zseni. (SPOILER VÉGE)
Kivel könnyebb azonosulni? Kiért könnyebb rajongani? Kire könnyebb felnézni? Arra aki szimplán jó vagy arra, aki elkövet hibákat, de felül tud kerekedni rajtuk? Naugye. Persze mit tehetnek az alkotók? Nagyon átírni nem fogják a karaktert, de azért egy karakteresebb-karizmatikusabb színészt igazán találhattak volna erre a szerepre.

Nekem a forgatókönyv sem tetszett, totál fantáziátlan az egész. Van már száz hasonló film, legfeljebb valaki más a főszereplő. Az egész úgy néz ki, mintha a ‘Star Wars’-t ültették volna át a második világháború idejére/helyszíneire. Vannak itt droidok, van egy főgonosz (éppen csak az nem derül ki róla, hogy ő Steve apja), van itt erdőben motorosüldözés meg ilyen lézer szerű valamivel lövöldözés… csak a Star Wars kb. 30 évvel ezelőtt még újnak számított. A film első felében egyébként nem történik semmi. De tényleg semmi, így akár át is ugorhatjuk, elég megnézni a trailert. Aztán azért már történik valami, de az a valami is hasonlóan unalmas, mint az első egy óra, és nevetségesen kiszámítható. Mikor kimondták, hogy “kozmikus kocka” én elnevettem magam, totál idiótán hangzik, pedig nem kéne annak hangzania, de itt egyszerűen nem hittem el. Nem úgy, mint pl. a ‘Thor’ esetében, aminek a világa totál beszippantja az embert. (Hozzá kell azért tennem, hogy azt IMAX-ben néztük, ezt meg csak itthon az előbb.)
Soha nem voltam Amerika Kapitány fan, lehet, hogy szükségem lenne egy jó kis agymosásra ahhoz, hogy az legyek, de a mostani fejemmel nem tudok mit kezdeni vele. Ennek megfelelően csak az új Avengersből ismerem a történetét, de annak sok köze nincs a filmbelihez. A képregényben a barátnőjének semmi köze a katonasághoz, a haverjával még öreg korában is találkozik, és nem tűnik akkora nyálboynak, mint itt.

Ahogy az lenni szokott nincs olyan (vagy legalábbis ritka), hogy valami csak rossz legyen, itt is vannak tehát jó pillanatok. Pl. egy-két jópofa szöveg vagy mikor Rogers reklámarcként működik és egy ilyen revüszerűséggel járja az országot, de a film vége is ötletes meg, hogy a gyerekek Amerika kapitány képregényeket vesznek. :) (És azok a magazinok a valódi első szám borítóját kapták.) A színészek általában tetszettek, Hugo Weavingről csak szuperlatívuszokban tudnék írni, annyira tökéletes Red Skullként. Aztán itt van Tommy Lee Jones (megintcsak szuperlatívuszok), Toby Jones, Samuel L. Jackson vagy éppen Stanley Tucci. Talán az utóbbi lett mégis a kedvenc, kár hogy ilyen kis szerepe van csak. Jópofa Rogers szedett-vedett csapata, Howard Stark azonban nem tudott felnőni fia hírnevéhez. Csak majmolta őt. Ő is nőcsábászkodik, de ez egyáltalán nem illik hozzá, olyan, mint valami úrigyerek, aki egyébként úgy táncol, ahogy más fütyül neki. Vicces akar lenni, de nem nagyon sikerül, menő akar lenni, de nem nagyon sikerül, a pornós bajusz totál ciki, de nem Dominic Cooper hibája, hogy Stark csak Tony gyenge utánzata lett. A Peggy-t játszó színésznő tipikusan olyan karakter, mint a 40-es évek amerikai katonafeleségei, viszont nem szép, akkorák a mellei, mint két hatalmas görögdinnye, mégsem nőies. Szóval ő sem volt éppen a legjobb választás. (Kiváncsi vagyok amúgy, hogy a második világháborúban hány nő, fekete és ázsiai harcolt az amerikai seregben.) A Stark Expo, ami akkor még valami világkiállítás, ha jól emlékszem, de már úgy néz ki, mint a későbbi Stark Expo nagyon tetszett, de egyébként is nagyon jók a díszletek, a jelmezek, és jó, hogy ennyire különbözőek korunk szuperhősei, az Avengers pont ettől lehetne majd jó. Lehetne – aztán majd meglátjuk.

Érdemes érdekességeket olvasgatni (rengeteg minden van itt és itt), már csak akkor is, ha az ember kínjában akar mosolyogni, hogy mennyi jó ötletet vetettek el Marvelék. Mondjuk azt, hogy ki legyen a főszereplő vagy azt, hogy milyen szuperhősök cameozzanak. Az előbbire több jó ötletük is volt, többek közt Sam Worthington, Garrett Hedlund, Channing Tatum, Jensen Ackles vagy Ryan Phillippe. Bármelyikük jobb lett volna Chris Evans helyett, aki egyébként többször elutasította a felkérést, mégis rábeszélték… vicces viszont, hogy Will Smith is szóba jött, mint lehetséges Steve Rogers. XD Peggy szerepére meg ott volt Keira Knightley, de ugye (sajnos) nem ő lett.
Teljesen logikusan cameozott volna Wolverine (hiszen ő harcolt a 2. világháborúban) és Magneto (mert ő meg fogolytáborban volt), de sajnos X-Menék jogai nem a Disney-nél vannak. Pedig ez nem volt hülye ötlet.
A “Stark Expo”-n a piros ruhában lévő emberke az android Human Torch, akinek felújított változatát néhány éve Evans a ‘Fantastic 4′-ban alakította. Azt a technikát pedig, amit Stark a kiállításon bemutat később Tony tökéletesítette, mint repülés-stabilizátor (azt hiszem így hívja), az van a kezébe építve.
Aztán. Hallhatunk Wilhelm sikolyt, de ez IMDb nélkül is feltűnt :) viszont ha már ők említik, nem hagyom ki én sem.
A SHIELD-ügynöknő a végén (aki bemegy Steve-hez, mikor felébred) Peggy unokája.
“Istenek” címszó alatt a viking istenekre, Thorékra gondolnak. De hogy adhatta nekik Loki a kockát, ha a Thor napjainkban játszódik és nem a második világháború előtt? Vagy nem ő adta oda?
(SPOILER) A film végén a kocka Starkhoz kerül, és az arról készített leírást találja meg az ‘Iron Man 2′-ben Tony, és arra mondja, hogy felfedezett egy új elemet, tehát a kocka ereje tartja életben őt, így már minden világos ^_^ (SPOILER VÉGE)
Viszont a kérdés még mindig kérdés, hogy mi köze Lokinak napjainkban a kockához?
Steve pajzsa a képregényben vibranium-adamantium ötvözetből készült, de a filmesek kihagyták az adamantiumot, nehogy szegény mozinézők azt higgyék, hogy ez utalás Wolverine-re… -_-’ Agyameldobom. És akkor mi van, ha azt hiszik?! Legalább örülnek, hogy feltűnt nekik, hogy ugyanaz a fém… Sokkal zavarbaejtőbb (legalábbis én fennakadtam rajta), hogy Stark azt mondja, a vibranium a legritkább fém a világon, erősebb az acélnál stb, hiszen az X-Menben nagyjából ugyanezeket mondják az adamantiumra.

Totálisan irreális az IMDb-n az a 7-es átlag – biztos sok birka amcsi szavazott -, mert iszonyú erőltetett a film, Evans nagyon nem jó erre a szerepre, nagyon elcsépelt korszakban játszódik, lopott ötletekkel, nagyon elcsépelt forgatókönyv alapján, és egész egyszerűen nem üti meg azt a szintet, amit a Marvel (és a Batmannel a DC) az utóbbi években “meghatározott”, elvárhatóvá tett. Viszont tény, hogy egy-két apróságra nagyon is odafigyeltek (Starkék kütyüi).
Kellett ez a film, hogy felvezessék a ‘The Avengers’-t, értem én, de önmagában semmi értelme, totálisan fölösleges, inkább olvassátok a képregényeket! Persze az Avengers előtt illik megnézni, úgyhogy a hardcore Marvel-fanok nézzék meg, a többiek ráérnek valami unalmas estén, ha éppen huszadszorra adja le az RTL klub. 4/10.

Amerika Kapitány: Az első bosszúálló (Captain America: The First Avenger)
amerikai sci-fi akciófilm, 124 perc, 2011

rendezte: Joe Johnston
forgatókönyv: Christopher Markus, Stephen McFeely, Joe Simon & Jack Kirby (képregény)
szereplők: Chris Evans, Hayley Atwell, Sebastian Stan, Tommy Lee Jones, Hugo Weaving, Dominic Cooper, Richard Armitage, Stanley Tucci, Samuel L. Jackson, Toby Jones, Neal McDonough
IMDb: Captain America: The First Avenger

I Am Number Four

2011. szeptember 15.

Hmm… Timothy Olyphant – what should I say? :P

Na de kezdjük inkább az elején. Nyár elején nyertem egy könyvet az Alexandra egyik játékán. Pittacus Lore: A negyedik. Semmit nem tudtam róla, csak annyit, hogy valamiféle sci-fi és hogy van belőle film is. A borítón egy világító kezű srác. Egész jó kép. Természetesen a film plakátja. Pittacus Lore egyébként nem létezik, a könyv egyik.. mondjuk úgy, hogy szereplőjének a neve ez, de nem igazán szereplő ő, inkább csak szó van róla. Az írók James Frey és Jobie Hughes, és minden bizonnyal nagy rajongói az X-Mennek, a Gyűrűk urának, az Avatarnak, a vámpíroknak valamint a Star Warsnak. Mondhatnám azt is, hogy nincs új a nap alatt.

A könyv nagyon frappánsan kezdődik, in medias res, ahogy az okosok mondják, és elég sokáig megőrzi a titokzatosságát. Minden pontosan akkor derül ki, amikor épp ki kell neki, szóval elég jól fel van építve. Tiniknek vagy gyerekeknek készült alapvetően, tehát egy felnőtt ne várjon tőle túl sokat, engem mindenesetre olyannyira lekötött és annyira élveztem, hogy két nap alatt el is olvastam a háromszázötvenvalahány oldalt. Lehetett volna ez egy nap is, csak kedd este itt ragadtam a gépnél, és aztán már nem fejeztem be, de a kétszázadik oldalig azért eljutottam. A karakterek egyszerűek, de nem is éreztem különösebben, hogy jobban kidolgozottnak kellene lenniük. Lesz még öt része, ha igaz, bőven van még idő a részletesebb leírásra. Van az “új fiú a suliban”, van a szemüveges, csillagászat és ufo-mániás “geek”, van a “suli legszebb csaja”, meg van a “menő srác a suliban”, aki a focista haverjaival piszkálja a geekeket, és az új fiút is, mert az szemet vetett a csajára. Mondjuk ami azt illeti, inkább a csaj vetett szemet az új fiúra, de ez részletkérdés.
A könyv ellen szól még az egyszerű, nem túl változatos nyelvezete, és hogy 100 oldallal simán lehetne rövidebb, mert helyenként ellaposodik, és olyan részletesen írja le a harcot, hogy az ember már-már ásítozik unalmában. De ezt leszámítva tényleg jó, szóval ajánlom bárkinek, aki szereti az ilyen szuperhősös sztorikat, emlékszik még rá, hogy ő is volt gyerek, és egy kis kikapcsolódásra vágyik két “szakirodalom” jellegű olvasmány közt.

(Innentől SPOILER)
Az új fiú, vagyis főhősünk egy “védő” (Garde), ami csak azért lényeges, mert ő harcos lenne Lorienen, azon a bolygón, ahonnan az “őrzőjével” (Cêpan) eljöttek, csak még kicsi. Eredetileg őrzők irányítják a bolygót, de harcolni nemigen tudnak, nincsenek különleges képességeik, a védők pedig tulajdonképpen a hadsereg. Minden védőnek van egy őrzője, aki neveli őt és vigyáz rá, míg ki nem fejlődnek a különleges képességei. “Neveli” alatt azt kell érteni, hogy megtanítják őket az ún. “tálentumaik” (angolul örökségeik, Legacies) használatára, tehát vannak rendesen szüleik, őket nem helyettesíti az őrző.
A bolygójukat megtámadták, és csak néhányan tudtak elmenekülni, de őket is üldözik a rosszfiúk. Az egyik ilyen páros Negyedik és az őrzője, Henri. (“Anri”, mert francia neve van.)

Ennél többet a történetről nem is árulok el, csak vázoltam az alapszituációt.
Nézzük akkor a filmet. Merthogy voltam olyan naiv, hogy ahogy letettem a könyvet, rávetettem magam a filmre. Nem kellett volna.

Kezdjük ott, hogy a színészválasztás valami pocsék, azonnal kirúgnám a castingost/rendezőt, és az életben többet nem dolgoznék vele/velük. Merthogy. A könyv szereplői gimnazisták. Negyedik (John) 15 éves, Sarah 14, Sam is olyan 14-15 (róla nem mondják ki egyértelműen), Mark pedig 17-18 (végzősnek mondják, míg Sarah kilencedikes, John pedig tizedikes). A színészek ehhez képest nemcsak hogy 20-25 évesek, de véletlenül sem hasonlítanak a könyvben leírtakra, de ha nagyon erősen koncentrálok is képtelen vagyok 15-nek látni azt a 22 évest. Legalább gyerekarcúbbak lennének, de nem.
Egyedül a Markot játszó srácról hiszem el, hogy 17-18, de inkább a játéka miatt. Mondjuk ha nagyon akarom, arcra sem rossz, igaz, a könyv alapján nem ilyennek képzeltem. És sajnos nagyon kevés szerepet adtak neki a filmben. Jake Abelt egyébként a “Life”-ban láttam először és már ott is tetszett (elsősorban játékát tekintve, de egyébként is emlékeztet a fiatal Kevin Baconre), úgyhogy nem kizárt – vagy legalábbis remélem, hogy nem kizárt – hogy hallunk még felőle, már csak azért is, mert három filmje is készülőben van :) (A borostát pedig kötelezővé kellene tenni.)
Sam is tetszett, korban ő stimmel egyedül, de nagyon hiányoltam a szemüveget és a Nasa-s pólót róla. Mondjuk talán túl “cuki” ahhoz, hogy geek legyen. Sokkal inkább kellett volna neki játszania a főszerepet szerintem. Az ausztrál srácnak elég fura neve van (Callan McAuliffe), de őt is szívesen megnézném másban is. A könyv keveset foglalkozik az apjával, a film szinte egyetlen pozitívuma, hogy több szerepet írtak neki (az apjának). Ami viszont negatívum, hogy egy csomó olyan jelenete van Samnek, ami valójában Marké kellene, hogy legyen.
A Sarah-t alakító Dianna Agron tényleg szép lány, “mindössze” tíz évvel kellene fiatalabbnak lennie, hogy passzoljon a karakteréhez. Egy dolgot utáltam benne nagyon. Hogy barnák a szemei. A lorinokat eléggé vonzza a kék szín, és a lány szeme is kék, amit milliószor kiemelnek, nemigaz, hogy egy kontaktlencsét nem bírtak a szemébe tuszkolni, ha már mindenképp őt kellett választani. Apropó lorinok. A filmben John azt mondja, hogy a lorinok csak egyszer lesznek szerelmesek. Éppen csak azt nem mondja, hogy csak lorinba lehetnek azok…
Hatodik a könyvben egy hosszú, fekete hajú, kreol bőrű dél-amerikai lány. A filmben Teresa Palmer játsza őt. No comment. Ráadásul nagyon hasonló karakterű csaj, mint a Sarah-t alakító lány. Két egyforma színész egy filmben – hacsak nem ikertestvéreket alakítanak – elég nagy öngól.
És akkor elérkeztünk a főszereplőhöz. Rémálmaimban ne jöjjön elő Alex Pettyfer szögletes, széles álla, vastag szája és hatalmas, elálló bal füle. Ő volt a legnagyobb csalódás mind közül. Az hagyján, hogy tehetségtelen, mert egyefene, egy ilyen filmnél elnézem, ha az. De legalább egy helyes, nem pedig egy agyatlan menőcsávónak kinéző valakit választottak volna! És a karakter is… abszolút az ellentéte a könyvbelinek. A könyvben egy visszahúzódó kissrác van, aki megbújik a sarokban, és nincsenek barátai. Sam az egyetlen barátja, ráadásul egyidősek. Erre a filmben meg teljesen úgy viselkedik, mint aki csak kihasználja szegény kissrácot. Meg az a buli az elején. Mintha ő lenne a legnépszerűbb fiú Floridában. Ne már…
Na, és végre a kedvencem :P Timothy Olyphantnak inkább csak a nevét ismerem, mint a filmjeit, de igazából ő volt az egyetlen (meg a kiskutya *_* ), aki miatt azt mondom, hogy nem volt teljesen elvesztegetett idő, amit ezzel a nemistudommineknevezzemmel töltöttem. Ő sem mentette meg sajnos a filmet, de legalább nem fordult fel a gyomrom. Olyphant alakítja John Cêpanját, Henrit. Öt okból utáltam a karakterét.
1. Miért “Henry”-nek ejtik a nevét “Anri” helyett? Rém idegesítő volt.
2. A film elején John elmondja, hogy Henri egy harcos, aki arra hivatott, hogy megvédje őt. Azt hittem, eldobom az agyam. Henri pont, hogy nem harcos!
3. Miért egy ilyen fiatal színészt választottak erre a szerepre?
4. Miért van csak ilyen kicsi szerepe?
5. Miért halasztják meg a film felénél? oO
Azt sem értettem, John miért ilyen agresszív, és miért verekszik össze Henrival??? Szép is lenne, ha a gyerekek ebből tanulnának: apuci nem ért veled egyet vagy nem enged el az esti buliba? Ess neki, és verd meg jól, abból majd tanul! Érdekes.

A színészeken kívül már csak a cselekményvezetéssel, történettel, a regényhűséggel, a készítők mérhetetlen amatörizmusával és a CGI-vel volt bajom. Asszem.
Odáig rendben van, hogy egy film nem lehet pontosan olyan, mint egy könyv. Ezzel nincs is semmi baj. Tényleg. De hogy a legapróbb dolgokat minek megváltoztatni? Gondolok itt arra, hogy latino helyett egy hófehér bőrű, szőke csaj alakítja Hatodikat. Vagy Sam ruhái vagy a focisták ruhái. Ők focisták, nem szimplán taplók! A könyvben mindig a focis dzsekijükben vannak, a filmben ennek nyoma sincs. Vagy hogy tavaszi karnevál van a filmben… a könyvben Halloween meg hálaadás meg TÉL. Nem tavasz. Tél.
Vagy hogy világít a kard. Vagy a “faházikó”, amiben John és Henri laknak. Vagy hogy a srácnak meghalt az anyukája. Azt mondja, hogy a szülei nem házasodtak össze és azért nincs velük az anyukája. WTF?! (Ez csak EGYETLEN MONDAT!) Vagy hogy Henri a könyvben olyan jó lövész, hogy egyetlen lövéssel leteríti a rosszfiúkat, de a filmben beléjük ereszt egy tárat… hol van itt az őrző eleganciája és profizmusa? Miért lövöldöznek ilyen nevetségesen gagyi fegyverekkel a mogadoriak? Miért nem nyitják ki a ládát? Miért nem mondanak semmit arról, hogy John és Henri kicsodák, honnan jöttek, miért csinálják azt, amit csinálnak? John miért nem tud ezekről? Szekálja Henrit, hogy az nem mond el neki semmit, de hát a könyvben elmond neki mindent! A kezdetektől tudja, hogy mi az ábra. Sőt. Henri gyakorol vele, fejlesztik a képességeit… erről miért nincs egy árva szó sem a filmben? Pedig a könyvet olvasva lelki szemeim előtt láttam amint gyakorolnak, ahogy fejlődik a srác, és ezt olyan jól el lehet sütni a filmekben. Minek kellett rendőröket beletenni a filmbe? Hatodikat már az elején látjuk. Minek? Hogy nehogy meglepetésként érjen valami? Egyáltalán miért gyújtogat és miért van ennyire elszállva magától? A mogadoriakat szintén már a film elejétől kezdve látjuk. Mi a fene értelme van ennek?! Teljesen kiszámítható lesz ettől az egész. A “szörnyecskéik” meg totál bénán néznek ki. Fantázia az sehol…
(SPOILER VÉGE)

Egyébként kiváncsi vagyok, hogy aki nem olvasta a könyvet, az mit ért a filmből. Mert én ugyan hozzáképzeltem egy csomó mindent, de mivel a dolog lényegét nem mondják el, így nem tudom, mennyire élvezhető önmagában a film. Ez vicces amúgy, tényleg csak a fontos dolgok maradnak ki. Minden lényegtelen hülyeséggel telerakják, egy csöpögős, romantikus kaki lesz, de az, hogy mi a célja ennek az egésznek meg hogy miért is ő a negyedik… csak a lényeg veszik el. Végig olyan érzésem volt a film alatt, mintha a készítők nem olvasták volna el a könyvet, mintha valaki csak felvázolta volna nekik a sztorit, aztán azt csináltak, amit nem szégyelltek.

Henri karaktere lett a kedvencem. A könyvben is, bár ott mindenkiben volt valami szerethető, de a filmben mindenképp ő. Timothy Olyphant meg kicsit fiatal, de vele véletlenül beletrafáltak a castingosok. Jól is játszik meg illik is a karakterhez, csak túl kevés jelenet jutott neki.
A könyv önmagában tehát egyszerű, de “olvastatja magát”, tényleg nehéz letenni, a filmet azonban teljesen fölösleges volt elkészíteni. Illetve ha jól csinálták volna, nem lett volna fölösleges, de így…

Pár szó a zenéről. Mert legalább a zene jó (helyenként). Ebben a filmben hallottam először a ‘Rolling in the Deep’-et, amit abszolút jó helyre tettek, itt a jelenet:

De meglepő módon az egyik kedvenc country-dalom is benne van. (Ebben a klipben sokkal szívesebben látnám Shia LaBeouföt, mert hasonló karakter, de nem olyan nyálas, mint ez a srác XD )

Ha a könyvet osztályoznom kellene, akkor – figyelembe véve, hogy nem egy komoly műről van szó, csak egy meséről – mondjuk 7-est vagy 8-ast adnék neki. A Micimackó azért jobb :) Mondjuk az annyira nem is mese.
A film viszont… Henri, a kiskutya és Sam apja miatt 2/10. “Vígasztalásul” itt van még egy kép Henriról :)

Kieg. (2012. március 6.): Nem én lennék (ma már), ha nem említeném meg a BA-feldolgozást Adele dalával kapcsolatban. Nem ez a legjobb coverjük, de hála Danielnek, nagyon jó benne a dob.

A negyedik (I Am Number Four)
amerikai sci-fi akciófilm, 109 perc, 2011

rendezte: D.J. Caruso
forgatókönyv: Alfred Gough, Miles Millar, Marti Noxon, Jobie Hughes & James Frey (regény)
szereplők: Alex Pettyfer, Timothy Olyphant, Teresa Palmer, Dianna Agron, Callan McAuliffe, Kevin Durand, Jake Abel, Jeff Hochendoner, Patrick Sebes, Greg Townley, Reuben Langdon, Emily Wickersham
IMDb: I Am Number Four

X-Men: First Class

2011. október 9.

Szarból nehéz várat építeni, de úgy tűnik, ha Bryan Singer keze van a dologban, valahogy mégis sikerül.

Az X-Men trilógia első két része ha nem is volt tökéletes, de az én igényeimet szinte maximálisan kielégítette. Aztán Singer otthagyta a csapatot, a harmadik rész pedig gyakorlatilag egy katasztrófa lett – legalábbis az azt megelőzőekhez képest. Ez után jött egy Wolverine, amihez az úriembernek szintén semmi köze nem volt, és hát olyan is lett a film. Igazából a rengeteg összehordott baromságot és a minősíthetetlenül gyenge CGI-t csak a színészek zsenialitása tudta valamennyire kompenzálni, emiatt is tetszett nekem a film, meg amiatt a néhány szuperül eltalált jelenet miatt, amit ugye… szóval amit olyan szuperül eltaláltak :D Egyébként az is közelebb áll a katasztrófához, mint a jóhoz, de annyira imádom Wolverine-t és Hugh Jackman annyira tökéletes a szerepre, és aztán ott volt Liev Schreiber, mint Sabretooth, Taylor Kitsch, mint Remy LeBeau ‘Gambit’ meg Ryan Reynolds, mint Wade Wilson… Kevin Durandot, Dominic Monaghant, Tim Pocockot és Daniel Henneyt már meg sem említem :)

Két évvel később pedig a készítők megajándékoztak minket egy első osztályú X-Men filmmel (tessék észrevenni a szójátékot!), ami korántsem ígérkezett annyira elsőosztályúnak, mint amennyire a címe az. Merthát a címből arra következtethetne a naiv comics-rajongó, hogy azok a mutánsok lesznek a főszereplők, akik Xavier első osztályába játak. Ugye. A lelkesedésünket azonban már az első hírek igen hamar letörték. “Mit keres ott Havok?!”, én speciel ezen háborodtam fel leginkább, de volt aki Emma Froston volt kiakadva, volt, aki Darwint nem értette vagy Banshee-t, mások Scott Summerst, Icemant és Angelt hiányolták. Az X-Men filmeket már annyira összekuszálták, hogy mindennek lehet őket nevezni, éppen csak sorozatnak nem, mert az hagyján, hogy a képregényhez nincs sok közük, de hogy egymáshoz se legyen, az már több, mint felháborító. Ez a film elvileg – többnyire – az előzménye mindannak, amit eddig láttunk. Nem akarok nagyon belemenni, mert nem emlékszem pontosan a részletekre, hogy melyik filmben ki szerepelt és mennyi idős volt az illető, de az biztos, hogy láttuk már a gyerek Scottot, mikor egy korábban játszódó részben már felnőtt volt vagy Sabretooth hol a testvére Wolverine-nek, hol pedig nem is ismerik egymást egyáltalán, de itt van Emma is, aki itt felnőtt, egy később játszódó filmben pedig még gyerek… talán nem is kellene következetességet várnunk, csak el kell fogadnunk a filmeket önmagukban, és nem gondolnunk arra, mi volt a másik részében vagy hogy mi volt a képregényben. Többek közt ez a már-már utálatba forduló kezdeti lelkesedés az oka annak, hogy hiába van meg a film a DVD-megjelenés óta, eddig képtelen voltam rávenni magam arra, hogy megnézzem. Végül tegnap este csak rászántam magam.

Szóval tulajdonképpen kinek is kellene itt lennie? Tehetnénk fel a kérdést, a válasz pedig nem is lehetne ennél egyszerűbb. Az X-Men csapat vezetője Prof. Charles Xavier (vagy Professor X) értelemszerűen szerepel is a filmben, ahogy főhőseink fő ellensége, Erik Lehnsherr, azaz Magneto is. Őket James McAvoy és Michael Fassbender alakítja. A film története kettejük története. Ahogy megismerték egymást, ahogy barátok lettek, majd ahogy elváltak útjaik. Eredetileg Izraelben, egy Holokauszt-túlélők számára fenntartott klinikán találkoznak. Xavier egy barátját (a kórház vezetőjét) látogatja meg, Erik pedig önkéntesként dolgozik ott, és ott lesznek barátok. (Hozzáteszem, nem ez az első X-Men film, ami a láger-jelenettel kezdődik.)
Xavier első osztályának tagjai eredetileg Cyclops (Scott Summers), Iceman (Bobby Drake), Angel (Warren Worthington III), Beast (Dr. Hank McCoy) valamint Marvel Girl (Jean Grey-Summers). Az éles szemű nézőnek azonban feltűnhet, hogy… hogy Bestiát kivéve ők nem igazán tűnnek fel. Kérdezhetnénk, hogy MIÉRT?! de nincs válasz, így ma már inkább nem is kérdezzük. Az eredeti trilógiában egyébként többé-kevésbé ők vannak.
Akik viszont itt. Van egy Moira MacTaggert-ünk (a színésznő Rose Byrne), aki igazából egy skót lány, genetikus, az egyetemen ismerte meg Xavier-t, és össze is házasodtak, de itt a filmben CIA-ügynök (wtf?!) és külön megkeresi a srácot, és korántsem házasok.
Aztán az X-Men tagjai. Mystique (Raven Darkhölme), akit Jennifer Lawrence alakít, és aki aligha nőhetett fel együtt Charles-szal, hiszen “a 20. század hajnalán” már kapcsolatban élt.
Aztán Tempest (Angel Salvadore), akit a filmben Angelként említenek, nem Tempestként (vihar vagy szélvész magyarul), Lenny Kravitz lánya, Zoë alakítja, és köze nincs a csapathoz a hatvanas években, mert Wolverine menti meg, és Emma Frost már a jó oldalon áll, mikor ő csapattag lesz…
Hank, vagyis Beast itt van, ő tök jó is, leszámítva azt, hogy nem attól lesz kék, amitől itt, de inkább nem mondok már semmit… egy Nicholas Hoult nevű srác alakítja – teljesen jól – és nagyon cuki, szóval szívesen megnézném másban is, ha játszana másban.
Banshee (Sean Cassidy) valójában a 90-es évek Generation X csapatának mentora, igen rövid ideig csapattag, és idősebb az X-eknél, és ötletem sincs, hogy került ide. Őt az ír mitológia egyik (egyébként női) alakjáról nevezték el, a magyar neve pedig találóan Vészmadár, a filmben egy noname srác, Caleb Landry Jones játsza.
Darwin (Armando Muñoz), a félig fekete félig latino srác sem tudom, hogy került ide (még ha csak rövid időre is), róla eddig nem is nagyon hallottam, ami nem tudom, mennyire ciki, de ez van. Az biztos, hogy nem alapító tag. MacTaggert mentette őt meg, majd segített kimenteni az X-eket Krakoa szigetéről, nagyjából ennyit kell róla tudni, ide meg kb. csak azért került, mert “miért ne”. A színész a kenyai Edi Gathegi, aki a Twilight-ban is játszott, szóval no comment.
A végére hagytam az én “mumusomat”, Havok-ot (Alex Summers). Megbocsátottam neki, mert az őt alakító Lucas Till egy igen szép fiú (szőke haj, kék szemek), ráadásul a ‘Walk the Line’-ban ő volt a gyerek Johnny Cash, és egy rossz szavam sem lehet rá. Amiért neki egyáltalán semmi keresnivalója nem lenne egy ilyen filmben, az azon egyszerű tény, miszerint a hatvanas években valószínűleg még meg sem született (vagy legalábbis nagyon kicsi volt), és mert az X-csapattal csak az egyetemi évei alatt találkozik, és mert ő Cyclops öccse, és igen valószínűtlen, hogy ha a bratyó még nem ismeri az X-Ment, akkor ő igen.
Szóval eléggé a feje tetejére állítottak mindent, vagyis inkább mindenkit, mert a történet eredetijét nem ismerem.
A rosszfiúk a Hellfire Club tagjai, legalábbis Emma Frost és Sebastian Shaw. Utóbbit, tök ciki meg minden, de csak a wikipédiáról ismerem, úgyhogy róla nem sokat tudok mondani, de tényleg köze volt a Pokoltűz klubhoz, ahogy Emma Frostnak is, viszont Shaw-t Magneto legjobb tudomásom szerint csak a klubból ismeri, nem gyerekkorából, a sisakját pedig ő maga fabrikálta (egy másik valóságban Xavier csinálta neki), nem pedig “kölcsönvette”. Ja, Emmát January Jones alakítja, Shaw-t pedig Kevin Bacon (aki ugye nálam benne van a Top5-ben, de ez eddig sem volt titok).
Rajtuk kívül a rosszfiúk még Riptide (Janos Quested), akinek nagyjából annyi köze van Shaw-hoz, mint nekem, őt ugyanis Gambit szervezte be gonosznak Mister Sinister mellé, de nem ismerem a sztorit, csak a wikipédia ezt mondja, az őt játszó színész a spanyol Álex González, de nem ismerem őt sem; valamint Azazel (Jason Flemyng alakítja), aki le sem tagadhatná, hogy ő Nightcrawler (Árnyék) apja (az anyja pedig Mystique), és talán mondanom sem kell, hogy neki sem volt semmi köze Sebastian Shaw csapatához.

Na de ennyit a karakterekről. Tekintve, hogy valójában szinte senkinek nincs semmi köze a másikhoz, és a történet idejéhez, mondhatnánk, hogy a film egy nagy kalap… és ebből a szempontból tényleg az is. Viszont ha már így összekutyulták a dolgokat, legalább a főszereplőket jól választották meg, legalább önmagában ez a sztori érthető és logikus, és egész jól is használható előzményként, vagy legalábbis jó magyarázatot ad arra, hogy hogy gyűjtött csapatot maga köré a két vezér, Xavier és Erik, és hogy tulajdonképpen mi a fene is az az X-Men. Ha pedig egyáltalán nem törődünk a többi filmmel és a képregényekkel, akkor ez egy jó és élvezhető, és akár többször is megnézhető, komoly gondolatokat is ébresztő (csakúgy, mint a képregény eredetileg, részletekért lásd a szakdogámat, mert itt nem fogom kifejteni) akció-sci-fi-kaland filmdráma. Vagy valami olyasmi.
Az a baj, hogy olyan szinten nincs semmilyen köze az eredeti felálláshoz, hogy X-Men rajongóként teljességgel értékelhetetlen, és az ember ha akarja, ha nem kénytelen elfogadni, hogy ez ugyan egy X-Men néven futó, de teljesen különálló dolog, és kár is azon gondolkodni, hogy mi volt eredetileg.

A színészek tényleg szuperek. James McAvoy-t bevallom, még csak a Narniában láttam, és nem is hasonlít Patrick Stewarthoz, de abszolút elhittem, hogy ő Xavier. Iszonyúan tetszett. Annak ellenére, hogy volt haja – pedig Xaviernek a gimnázium óta nincs. A gyerekek is elég jók voltak, főleg Lucas Till és Nicholas Hoult, de Jennifer Lawrence-re és Edi Gathegire sincs panasz. Oliver Plattet rég láttam, neki örültem, January Jones egyáltalán nem tetszett, de Zoë Kravitz sem (bocs Lenny). Előbbi “csak” sz*rul játszott, utóbbi karaktere meg sz*rul is volt megírva. DE! Kevin Bacon az Kevin Bacon. Ő mindig tökéletes úgy, ahogy van, kár is ragozni :) Egész fiatalnak néz itt ki, és nagyon szépek a szemei. Aki viszont a legeslegeslegmeggyőzőbb volt számomra, az nem más, mint Michael Fassbender. Neki igazából csak a nevét ismerem, holott kisebb szerepekben láttam már, de itt egyszerűen lenyűgöző. Egy olyan hiteles és vagány és szexi és félelmetes fiatal Magnetót hozott létre, hogy komolyan mondom, le a kalappal. Talán minden eddiginél jobban tudtam ezzel a Magnetóval azonosulni. Ian McKellen is fantasztikus, de ha lehet, ő mégjobban megfogott. (Amúgy ez mi?! XD )

Az egész filmben amit a legjobban imádtam: az akcentusok. Xavier ugyan amerikai (de két évig járt az Oxfordra, lehet, hogy ott szedte ezt össze XD ), az őt alakító McAvoy pedig skót, angol akcentussal beszél, ami persze a sztori szempontjából nem hiteles egy cseppet sem, de nekem nagyon tetszett, és illett is hozzá. Arra nem emlékszem, hogy a trilógiában Stewart angolul beszél-e vagy sem, de ő is brit (angol). Fassbender pedig Magnetóhoz hasonlóan német (bár a parton pl. inkább mintha ír lenne :D ), de Kevin Bacon is elég németesen beszél, aztán persze vannak itt amcsik meg oroszok is. Tetszett ez a változatosság, tényleg nagyon színes lett tőle a film, élvezet volt hallgatni őket.

A több, mint két óra kicsit hosszú, de kibírható. Főleg a film első fele tetszett, ahogy összegyűjtötték a mutánsokat és ahogy edzettek (ahol el lehet ilyeneket sütni, ott meg is teszik, de én szeretem az ilyen “fejlődéses” képsorokat), aztán a végén az a jelenet, amikor (SPOILER) Magneto megöli Shaw-t. Az a legnagyszerűbb az egész filmben. És annyira tökéletes a vágás is. Magneto Shaw sisakját a saját fejére téve Xavier számára elérhetetlenné teszi az agyát, ekkor Xavier már tudja, hogy örökre elveszítette, mint barátot, és Shaw elméjét használja, hogy lássa, mit csinál Erik. Erik ugye megöli Shawt, amit Charles érez is, és ordít nem a fizikai, mint inkább a lelki fájdalomtól, hogy elveszíti a barátját. (Azért nem fizikai, mert az agyunkkal nem érzünk, ezért is nem altatásban végeznek agyműtéteket, mert úgysem fáj, de azért mégiscsak ekkor éli meg először egy ember halálát.) Annyira tökéletes a vágás, a felvételek, annyira jól ki lett találva… nézzétek meg! Masterpiece, ahogy mondani szokták :)

Vannak benne jó szövegek. Az egyik az, mikor toboroznak. Erik és Charles bemennek egy bárba, egy ismerős kéz a pultnál a szivarjáért nyúl. Akkor már tudtam, bár alig hittem a szememnek :D Wolverine az (Hugh Jackman). Erik és Charles odamennek, bemutatkoznak “Excuse me, I’m Erik Lehnsherr.” – “Charles Xavier.” – “Go fuck yourself!” – hangzik a válasz, ők összenéznek, majd sarkon fordulnak, én meg szakadtam a röhögéstől. Sok mindenre számítottam, de erre nem, és annyira jó poén volt beletenni X’D Kiváncsi vagyok, ők hányszor röhögték el magukat forgatás közben. A másik, ami még tetszett (többek közt), Erik mondja: “Őszintén, Charles, fogalmam sincs, hogy éltél túl. Ilyen nélkülözés mellett.” :D (“Honestly, Charles.. I don’t know how you survived. Living in such hardship.”) Na de a többit nem lövöm le. (SPOILER VÉGE)

Röviden. Sokkal jobb, mint amilyenre számítottam. És gyakran, ha már a kezdetektől utálok egy filmet, akkor ez nem is nagyon változik. Itt mégis. A zene is jó, és igen, a Take That ‘Love Love’-ja a stáblista alatt megy (de nincs hozzá kép). Az egyenruha is jó (sárga), a szereplők motivációi érthetőek, és nagyon szépen ki van dolgozva a köztük lévő kapcsolat. Gondolok itt Xavierre és Magnetora vagy Mystique-re és Magnetora vagy Mystique-re és Hankre. Xavier és Erik barátsága mély, amennyire annak lennie kell, viszont a filmbeli események ezt nem teljesen indokolják. Talán ezt, a kissé unalmas akciókat és a helyenként béna CGI-t tudom felhozni ellene az alapvető hülyeségek mellett. Úgyhogy emiatt többet nem adhatok, de ha még történethű is lenne, akkor kaphatna eggyel többet is. Így utólag sajnálom, hogy nem moziban láttam, mert ezt mégiscsak érdemes lett volna ott megnézni. 8/10.

Kieg. (2012. február 28.): Érdemes megnézni a filmplakátokat, egyik-másik tök jó lett szerintem.

X-Men: Az elsők (X-Men: First Class)
amerikai akciófilm, 132 perc, 2011

rendezte: Matthew Vaughn
forgatókönyv: Ashley Miller, Zack Stentz, Jane Goldman, Matthew Vaughn, Sheldon Turner, Bryan Singer
szereplők: James McAvoy, Laurence Belcher, Michael Fassbender, Bill Milner, Kevin Bacon, Rose Byrne, Jennifer Lawrence, Morgan Lily, Oliver Platt, Álex González, Jason Flemyng, Zoë Kravitz, January Jones, Nicholas Hoult, Caleb Landry Jones, Edi Gathegi, Corey Johnson, Lucas Till, Hugh Jackman, Stan Lee
IMDb: X-Men: First Class

Real Steel

2011. október 21.

Kétségtelen, hogy ez az utóbbi évek (sőt, tán minden idők) legjobb robotboxos-apás-fiús filmje! Ebben persze lehet, hogy közrejátszik az is, hogy tudomásom szerint kategóriájában nincs vetélytársa. :)

Gyenge viccet félretéve. A történetét tekintve, más filmekhez viszonyítva átlagosnak mondható, sőt, már-már fájdalmasan kiszámítható alkotásról beszélünk, és itt jön egy de! Szóval: DE annyira eszméletlenül szuperek a színészek, annyira aranyos a kisfiú, annyira emberi a robot (sokkal inkább, mint az új Majmok bolygójában bármelyik majom), a CGI is tök jó, és ugyan nem művészfilmről van szó, de annyira jó a zene és annyira hihetetlenül fantasztikus munkát végzett az operatőr, hogy le a kalappal. Ezt a filmet igen nehéz lenne nem szeretnem :) Sőt, mi több, (hacsak emlékeim nem csalnak) életemben először voltam moziban az öcsémmel, és örülök, hogy ezt néztük.

(Kicsit SPOILERes lesz.)

Viszonylag szokatlan (szerintem) a tömegfilmek esetében, vagyis általában nem fektetnek akkora hangsúlyt arra, hogy művészi legyen a kép, bár mostanában azért előfordult néhány nagyon szépen fényképezett mű is (pl. Limitless, Source Code). Már az, ahogy kezdődik olyan hangulatot teremt, hogy aztán nem hagy szabadulni. Tökéletes a zene és a képsorok és Hugh Jackman… “na ez igen” – gondoltam. Engem az első percekben megvett. Jó lett volna még hasonlót látni, de sajnos spóroltak vele a készítők. Azért még így is van néhány gyönyörű pillanat (és tükröződés). Például mikor Charlie boxolni tanítja Atomot. Igaza volt Hugh Jackmannak, olyan, mint egy tánc. Egy tökéletesen koreografált tánc. És nagyon elemében van. Jól áll neki ez a férfiasság (kb. heti egyszer szabadna csak borotválkoznia), de a box önmagában is egy férfias sport (eredetileg.. elvileg..). Viszont Max is nagyon jópofa a robottal, mikor “ismerkednek”, és a kisfiú tanítgatja, meg ugye a “védjegyük” is jó :)

Charlie meglepően sokáig ellenszenves. Az ember nézi, és nem érti, hogy hogy lehet valaki – egy apa – ilyen szívtelen, hogy képes kihasználni őt, és hogy tud nemet mondani egy ilyen tündéri kisfiúnak. Ezt nem éreztem annyira életszerűnek, pláne Hugh Jackmantől, aki kifejezetten egy ilyen “jó apa”-típus, és a végén, mikor kiderül, hogy a zord külső érző szivet takar valahogy nem akkora a katarzis, amekkorának lennie kellene. Ez és az egyszerű, már-már bugyuta sztori zavart, de a színészek és a szép színek-képek valamelyest kárpótoltak azért.

Elolvadtam, mikor Atom félrebillentette a fejét meg mikor füstölgött “jajj, szeeegény”, mondtuk többször, és ennek fényében vicces volt a kétszer is elhangzott kérdés “ugye tudod, hogy egy robothoz beszélsz?”, hiszen tényleg annyira szerethető karakter :)
Hugh Jackmant már méltattam, tényleg zseniális – de ő mindig – és nagyon jó pasi a nagy kezeivel meg a kerek fenekével (feltűnően sokszor mutatták :) ) meg hogy ilyen magas meg izmos meg borostás *_*
A Max-et alakító, 12 éves Dakota Goyo (1999-ben született, szinte hihetetlen, hogy vannak emberek, akik akkor születtek XD Sőt, olyanok is vannak, akik mégkésőbb…) nagy “szájeltátásai”-meglepődései, szemkerekítései, mosolyai, de a komoly arckifejezései is rettenetesen őszintének tűnnek, mintha nem is színészkedne, totál természetesen csinál mindent, nagyon aranyos kis kölyök. Ő volt egyébként az ifjú Thor a… a ‘Thor’-ban :) (Hol máshol?)
Van itt egyébként minden.. és mindenki olyan szép és kedves és tökéletes, hogy öröm nézni (azért ez néha kissé giccses, és az utolsó meccs lassított felvételeit nem is tudtam teljesen komolyan venni, túl sok ott már a pátosz), Evangeline Lilly is ez a kategória. Nagyon szép, amikor mosolyog, az a jelenet pedig tetszett, amikor: “1200 miles for a kiss. – Worth it. So worth it.”
De van itt szép orosz nő is Olga Fonda személyében vagy az elkövetkezendő húsz év potenciális japán főgonosza, Karl Yune (“kicsit” szép a srác) vagy “kedvenc mogadorim”, Kevin Durand (játszott egyébként a ’3:10 to Yuma’-ban, és ő volt Fred Dukes a ‘Wolverine’-ben), aki nem a kedves arcáról híres, és akivel kapcsolatban meggyőződésem, hogy az a Hugh Jackman felé intézett kijelentése, ami valahogy úgy hangzott, hogy “a régi szép idők emlékére” bizony “belső poén” volt, és a Wolverine-re utalt. Persze nem hiányozhat a jófej fekete srác sem, ő a szintén “nagyon nem csúnya” Anthony Mackie, aki szerény véleményem szerint kaphatott volna több jelenetet is, de amikben feltűnik, azok így is értékesek :) És úgyis láthatjuk még mostanában pár filmben, szóval igazán nincs okom panaszra :P A készítők tehát (a HP agresszív reklámozása mellett) eléggé komolyan vették azt, hogy nem árt egy filmnek, ha színes: ausztrál, kanadai, amerikai, japán, orosz, fehér-sárga-fekete.. fura, hogy angol főszereplő nincs :)

(SPOILER VÉGE)

Nem egy túl maradandó élmény, de szép. Felvonultat sokféle érzelmet, jók az arányok, kicsit akciófilm, kicsit sci-fi, kicsit dráma, kicsit sírós, kicsit nevetős, nem vitték túlzásba a CGI-t sem (de látszik, hogy volt rá pénzük), nem arról szól a film, hogy a robotok mennyire látványosan tudják gyepálni egymást. Ez is benne van, de nem sok, nem ez viszi el. Kikapcsolódásnak, családi filmnek tökéletes. A gyerekek és a felnőttek egyaránt megtalálják benne a nekik szánt üzenetet, egyaránt jól tudnak szórakozni.
Nagyon sok nagyon gagyi, nagyon giccses családi film van. Ez is egyszerű, kiszámítható (sokszor még a szöveg is, nemhogy az ütések), helyenként giccses, de sokkal kevésbé, mint sok másik. Ami még érdekes, hogy “gyerekfilmnek” szokatlanul hosszú, 127 perc, de sodró lendülete miatt ezt szinte észre sem vesszük.
A szinkronnal nem voltam teljesen megelégedve, Hugh Jackman és Kevin Durand hangja nem tetszett, a többiek tűrhetőek, de érdekelne az eredeti. Esélyes, hogy nem tegnap láttam utoljára. 7/10.

Vasököl (Real Steel)
amerikai-indiai sci-fi akciófilm, 127 perc, 2011

rendezte: Shawn Levy
forgatókönyv: John Gatins, Dan Gilroy, Jeremy Leven, Richard Matheson (novella)
szereplők: Hugh Jackman, Dakota Goyo, Evangeline Lilly, Anthony Mackie, Kevin Durand, Hope Davis, James Rebhorn, Marco Ruggeri, Karl Yune, Olga Fonda, John Gatins
IMDb: Real Steel

Source Code

2011. szeptember 11.

Néha olyan jó lenne tudósnak lenni :) Majd ha nagy leszek, akkor sokkal jobban fog érdekelni a kvantumfizika, mint most, és akkor sokat fogok olvasni róla és marhára okos leszek! :)
Ezek után pedig spoiler, mert máshogy sajnos aligha tudnék írni róla. Ezért tehát őszintén javaslom mindenkinek, aki tervezi, hogy megnézi ezt a filmet, hogy ne olvassa a következő néhány bekezdést, mert sokkal többet ér, ha nem én mondom meg a “tutit”, hanem mindenki rájön magától. Aki viszont – ahogy mafla módon én is – nem jön rá magától, az nyugodtan olvassa el, hátha tiszta lesz a kép. Én semmit nem tudtam a filmről, csak hogy sci-fi és Jake Gyllenhaal és Michelle Monaghan. Ennyi elég volt, és így egy izgalmas, érdekes élménnyel gazdagodtam. Ami tavaly az ‘Inception’ volt, az idén a ‘Source Code’ – mondják.

(SPOILER tehát, de ez tényleg nagyon részletes lesz!!)

Úgy tűnik, elszoktam a párhuzamos világoktól, és mindenáron időutazást akartam látni a dologban, ezért nem állt össze sehogysem a kép (mert a film végére időhurok keletkezett), és ezért nem tudtam eldönteni, hogy ez egy jó film avagy egy önmagának is ellentmondó, összekuszált valami. Rég olvastam ennyit film kapcsán, mert többen ellentétes, többen viszont hasonló véleményen voltak, mint én, és bosszantott, hogy nem esik le a tantusz. De végül csak leesett, szóval elég egyértelműen kijelenthetem, hogy ez bizony egy jó film.
Na persze sajnos nem annyira eredeti, mint lehetne, a “Sliders” óta tudjuk, hogy léteznek párhuzamos világok, és nem kizárt, hogy ismerjük a Metallica első klipjét is (itt a szöveg is, de a képek is fontosak) vagy gyerekként szerettük a “Quantum Leap“-et. Ezeket összegyúrva pedig már meg is van a ‘Source Code’. Valószínűleg Scott Bakula neve zavart meg az értelmezésben (ő Colter apja) illetve, hogy a karakterek váltig állították, hogy ez egyfajta szimuláció csak.

Kezdjük ott, hogy arra számítottam, a csóknál vége lesz. Az sem lett volna rossz – akkor teljesen más filmről beszélhetnénk – lett volna értelme úgy is, hogy meghal és kész, a szerkezet pedig tényleg arra jó, aminek gondolták. A valódi vége azonban látszólag mindent megkavart, persze így is működik a film (sőt, ettől sci-fi), de elsőre zavarosnak és fölöslegesnek tűnik a befejezés.
A filmben a szerkezet készítői (az ő világuk legyen “Világ A”) azt hiszik – hiszen nem volt még módjuk kitapasztalni -, hogy csak azt az utolsó 8 percet tudja átélni a főhős, tényleg mintha valamiféle szimuláció lenne. A srác viszont megtapasztalja, és rájön, hogy ennél sokkal komolyabbat csináltak. Említettem a Sliderst, ott ugye nyilvánvaló volt, hogy végtelen számú világ létezik, és egyikből a másikba tudnak “csúszni”. Itt ugyanez a helyzet, csak az ő világukban ez nem bizonyított. Itt a srácnak csak a tudatát “csúsztatják” – véletlenül – egy másik világba (alternatív valóságba, “Világ B”, C, D stb.), és “vissza tudják hívni” onnan (az A-ba). (Hasonlóan, mint a Quantum Leapben, más a teste és a tükörbe nézve tudja meg, éppen hogy néz ki, csak itt nem klasszikus időutazó. Ugyan reggel 7:40-kor kel fel a vonaton, de egy párhuzamos világban.) Ő abban a másik világban tevékenyen tud működni, meg tudja változtatni a dolgok menetét anélkül, hogy az ő világában változna bármi is (ezzel nem hoz létre időhurkot). A Slidershöz képest a különbség itt annyi, hogy a világok egyformák. Vagy legalábbis az a részük, amit mi (és a film szereplői) megtapasztalnak. Az utolsó útja (“Világ Z” mondjuk) előtt elmondja (“Világ A” szereplőinek), hogy ki volt a merénylő, így ott el tudják kapni a felrobbant vonat után, de még mielőtt nagyobb kárt csinálna.
Aztán a legvégén (“Világ Z”-ben) megmenti a vonat utasait is, a srácot pedig odabilincseli a kapaszkodóhoz. Ami emailt előtte ír, azt már a “Világ Z”-ben lévő nő kapja meg mikor reggel munkába megy. A “Világ Z”-ben élő énjét (az ottani Colterre gondolok, nem Seanra) – mivel a vonatrobbantás ott nem történt meg, hiszen elhárította – még nem küldték a küldetésére, így várnia kell egy következő lehetőségre. Főhősünk tudata pedig átírta Sean barátunk tudatát (hiszen “lekapcsolták”, nem tudják már visszahívni), és Sean-ként éli az életét tovább “Világ Z”-ben. A tükörkép végül az emlékműben (ez is volt téma fórumon, csak azért írom) tehát nem Jake Gyllenhaal, hanem az a srác, akinek a “bőrébe bújt”. Szóval a tudata véglegesen átkerült (A-ból Z-be), a “Világ A”-ban lévő teste pedig meghalt.

IMDb-n valaki fennakadt azon, hogy nem lehet olyan hosszú sms-t írni, amilyet a srác írt. Igazából emailt írt, csak telefonon, úgyhogy már a felvetésnek sincs értelme, de az egyik válaszoló írása nagyon tetszett :D

“Just to be clear:
Body Farming comatose soldiers: ok
Consciousness transferrence: ok
Home-made nuclear arms: ok
Parallel reality: ok
Too many characters in a text message: impossible’”

Ez pedig a Port.hu-n tetszett nagyon :D

“…mért nem lehetett vége ott, hogy Jake lesmárolja a dögös barnát, majd a katonanő megnyomja a nagy piros gombot és itt Jake végleg kimúl.”

(SPOILER VÉGE)

A színészek természetesen szuperek, maga a film is nagyon tetszett leszámítva azt, hogy tényleg nem váltotta meg a világot és elég bénák az effektek. Jók viszont a vágások, a zene, csíptük az operatőrt és a rendezőt, gyönyörű a város, és az sem baj, hogy majdnem egyszereplős, mert Jake Gyllenhaalt a ‘Donnie Darko’ óta nagyon szeretjük.
Azért a férfiaknak sem kell csüggedniük, mert egyrészt itt van a gyönyörű Michelle Monaghan (Kiss Kiss Bang Bang, Due Date) illetve az ukrán származású Vera Farmiga, akit én ugyan nem tartok egy különleges szépségű valakinek, de pár fórumozó srácnak nagyon is bejön, úgyhogy biztos az.

Oscar-esélyes? Elég egyértelmű. 9/10.

Kieg. 1.: Akit érdekel a kvantumfizika és a párhuzamos világok, annak ajánlok egy sorozatot, ami fent van a youtube-on. Még nem néztem meg én sem, de állítólag nagyon jó. Itt az első rész.
(Megvan valakinek a Vissza a jövőbe trilógia?)

Kieg. 2. (2012. február 26.): Hát ez az oscaros kijelentésem nem jött be :D Pedig valami operatőrös vagy vágós kategóriában jelölhették volna. Hiába… nekik más az ízlésük :(

Forráskód (Source Code)
amerikai-francia akcióthriller, 93 perc, 2011

rendezte: Duncan Jones
forgatókönyv: Ben Ripley
szereplők: Jake Gyllenhaal, Michelle Monaghan, Vera Farmiga, Jeffrey Wright, Michael Arden, Scott Bakula
IMDb: Source Code

The Adjustment Bureau

2011. szeptember 10.

Philip K. Dick azon szerzők egyike, akinek műveivel tele kellene legyen pár polcom. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Updike, Hamingway, Márquez és Shakespeare közt neki már nem jutna hely. Merthogy hely akadna még bőven, de valahogy… valahogy ugyanannyira kimaradt ő az életemből, mint mondjuk Lem – Lemtől is egyedül a Solaris van meg (angolul és oroszul). Habár illene, mégsem ígérem, hogy ezen egyhamar változtatni fogok. A kedvenc Philip K. Dick adaptációm (merthogy szeretik őt a filmesek) nem is lehetne más, mint az ‘A Scanner Darkly’, de a ‘Minority Report’-ot is nagyon szeretem. Ez lesz a harmadik.

Azzal kell kezdenem, hogy úgy ültem le megnézni a filmet, hogy semmit nem tudtam róla – persze azon kívül, hogy egyik gyerekkori nagy-kedvencem, Matt Damon a főszereplő. Aztán mikor a stáblistán megpillantottam, hogy egy Dick-novellából készült, kb. annyit gondoltam, hogy “jaaaa, oké”.

A ‘The Adjustment Bureau’ azon kevés filmek közé tartozik, melyeknek tetszik a magyar címe. Sőt. Ennek a címe kifejezetten tetszik: Sorsügynökség. Az eredeti cím is jó (a novella címe pedig Adjustment Team, magyarul Helyreigazító csoport), de ezúttal nagyon is találó a fordítás. A novella egyébként 20 oldal, én még nem olvastam el, de akit érdekel, itt megteheti. Állítólag egyébként a filmnek nincs túl sok köze hozzá.

Nem nagyon írok a cselekményről, mert azzal mindent elárulnék, inkább csak annyit mondok, hogy a film a szabad akarat témáját járja körül, de mondhatnám azt is, hogy egy sci-firől van szó megspékelve némi romantikával. A sci-fi résszel nincs is baj, sőt. A romantikus szálat azonban nagyon elnagyolták, ezt érdemes lett volna jobban kidolgozni. Ami még nem tetszett az az, hogy az évek múlását egyáltalán nem érzékeltetik. A színészek nem öregszenek, és ami évekkel azelőtt történt, mintha tegnap történt volna, pedig bőven változniuk kellene. Egyébként tényleg lehetne jó a film, mert a téma borzasztó érdekes, mi több el is képzelhető, hogy a világ így működik, sajnos azonban a készítők 106 perc alatt egy olyan sztorit mesélnek el, amit fél órában is bőven el lehetne. Olyan a film, mintha valaki egy novellára való mondandóját regénynek írta volna meg. Túl egyszerű, túl vázlatos. Olyan dolgokat nem dolgoztak ki megfelelően, amiket pedig egyszerűen ki lehetett volna. Ennek ellenére egy élvezhető, sodró lendületű alkotásról van szó.
A helyszín úgy tűnik, a sci-fi rendezők kedvencévé vált – idén ugye volt már egy ‘Limitless‘-ünk, szintén New Yorkból -, de ez nem is baj, mert úgy tűnik, ezt a várost pont arra találták ki, hogy a filmek főszereplői végigrohanjanak rajta és kis bárokban találkozzanak a mellékszereplőkkel. A Szabadság-szobor lábánál forgatott jelenetet akár giccsesnek is nevezhetnénk, de ha arra gondolunk, miről is szól a film… elég ironikus (ez a jó szó?). Valószínűleg nem is véletlenül került bele. És pont ott kérdezi meg David azt, hogy… Szóval ott valahogy felértékelődik az a szó, hogy “szabadság”.

Pár szó a színészekről, aztán befejezem. Főhősünk Matt Damon és partnernője, Emily Blunt közt – ahogy mondani szokás – jól működik a kémia. Nem mondom, hogy elképesztően jól és, hogy ők egymásnak lettek teremtve, de a helyzet sokkal jobb, mint pl. a ‘Blue Valentine‘ esetében. Rajtuk kívül feltűnik viszont nem egy kellemes meglepetés is a stáblistán. Rögtön elsőként kell megemlítenem Michael Kelly-t, aki a “Criminal Minds: Suspect Behavior” Simms ügynökeként (becenevén Prophet) lehet elsősorban ismerős, de nyomozót játszott a ‘Changeling’-ben, és több más sorozat mellett feltűnt pl. a “Third Watch”-ban. Utóbbi csak azért érdekes, mert Anthony Ruivivar főszereplője volt annak a sorozatnak (a kedvenc karakteremet, Carlos Nieto-t alakította). Ha nem lenne elég a sorozatsztárokból, kapunk még egyet, John Slattery-t. Ő egyébként az egyik olyan színész, aki kisebb-nagyobb szerepekben rengeteg filmben feltűnt már, az arcát mindenki ismeri, de “a nevét senki nem tudja”. Én őt a “Jack & Bobby”-ban ismertem meg (Bradley Cooperrel együtt) jórégen, de játszott a ‘The Situation’-ben Damian Lewis-zal, aztán a Született feleségekben, illetve tavaly ő volt Tony Stark apja a Vasember második részében. Aztán itt van Terence Stamp. Nem túl ismerős a neve? Semmi gond. A “Smallville”-ben játszott meg az új Star Wars trilógia első részében (meg még egy rakat más filmben), de a poén nem ez, hanem, hogy ő volt Pier Paolo Pasolini ‘Teorema’-jában a látogató. Úgy bizony :)
Még egy valaki a végére, az egyik “új kedvencem”, Anthony Mackie. És nem csak azért, mert irtó helyes a pasi, hanem mert az ő karaktere (Harry) tetszett legjobban. Lehet, hogy csak én láttam az ő szemszögéből a dolgokat, aztán lehet, hogy direkt így csinálták a filmet, ezt nem tudom, de én neki “drukkoltam”. És nem is értettem a film közepe táján, hogy Matt Damon mit problémázik, nem hittem el, hogy hogy lehet valaki ilyen… nagyravágyó? (SPOILER) Mintha a fényes karrier lenne a fontos. De aztán szerencsére jött Harry és rendbe tette a dolgokat :) (SPOILER VÉGE) Mackie-t egyébként a ‘Half Nelson‘-ban láttam először, és már ott is tetszett :$ csak az ugye Ryan Goslingról szól, nem róla. Szerencsére viszont nem csak én fedeztem fel, hanem a filmesek is (hat filmje van már féligmeddig készen, úgyhogy az elkövetkező 2-3 évre el leszünk látva).

Annyira jó lehetett volna… és sajnálom, hogy nem moziban néztem, biztos nagy élmény lett volna úgy. Így csak egy kisebb, de azért egész jó :) Ajánlom. 7/10.

Kieg.: Ez pedig egy kis filmajánló a végére, mert már volt róla szó, de nem fejtettem ki annyira. 2013-ban mutatják be a ‘The Gangster Squad‘ c. filmet, amiről nagyon remélem, hogy jó lesz, mert ha igen, akkor abban az évben ők fognak tarolni. Legalábbis most van egy ilyen érzésem. Aztán meglátjuk. Ízelítőként a színészgárda: Emma Stone (tudtátok, hogy Andrew Garfielddal jár? szerintem totál összeillenek :) ráadásul mindketten a jövő nagy színészei lesznek), Ryan Gosling, Josh Brolin, Sean Penn, az imént említett Anthony Mackie valamint Nick Nolte, de rajtuk kívül is lesz még néhány ismerős arc. Egyszóval egy rakat olyan színész, akiket külön-külön is szeretünk és elismerünk és tisztelünk, és akkor őket összeeresztik… hát.. nagyon kíváncsi vagyok :)

Sorsügynökség (The Adjustment Bureau)
amerikai thriller, 106 perc, 2011

rendezte: George Nolfi
forgatókönyv: George Nolfi, Philip K. Dick (novella)
szereplők: Matt Damon, Emily Blunt, Michael Kelly, Anthony Mackie, John Slattery, Anthony Ruivivar, Shohreh Aghdashloo, Terence Stamp
IMDb: The Adjustment Bureau

Never Let Me Go

2011. május 28.

Talán mondanom sem kell, hogy tavaly szeptemberben volt a film premierje a jó öreg USA-ban, de megnézve már az is meglep, hogy nálunk egyáltalán bemutatták. Konkrétan két nappal ezelőtt. Merthogy “hőn szeretett” kis hazánk “hőn szeretett” filmforgalmazói bizony nem arról híresek, hogy az értelmes-értékes alkotásokat tálcán kínálják a magyar közönségnek. Ezért is nem fogják nálunk soha bemutatni sem a ‘Rabbit Hole’-t, sem a ‘Howl’-t, és ezért sem került soha mozikba a ‘The Soloist’, ezért késett éveket a ‘Precious’ és hónapokat a ’127 Hours’ vagy mondjuk a ‘The Kids Are All Right’. “Pfúj, mondanivalója van a filmnek? Akkor azt kösz, nem kérjük!”

Viszont vannak nekünk drága kalózaink a világ minden táján (és itt nem Jack Sparrow-ra gondolok elsősorban), sőt, lelkes feliratfordítóink is vannak, vagy ha épp nincsenek, akkor is tud ma már minden filmőrült angolul, angol feliratot pedig az esetek 98%-ában azért lehet találni. Röviden: ha valaki kultúrára vágyik, kis keresgélés és leleményesség árán megkapja azt is. Ezesetben nagyjából másfél percbe telik megtalálni a filmet a hozzá tartozó magyar felirattal, és további negyed órába, míg letöl.. khm… megvásároljuk a mozijegyünket.

Na de akkor pár sor a filmről, mert ilyen már rég volt (hála a vizsgáknak). A címről nekem mi más juthatott volna eszembe, mint Robert Downey Jr. ‘In My Dreams’ című száma, amit nem is nagyon tudtam kiverni a fejemből “Never ever let me go…” bár ha nagyon akarom, az a dal akár még illik is a filmhez. Annyira azért nem akarom.

Ahogy a legtöbb, ez sem tegnap óta van a listámon, és miért is tagadjam? Andrew Garfield miatt, aki még mindig nem egyenlő a kövér macskával, ám az új Pókemberrel annál inkább (2012 :P ). Ha a srác elég ügyesen keveri a kártyáit, na meg jó lapokat kap (haha), akkor 10-15 év múlva a világ legnagyobb színészei közt fogják számon tartani – ha így lesz és akkor még lesz fészbúk, akkor kiírom, hogy “én megmondtam”. Márpedig őszintén remélem, hogy így lesz, és szívből drukkolok neki, mert már most nagyon bírom az “enyhén” csontváz, enyhén pedig Christian Bale-re emlékeztető fiatalembert. Nem azért, mert úgy néz ki, de hasonló a stílusa. Ebben a filmben mindenképp.

A ‘Never Let Me Go’ nem romantikus vígjáték, bármennyire is szeretné valaki azt hinni (és bármennyire is szeretné velünk elhitetni akármelyik filmes portál vagy forgalmazó). Én nem tudtam róla semmit, és bizony erre számítottam legkevésbé, de nagyon megérte megnézni. Minek nevezzelek? Kérdezhetném Petőfit idézve, és mivel olyan filmek jutottak eszembe róla, mint a ‘The Island’, a ‘Scanner Darkly’ illetve Orwell ’1984′-e (abból is a könyv), azt kell mondanom, hogy amellett, hogy dráma, bizonyám, ez sci-fi is (híres vagyok arról, hogy feltalálom a spanyol viaszt, mert a könyv, amiből készült “mellesleg” sci-fi regény :D ). Nem érezzük annyira annak, mert nem futurisztikus környezetben játszódik, viszont pont ezért annál nagyobbat üt. A ‘Scanner Darkly’-nál látszik rögtön, hogy az, és az utolsó percekben jön a “bmeg” érzés, itt el kell árulnom, hogy már az elejétől kezdve hátborzongató az egész, és nekem akkor esett le, hogy miről is van szó, mikor megtalálták a cigicsikkeket. (Ez egyébként eléggé az elején van.) Teljesen azért nem voltam benne biztos, hogy jól sejtem, mi lesz itt, de ha így tudnék számokat is tippelni, már rég ötösöm lenne a lottón. Feltéve persze, ha lottóznék. Visszatérve a SD-ra, itt nem arról van szó, hogy a végén jön a néző káromkodós felkiáltása, de nem ám. Hanem kb. végig. Tehát az “ilyen nincs”, “áá nem, ez tuti nem”, “atyaég, tényleg ez történik” meg ilyesmi lehet végig a fejekben. Bevallom, az utolsó tíz-tizenöt percét már kb. végigbőgtem, mert ez így, ebben a formában már sok volt.

Keira Knightley karaktere annyira genyó, hogy nehezen tudtam őt kedvelni (mondjuk ki nyíltan, utáltam), de jól játszott. Mintha ő mindig úgy tartaná az ajkait, mint a franciák beszéd közben.. nem? Mármint nem csak ebben a filmben, hanem minden filmjében. De nem tudom, nem vagyok akkora fan. Garfieldról már írtam, Carey Mulligan meg nem mondom, hogy kifejezetten meglepett (nagyon sztárolják, pont ezért nem vártam tőle semmi extrát, de tette a dolgát, ahogy illik), kedvenc nem lesz, de nagyon át tudta adni a karakter érzelmeit, gondolatait, szerintem ügyes volt nagyon. Azért nekem Garfield egy hangyányival jobban tetszett, mint ő. És persze a gyerekek is tündériek voltak :)

Szóval összességében tök jó a színészi játék, a rendezés, szép a táj, jó a zene, nekem tetszett, de nem áll szándékomban újra megnézni. Majd talán egyszer, valamikor, de ezer százalék, hogy az nem mostanában lesz. Ami zavart, hogy lassú, de meglehet, hogy ez kell ahhoz, hogy az ember igazán értékelni tudja a filmet és igazán elgondolkodjon rajta. Az utolsó sorok pedig… hát.. igen. Nekem is valami ilyesmi jutott eszembe.
Filmklubokban mindenképp ott a helye, hogy plázákban miért vetítik, azt nem értem, de worth watching. Ja igen, az eredetije pedig: Kazuo Ishiguro – Never Let Me Go. Biztos érdemes elolvasni, de a film állítólag remek feldolgozása a könyvnek. 8/10.

Kieg. 1. (2012. február 1.): Hozzá kell tennem, alapvetően nem támogatnám a kalózkodást, de sok mindenhez csak így lehet hozzájutni, régi filmekhez vagy sorozatokhoz főleg. Mert nem adták ki újra – vagy egyáltalán. Moziba járni meg szeretek, tehát ha valami tetszik és a pénztárcám is megengedi, azt megnézem ott (is) és/vagy megveszem DVD-n; és talán régimódinak számít ma már, de eredeti CD-t is szívesebben hallgatok youtube meg mp3 helyett.

Kieg. 2.: Amit a forgalmazókkal kapcsolatban írtam, azzal meg nem megsérteni akartam őket, de tényleg bosszant, hogy sokszor akkor kerülnek nálunk moziba a filmek, mikor már külföldről megrendeltem a DVD-t. Nevetséges. És addigra nyilván sokan megnézték már, és az emberek többsége valószínűleg nem veszi meg a mozijegyet, ha már megnézte a filmet otthon – ingyen.
Nem igazán tudom ennek az okát, talán azt várják, hogy sikeres lesz-e kint, talán nem az ő hibájuk, nem tudom. Szerencsére mostanában (legalábbis én úgy veszem észre, hogy) próbálkoznak azért. Egyrészt, hogy jó filmeket lássunk, másrészt, hogy ne évekkel később. Remélem javulni fog a helyzet.

Kieg. 3.: Megnéztem most a trailert, és az autós jelenetnél még így is (hogy nem láttam előtte az egész filmet) elakad a lélegzetem, annyira tökéletes, annyira szívbemarkoló, Andrew Garfield ott vált az egyik kedvenc színészemmé.

Ne engedj el! (Never Let Me Go)
angol-amerikai filmdráma, 103 perc, 2010

rendezte: Mark Romanek
forgatókönyv: Kazuo Ishiguro (regény), Alex Garland
szereplők: Carey Mulligan, Andrew Garfield, Keira Knightley
IMDb: Never Let Me Go

Limitless

Ha pedig már Bradley Cooper… Tavaly az egyik legnagyobb kedvencem a ‘Limitless’ volt.

2011. június 6.

“Ez Zsófinak biztos tetszene” – gondolhatná tulajdonképpen akármelyik ismerősöm, aki megnézi ezt a filmet. Merthogy miről szól? ÍKÚRÓL, IQ-ról. Olyan rövid ez a kifejezés, hogy nem lehet elég hatásosan leírni :D INTELLIGENCIA. Így jobb. Mondjuk nem csak erről szól. Mert az IQ mellett lesz egy rakat más skillje is a srácnak. Aztán van benne egy kis sci-fi, szép színek és soksoksok gyönyörű premierplán Bradley Cooper szeméről. Az ember azt hinné, hogy ennyi elég is ahhoz, hogy nekem tetszen. Nos. Tényleg elég :D

Elérendő céljaim listájára pedig felfirkantottam a következőt: BluRay lejátszó birtoklása. Merthogy amit néztem, az egy BRRip, amihez egyébként lassú a gépem, de ez tömörített verzió (nem 6, csak két és fél gigás file), és ez futott is szépen, akadás nélkül, Bradley Cooper szeme pedig szikrázott, a narancssárga narancssárga, a kék pedig kék volt, az éles éles, a homályos pedig homályos, és a hanggal is meg vagyok elégedve, a monitorom pedig szinte könyörög, hogy még még ilyet! Gyönyörű tényleg :) Moziban sem szebb, csak a vászon nagyobb :)

Kb. a film feléig nem tudtam elfogadni, hogy ez lehetséges, mármint az, hogy aki ennyire intelligens és művelt, mint Eddie az sikeres és erős és boldog lehet. Mert ugye minél intelligensebb valaki, annál többet gondolkodik “az élet nagy dolgain” és annál hajlamosabb mindenféle mentális betegségre is, depresszióra, skizofréniára, ilyesmire, és ettől nem is tudtam elvonatkoztatni. Már-már úgy voltam vele, hogy inkább hagyom, alszom egyet, és befejezem, ha felkeltem, de aztán valami megváltozott, és elfogadtam, hogy ő ilyen, hogy tényleg sikerülhet az, amit ő véghezvisz (nyilván nem, mert senkinek nincs ezer feletti IQ-ja egyébként), de végül mégis magukkal ragadtak az események. Picit sajnálom is, hogy nem moziban néztem.

Nem tudom, milyen egy akcióthriller, ez elvileg az, én nem láttam annak. Izgalmas és pörgős, és van benne csihipuhi meg lövöldözés, és szerencsére csak egy nagyon minimális romantikus mellékszál (subplot, írnám, ha fel akarnék vágni), humor… na az nincs benne. Vagy legalábbis minimális. Írták páran, hogy nem értik, hogy miért takarít ki, de ez nem nehéz szerintem. Muszáj, hogy minden rendben legyen, hogy rendszerezve legyenek a dolgok, hogy tisztaság legyen, ami amúgy nem feltétlenül függ össze az intelligenciával, de szerintem azért van hozzá köze. Asszem nekem is ez lenne az első dolgom. Meg ha rend van és tisztaság, az nem emlékezteti arra, hogy egyébként milyen lusta és mennyire elhagyta magát, és sokkal könnyebb úgy jól teljesíteni, ha az ember el tud jutni az egyik faltól a másikig vagy éppen a szekrénytől az ablakig. (Nálam egyelőre helyszűke miatt óriási a kupi, na meg a lustaság, igen… és érzem, hogy nem is vagyok 100%-os, aminek biztos van köze ehhez, de jövőhét hétvégére már esélyes, hogy “át leszek költözve” ^^ és akkor szép rend lesz.)

A főszereplő egyébként nem szimpatikus (csak az elején és a legvégén). Mármint nem a színész, hanem a karakter, mert egy pénzhajhász p*cs, egy nagyon okos valaki, de az az irritáló fajta, akit megrészegít a siker. (SPOILER) Hollywoodi film lévén a befejezés is hollywoodi, holott elbírt volna egy kevésbé pozitív végkicsengést is. (SPOILER VÉGE)
Robert De Niro is feltűnik a filmben, ő az a kategória, mint mondjuk Jack Nicholson vagy Anthony Hopkins vagy Al Pacino, hogy nem írok róla nagyon külön, mert úgyis tudjuk, hogy milyen zseniális, csalódást pedig itt sem okoz, sőt. Nagyon szimpatikus, mikor mosolyog :)

Bradley Cooper ezzel szemben továbbra sem győzött meg, nem láttam valós félelmet a szemében, sem igazi meglepődést, ugyanakkor néha kifejezetten tetszett. Mondjuk ő sem method-actor, lehet, hogy ennyi csak vele a problémám, persze az is lehet, hogy simán nem jó színész (sokak szerint viszont az), azt hiszem, talán Hugh Jackmant szívesebben láttam volna ebben a szerepben, és talán hitelesebb is lett volna ő. Eredetileg egyébként Shia LaBeouf-öt szerződtették, de megsérült egy autóbalesetben, ezért Cooper helyettesítette. Shia-t szeretjük, főleg, amióta láttam, hogy valóban ért ahhoz, amit csinál, és ő valszeg jobb színész is, mint BC, de szerintem túl fiatal lett volna. Más nem jut eszembe, hogy ki játszhatott volna helyette…
Tetszik, amikor Eddie magyaráz, bár kissé gyorsan, ami ugyan szükségszerű, de néha újra kellett néznem egy-két ilyet, mert nem bírtam felfogni a hadarását, és volt, hogy csak a feliratot néztem, a képet magát nem is. Vicces volt viszont, hogy hol hosszabb, hol rövidebb volt a borostája, akár egy jeleneten belül is változott :D A film végére aztán teljesen meg is borotválkozott, és akkor eszembe jutott, mikor először láttam, a ‘Jack & Bobby’-ban. Ott nézett ki így, és poén volt sok év után újra látni azt, akit anno “megismertem”. (Jó szövege volt, meg jófej srác volt úgy általában. Itt egy kis ízelítő. 0-2:10-ig kb.)

Ő egyébként az egyik executive producer is, mármint Bradley Cooper, a film meg persze “based on a novel”, csak hogy ismét azzal vádolhassuk Hollywoodot, hogy nem tudnak újat kitalálni. Alan Glynn “The Dark Fields” című regénye állítólag jobb, mint a film, főleg, mert nem hollywoodi. Egyelőre nem tudom, hogy érdekel-e, bár az újonnan feltámadt sci-fi éhségem könnyen elképzelhető, hogy megveteti velem, de már megint ott tartok, hogy rengeteg könyvet el szeretnék olvasni, annyit, hogy annyi szabadidő nincs is a világon… lehet, kéne egy ilyen bogyeszt szerezni valahonnan, hogy én is gyorsan tudjak olvasni :D
(SPOILER) Ezt a könyvet írja meg amúgy a filmben Eddie, a címe pedig az, hogy “Illuminating the Dark Fields”, de csak egy pillanatig mutatják, szóval nem tudom, hogy feltűnt-e bárkinek is. (SPOILER VÉGE)

Furcsák voltak nekem az ilyen “nem valódi” dolgok, tehát mikor betűk vagy számok veszik őt körül meg mikor egyszerre “többen van” egy jelenetben, ott én mindig fakítottam volna az alteregóin, hogy az éppen aktuális legyen kiemelve, persze ez nem biztos, hogy bárkit is zavar, talán csak én vagyok túl szőrszálhasogató. Jó a zene, jó minden, az operatőri és vágói munka egyszerűen kifogástalan, a bakikkal semmi bajom nem volt, olyannyira, hogy fel sem tűnt, hogy mit mondanak sokan bakinak, mert ha már elfogadjuk, hogy ilyen lehetséges, akkor igazából logikai bukfencek nincsenek is – vagy csak nekem nem tűntek fel :) (Az, hogy egyszer el van borulva egy szék, aztán meg áll rendesen az más kérdés, olyan mindenhol előfordul :) ) Az operatőrről még annyit (akkor is, ha ez csak grafika), hogy mikor “végigrohannak” a városon a kamerával… azta! Gyönyörűszép. Egészen addig, míg kiírták a címét, kb. tátva volt a szám :D Nagyon szuperül indul. És ahogy a színekkel játszanak nagyon ötletes. (Szürke és színes. Eszembe jutott róla a ‘Howl’.)

Rég óta vártam a filmet, de csak mert a kékszemű játszik benne, amúgy nem tudtam, miről szól, direkt nem is néztem utána (csak mielőtt elkezdtem nézni), és azt sem tudom mondani, hogy felül- vagy alulmúlta-e a várakozásaimat, mert nem voltak várakozásaim :D Nagyon tetszett. 9/10.

Csúcshatás (Limitless)
amerikai sci-fi/akcióthriller, 105 perc, 2011

rendezte: Neil Burger
forgatókönyv: Leslie Dixon, Alan Glynn (regény)
szereplők: Bradley Cooper, Robert De Niro, Abbie Cornish, Andrew Howard, Anna Friel, Johnny Whitworth
IMDb: Limitless